Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)
2012-02-24 / 46. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. FEBRUÁR 24. Vélemény és háttér 7 Egy sor párt esetében szinte nem is a konkrét eredmény számít, csak az akadály átugrása... Matovičnak drukkolni? Drukkoljunk Matovičnak, hogy bejusson? Perverz gondolat, de megfontolandó. MÓZES SZABOLCS A választások végeredményét - az okos emberek szerint - az elveszett szavazatok fogják eldönteni. így az is, hogy Matovič bejut-e a parlamentbe vagy sem. Hogy a Híd, az SaS, az SDKÚ, az MKP bejut-e vagy nem. Egy sor pártnál szinte nem is a konkrét eredmény számít, csak az akadály átugrása. Ha ez megvan, már mindegy, mennyivel. Csak legyen meg. Mert jelenleg a Smer mellett nagyrészt csak a kereszténydemokraták mehetnek biztosra (köszönhetően a Gorillákkal szemben agilis Lipšicnek). A kukába kerülő voksok számán fog múlni, Robert Fi- co mennyire nyeri magát túl. Kicsit vagy nagyon. Egyedül is kormányt alakít-e, vagy az élet - pontosabban a választópolgár - rákényszeríti egy koalícióra. Nagyon nem mindegy, hogy ennek a játéknak milyen vége lesz. (Egyszer már leírtuk, hogy az egyedül kormányzó párt hozzányúlhat a választási törvényhez is, hogy aztán olyan rendszert faragjon magának, amelyben négy évvel később még nagyobb eséllyel nyerheti magát agyon. Csak erről még ők, akik megtehetnék, sem beszélnek. Logikus.) Ne tévesszenek meg bennünket a baloldali szirénhangok. Fico nem koalíciós partnert keres, csak el szeretné kerülni, hogy a választások a személyével szembeni referendummá változzanak. S eddig ebben rendkívül sikeres. Jobbra fordul s elejt pár gondolatmorzsát, a másik irányba mosolyog egy szépet, hogy a végén kijelentse: valójában ő senkit sem zár ki, csak stabilitást akar. Mint mindig. S ezért feltétlen kellene még egy koalíciós partner. A konkurensek fantáziája pedig az ilyen mondatok hatására beindul, s reménykedni kezdenek. A választópolgár meg lassan elfogadja, hogy négy évig egy bal-jobbnak nevezett különös házaspár vezeti majd az országot. Jobb híján. Pedig egyáltalán nem biztos ez. Ha összejön a több mint 75 Smer-mandátum, egy ficói tehetséggel megáldott Smer-elnöknek nem lesz problémája elmagyarázni a szavazóknak, valójában miért kell egyedül kormányoznia. Miért nem sikerül senkivel sem megegyeznie. Miért a másik fél hibás azért, hogy nincs koalíció, s nekik egyedül kell állniuk a sarat négy évig. így akármilyen furán hangzik is, ha azt akarjuk, hogy Fico ne legyen egyeduralkodó - csak majdnem az, hiszen koalíciós partnerének nem sok szava lesz, de lesz valamennyi, s ez a lényeg -, akkor végső soron titkon még Matovičnak is drukkolnunk kell (taktikai megjegyzés: a szurkolás nem egyenlő a szavazással), hogy bejusson. (Ugyanez az SNS-re nem érvényes, annyira perverzek azért már nem lehetünk. Slo- ta menjen csak szépen nyugdíjba.) Inkább cirkuszoljon még négy évig a parlamentben a nagyszombati „hazugságvizsgáló”, mint kormányozzon egyedül négy évig a baloldali úthenger. (Peter Gossányi rajza)- Bezzeg az ágyban sose voltál gorilla! A külföldi beruházások jelentették azt a drogot, ami súlyos függőséget okozott az országnak Piócák MOLNÁR IVÁN A nyitrai Sony csúfos kivonulása és az őt váltó Foxconn, valamint a trencséni AU Optronics vergődése, a Hansole Technics botrányos elbocsátásai és a galántai Samsung pofátlan zsarolása, amely során 950 munkahely a tét, lassan