Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)

2012-02-27 / 48. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. FEBRUÁR 27. Vélemény és háttér 5 Egyetlen jobboldali politikus sem járt a lehallgatott lakásban, Robert Fico viszont igen Alternatív összeesküvés-elmélet Nyomja ezerrel a kam- pányfekáliát Robert Fico „papagájkommandója“ is, akárcsak az utcákra sza­badított gorillakommandó a szájába adott összeeskü­vés-elméleteket. Nyilván­való persze, hogy a bére­sek meg a ragaszkodó kö­zönség híján aligha lenne létjogosultsága az ilyen hamis projektnek. BARAK LÁSZLÓ Más kérdés, mi lesz a sok ha­mis nóta vége? Mármint, mi lesz a március 10-i választások eredménye? A klasszikust para- ffazálva: felülhet-e megint Fico a béresek, egyszersmind az or­szág nyakára? Merthogy egyre nyilvánvalóbb, azért lett kitalál­va a választási kampány mo- csokcunamija, hogy szőröstül- bőröstül maga alá temesse Ro­bert Fico valamennyi eredendő ellenfelét. Khm, a megváltandó nép ellenségeit... Konkrétan azoknak a jobboldali pártoknak (SDKÚ, SaS, KDH, Híd) a politi­kusait, akik a legutóbbi válasz­tások után annak ellenére, hogy a voksolás abszolút győztese a Smer volt, együtt merészeltek kormányt alakítani. Ugye érthe­tő, hogy ekkora szívást soha töb­bé nem kívánhat magának Fico. Megaszponzorai! Ezért kerülhetett, ha közvetve is, de vélhetően általa napvilág­ra a Gorilla-ügyirat című kvázi titkosszolgálati dokumentum. A közvagyon politikusok általi fo­lyamatos dézsmálásának tan­meséjeként. Holott, ha igaz a szöveg, ha nem, a nagy semmi­ről szól ahhoz képest, ami a lo­pás műfajában Szlovákia létezé­se óta elő lett adva a közélet po­rondján. Főként Mečiar és Fico rendezésében. Méghozzá kö­vetkezmények nélkül! A Gorilla­szövegben felmerülő tranzakci­ók miatt meg - annak ellenére, hogy majd mindegyik megre­kedt a kipofázott szándék szint­jén - éppen bedőlni készül a jobboldali pártstruktúra. Mert akkora mélyütésként érte az SDKÚ elnökét, Mikuláš Dzurin- dát és a párt lehetséges szavazó­it, amitől a Klicskók bármelyike megroggyant volna. Itt van aztán a liberális (SaS) Superman, alias Richard Sulik tündöklése és bukása. Ebből a nyegle kóklerből meg a maffia csinált politikai hullát. Konkré­tan egy rendőrség által maffió­zóként nyilvántartott figura, Marián Koéner. Mégpedig úgy, hogy fölrakatta a netre azokat a villájában rögzített videókat, amelyeken az akkor még házel­nökként pöffeszkedő Richard Sulik többek között arról rizsái, jelent, köp neki, hogyan kellene meghiúsítani a parlamentben a főügyészválasztást. Vagyis, ho­gyan kellene megbuktatni saját kormányát. És mennyibe kerül­het az efféle árulás... Mindezek után van képe arra panaszkodni Fico sajtófőnöké­nek, Erik Tomášnak, hogy a go- rillások elszabadult harci külö­nítménye szombaton az SDKÚ- székház megdobálását követő­en nem a KDH meg a Híd köz­pontját akarták lerohanni, ha­nem a Smer székházát! Holott, úgymond a „KDH és a Híd politi­kusaival szemben ébreszt ko­moly gyanút a Gorilla-ügyirat”... Nocsak! Vajon nem arról szól ez a sunyi szemrehányás, hogy Fi- cóék egyszeriben most már attól tartanak: a másoknak ásott ve­rembe maguk is beleeshetnek?! Könnyen előfordulhat egyéb­ként, hiszen a Gorilla-szöveg szerint a közvagyon fosztogatá­sát tervező nagyvállalkozó kons- pirációs lakásában sem a KDH, sem az SDKÚ, sem pedig a Híd egyetlen politikusa nem járt. Robert Fico viszont igen! Tehát, ha igaz is, ami le van írva, akkor jelenleg aktív politikusként ki­zárólag Fico az, aki fülig sáros! Persze neki ott a papagáj­kommandója. Meg sajnos az ál­tala pénzelt vagy a Dzurindát vakon gyűlölő, ezért önkéntes kivégzőosztagként viselkedő médiamunkások által hülyére vett ragaszkodó közönség. Plusz a vakhitűek alkotta Fico-egyház. No és a jelenleg parlamenten kí­vül kapálózó pártok tanácstalan politikusai. Akik úgy nyelik az összeesküvés-elméleteket, mint kacsa a nokedlit. Hogy egyéb va­lamirevaló ötletek híján legyen min kérődzni a választásokig.