Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)

2012-02-20 / 42. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. FEBRUÁR 20. Vélemény és háttér 5 Prága olyan lehetőségeket biztosítana a külhoniaknak, mint amilyent Budapest másfél éve A csehek és az állampolgárság Múlt heti hír, mely szerint Csehország megengedi a kettős állampolgárságot saját polgárai számára, így, ennyire leegyszerű­sítve akár azt is mondhat­nánk, lám, a csehek mennyivel toleránsabbak és akár példaként is emle­gethetnénk őket, csak­hogy ez a megállapítás ilyen formában nem helytálló, s példaként sem használható. LOVÁSZ ATTILA A cseh állampolgársági tör­vény még a szövetségi ország válópere idején született, és sokkal, de sokkal szigorúbb volt, mint az akkor és azóta elv­ben csak a magyar állampol­gársági törvény hatására válto­zó szlovák szabályozás. Cseh­ország 1993 januárjától ugyan­is elsősorban az éppen alakul­gató Szlovákia polgáraitól véd­te volna magát. Kegyetlen, de így volt, a csehek ötéves állandó lakhelyhez kötötték az állam- polgárságot még azok esetében is, akik szövetségi állampolgá­rokként már Csehország terüle­tén éltek. Igaz, a szövetségi ex- ország expolgárait különösebb hátrány nem érte a cseh szabá­lyozással, de az állampolgárság megszerzése nem volt könnyű - erről egyébként nagyon sokan saját tapasztalatukból mesél­hetnének. Szlovákiában a cseh állampolgárság megtartásával és a szlovák felvételével külö­nösebb baj nem volt. Ha a prágai szabályozást nézzük, leírható, hogy különö­sebb gond nélkül eddig csak akkor fogadta el Csehország a kettős állampolgárságot, ha a cseh állampolgár idegen ál­lampolgárral lépett házastársi viszonyba. Tehát Prágában az az elv, hogy aki felveszi más or­szág polgárságát, a csehet au­tomatikusan elveszíti (vagy le kell róla mondania), 1993-tól érvényes, és noha Csehország ugyanazon emberjogi nemzet­közi szerződések ratifikálója, ipint Szlovákia, eddig senki nem kifogásolta a cseh állam- polgárság erőszakos elvételét vagy annak lehetőségét. Ha ezen csodálkozunk, igazunk van, hiszen Szlovákiában ép­pen azzal érvel a magyar ál­lampolgárságot is felvenni szándékozók nagy része, hogy az állampolgárságot elvenni valakitől alkotmányba ütközik. Az alkotmány pedig a nemzet­közi szerződéseket és egyez­ményeket jogforrásként fo­galmazza mindjárt a legelején - nemkülönben a cseh alkot­mány is. Mi tehát az űj a prágai szabá­lyozásban? A híroldalakon bi­zonyára pontosabb képet kap­hat az olvasó, de azt minden­képp kiemelnénk, hogy először is Prága a készülő törvényben mindenkinek kivétel nélkül megengedi, hogy megtartsa cseh állampolgárságát, ha ön­ként egy másik országét is fel­veszi. Másrészt megkönnyíti a világban élő cseheknek, hogy felvegyék a cseh állampolgár­ságot függetlenül attól, hogy az eddigit megtartják-e vagy sem. Ugyanakkor az emigránsoknak és leszármazottaiknak lehetővé teszi felvenni a cseh állampol­gárságot, miközben egyik eset­ben sem követeli meg a cseh ál­landó lakhelyet, tartózkodást. Összegezve: a készülő cseh állampolgársági törvény min­den csinnadratta nélkül nagy­jából olyan lehetőségeket biz­tosít saját állampolgárainak, valamint a cseh ajkú, idegen ál­lampolgároknak, mint amilyet a jelenlegi magyar szabályozás. A Pátria rádióban szombaton a regnáló, de március után távo­zó szlovák miniszterelnök asszony a Prága és Pozsony kö­zötti érvényes állampolgársági gyakorlatot a szlovák-magyar relációra nézve példaként em­lítette. Érdekes lesz hát megfi­gyelni a cseh-szlovák államkö­zi rendezést (vagy nem rende­zést) akkor, amikor a prágai belügyminisztérium által