Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)
2012-02-01 / 26. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. FEBRUÁR 1. Vélemény És háttér 5 Csak egy másodpercre nézett fel, de azt látta, hogy egykori elvtársai nevettek a leghangosabban Az építész alkonya A kisváros lakói bezsúfolódtak a kultúrház mozitermébe, hogy együtt nézzék végig a lakóhelyükről szóló dokumentumfilmet. RAVASZ ÁBEL Tíz nyugdíjaskorú férfi beszélt gyermekkoráról, iskolai éveiről, a visszacsatolásról és a szocializmusról. Köztük volt az építész is, aki az „átkosban” majd két évtizeden át a város egyik főépítésze volt. A mesélők zöme az iskolai élményei mellett elsősorban a nemzetiségi ügyekre és a szocialista rendszerrel szembeni ellenállásra koncentrált. Egyikük apját kényszermunkára ítélték, másikuk maga került börtönbe, és olyan is volt, akinek a szülői házát bontották le, hogy helyet csináljanak egy hotelnek. Az építész története kilógott a többi közül: azért is, mert éppen ő volt az, aki elrendelte annak a háznak a lebontását. Míg a sértett elmesélte, hogy az elhúzódó bontás ideje alatt a város ap- raja-nagyja annak drukkolt, hogy valami csoda folytán ne sikerüljön ledönteni a házat, addig az építész arról beszélt a vásznon, hogy a hotelt eredetileg egy park közepére kellett volna felépíteni, annál pedig még ez is jobb megoldásnak tűnt. Ma már világos, hogy hibát követtek el, folytatta - mintha már a felvétel idején érezte volna a leendő közönség antipátiáját. Az építész beszélt még utakról, lakóházakról, az általa tervezett, szándékosan túlméretezett hídról. Történeteiben kimondva volt jelen a folytonos küzdés a szocialista tervhivatallal, de kimondatlanul a lakosok ellenállását is érezni lehetett a háttérben. Miközben kilenc társa végszóként a városhoz fűződő viszonyáról beszélt, az építész a vászonról leszólva mintegy megkérte a nézőket, hogy a város hosszú távú fejlődésének távlatából, az emberek életminőségének szemponját figyelembe véve ítéljék meg azt, ami történt. Kimondatlanul: amit tett. Ötven, száz év múlva azt fogják-e mondani, hogy jól csináltuk, kérdezett rá, választ nem várva. A vetítés után a szereplőket sorra a színpadra hívták egy tiszteletkörre. A láthatóan sántító építész utolsóként kapaszkodott fel az emelvényre, és vallomása által felszabadulva, a megértés reményében mosolygott. Ha érezte is azt a másfél másodperces bizonytalanságot a tapsban, ami a színre lépését követte, elhessegette magától a gyanút. A színpadról is utolsóként vonult le. A közönség kitartó tapsa által felbátorítva; még egyszer utoljára visszanézett, és elegánsan meghajolt. A taps elakadását már nem tudta nem észrevenni, és hirtelen mintha egyre több gunyorosan mosolygó arcot látott volna a nézők soraiban. Csak egy másodpercre nézett fel, de azt pont látta, hogy egykori elvtársai - akik ma már a legnagyobb kapitalistaként tartják magukat számon - nevettek a leghangosabban. A nézőtér egyre homályosabbá vált, és azt sem tudta, hogy amit lát, valós-e egyáltalán. A néhány lépés a színpad sarkáig örökkévalóságnak tűnt. Megivott egy pohár vizet. A csalódj a semmit nem érzékelt a köz- játékból - vagy letagadják, gondolta az építész. Abban viszont biztos volt, hogy ennek még egyszer nem teszi ki magát. Ha nem kell nekik, ha kiröhögik, többé nem zavarja őket. A következő vetítésre szóló meghívót úgy tépte szét, hogy meg sem nézte. A külföldi rendszámú autó felhajtott a város egyetlen, kétsávos hídjára. Még az átkos alatt épült, mesélte a vendégeknek helyi vezetőjük. Szerencse, hogy akkoriban mindent ilyen nagyra építettek, mert