- Nem azt ígérték, hogy a sípályákon is kampányolni fognak! (Peter Gossónyi rajza’ KOMMENTÁR Deficit itt, hiány ott S1DÓ H. ZOLTÁN Erősödik a tüzelés, durvul a helyzet az Eu­rópai Unióban. A Himalájával vetekedő adóssághegyek, az óceáni árkok mélységé­vel egybevethető költségvetési hiányok lát­tán - német unszolásra - Brüsszel bekemé­nyít. Ha igaz, a görögök nyakára német adóellenőröket küldenek, ami a porosz precizitás és a hellén hanyagság közötti különbséget még kézzelfoghatóbbá teszi. Jövőre életbe léphet az úgynevezett fiskális szigorról szóló egyezmény, ami fo­kozatosan a gazdasági össztermékhez képest legfeljebb 0,5 százalékra mérsékli az éves állami hiányt. Ha még­sem, az adott kormány csinos büntetést fizet be a közös­be. A brüsszeli bárd már a múlt héten is lecsapott: Ma­gyarországtól minden jel szerint megvonnak 495 millió eurónyi pénzügyi forrást, mivel egyelőre úgy tűnik, jövőre(!) csekély mértékben túllépi a megengedett hi­ányszintet. Bár Budapest még korrigálhat, a nem ha­gyományos megoldásokat kedvelő Matolcsy György gazdasági miniszter további megszorításokat (pardon ésszerűsítéseket, átcsoportosításokat) rendelhet el, a brüsszeli lépés mégis példátlan. E héten Orbán Viktor miniszterelnök az Európai Tanács soron következő ülésén ugyan megmagyarázhatja a mindenkori magyar kormányzat elmúlt 8 éve negatív bizonyítványának okát, ami a pénzelvonás lebegtetését kiváltotta, azonban számunkra inkább az Európai Bi­zottság ellenérvkészlete lesz fontos. Az, hogy Görögor­szág kudarcából okulva milyen eszközöket vetnek be a deficitek elleni harcba, hogyan akarják megállítani a kreatív könyvelések pénzügyi trükkjeit, a gyakorlatban milyen fékeket húznak be, ha látják, nem javul a pénz­ügyi fegyelem. Nálunk a jövő héten parlamenti választások lesznek. Szerencsére a kampány nem a ki osztogatna többet je­gyében zajlik, a Gorilla-ügy még az ilyenkor szokványos magyarellenes hecckampány habzását is fékezi. Ha Brüsszel szigora következetes lesz, akkor a választások­ból szinte biztosan győztesen kikerülő, osztogatásra egyébként hajlamos Smer számára azt a jelzést küldi: máris nekiláthat az idei állami költségvetés csavarjai be­húzásának és a 2013-as büdzsé minden eddiginél fesze­sebb koncepciója kidolgozásának. Nincs több roncspré­mium, szociális cégeknek történő osztogatás, könnyedén kezelt hiány. Szlovákia sem áll jól, rövidesen beveri a fe­jét az adósságplafonba, jövőre pedig az ideihez képest legalább egyharmadával kell lefaragnia a deficitet. Félő, a takarékosságot csak hírből ismerő Smer a problémát úgy oldja meg, hogy nekiugrik a második nyugdíjpillér­nek, kétkulcsos jövedelemadót vezet be és extraadókat vet ki a sikeres társaságokra. És akkor még az egyszínű, parlamenti többséggel bíró Fico-kormány politikai tob­zódásának valós veszélyéről nem is szóltunk. Lehet, hogy a Smer a fenti intézkedéseivel kénytelen-kelletlen csökkenti a költségvetési hiányt, ám a politikai életben várható lépéseivel bizonyosan hozzájárul a demokrati­kus deficit újbóli kialakulásához. A kisebbségi csoportok léte, azok életminősége, fejlődésük záloga semmiképp sem lehet nemzeti hatáskör Az Európai Unió és a 100 millió kisebbségi polgár LOVÁSZ ATTILA Az Európai