Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)
2012-02-03 / 28. szám, péntek
6 Vélemény És háttér ÚJ SZÓ 2012. FEBRUÁR 3. www.ujszo.com KOMMENTAR Népirtók Európája MOLNÁR IVÁN Ha eddig voltak is kételyeink Törökország uniós csatlakozásával kapcsolatban, az elmúlt hetekben szertefoszlottak. Törökországnak az Európai Unióban a helye, Törökország ugyanis „európai értékeket” valló ország. Ennek egyik ékes bizonyítéka Recep Tayyip Erdogan e heti felszólalása. A török miniszterelnök úgy véli, hogy az örmény népirtás tagadását tiltó francia törvény, amit január 23-án fogadott el a francia parlament, „alattomos veszély súlyos megnyilvánulása Európában”. „Nem egyszerűen csak egy Franciaországot és Törökországot érintő úgy, hanem egy olyan kérdés, amely közvetlenül kapcsolódik Európához”-jelentette ki e héten Erdogan, akinek csak igazat adhatunk, hiszen valóban egy olyan kérdés, amely közvetlenül kapcsolódik Európához. Az örmény népirtás mintegy másfél millió örmény erőszakos kitelepítése és lemészárlása volt 1915 és 1917között, a törökök alkotta Oszmán Birodalomban. Ajelenlegi török kormány visszautasítja, hogy saját polgárainak a lemészárlását genocídiumként jellemezzék, ami Törökország számára ugródeszka lehet az uniós csatlakozáshoz, hiszen több uniós tagország hasonló nézeteket hangoztatva vált a magát a demokrácia fellegvárának tekintő Európai Unió tagjává. Csehország és Szlovákia például úgy nyerték el a tagságot, hogy a második világháború után hozott, a német és magyar kisebbség elleni kegyetlenségeket lehetővé tevő Beneš-dekrétumokat máig a jogrendjük részének tekintik. A cseh politikusok ma is idegrohamot kapnak, ha valaki azt meri állítani, hogy 3 millió német elüldözése, több ezer ember kegyetlen megkínzása és legyil- kolása nem volt teljesen tiszta dolog. Szlovákia a második világháborúban előbb a zsidó kisebbségét „tette el láb alól” a lehető legkegyetlenebb módon, a háborút követően pedig, saját bűneit a német és magyar kisebbségre fogva, ezekkel bánt el bestiális módon. Míg azonban az előbbiektől már bocsánatot kértek, a magyar kisebbség eltüntetésére tett próbálkozásokra a mai szlovák politikai elit jelentős része a lelke mélyén még büszke is, és mindent megtesznek, hogy méltók legyenek őse- ikhungarofób hagyatékához. Hasonló cipőbenjár azonban Lengyelország is, és persze nem lenne szabad megfeledkeznünk az örmény népirtást olyannyira a szívén viselő Francia- országról sem. Az 1954 és 1962 közötti-a francia gyarmatosítás ellen indított - algériai muzulmán népfelkelés során a francia erők néhány tízezer és több százezer közötti számban öltek meg algériaiakat, miközben a felkelés leverésére kiküldött katonákat máig nemzeti hősként ünnepük. Folytathatnánk a sort, a lényeg azonban nem változik: Törökországnak a népirtás tagadásáért egyáltalán nem kellene szégyenkeznie Európában. Sőt, az itt felsorolt és a hozzájukhasonló országok csak örvendhetnének, ha a jövőben a törökökhöz hasonló társuk akadna az Európai Unióban. TALLÓZÓ DIE PRESSE Osztrák cégek .is magyarázatra kényszerülnek a szlovákiai Gorilla-ügyben - írta a Die Presse. A megnevezett cégek a lapnak cáfolták, hogy korrupcióban vettek volna részt, vagy hogy tudtak ilyenről. AGorilla- dosszié néven ismertté vált iratban szerepel a pozsonyi reptér privatizációs pályázata is a cikk szerint. A pályázaton a botrányok egyik központi szereplője, a Penta szlovák pénzügyi csoport a Bécsi Repülőtérrel és a Raiffeisen Bankkal közös konzorciumban indult 2006-ban. Az osztrák Meinl Bank a szlovák kormány tanácsadójaként vett részt az - utóbb leállított - eljárásban. Az SIS 2005-2006-ban lehallgatta JaroslavHaščákot, a Penta egyik tulajdonosát. A lehallgatásra az adott okot, hogy a pénzügyi csoportra a korrupció gyanúja vetült. A feltételezések szerint a lehallgatásokon alapuló dosszié arra utaló információkattartalmaz, hogy a szlovákiai politikai pártokat a háttérből a gazdasági élet szereplői pénzelik, akik ezért a politikától ellenszolgáltatásokat várnak el. A lap szerint a lehallgatási jegyzőkönyvek arra engednek következtetni, hogy a Penta megvesztegetéssel érhette el, hogy a szlovák kormány a Meinl Bankot válassza privatizációs tanácsadónak. A lapban idézett szövegrészietek szerint „Haščák évek óta kapcsolatban állt a Meinl Bank képviselőivel. Együttműködtek a Banka Slovakia privatizációjakor is. Akkor a Meinl a Penta érdekeit képviselte, ha ez kiderült volna, a Meinl nehézségeket kockáztat”. Egy másik idézett részletben állt, hogy „Haščák a Meinl Bankon keresztül mossa offshore-pén- zeit”. A Meinl Bank szóvivője, ThomasHuemerminden vádat visszautasított és „minden alapot nélkülöző pletykáknak” nevezett. A Reiffeisen Banknál Martin Schreiber közölte, a Bécsi Repülőtér javasolta a Pentával való partnerséget, mert volt szlovákiai privatizációs tapasztalata. (MTI) Az egészség ugyan nem üzlet, állítja a politika, de a páciens kiszolgáltatott senki Egyensúlyhiány Régóta magyarázzuk e hasábokon, hogy„az egészség nem biznisz” politikai maszlag mennyire hazug és mennyire árt az egészségügyi szolgáltatások tisztességes szabályozásának. LOVÁSZ ATTILA A mindenkinek mindent ingyen gyakorlata eddig a világon mindig, minden társadalmi rendszerben és korban azt az eredményt hozta, hogy végül is senki sehol és semmi rendeset nem kapott. A szlovákiai egészségbiztosítási rendszer, amely kétszer indult el eddig jó úton - csak nem bírt megérkezni -, eklatáns példája annak a hazug szolidaritási modellnek, amelynek a joghoz, az egyenlőséghez és ama bizonyos szolidaritáshoz a világon semmi köze nincs. Újra halljuk, hogy a kormány és az orvosszakszervezet közötti paktum aligha valósítható meg. Hát ez az, ami a tisztelt olvasót és a tisztelt beteget egyáltalán nem érdekli. A beteget a gyógyulás, az olvasót a megoldás érdekli. Csakhogy megoldás nincs. Azért nincs, mert az alkotmány betűjével és a demokrácia alapelveivel ellentétesen nincs egyensúly a rendszerben. Az egyensúly azt jelentené, hogy a rendszer minden résztvevőjének kiegyezésére épül. De! Ha a rendszerben az orvos elégedetlen, akkor alapvetően alkalmazott, a törvényes ellenállás és érdekképviselet minden eszközével. Ha a biztosító elégedetlen, átcsoportosítja a pénzeit, visszatartja a kifizetéseket, ideiglenesen szüneteltet bizonyos ellátástípusokat. Ha az egészségügyi kormányzat elégedetlen, az államhatalom minden eszközét bevetheti a jogszabályok alkotásától azok behajtásáig. Mi van akkor, ha a páciens elégedetlen? Vannak ugyan jogai, amelyeket a megfelelő szabályozó testület révén érvényesíthet is, de nyomást nem gyakorolhat. Érdekérvényesítő lehetősége egyetlen egy volna: az pedig a biztosítási jogviszony beszüntetése. Csakhogy a biztosítási jogviszony törvényből eredően kötelező, a betegbiztosítás fizetése kötelező és akár végrehajtó által behajtható. Ha a páciens alkalmazott, akkor még csak a dacos „nem fizetek” formulával sem élhet, hiszen munkáltatója automatikusan (jogszabályi kötelezettség mellett) vonja le a járulékot. Summa summarum: az egészség ugyan nem üzlet, állítja a politika, de a páciens, akárhonnan nézzük, kiszolgáltatott senki, akinek semmiféle hatékony eszköze nincs nyomásgyakorlásra, érdek- képviseltre. Az