Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)
2012-02-15 / 38. szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. FEBRUÁR 15. www.ujszo.com FULVIDEK Quasimodo JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Vétek lett volna nem musicalszínpadra vinni. Ahogy a Nyomorultak esetében, itt is minden adott, főleg, ami egy musical esetében szinte elengedhetetlen, a romantikus történet. Már csak az a kérdés, hogy mi maradjon ki belőle? Victor Hugo 1830-ban írta első legendás regényét, amely az 1400-as évek végén játszódik Párizsban, központi helyszíne a notre-dame-i székesegyház, illetve annak tornya, ahol Quasimodo, a púpos, a bolondok pápája tengeti szeretet nélküli mindennapjait. De az ő életében is eljön a nagy Ő, Esmeralda személyében. A mű utóéletét valószínűleg többen kísérték figyelemmel, mint magát a regényt, hiszen több film és musicalfeldolgozás is készült belőle. Ki ne emlékezne még Jean Delannoy 1956-os változatára Anthony Quinn és Gina Lollobrigida párosával? Legutóbb 1997-ben Ragályi Elemér fényképezte az amerikai-magyar változatot. De nem kerülhette el a Walt Disney-figyelmét sem, akik némileg happyendesítették a sztorit, míg musicalszínpadon először talán a rendszerváltás környékén Magyarországon tűnt fel, de Kemény Gábor és Tömöry Péter változata nem aratott különösebb sikert. Annál nagyobb visszhangja lett az 1998-as francia-kanadai változatnak, az viszont hozzánk nem jutott el. Prágában mágikus időpontban, 2011.11.11.-én mutatták be Kassai Csongorral a címszerepben a Petr Kaláb, Jan Maxián, Jakub Prachar (zene) és Petr Kolečko (dalszöveg) által jegyzett újabb Quasimodo-musicalt, amelyet Martin Kukučka állított színpadra a Hybernia Színházban. És ahogy az egy jó menedzselésnél lenni szokott, a bemutatóra elkészült a musical dalait tartalmazó CD is. A prágai alkotók többnyire hűen kísérik az eredeti történetet, mindössze egy-két új szereplő jelenik meg. Inkább a dalokat helyezik előtérbe, s szabad szárnyalást engednek a Hugo által is preferált romantikának. S jól teszik, ha már a legjobb musicalszínészeit szerződtetik. Ezek a dalok látatlanban is elénk teszik a XV. század érzelmekben gazdag világát, s egy-két egészen remek slágerrel is megajándékoznak. Csak azt az egyet sajnálhatjuk, hogy maga Kassai Csongor nem fakad dalra a CD-n, Quasimodo dalait Tomáš Trapl tolmácsolásában hallhatjuk. Értékelés Quasimodo „kdytl «• pro litku umiralo RÖVIDEN Utolsó whisky a színházban Komárom. Kilenc nő kálváriája a hatalomvesztés útvesztőiben, sok dallal - röviden így foglalható össze a Whisky esővízzel című előadás, amelyet Verebes István állított színre 2011. októberében. Február 19-én 15 órai kezdettel a nézők utolsó alkalommal tekinthetik meg a darabot a Komáromi Jókai Színházban, mert ezután elindul vidékhódító útjára. A (színész)nők, akik pozíciójukat féltve keresik a helyüket az aparátusban: Bandor Éva, Szabó Szvrcsek Anita, Varsányi Mari, Csorna Judit, Holocsy Krisztina, Molnár Xénia, Rák Viktória, Tar Renáta és Balaskó Edit. (ú) Fizetős lesz a nyilvános meseolvasás Budapest. Fizetőssé teszik a nyilvánosság előtt tartott mese felolvasását: jogdíjmentesen ezután csak a népmeséket és azokat a meséket lehet elmondani, amelyek szerzője már 70 éve halott. Az Artisjus tájékoztatása szerint jogdíjfizetési mentességet biztosítanak az óvodai, iskolai előadásoknak, ha ezek szerepelnek a tantervben. A szerzőknek csak akkor kell jogdíjat fizetni, ha