Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)
2012-02-27 / 48. szám, hétfő
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. FEBRUÁR 27. www.ujszo.com RÖVIDEN Elhunyt Szeli István irodalomtudós Újvidék. Életének 91. évében szombaton Újvidéken elhunyt Szeli István akadémikus, irodalomtörténész, egyetemi tanár, kritikus, a vajdasági magyar irodalmi és tudományos élet kiemelkedő egyénisége. Tudományszervezőként nagy szerepet játszott abban, hogy a hetvenes években fejlődésnek indultak a jugoszláviai magyar irodalommal, folklórral és művelődéstörténettel foglalkozó kutatások. Ma temetik szülővárosában, Zentán. (mti) Elhunyt Maurice André trombitakirály Párizs. Életének 78. évében tegnap elhunyt Maurice André francia trombitaművész. Szólistaként olyan nagy karmesterekkel játszott, mint Jean-Francois Paillard és Herbert Von Karajan. Új iskolát teremtett, s a trombitát a legnépszerűbb szólóhangszerek közé emelte, melynek nyomán kortárs zeneszerzők kifejezetten számára kezdtek trombitaműveket írni. Pályája során több kitüntetést is kapott, egyebek közt a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést is. (mti) Nyolcvannyolc éves kordban elhunyt Erland Josephson svéd színész, olyan filmek főszereplője, mint a Jelenetek egy házasságból (Ingmar Bergman) vagy az Áldozathozatal (Andrej Tarkovszkij) (Kép: TASR/AP/Claudio Bresciani) Budapest után Strasbourg és Prága következik PanoDráma: Szóról szóra John Malkovich a Budapesti Tavaszi Fesztiválra hozza el a híres sorozatgyilkosról készült előadását Operába öntött krimi MTl-HÍR Utoljára játsszák Budapesten a Szóról szóra című produkciót: a romák elleni támadásokról szóló dokumentum-színházi előadás még két alkalommal látható a Trafóban. A darabot február 28-29-én, kedden és szerdán tűzi műsorra a Trafó Kortárs Művészetek Háza. Aki lemarad, az még Strasbourgban és Prágában megnézheti. A romák elleni 2008-2009- es támadássorozat több művészeti alkotást is inspirált az utóbbi években. Fliegauf Bence Csak a szél című, ezen a témán alapuló filmje egy hete Ezüst Medve-díjat nyert Berlinben. Míg a film a tragédiát a valós eseményekre alapozva, de fiktív elemekkel dolgozza föl, a PanoDráma előadása az eseményekben érintettek megszólalásain alapul. Az alkotás a túlélőkkel, családtagokkal, falubeliekkel készített interjúkon keresztül dolgozza fel a tragikus történetsorozatot, de támaszkodik a közszereplők pub- likus megnyilvánulásaira is. Nem érheti őt az a vád, mint a hollywoodi sztárvilág krémjét: John Malkovich, a világhírű amerikai filmszínész nemcsak a mozivásznon képes briliáns alakításokra. Szuggesztív színpadi játékával is a markában tartja közönségét. SZABÓ G. LÁSZLÓ A horvát, skót és német vérű, ötvennyolcadik évében járó „veszedelmesjátékos” egyike a legkiemelkedőbb amerikai színházi színészeknek. Ahogy Karlovy Vary fesztiválján mesélte: már gimnáziumi évei alatt több darabban színpadra lépett, sőt egy folk-rock trió tagjaként zenélni is nagyon szeretett. Egyetemi tanulmányait is színházi szakon végezte, pályáját pedig a neves chicagói Steppenwolf társulatnál kezdte. Négy évvel később már New York-i deszkákon játszik, Sam Shepard Valódi Vadnyugat című darabjában nyújtott alakításáért komoly szakmai elismerésben