Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)
2012-02-02 / 27. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. FEBRUÁR 2. Vélemény És háttér 7 A tüntetők elégedetlenek, de a többségük jobb életet, jobb kilátásokat, nem forradalmat akar Messze még a saját arab tavasz Oroszországbanjelenté- keny politikai ébredés tapasztalható - erről tanúskodik a közösségi portálokon december óta szervezett tüntetések nagysága is, de messze van még attól, hogy az arab országok mintájára megélje saját forradalmi „tavaszát” - vélik elemzők. MTl-HÁTTÉR Még ha az ellenzék mozgolódásának mértéke példa nélkül áll is amióta Vlagyimir Putyin kormányfő - a március 4-i elnök- választás esélyese - 2000-ben hatalomra került, a mozgalom össze sem vethető a Tunéziában vagy Egyiptomban tüntető tömegekkel. Azok az oroszok, akik decemberben kétszer is tízezrével vonultak az utcára, hogy a parlamenti választásokon elkövetett csalások ellen tiltakozzanak, és szombaton újra tüntetni készülnek, aközéposztály képviselői. „Egyiptomban a középosztály indította el a mozgalmat, de később a társadalom más rétegei is csatlakoztak hozzá, közöttük a legszegényebbek” - mondta Mázén Abbász, az al-Arabíja arab hírtelevízió moszkvai tudósítója, az Oroszországban elő emigráns arabokszervezeténekvezetője. A közvélemény-kutatások szerint egyre erősebb a változás utáni vágy, de az oroszok még nem készek erőszakot tenni a sorson. A Levada intézet decemberi felmérése szerint a megkérdezettek 44%-a támogatta a tüntetéseket, de csak 4 %-uk volt „hajlandó”, illetve 11%-uk „inkább hajlandó” kimenni az utcára. Az orosz kormány reagálása is különbözik a bukott arab rezsi- mekétől: inkább amellett döntöttek, hogy lejáratják az ellenzéket, azzal vádolják meg, hogy az Egyesült Államok pénzeli őket, mintsem erővel nyomják el a tüntetést. „Nem 30 vagy 40 éves diktatúrával, hanem irányított demokráciával van dolgunk. Még kifejezhetjük az elégedetlenségünket” - szögezte le Abbász. Fjodor Lukjanov, a Rosszija v globalnoj politike külpolitikai folyóirat főszerkesztője szerint sem Putyin támogatói, sem az ellenzék nem hívei a szélsőséges megoldásoknak. Előbbiek minimális reformokat ígérnek, az utóbbiak pedig demokratikus úton történő változásért küzdenek. ,A tüntetők elégedetlenek, de a többségükjobb életet, jobb kilátásokat, nem forradalmat akar. Nincs meg az a feszültség, ami megvolt az arab országokban, és a hatalom is rugalmasabban reagál”-vélte Lukjanov, aki szerint a Szovjetunió szétesését követő káosztól még mindig megdermedt oroszok elleneznek mindenféle politikai földmozgást. Oroszországban a hatalom világosan látja a helyzetet, és azzal akarja az ellenzék mobili- zálódását megakadályozni, hogy az arab világban kialakult káosz által ihletett, veszélyes forradalmároknak tünteti fel őket. Valerij Zorkin, az alkotmány- bíróság elnöke a Rosszijszkaja Gazeta című hivatalos lapban megjelent, Jogvagy káoszfeléha- lad Oroszország című írásában katasztrófa-forgatókönyvet vázolt fel januárra. De felteszi a kérdést, vajon „a tüntetők vezetői készek-e kinyilvánítani, hogy országukat megfosztották politikai és jogi legitimitásától, tehát a szuverenitásától? Készek-e felszólítani „az ellenséges erőket” (köztük a NATO-országokkülön- leges egységeit), hogy támogassák a líbiai mintára létrehozandó új orosz államot?” Borisz Dolgov, az Orosz Tudományos Akadémia arabiszti- kai intézetének munkatársa szerint a Kreml valódi kihívással néz szembe. „Valamennyi (arab) forradalmat tüntetések előzték meg és Oroszországban komoly szociális, gazdasági és bűnözési problémák vannak. Lesz-e robbanás? Ez attól függ, hogy mit tesznekahatóságok”-vélte. J/UrT: f-EFJ m * ) - . r * ~T J ..... i Vsi f —*■* ** f f \ 'il fefz f ~ i j m cl.