ha ez nincs, akkor a város most fele ekkora sem lehetne, mesélte. Az építész nevén viszont hiába gondolkozott, nem jutott eszébe. (In memoriam N. J.) Olyan izgalmas olvasmányokat, mint a választási program, egy krimiíró sem képes kitalálni. (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Mandarin II. VERES ISTVÁN Ismét bizonyítást nyert, hogy az emberek többsége a hülyeséget és a botrányt jobban kedveli, illetve nagyobb érdeklődéssel nézi, olvassa az ezzel kapcsolatos híreket, mint azokat a megnyilvánulásokat, amelyekben nincs semmi elítélni való. Néhány hete kezdődött a Vállalom a véleményem című projekt; naponta kerülnek fel a hírportálokra rövid videók, melyekben hazai és külföldi, szlovák, magyar és más nemzetiségű művészek vagy más közéleti arcok mondják el, mi az ami a társadalmi közbeszédben tetszik nekik, vagy ami nem. Szimpatikus és normális emberek mondanak szimpatikus és normális véleményeket. A projekt indulásától kezdve a videók nézettsége egyre csökken, egyre kevesebben kíváncsiak a szimpatikus emberek normális véleményére. A portálokon (például az Új Szó Online-on is) mindig rengetegen nézik például a Szlovák Nemzeti Párttal kapcsolatos híreket. Az átlag hírfogyasztó húsz éve pontosan tudhatja (tudhatná), miről szólnak, és miről kell szólniuk az SNS politikusainak véleményei, amelyeket nagyrészt csak beszólásoknak nevezhetünk. Megnevettetik, megijesztik, de legalábbis elszomorítják az olvasót. Mégis ezek a hírek a legolvasottabbak, főleg a magyarok körében. Az SNS pártelnöke éppen ezekkel az eszközökkel próbál a figyelem középpontjában maradni, aminek az az eredménye, hogy itthon sokan már úgy tekintenek rá, mint egy híres humoristára. NoraMojsejovádettó. Sokan csak azért olvassák el a róluk szóló híreket, hogy nevessenek egy nagyot. Ha egyszer Slota vagy Mojsejová úgy dönt, hogy elege van a politikából, televíziós talkshow-t is indíthatna. A lényeg mégis az, hogy minél nagyobb böszmeséget mond valaki, annál nagyobb az esélye, hogy az emberek felfigyelnek rá. Ezen a tényen akár meg is lepődhetnénk. Sokkal meglepőbb viszont az az eset, amely egy ismerősömmel történt a hét elején a fővárosban. A gyerek a Kő téri nagyáruházba (ahol korábban az Akvárium állt, de arra már senki sem emlékszik) készült belépni, mire eszébe jutott, hogy a hátizsákjában egy nagyobb méretű mandarin lapul. Hogy kifelé ne vádolhassák meg mandarinlopással, a göm- bölyded narancssárga termést a bejárat elé lelakatolt kerékpárjának nyergére helyezte, és bement vásárolni. Negyedóra múlva kijött, és döbbenten tapasztalta, hogy a didergő mandarin érintetlen. Tanulság? Szlovákiában senkinek nem kell az ingyen vitamin. Vagy: csökkent a pozsonyiak lopási kedve. Vagy: hideg mandarinért senki sem nyúl. Abszolút tanulság: nem kell politikusnak lenni ahhoz, hogy valaki meglepő dolgot csináljon. KOMMENTÁR A döntő mondat NAGY IVÁN ZSOLT Könnyen lehet, hogy múlt hétvégén eldőlt, ki nyeri a 2014-es magyarországi parlamenti választást. Már feltételezve, hogy ebben a beteg társadalmi közegben nemcsak ellenszenv, bosszúállás és vagyonszerzési vágy működteti a politikai rendszert, hanem van még benne realitásérzet és elvszerűség is - legalább egy csöpp. Ha ugyanis maradt még ilyesmi, akkor - érezzük bár ezt kegyetlen csapásnak - a következő választás győztese ismét a Fidesz lesz, ha nem is kétharmaddal, de egyedül megszerezve a többséget. Tény, nem kiváló országvezetői kvalitásainak hála, sokkal inkább azért, mert nincs más. De tegyük nyomban hozzá: ami e pillanatban alternatívaként ajánlkozik, az inkább ne is legyen. Kiről