általa fizetett járuléknak adójellege van, alapvetően az is, semminemű biztosító-biztosított-jogvi- szonyról, sőt semmiféle biztosítói versenyről nem beszélhetünk. A rendszer nincs egyensúlyban és a legkiszolgáltatottabb az, aki eltartja, aki a számlát fizeti. Ha a szabályozás lehetővé tenné a kommersz egészség- biztosítást, ha megengedné, hogy önkéntes alapon jöjjön létre a jogviszony, akkor lehet, hogy sokan ráfizetnének (alapvetően saját felelőtlenségükre), de a jelen játékszabályok megtartása gazdaságtalan, igazságtalan, mindent összevetve pedig mérhetetlenül erkölcstelen. Amíg a páciens nem kap olyan eszközt a kezébe, amely az egészségügy rendszerét legalább olyan módon béníthatja meg, mint egy orvossztrájk, addig a helyzet semmiben sem fog megváltozni. Egyetlen, esetleg még be is tartható kampányígéret, kormányzati vagy szakpolitikai döntés eredményeképpen sem. Szlovákia strukturális deficitje 4 százalék körüli, szintén fényévekre van az új uniós elvárástól Orbánékba rúgni MÓZES SZABOLCS A földön fekvő emberbe mindig könnyű belerúgni. S a politikai verseny részeként, ha van rá egy mód, bele is szoktak rúgni. így van most ez Magyarországgal s annak kormányával is. Ennek egyik aktuális példája az új uniós fiskális egyezmény. Röviden: tavaly decemberben arról döntöttek az uniós kormányfők, hogy szigorítják a pénzügyi szabályokat, s ha valaki nem tartja be őket, szinte automatikusan kemény büntetésre számíthat. A jelenlegi szabályozás alapján - egyebek között - a tagállamok éves költségvetési hiánya nem haladhatta meg a nemzeti össztermék 3 százalékát. Az új szabályozás szerint a jövőben a hiány aránya nem lehet magasabb 0,5 százaléknál (ezt több lépcsőben vezetik be), s mindez az úgynevezett strukturális költségvetésre lesz érvényes - ez utóbbit úgy kapjuk meg, hogy a büdzsét megtisztítjuk az egyedi bevételi és kiadási tételektől. Ennyit az előzményekről. Amint megszületett az egyezség, magyarországi közgazdászok és újságírók kiszámították, hogy Budapest még fényévekre van ettől a szinttől, 0,5 helyett 5 százalék körüli a strukturális költségvetés hiánya. A hírt másnap több szlovák médiában is meg lehetett találni, ahol színesen ecsetelték, hogy bizony, nyugdíj- pénztári összegek lenyúlása ide, speciális különadók oda, mindez semmit sem ér, mert Orbánék - ha nem változtatnak eddigi politikájukon -, jó nagy uniós büntetésre számíthatnak. Ez így igaz is lenne, de előtte érdemes lett volna átfutni a szlovák adatokat is. Ha ezt megnézzük, rájövünk, hogy mi sem állunk lényegesen jobban, mint a jelképesen a vádlottak padjára ültetett „Or- bán-rezsim”. Szlovákia strukturális deficitje 4 százalék körüli, tehát szintén fényévekre van az új uniós elvárástól. S most kapaszkodjunk meg, ha minden igaz, az új szabály- rendszer az eurózóna tagjaira lesz érvényes - az egyezményt csak márciusban írják alá, addig még lehetnek változások -, tehát míg az új pozsonyi kormánynak tüstént kemény intézkedéseket kell foganatosítania, addig Budapestet ez a cipő még egy ideig várhatóan nem fogja szorítani. Az, hogy most Magyarország gazdasági értelemben a földön fekszik, részben az Orbán- kormány hibája (ám jelentős részt az „elmúlt nyolc év” garnitúrája okolható érte - még ha erről a baloldali kritikusok, nem véletlenül, egyre inkább szeretnek megfeledkezni). Ez viszont nem jelenti azt, hogy olyan dolgokért is rugdosni kellene, amelyekben spéciéi mi sem állunk sokkal jobban. A kritika akkor jogos, s akkor lehet építő jellegű, ha őszinte s célja nem a politikai ellenfél vagy ellenség földbe döngölése mindenáron.
