Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)
2012-02-18 / 41. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2012. FEBRUAR 18. SZTÁRVILÁG 19 Nem annyira a mesékről szólt a gyermekkorom, egész kicsi koromban talán, de negyedikes-ötödikes koromtól már a színházról. Mást nem csináltam, mint olvastam meg színházban ültem. Úgy öltöztem, mint apám, az ő flanelingjeit hordtam, folyton koslattam utána, a mamám néha féltékeny is volt. Néhány darabot hatvanszor is láttam. Állítólag fejből tudta a szövegeket, sőt egyszer be is UgrottFőiskolásként rendezői asszisztensként dolgoztam, ekkor álltam először színpadon. Nagy Nelli kiesett, Pesten elveszett a metróban, s nem érte el a vonatot, beugrottam helyette. Kellett hozzá mersz. Meg kellett menteni az előadást. Izgultam, de nem volt más lehetőség. Az az előnyöm, hogy én nem vacakolok. A többiek jobban remegtek, ijedtségükben még a szöveget is elfelejtették. Mindmáig emlegetik, kár, hogy nem vették fel videóra. A nadrágján is ott díszelgett az Astorka felirat. Az egyik szárán, a másikon az állt, hogy Tóbiás Szidi, tizenhárom évesen meg azzal futkostam, hogy az élet kabaré, mert épp ez az előadás ment a színházban. A szüleim odaÚgy öltöztem, mint apám, az ö flanelingeit hordtam, folyton koslattam utána. voltak, tudták, hogy nem értem, mit is jelent. Mégsem az Astoriához szerződött, hanem a Radosíni Színházhoz. Oda hívtak meg, s fel is vettek. A szülők fűztek megjegyzéseket az alakításaihoz? Nem, soha, pedig biztosan van olyan is, amivel nem értenek egyet. Nem terveztem, hogy színész leszek, ezért is tanultam dramaturgiát. Egyébként sem tervezek, néha eszembe jut valami, s egyszer csak valósággá válik, ezért igyekszem pozitívan gondolkodni, hogy ne történjenek negatív dolgok. A Producerekben is így kaptam szerepet, szörnyen vágytam rá, a musical gyermekkori álmom volt. Még azt se bántam volna, ha csupán végigsétálok a színpadon, csak ott legyek. Egyébként, ha nincsenek a Producerek, nem vagyok ott, ahol ma vagyok. Vanda Hrycová mindenért gyötört, s azóta is figyel rám, ha kell, jól lehord, hogy mit tettem, mit húztam magamra. Tőle ezt is szívesen veszem. Ha jól tudom, az édesapjával is játszott. Ez is vágyálom volt? A Családi titkok című sorozatban játszottunk együtt. Szörnyen éreztem magam, lámpalázam volt. Talán ha nem tisztelem annyira az édesapámat, nincs vele problémám, de én szinte csüngök rajta, objektíve az egyik legjobb színészünknek tartom, és emberként is nagyon tisztelem. O még ahhoz a színészi nemzedékhez tartozik, akiknek az értékeik valahogy másak. Rövid időn belül kideríthető, hogy őszinte, közveden teremtés. Ezáltal nem túlságosan sebezhető? De, a munkámban és a magánéletben is, a mamám úgy szokott jellemezni, hogy adja isten, de azonnal. Gyorsan fellángolok, intenzíven átélem az eseményeket, s ez nem mindig jó. Mellesleg épp holnap lesz egy éve, hogy elváltam a férjemtől, Kamii Mikulúktól. Nehéz időszak volt, még mindig fáj, nemcsak nekem, de Kamiinak is. Mindketten tudjuk, olyasmi ez, amit soha nem lehet elfelejteni, s továbbra is nagyon szép a kapcsolatunk. Milyen valójában Kristínka? Az látható, hogy szép, hosszú lábú, sudár. S az is érződik, hogy egy kicsit öntörvényű... Nagyon is. Ilyennek neveltek. Önállóságra, hogy gondoskodni tudjak saját magamról. De persze van, ami csak a látszat. Otthon ilyen pici vagyok, folyton takarítok, mosok, főzök. Létszükséglet számomra, hogy valaki pátyolgasson, simogasson, odabújhassak hozzá, éreztesse velem, mindig megvéd, tudok ám undok is lenni, házsártos, önfejű. Két világom van: az egyik csak Is az enyém, a másik az, amikor beindul a kamera, vagy felmegyek a színpadra. Szép, hosszú lába gyakran kikandikál a ruhákból, amit a bulvársajtó nem hagyott megjegyzés nélkül. Ez nem dühítő? Dehogynem! Az utóbbi időben megtiltottam magamnak, hogy elolvassam ezeket a förmedvénye- ket, de néha mazochista hangulatomban mégis megteszem. Tény, hogy azt veszek magamra, amit akarok. Ha Színpadra megyek, a jelmeztervező dönti el, milyen kosztümbe bújok, a Poplegendákban Sara Dingová öltöztet. Egyébként van saját stílusom, szeretem a feltűnő dolgokat, egyelőre még megengedhetem magamnak. Épp ma két ruhát is terveztem, most varrják őket, az egyik egészen átlátszó anyagból készül. De a divattervezőknek nem kell félniük attól, hogy megfosztom őket a munkától. Valahol olvastam, hogy időnként a használtruha-boltban is megfordul. Nem szégyellem, de most már rég nem voltam, mert annyi cuccom van, hogy megfogadtam, szünetet tartok, csak azt veszek, ami szükséges. Ráadásul azáltal, hogy most épp jó időszakomat élem, eljutok olyan akciókra, amelyeken megrendelhetem, azt amit szeretnék. Urbán Klára Néha eszembe jut valami, s egyszer csak valósággá válik, ezért igyekszem pozitívan gondolkodni, hogy ne történjenek negatív dolgok. Édesapjával, Boris Farkašsal (Fotók: SITA és K.F. archívuma