belépődíj van, illetve ha a külső előadónak fellépti díjat fizetnek. A szerzői jogdíj a résztvevők számától, a bevétel összegétől és a mesélő fellépti díjától függ, az induló összeg 2700 forint, (delmagyar.hu) Delete a művészetben Pozsony. Holnap 18 órakor nyitják meg a Szlovák Nemzeti Galériában a Delete - művészet és törlés című kiállítást. A tárlat olyan munkákra összpontosít, amelyekre valamilyen formában érvényes a címbe kiemelt „delete” művelet vala-. mely formában. Vagyis olyan munkákat láthatunk majd, amelyeken alkotói egyebek közt az elvonás, az elvétel, a kitörlés, a megszűntetés, a kifehérítés, a szeparálás, a cenzúra és az öncenzúra problematikáját érintik, (tb) „Még azt is ki kellett harcolnunk, hogy ne piszkáljanak minket azért, mert eljárunk zenélni" Irigyek rájuk a cigányok (Képarchívum' ANyíregyháza melletti Pa- szab községben élő, autentikus cigányzenétjátszó, mára világhírűvé vált Par- no Graszt a közelmúltban másodszor perdítette táncra a pozsonyi KC Dunaj kul- túrközpont több százas közönségét. Oláh Józsefet, a zenekar tamburását a hírnévvelejáróiról, a fellépésekről és az öröklődő tehetségről kérdeztük. VERES ISTVÁN Hogy jött a zenekar ötlete? A zenekar már megvolt, gyerekkorunk óta zenélünk. Szerencse is kellett, jó helyen voltunk jó időben. Egy befolyásos zenei szakember felfigyelt ránk. Azt mondta, hát ezek tudhatnak valamit, ha több száz embert képesek úgy megmozgatni, hogy mindenkiről csorog a víz. Mikor volt ez? 1999-ben felhívott, és közölte, hogy velünk foglalkozni kellene. Egy évre rá felvettük első lemezünket, és onnantól kezdve egyenes utunk volt. Paszabon hagyománya van a muzsikálásnak? Persze, már a szüléink is ezt csinálták. Itt ül mellettem a fiam, aki már állandó tagja a zenekarnak, és otthon a pici gyerekek már szintén zenélgetnek. Kottából játszotok, vagy a fületek alapján? Az indiai „rokonoknál" Csakis a fülünk alapján, a kottát nem ismerjük. A faluban a többi roma felnéz rátok, amiért híresek vagytok? Na hát ez az, ami nem működik. Hogy is mondjam? A saját falujában nem lehet próféta az ember. Miért? Irigyek? Persze, hogy ne lennének irigyek. Tisztelet a kivételnek, de sajnos több az irigy, mint a nem irigy. Még azt is ki kellett harcolnunk, hogy ne piszkáljanak minket folyton azért, mert eljárunk zenélni. Szóval ez nem egyszerű dolog falun. Otthon akkor a romáknak nem is zenéltek, csak a gádzsóknak? Vegyesen. Most már hál’ istennek, hogy lekopogjam, ez változik. Kezdetben csak a magyarok jöttek el a koncertre, a cigányok még csak most kezdik felfedezni, hogy hú bakker, ez a mi zenénk, ez a tősgyökeres ősi cigányzene. Most kezdik felfele fedezni, mi is ez a Parno Graszt valójában. Szintetizátort vagy más elektronikus hangszert nem hallani a zenétekben. Tudatosan használtok kizárólag hagyományos hangszereket? Igen, és ez abszolút működik, mi több, egyre többen állnak vissza ezekre a hagyományos dolgokra, és nem is csak cigányok. Meg az élő zenének is egyre nagyobb a keletje, mint ezeknek a dobgépes szirszaroknak. "A zenélésből éltek? Igen. A fellépések mellett nem is nagyon lehetne elmenni dolgozni. A szerencsések közé tartozunk, mert abból élhetünk, amit szeretünk csinálni. Hallgatjátok a nem cigány együttesek zenéit is? Persze, rengeteg magyar együttes van, akiket szeretünk, az Intim Torna Illegállal például Amerikában voltunk közös fellépésen. A lemezeinken rengeteg magyar zenész is játszik, például prímások vagy