‘ ‘ Y ka if*1 ** TEaf. 1 '$ * .* i y t / 1 \. 1 __Jl ^*|r_- Miért van az, hogy a hőmérséklet egyre csökken, az árak meg folyamatosan emelkednek ? (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET A medence szélén LAMPL ZSUZSANNA IjMjjp Egy buszválla- naMttr* lat ankétlappal ■£,' szólította meg BLjSŕA az utasait. Az ÄJf volt a kérdés, zavarná-e őket, ha a sofőr menet közben rádiót hallgatna. Az országban talán ez az egyetlen olyan közlekedési cég, amelynek a buszaiban menet közben csönd van. Nem kell kötelezően hallgatni a műsorvezetők hadarását és a soksületlen reklámot. A motor monoton hangja elandalítja az utast, mint a ringó kocsi a kisbabát, s az itt-ott felhangzó horkoláson és beszélgetéseken kívül tényleg csönd van. Ezt az tudja igazán értékelni, aki utazott már olyan buszban, ahol másfél órán keresztül harsány fúvószene szólt (mire ki kellett szállni, ások képzeletbeli polkától megfájdultaka csípőízületei), meg az, akinek Pozsonytól Léváig végig kellett szenvednie egy sportközvetítést. A nő hallott már rádiósokat panaszkodni, hogy elavult a technika, de nem hiszi el, mert ez olyan tökéletes felvétel volt, mintha egyenesen a stadionban ült volna. Mintha az üvöltözésekkel tarkított állandó morajlást a körülötte ülőkprodukáltákvolna, arról nem is beszélve, hogy amikor gól volt, a sofőr is felkiáltott, és örömében olyat taposott a gázra, hogy az utasok majd lerepültek az ülésről. Az emberek morcos arccal tűrtek. Akkor a nő előrement a száguldó buszban a sofőrhöz, és megkérte, halkítsa le a rádiót. A sofőr ránézett, és megkérdezte, ki kéri ezt. Én, mondta a nő meglepetten. Csak maga? Aha, szóval ide akar kilyukadni, hogy a demokrácia a többség hangja, gondolta a nő. Az éterből hallatszó skandálástól addigra már szekrény méretűre dagadt a feje, az agya idegesen úszkált az üresen kongó térben, és nem volt kedve felvállalni személyes fogyasztói jogait. Ezért megalkuvón azt válaszolta, nemcsak ő egyedül, hanem a körülötte ülők is. A sofőr mérgesen ránézett. Kényes nőszemély, mondta. De lehalkította a rádiót. Ám mire a nő visszaért a helyére, újra felhangosította. A nő fogta a sárga ankétlapot, és hatalmas nyomtatott nagybetűkkel ráírta, hogy IGEN, kifogásoljaa rádióhallgatást, és kéri, hogy a sofőröktartsákmeg eddigijó szokásukat, azaz csöndben vezessék a buszt. Az igent háromszor aláhúzta. S bár nem kérdezték, azt is odaírta, hogy miért akar csöndet. Mert a sok zaj, ráadásul a mások által kiválasztott zaj, szennyez. Pisz- kítja az ember lelkét. Elveszi a teret a gondolkodástól. Azt már nem írta oda, mert addigra már felszállt egy városi buszra, hogy a nem gondolkodó ember könnyen prédájává válik... A buszban bömbölt a tévé. Aj apánok pontynagyságú halakat tenyésztenek, de nem megenni, hanem háziállatnak. A hal szereti, ha simogatják, szereti szopogatni a gazdája ujját. És mutatják a halat, ahogy vidáman úszik a medence szélére, és nyálkás, bajuszos szájába kap egy mutatóujjat, miközben egy kéz a hátát simogatja... De miről is volt szó? Ja, tényleg, a nem gondolkodó ember könnyen prédává válik. De kinek is a prédájává? KOMMENTAR Parlamentbe tart a bunyós KOCUR LÁSZLÓ Kampánylik, a 63-as főút mellett (is) szinte / kompozíciókban mosolyognak ránk a politikusok, akad olyan párt, amelyik kilométeren- ként más problémára ígéri a megoldást. Ko- CpVk móromban, ha utunkat a bevezető körforga- lom után a városközpont felé folytatjuk, a sár- < í -’Wj ga-kék benzinkút mellett Róbert Kaliúák, a Smer alelnöke, parlamenti képviselője, amatőr főszerkesztő ígér biztonságot az állampolgároknak, és mivel ilyenkor szokás, hogy a párt vezető politikusai megtámogatják a helyi arcokat, mellette Vladimír Matejička, a párt komáromi