is beszélhetünk ugyanis alternatívaként? Ott van a népszerűségi listákon olykor második, máskor a Jobbik mögé sorolódó Szocialista Párt, amelynek e kétségbeejtően előkelő helyezése nem más, mint az egyik legsúlyosabb társadalomkritika. Biztos jele annak, hogy itt súlyos gondok vannak, hiszen még mindig százezrek gondolnak jónak egy elavult, lejáratott figurákkal teli politikai képződményt, ahol csak azért nincsenek többen, mert azok elmentek Gyurcsány Ferenccel egy másik, hasonlóan vidám pártba. Amely egyébként hétvégén szintén tanácskozott, bár ott semmi lényeges nem történt, de tegyük hozzá, nem is történhetett volna, miután a megelőző héten Gyurcsány és néhány társa orbáni demagógiamélységekbe süllyedt, és beköltözött néhány miskolci családhoz jópofizni és népszerűséget növelni. Ettől ugyanis csak az az általános érzet lett erősebb, hogy az egész párt nem más, mint egykor szebb napokat látott közéleti személyiségek (úgymond politikusok) napközis tábora. Ütőképes erő pedig - legalábbis ebben a formában, ilyen felállásban - remélhetőleg akkor sem lesz belőlük, ha netán mégis bekerülnek a parlamentbe. Mindez nyilván önmagában is elég lenne a Fidesz újabb győzelméhez, hiszen nagyrészt megmutatja, milyen állapotban van az úgynevezett váltóerő, de a hétvégén volt még egy fontos momentum. (És nem csak az LMP kongresszusa, ahol eldöntötték, hogy egyelőre senkivel sem szövetkeznek, bár ez sem elhanyagolható). Az tudniillik, hogy a második legerősebb párt pozíciójáért jó eséllyel küzdő Jobbik tanácskozásán a pártelnök kijelentette: ők bizony nem demokraták. Innen kezdve ugyanis nincs miről beszélni. Hiába volt olyan párt (jelesül az LMP), amely a Fidesz leváltása érdekében átmenetileg összeállt volna a Jobbikkal, e kijelentés után magára adó politikai erő ilyet nem is mondhat. Tenni pedig még kevésbé tehet. Márpedig e pillanatban a Jobbik nélkül a Fidesz legyőzhetetlen. Most már inkább arra kell vigyázni, nehogy csak a Jobbikkal tudjon győzni. A szerző magyarországi publicista TALLÓZÓ ÚJ MAGYAR KÉPES ÚJSÁG Egy napra „nyugdíjba vonult” a horvát szábor hét képviselője, köztük Sója Dénes, a horvátországi magyarság egyetlen parlamenti képviselője, hogy megszerezze a kedvezményes nyugdíjjogosultságot, mielőtt a parlament a múlt héten megszavazta volna a törvényhozók e kedvezményének eltörlését - állítja internetes kiadásában az Új Magyar Képes Újság című horvátországi hetilap. A parlamenti szavazáson a 151 képviselő közül 80-an szavaztak a „szábori nyugdíj” megszüntetése mellett, 12-en tartózkodtak, ellene senki sem szavazott, viszont 59-en meg sem jelentek az ülésen. Közöttük volt Sója Dénes is. „Törvényes, de erkölcstelen”, „így csinálják ezt ők”, „Hét parlamenti képviselő egyetlen napra aktiválta kedvezményes nyugdíját, hogy megelőzzék a bekövetkező törvény-módosítást”, „Nyugdíjasok egyetlen napig” - ilyen címekkel cikkeznek az esetről a horvát lapok és az internetes újságok. A nagy felháborodást kiváltó ügyet a közvélemény, a szakszervezetek és a mérvadó politikusok is erkölcstelennek tartják. Sója Dénes a Jutarnji list című napilapnak úgy nyilatkozott, hogy már a tavaly decemberi választások előtt kérte nyugdíjazását, mert nem volt biztos abban, hogy ismét bejut a parlamentbe. Sója ugyanis második mandátumát tölti a horvát száborban. Akik Sója Dénes lépését bírálják, nem mulasztják el hangsúlyozni, hogy a zágrábi újságok szerint a kedvezményes nyugdíj iránti kérelmét beadta Milorad Pupovac, az SDSS, azaz a horvátországi szerbek pártjának alelnöke is, ám ő azt még az ügy kipattanása előtt visszavonta. (MTI)