fúvósok. Miért van az, hogy Amerikában és Európában is a legnagyobb hatású zenészek nagyrészt a fekete bőrűek? Ott a négerek, itt a cigányok. Úgy mondanám, hogy nekünk ez a vérünkben van. Ott van például a kislányom, akinek a világról még fogalma sincs, de ha otthon felveszem a gitárt vagy a tamburát, akkor már nyúl érte, már cibálja a húrokat. És ez nem azért van, mert már tanítottam volna, hanem mert a vérében van. Hol voltatok eddig a legmesszebb muzsikálni? Nemrég jöttünk haza Indiából, meg korábban Amerikában is volt egy turnénk, sok helyen játszottunk. Lementünk egészen San Fransiscóig. Az ottani sajtó érdeklődése is jelentős volt, híradótól híradóig cipeltek minket. Meddig szeretnétek ezt folytatni? Azt hiszem, a többiek nevében is mondhatom, hogy amíg az emberek megmozdulnak a zenénkre. Ha már nem mozdulnak meg, akkor gáz van: vagy váltam kell, vagy le kell tenni a hangszert. De szerintem egy-két évtized még bennünkvan. A némafilmes - tíz Oscar-díjra felterjesztett fekete-fehér (majdnem) némafilm Új idők régi mozija KASZÁS DÁVID (Képarchívum^ Francia(-belga) melodráma még nem tarolt a Kodak Színházban. Általában amerikai vagy brit, netán azokkal koprodukcióban eszkábált mozgóképeknek áll a zászló, a február 26-i gálán azonban bekövetkezhet e fordulat. Már ha Oscar-díjra váltja jelöléseit... Erre minden esély adott, cannes-i bemutatója óta fesztiválok, kritikusok, szakmabeliek ölelték keblükre e fekete-fehér (majdnem) némafilmet, angol nyelvterületen pedig a Weinstein kompánia terjeszti, mely diadalra jutott már vert helyzetből is. Á némafilmest (The Artist) világszerte ajnározzák, összesített toplistákon (Time, The Guardian, The Telegraph...) trónol. Érthető a felhajtás, köny- nyed, elbűvölő szenvedélyfilmet méltatnak, melyben az önelégült, megnyerő mosolyú, szótlan szívtipró (Jean Dujar- din) s a szószátyár szépség (a rendező hitvese: Bérénice Bejo) is ragyogóan alakít. Nagyszerűen idomulnak az átmeneti szótlansághoz. Csöppnyi szakmabeliek (James Cromwell, John Goodman, Penelope Ann Miller, Malcolm McDowell vagy Uggie, a kutyus...) istápolásával csodákra képesek. Mindezt Michel Hazanavicius jóvoltából, akit a rendezők céhe (DGA) is a legjobbnak talált. A gall irányító mintha bombasikert szimatolt volna, következetesen vitte végig elképzelését, mindennemű nehézségek ellenében írta, vágta, hangolta, ahogy Bíró Yvette mondaná: „sajátos szívdobogást” adván filmj ének... George („Istenem, George Valentin!”) ketyegője Peppyért (a Variety szalagcíme: „Ki ez a lány?”) kattog. Az ünnepelt ősfilmes akaratlanul emeli bakfisunkat maga elé a rivaldafénybe, aki a hangos beszéd alkalmazásával (1927) a múltnak adja át felfedezőjét. A világválság ellenére beköszönt a kék bálványok kora! Talkie elnyomja a pantomimet. A friss hús befut, a dinoszaurusz meg futóhomokba lép, tűzbe fojtván bánatát... Lángoló ortály izzítja a háttéreseményeket is, Kim Novak (Szédülés) kirohanást intézett a (zene)szerzők ellen, eltulajdonítás vádjával rohanván le A némafilmes című film előzetesét az ujszo.com-on láthatják. A szótlan és a szószátyár őket. A hírverés még jól jöhet promotálási célokra, s Ludovic Bource nevét sem kisebbíti. Főleg annak tükrében nem, hogy az inzertkorszak örökségével mindvégig igencsak tisztelettudóan bánt(ak)... Az első Oscar-ceremónián (1929) részesült némafilm fődíjban (a Fiatal sasok a Virradat). Utoljára? Kérdem ezt úgy, hogy a film valójában sosem volt néma...