képviselője mosolyog. Kell is a láttatás a honatyának, mert ha megnézzük a parlament honlapját, láthatjuk, eddigi tevékenysége révén nemigen nyílt alkalmunk felfigyelni rá. Matejička holmi futottak még középkádernek nem nevezhető, jelenleg a 44. a pártlistán, ami azt jelenti, hogy 2010-hez képest egy helyet rontott (viszont befejezett egy egyetemet), 2006-ban is a 43. volt. Akinek nincs regionális hirdetésiújság-hálózata, mely a 150. helyről is a parlamentbe repítené őt, a 43^14. hely miatt sírva zokoghatna: csak banántakarító lehetek a parlamentben, arra most úgyis nagy az igény, a Smer listáján azonban ez még bőven befutó hely. Valószínű tehát, hogy Matejička most is bejut a törvényhozásba, ahol méltó utóda lehet Ján Kvorkának. Úgy látszik, a Smer szereti a durva arcokat. Hogy Szlovákia következmények nélküli ország, az is mutatja, hogy egy parlamenti képviselő nyíltan, a tévékamerák előtt dulakodhat egy állampolgárral, úgy, hogy erről a vezető kereskedelmi televízió nem számol be, noha jelen van, a szlovák napilapok pedig teljesen ignorálják. Elvégre csak egy magyart lökdösött. 2010 júliusában egyetlen embernek volt bátorsága, hogy Komáromban a testével próbálja megakadályozni a Cirill és Metód-szoborcsoport áthelyezését - mely nem szobrászati, hanem hatalmi kérdés volt -, Bósza Jánosnak. Matejička egy csicskásával megpróbálta eltaszi- gálni őt, személyi szabadságában korlátozva, noha áldozatuk szlovákul, és jól érthetően kifejezte, nem kívánja, hogy fogdossák őt. Akkor sem tágítottak, mikor Bósza a földre esett/feküdt (ez interpretáció kérdése). Ez az eset nem szlovákkérdés, magyarkérdés, autonómiakérdés vagy Bósza-kérdés, szimpla jogi kérdés. A parlamenti képviselő nem hatóság, nem fogdoshatja-taszigálhatja az állampolgárt, ha az erre kifejezetten nem szólította fel. Ha ön sem szeretné, hogy az ököljogot nyíltan és gátlástalanul preferáló személyek üljenek a tekintélyét lassan egyébként is elvesztő parlamentben, ne szavazzon rájuk! A videót az ujszo,com-ra kattintva láthatják. TALLÓZÓ THE WASHINGTON POST A The Washington Post című amerikai lap A magyarok kezdenek beleunni az Európai Unióba című cikkében egyebek között azt írta, hogy a magyarok 8 évvel ezelőtt, az országot Ausztriától elválasztó szögesdrót átvágásával eltávolították a vasfüggöny maradványát. A pénzügyi válság évei után azonban sokan megkérdőjelezik Európa szívében a nyugati kapcsolatokat: miközben az uniós tagság a kiadáscsökkentés kellemeden vállalásával jár, valamint a határok megnyitásával a gazdasági verseny előtt, addig számos országban nő az EU-ellenes politikusok népszerűsége, akik a szavazóknak arra az aggályára építenek, hogy a jövőjük egyre reménytelenebb. Orbán Viktor magyar kormányfő ennek a vonulatnak az első sorában helyezkedik el, egyes bírálók szerint messze esnek az európai normáktól az elfogadott választási törvények és a gazdaság átalakítása, de a miniszterelnök szerint azokban előbbre kerülnek az ország érdekei. A miniszterelnök az országba - az uniós csatlakozás után - beáramló tőkét kárhozatja a keletkezett problémákért, számos más gazdasági gondokkal küszködő ország panaszkodik erre, különösen Görögország. Orbánnak ugyanakkor szabadabb a mozgástere, mint a görögöké, mert Magyarország megőrizte saját fizetőeszközét. (MTI) LA LIBRE BELGIQUE A La Libre Belgique című brüsszeli napüap Magyarország: veszélyben a kultúra címmel közölt cikket. A középtől némileg jobbra állónak tekintett belga újság úgy fogalmazott, hogy a hatalmon levő Fidesz „a művészet játékterén is elhelyezi bábuit”. A Guy Duplát jegyezte cikk szerint „a szélsőjobbhoz közeli színész, Dörner György kinevezése az Új Színház élére fekete kő lesz a magyar kulturális színtéren”. (MTI)