elké­szített és múlt héten nyilvános­ságra került javaslatból jogsza­bály lesz. Hátha valóban jól jön egy kis pozitív példa. KOMMENTAR Köszönjük, Mikuláš! MOLNÁR NORBERT Mikuláš Dzurinda a tipikus képviselője annak az emberfajtának, amelyik nem tudja, mikor kell lelépni. Vagy nem akarja tudni. Többször volt esélye és lehetősége, sőt oka is a távozás­ra, de soha nem tette meg. Ő maga államférfi­úi magatartást vél felfedezni saját viselkedé­sében, a jobboldali választó meg azt látja, hogy hiú és hataloméhes, képtelen a helyzetet reálisan értékelni. Az ország talán leggyűlöltebb politikusa, és ehhez Gorilla sem kellett, a lehallgatási és korrupciós botrány csak meg­erősítette vezető pozícióját a népszerűtlenségi listákon. Most úgy döntött, pártját rántja a mélybe, és ezzel gyakorla­tilag a jobboldalt is. Persze, ne temessük még az SDKÚ-t, még bekerülhet a par­lamentbe. Egy évvel ezelőtt ez a mondat teljes badarságnak tűnt volna, ma pedig a realitás. Dzurinda azt mondja, nem futamodik meg, és elfogadja a választók által kiállított bizo­nyítványt, bármilyen legyen is az, amivel nemcsak magát hajszolja öngyilkosságba, hanem pártját is. Manapság az a négy-hat százaléknyi választó, aki még mindig az SDKÚ-ra szavazna nem más, mint megrögzött Dzurinda-fan. Hogy ez elég lesz-e a parlamentbejutáshoz, március tizediké dönti el. Valószínűleg elég lesz. Az utolsó pillanatban, összeszorított fogakkal bár, de öt százalék fölé juttatják a választók Dzu- rindáékat. És aztán jöhet Žitňanská, hogy az SDKÚ ne jusson az SZDSZ sorsára. Ajobboldal legnagyobb tragédiája, hogy nincs karizmatikus figurája. Illetve van egy, de az meg magyar, amit nem bír be­nyelni a szlovák gyomor. Ez meg Bugár Béla tragédiája. Az más kérdés, hogy Bugár kormányfőtípus-e. A szerencse a szerencsétlenségben, hogy a jobboldalnak mostanság nem kell azon gondolkodnia, ki legyen a miniszterelnök-jelöltje. Dzurinda maradása az SDKÚ-lista élén ugyan jó hír a többi jobboldali pártnak, hiszen így esélyük van a csalódott SDKÚ- szavazók megszerzésére, de a helyzet csalóka. Ugyanis több volt SDKÚ-választó marad otthon, mint amennyit képesek megszerezni. Ajobb sorsra érdemes jobboldal pedig önként és dalolva adja át a placcot a balkáni típusú baloldalnak. Ki­csit korai Mikulás-ajándék. És még virgács is. , TAUOZO LE MONDE Schmitt Pál magyar állam­fő állítólagos plágiumügyéről írt a Le Monde című francia napilap hétvégi számában. A cikk szerint az ügy a szófiai la­pok címlapjára került, de a bolgárok elsősorban „az egyik honfitársuk előtti nem szán­dékos tisztelgésre büszkék”. A magyar közvélemény a bot­rányra inkább politikai prefe­renciái szerint reagál: a Fi­desz választóinak 6, a szélső- jobboldalnak 28, míg a balol­dali és liberális ellenzéki tá­bornak 77 százaléka gondolja azt, hogy az államfőnek le kel­lene mondania. A német el­nök lemondása ugyanakkor arra ösztönözheti a Orbán Viktor miniszterelnököt, hogy az államfő doktori disszertá­cióját vizsgáló bizottság mun­kájának márciusra tervezett vége előtt „túllapozzon” a za­varóügyön. (MIT) Az SDKŰ választási preferenciái elsősorban azért csökkennek, mert ajobboldal politikusai inkább egymást irtják, mintsem eredendő ellenfeleiket Hogyan terem az Esőcsináló? BARAK LÁSZLÓ Igaz, hogy nem a közvéle­mény-kutatóknál kell a válasz­tásokat megnyerni, hanem a választófülkékben. Ugyanígy igaz viszont az is, hogy az efféle kinyilatkoztatásokkal többnyi­re azok a politikusok élnek, akik a közvélemény-kutatások állandó vesztesei. Annál nevetségesebb, ami­kor ugyanezek a politikusok és az általuk felbérelt politológu­sok