részesül. Első igazán fényes díját 1984-ben kapja meg Az ügynök halálában játszott Biff Loma- nért. Először a Broadwayn bízzák rá a szerepet, méghozzá Dustin Hoffman oldalán, aztán a darab televíziós változatában. Ez utóbbiért jutalmazzák Emmy-díjjal. Akkoriban már túl vanaHelyaszívbenésa Gyilkos mezők mozisikerén, s olyan filmek várnak rá, mint az Üvegfigurák (Tennessee Williams) vagy a Veszedelmes viszonyok (Choderlos de Laclos). A világsikert éppen ez utóbbi hozza meg számára. A nőcsábász Sébastien de Valmont vikomt szerepével csupa nagybetűvel írta be a nevét a filmművészet encik- lopédiájába. Huszonhárom évvel a Stephen Frears rendezte vikomt- sztori után John Malkovich most a saját elképzelései alapján állította színpadra a világ- irodalom egyik jeles regényét. A Theatre de l’Atelier-ben a brit drámaíró, Christopher Hampton által újrafogalmazott változat alapján dolgozott csupa húsz év körüli színésszel. A darabot mai, kicsapongó életű fiatalok körébe ültette, akik már nem levelekben vallanak érzelmeikről, hanem SMS üzenetekben, a mobiltelefonjukkal. Malkovich harmincnégy éves volt, amikor az intrikus arisztokratát játszotta Frearsnél, az általa választott Valmont, Yan- nik Landrein inkább egy előkelő családból érkező egyetemista benyomását kelti, akit kalandjai sorában senki sem képes megállítani. A franciául kitűnően beszélő, Moliére-díjjal kitüntetett Malkovich több mint hetven film (Oltalmazó ég, Con Air - A fegyencjárat, Kubrick menet, Klimt) főszerepével a háta mögött 2009 óta ismét színpadi színészként nyűgözi le közönségét. A bécsi Romacher Színházban ugyanis akkor debütált Michael Sturminger Pokoli vígjáték című darabjában, amelyet most a Budapesti Tavaszi Fesztivál égisze alatt március 25-én a magyar közönség is láthat. Először délután négykor, majd este nyolckor - a Vígszínházban. Egy osztrák sorozatgyilkosról, Jack Unterwegerről szól a darab, akit egy tizennyolc éves lány hidegvérű meggyilkolásáért ítéltek el 1976-ban. Valós személy volt az osztrák férfi. Egy amerikai katona és egy bécsi prostituált fia. Egy későbbi vádirat szerint a világ különböző pontjam tizenegy nőnek oltotta ki az életét, kilenc gyilkosságot rá is bizonyítottak, majd életfogytiglani börtönre ítélték. Ott aztán írni kezdett, méghozzá olyan jól, hogy a rabtársai mellett különböző irodalmi körök elismerését is kivívta. Purgatórium - Út a börtönbe címmel 1984-ben megjelent önéletrajzából film is készült, kegyelmi kérvényét Elfriede Jelinek, a Nobel-díjas író is aláírta. Évek múlva, 1990-ben szabadlábra helyezték, s mint nemzetközi hírnévnek örvendő személyiséget felolvasóestek sorozatára és televíziós beszélgetőműsorokba is meghívták. Azokban a városokban, ahol felbukkant, halott prostituáltak ügyében nyomozott a rendőrség. A gyanú gyorsan ráterelődött, de évekig nem sikerült elkapni őt, míg végül az FBI emberei letartóztatták. Az életfogytiglani börtönítéletet 1994-ben mondták ki. Unterweger tudta, hogy mint visszaeső, nem részesülhet másodszor is kegyelemben, így élete hátralevő részét rácsok mögött kell töltenie. Ez elől menekülve az ítélethirdetés után egy nappal a cellájában akasztotta fel magát. A darabból maga az író, Sturminger rendezett meglehetősen szokatlan vagy inkább érdekes színpadi produkciót, amely műfajokat mos össze. A szöveg mai, a zene régi. Harminctagú zenekar játszik jórészt historikus hangszereken, két szopránénekesnő partnerként kíséri a prózai szövegeket közvetítő hollywoodi színészt. Színházi csemege a javából! A produkció a nagy sikerű bécsi bemutató óta Nyugat-Európa, Skandinávia és Dél.