a szlovákiai politikusokat is ráébreszti arra, hogy tévhitben éltek, amikor azt gondolták, a külföldi beruházók mindent megoldanak. Nem vitathatjuk, hogy a korábbi, Mikuláš Dzurinda vezette kormányok jól döntöttek, amikor a nagy külföldi cégek idecsalogatása érdekében vonzóbbá tették az ország adórendszerét és hatékony beruházásösztönző intézkedéseket foganatosítottak, hiszen ezzel rendkívül gyorsan elviselhetőbb szintre sikerült csökkenteni a munkanélküliséget. A sikert látva azonban megfeledkeztek arról, hogy a külföldi beruházások olyanok, mint a fájdalomcsillapítók, amelyek csak arra jók, hogy időlegesen kezeljék a problémát, amíg fel nem keressük az orvost. Szlovákia is időt nyert a külföldi beruházók tömeges idecsalogatásával, időt arra, hogy közben megerősítse a hazai kis- és középvállalkozói rétegét. A munkanélküliség csökkenését látva azonban a politikusok azt gondolták, hogy a fájdalomcsillapító szedésével már magát a betegséget gyógyítják. Az elmúlt években így magasról tettek a hazai vállalkozókra, az állami támogatások jelentős részét a külföldi cégekbe pumpálva. Szlovákia számára a külföldi beruházások jelentették azt a drogot, ami súlyos függőséget okozott az országnak, és most, amikor a gazdasági válság miatt egyre több nagy beruházás dönt a kivonulás mellett, lassan kezdenek előjönni az elvonási tünetek, ami esetünkben a munkanélküliség ellenőrizhetetlen növekedésével jár. A leszokás első pozitív lépésének tekinthetjük a kormány szerdai döntését, amikor nemet mondott a Samsung újabb zsarolására. Kérdéses persze, hogy akkor is így döntött-e volna, ha a beruházás nem egy magyarok által lakott járást érintene. A szlovák pártok a választások előtt ez esetben valószínűleg óvatosabban jártak volna el, a lényegen azonban ez nem változtat. Nem engedhetjük, hogy a külföldi beruházók a végtelenségig zsarolják az országot, hiszen az ilyen cégek a jó piócákhoz hasonlóan végül - miután alaposan megszívták magukat - úgyis faképnél hagyják a legyengült gazdaszervezetet. Mára emiatt egyre több párt ismeri fel, hogy hosszabb távon a hazai kis- és középvállalkozások megerősítésével érhetnek el tartós sikereket. Ez a célkitűzés a legtöbb párt választási programjába is bekerült, a nagy kérdés már csupán az, hogy a választásokat követően is emlékeznek-e majd rá. KOMMENTAR A tiltakozás LOVÁSZ ATTILA Amikor a huszonéves fiatal végignézte, apja miként veszítette el az állását, hogyan szűnt meg a relatív nyugalom, amelyben gyermekkorában élt, milyen nehéz munkát találni akár állást veszített ötvenesként, akár pályakezdő fiatalként, majd ezután megtudja XY politikai háttérrel mekkora pénzeket nyúlt vagy nyúlhatott le - és akkor a teljes bizniszről még halovány fogalma sincsen egyértelműen begurul és kimegy tiltakozni. Kimegy, mert annak ellenére, hogy fiatal, már most elege van, s környezetében is azt látja, mindenkinek elege van. Az ország lakosságának nagyon nagy része frusztrált, a kis- és nagykorrupció kikerülhetetlen, és a napi tapasztalat is azt mutatja, kapcsolatok, simulások, apró és kevésbé apró figyelmességek nélkül nem megy. A Gorillával kapcsolatos tüntetések elmaradása ezért volt meglepő. Az ember már azt hihette, ott is a széthúzás, netán az érdek jelent meg. Aztán jött a hír, hogy mégis folytatódnak a dolgok, sajnos a hír nem volt éppen jó. Merthogy „mit is kíván a nemzed’? A felmérések szerint egyelőre csak egy politikai