azonnal győzelemként igyekeznek kommunikálni, ha valamelyik közvélemény-kuta­tó egyszeriben valamivel jobb tetszési indexet jelez számukra a megszokottnál. Legalább ekkora melléfogás ez, mint a szokásosnál kedve­zőtlenebb eredmény esetén pánikrohamot kapni. Az ilyen önsorsrontással felérő pánik, depresszió, letargia tapasztal­ható jelenleg a Mikuláš Dzu­rinda vezette SDKÚ táborában. A párt választási preferenciái az utóbbi hetekben tagadhatat­lanul csökkenő tendenciát mu­tatnak. Elsősorban azért, mert a szlovák jobboldal politikusai önző és ostoba módon sokkal inkább egymást irtanák, mint­sem eredendő ellenfeleiket, a Robert Fico fémjelezte balol­dalt meg az egyszeri használat­ra kreált egyéb népbutító poli­tikai formációkat. A pánik másik oka, hogy a civilizált jobboldali pártok sza­vazói általában intelligenseb­bek, mint a nemzeti és vallási demagógiával szédített szélső­jobbosok vagy éppen a szociális demagógia eszközeivel meg­vezetett balosok. Vagyis az SDKÚ problémája paradox módon épp az, hogy potenciá­lis választóinak zöme nem bunkó. Ezért sokkal inkább ké­pesek ps hajlamosak a gondol­kodásra, sőt az önmarcango- lásra, mint a szélsőjobboldali és baloldali droidok. Mert mi is történt Szlovákiá­ban, amióta eldőlt, hogy előre­hozott választások lesznek? Szinte azonnal napvilágra ke­rült a Gorilla-ügyirat néven el- híresült ún. lehallgatási jegy­zőkönyv. Amit a piszkos kam­pány nyilvánvaló szándékával titkosszolgálati környezetből szivárogtattak ki. A szóban for­gó affér főhőse egy nagyvállal­kozó, aki egy általa és macája által használt szerelmi fészek­ben randizott 2005 és 2006 kö­zött bizonyos politikusokkal. Konkrétan egy Jirko Malchárek nevűvel, aki annak idején Dzu­rinda kormányának gazdasági minisztere volt. Tegyük hozzá, az azóta már rég nem létező ANO párt színeiben. No és az a Robert Fico is járt a tett állító­lagos színhelyén, aki a Gorilla­ügyiratban jegyzett cselekmé­nyeket követően négy évig há­borítatlanul regnált kormány­főként. Plusz ellenzékiként je­lenleg is Szlovákia legnépsze­rűbb politikusa. Ezek a szemé­lyek az egyelőre hivatalosan egyáltalán nem igazolt Gorilla­ügyirat szerint arról konspirál­tak, hogy mit és miként fognak majd ellopni. Ezeken a rande­vúkon aztán számos politikus és egyéb közszereplő, többek között Dzurinda neve is szóba került. Ennyi és nem több egye­lőre az ő bűne! Továbbá azért is őt szívatják, mert Robert Fico kormánya alatt állítólag valaki elrendelte a vonatkozó eredeti lehallgatási dokumentumok megsemmisítését...! Ebből a több sebből vérző és bűzlő titkosszolgálati játszmá­ból kreáltak aztán egy kusza összeesküvés-elmélet. Amit vi­szont főként a jobboldali érték­rendet képviselő médiák vér­szagra gyűlő sajtómunkásai­nak köszönhetően leginkább az SDKÚ-szavazókkal sikerült megetetni. így került Dzurinda és pártja kutyaszorítóba. Míg az illuzio­nista Fico, mintha a Radičová- kormány bukása után jött vol­na a világra, rendületlen siker­rel alakítja a mindenható Eső­csináló szerepét. Legalábbis a közvélemény­kutatók szerint. Ha azonban a választási fülkékben is így döntenek majd az emberek, főként, mert a hiszékenység, az önértékelési zavar, meg a kiábrándultság miatt nem mennek el március 10-én vá­lasztani a jobboldali szavazók, netán a szélhámos Sulíkékra vagy az idült ripacs Matovičra szavaznak, esetleg egyéb pa­rasztvakítókat támogatnak majd, akkor megérdemlik a sorsukat...- Elnök úr, tudom, hogy az elmúlt húsz év politikai tapasztalatai kellően felvértezték, de ne vágtasson fejjel a falnak! (PeterGossányi rajza)

Next

/
Oldalképek
Tartalom