-Amerika több koncerttermét bejárta, tavaly Prágába is eljutott (akkor lopták meg szállodai szobájában Malkovichot), és most Budapesten is látható lesz. Martin Haselböck, az előadás karmestere régi ismerőse a színésznek. Több éve dolgoznak már együtt kortárs operai projekteken. Malkovichon pár héttel ezelőtt térdműtétet hajtottak végre, a kötelező pihenő után érkezik Budapestre. Várnai Péter, a Vígszínház művészeti titkára úgy értesült: a színész csak lejárópróbát tart az előadás napján. Magyarul: „belakja” a színpadot. Délután és este pedig övé a pálya. Lefegyverzően mesélhet egy megátalkodott gyilkosról. Szombaton a tizenhét tagú szakmai kuratórium döntései alapján első alkalommal osztották ki a Harmónia - Szlovákiai Magyar Zenei Díjat Stirber Lajos kapta az Életműdíjat V. KRASZN1CA MELITTA Komárom. Szombaton a Jókai Színház adott otthont annak a nagyszabású gálaműsornak, mely keretében első ízben osztották ki a Harmónia - Szlovákiai Magyar Zenei Díjat. Az elismerést a Szlovákiai Magyar Zenészek Egyesülete, a Szlovákiai Magyar ZenebarátokTársasága, a Csemadok Művelődési Intézete, a Csemadok naszvadi alapszervezete és Lábszky Olivér énekes-dalszövegíró alapította. Hiánypótló kezdeményezés volt a szervezők részéről a díj életre hívása, amely a hazai magyar zenei élet sokszínűségére és a különböző műfajokban maradandót alkotó művészeinkre irányítja a figyelmet. Akikről sajnos mi magunk is sokszor keveset tudunk. Emellett fontos feladata a fiatal tehetségek felfedezése, akik akár e díj által válhatnak szélesebb körben ismertté és kaphatnak további motivációt a folytatáshoz. Hor- kay Tamás kuratóriumi tag, zenetörténész úgy fogalmazott: zenekultúránk minősége önbecsülésünk fontos tényezője. Az Életműdíjat Stirber Lajos zenetanár, tankönyvíró, kórusvezető, a Vox Humana rendezvény életre hívója kapta. „Megtiszteltetés számomra az elismerés, és különösen nagy örömmel tölt el, hogy fiatalok alapították a díjat. Ez annyitjelent, hogy van kinek átadni a stafétabotot” - mondta a díj átvételét követően. Felségén kívül, aki 49 éve áll mellette, külön köszönetét mondott azoknak szülőknek, akik magyar iskolába íratták a gyerekeiket s így taníthatta őket, bevezethette a kórusmuzsika varázslatos világába. Dicséret illeti a szervezőket a gálaműsor programjának ösz- szeállításáért is, amelyet a műfaji sokszínűségjellemzett. KATEGÓRIÁK ES DÍJAZOTTAK Életműdíj: Stirber Lajos Legjobb fiatal muzsikus díja: Gyöpös Krisztina (zongora) Legjobb énekes vagy szólista díja: Szarka Tamás Legjobb hangszeres muzsikus díja: Lakatos Róbert (hegedű) Legjobb zenekar, együttes, csoport vagy csapat díja: Kor-Zár Az év dala (2007-2011): Rómeó Vérzik: Az utca az én hazám Színpadi színészként is megéri az árát Az életműdíjat Stirber Lajos vehette át Tóth Tibortól, a kurátori um elnökétől; balról az est két házigazdája: Bemáth Tamás és Szvrcsek Anita (Holop Ferenc felvétele