erő érezte meg a Gorilla hatását, az viszont nagyon. Tehát a többi oké? Úgy látszik, nem egészen, mert igazság ide, igazság oda, a Sasanka-ügy pontosan időzített támadás: ha a benne foglaltak igazak, akkor az érintettek meg is érdemlik, hogy elverjékrajtuk a port annak rendje és módja szerint. De az is megérdemli, aki itt és most hozza nyilvánosságra a másfél éves felvételeket. Mert akkor ugyanolyan gazember, dehogy akar ő tiszta, átlátható rendszert, egy fenét, akkor nem csinálhatná kisded játékait. Ellenfelet akar kinyírni, úgyhogy ugyanabból a fészekaljból való, nem rendszer-, hanem gengszterváltás lehet ennek a vége. Ami pedig a követeléseket illeti: olvassuk, hogy legyen olyan referendumtörvény, amelynek nincsen kvóruma, s amelynek az eredménye kötelező érvényű. Szép olvasni, de egy olyan embernek vagy közösségnek, amely társadalmat akar alakítani vagy közvéleményt befolyásolni, a nem kívánatos következményekkel is számolnia kell (a jogalkotás nem vé- ledenül elit szakma). A következmény pedig lehet akár egy 1000 lakost megmozgató referendum is bármilyen aljas kérdéssel, amelynél 501 egyén igen szavazatából törvényt kell majd fabrikálni, minden felelősség nélkül. Nem akarunk mi riogatni, de ez a forgatókönyv Szlovákiában igenis valószínű és igenis bekövetkezik, ha erre lesz mód. Hivatalnokkormányt akar az elnökkel kineveztetni a tüntető tömeg? Az ugyan mennyire demokratikusabb, mint a választás? Es kinek és hogyan felel majd a hivatalnokkormány? A létező parlamentnek? Vagy netán bejön az ököljog? Választási rendszert akarunk módosítani? Hogyan? Hogy indulhassanak független jelöltek is? Rendben, de ettől még lehet elkutyult parlamentünk és ugyanúgy elkutyult kormányzatunk is. És ugyanolyan korrupt is lehet. Hogy majd visszahívjuk a nem tetsző képviselőt? Imperatív mandátumot vezetünk be? Csak néhány ezer euró kérdése ma az országban összeszedni pár ezer aláírást, és nem feltétlenül egy gazembert hívunk vissza, hanem pl. egy Gorilla ellen fellépő egyént. Igenis lehetséges és valószínű forgatókönyv. Ha ehhez a mentelmi jog eltörlését is hozzátesszük- s erről itt, e hasábokon már értekeztünk párszor -, akkor a kényelmetlen, ellenzéki képviselők kikészítésének lehetséges modelljét sikerül felállítanunk, vélem, akaratlanul. A közvetlen bíró- és főügyészválasztást inkább nem is említem, mert a közvetlen választás minőségét Szlovákia már kipróbálhatta, szűrjék le a tanulságot. Továbbra is támogatásra buzdítanánk mindenkit, aki demokratikusjogaival él. De amikor megoldásokat, követeléseket fogalmazunk meg, akkor a józan észnek kell diadalmaskodnia. Ellenkező esetben ezt a kis forradalmat hamarább lopják el a szervezőitől, mint bármelyik nagy megmozdulást a múlt században. Aminek ára egy újabb generáció. TALLÓZÓ DIE WELT A kohéziós források magyarországi felfüggesztésére vonatkozó brüsszeli indítvány példa nélküli az EU- ban - emelték ki vezető amerikai és európai lapok csütörtökön. A konzervatív Die Welt megszólaltatta Guy Verhofstadtot, az európai parlament liberális frakciójának vezetőjét, aki szerint a budapesti vezetésnek a hiány csökkentésével kellett volna foglalkoznia, ehelyett viszont „alkotmány- módosításokat vert keresztül a parlamenten”. Hozzátette: a liberálisok reményei szerint az EB „ugyanezt a határozottságot mutatja”, amikor a közös európai értékek lehetséges megsértését vizsgálja és fellép ezek ellen. (MTI)