Unió egyre ke­vésbé hallja meg a nemzeti kisebbségek problémáit, és a közösségi szintről érkező vá­lasz mindig ugyanaz: a ki­sebbségvédelem kérdése nemzeti hatáskörbe tartozik. A nyilatkozat Gál Kinga európai parlamenti képvise­lőtől származik és azon a düsseldorfi konferencián hangzott el, amelyet a múlt héten nyugati és németor­szági magyar szervezetek rendeztek az európai kisebb­ségvédelemről. Gál Kingának igaza van: az EU valóban egyre süketebb a nemzeti kisebbségek kap­csán, s ha az okokat keres­nénk, a legvalószínűbbnek továbbra is a nemzetállamok léte mutatkozik. A „nemzeti hatáskörbe tartozik” szókap­csolat pontosan így és ezért válik cinikussá, hiszen az unió egyik legfontosabb cél­ja, létrejöttének oka a hábo­rús konfliktusok elkerülése volt. Márpedig ha egy országon belül vannak nemzeti, állam­alkotó népek, és nem állam­alkotó, következetesen és a nemzetközi szerződésekben kizárólag „kisebbségnek” ne­vezett népcsoportok, akkor bizony vannak feszültségek és igenis vannak konfliktus­gerjesztő gócok. Aztán meg csak keserűség és lehetőség kérdése, mikor lesz a feszült­ségből konfliktus, akár véres, erőszakos formában is. Amíg Európa a nemzetállamok kö­zössége lesz, addig ez a fe­szültségforrás itt van és itt is marad. A határok légiesítése szép eszme, aztán nézzük meg az állampolgársági és nyelvtör­vényeket, és a szép eszmére máris legyinthetünk egy na­gyot. Ha az Európai Unió „nemzeti hatáskörbe" delegálja a kisebbségi kérdést - kecskére bízza a káposztát. Európa meghatározó or­szágainak pedig van e kér­désben vaj a fején, nem is kevés. Ki beszél ma arról, mi­lyen regionális nyelvek és mi­lyen nemzetiségek szűnnek meg pl. Franciaországban. A spanyolországi baszkokról, az észak-írekről tudunk va­lamit, mert főleg szélsőséges szerveződéseik tesznek erről, de hogy kik azok a szárdok? Ki tudja? Az EU „nemzeti hatás­körbe” delegálná a kérdést - kecskére káposztát de mégsem teheti egykönnyen. A kisebbségi csoportok léte, azok életminősége, fejlődé­sük záloga semmiképp sem lehet nemzeti hatáskör, mert alapvető emberjogi kérdése­ket érint, azok pedig már az 1975-ben zárult helsinki fo­lyamat óta Európában sem számítanak belügynek. A nemzetiségi, kisebbségi kérdés emberjogi megközelí­tése pedig lassan elfárad - a többség soha nem érti meg, mit is akar tulajdonképpen a kisebbség, a kisebbség pedig állandóan kér, hiszen alig hallgattatik meg. Aztán a ki­sebbség mindig jól jön egy kis politikai balhéra, ha nagy lenyúlásokat, gazemberség­gel párosuló politikát kell el­tussolni. Akárhogyan nézzük is e kérdést, semmilyen modell nem mutatkozott eddig megoldásként. Igen, a de­mokratikus, szabad orszá­gokban, ahol senkit nem ér­dekel a más ember nemzeti­sége, feltehetően kelleme­sebb a kisebbségi lét. Főleg, ha a kisebbség a sikeres többséghez akarván tartozni, lassan amúgy is beolvad. Vannak helyek, ahol pedig azt vállalja, hogy országa amolyan egzotikus mutogat­nivalója. De amíg nemzetál­lami eszmék uralják Európát, és amíg a gyakorlatban nem szűntek meg az államhatá­rok, addig e kérdésben a megszállók és a megszállot­tak örökös és nem szűnő harcát látjuk, az pedig sem­milyen új, 21. századi Euró­pát megalapozni nem fog. Főleg nem úgy, hogy az eu­rópai lakosság egyötöde (százmillió körüli polgár) érintett e kérdésben. A már elért eredményeket viszont könnyen lehet a múltba küldeni - az erősödő nemzetállami populizmus egyébként semmilyen kér­désben nem annyira káros, mint éppen ebben az egyben. Bárhol, bármilyen színtiszta költészet kíséretében adják is elő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom