Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)
2012-02-09 / 33. szám, csütörtök
8 Vélemény ÚJ SZÓ 2012. FEBRUÁR 9. www.ujszo.com KARPAT-MEDENCEI KITEKINTŐ Elutasítják a manipulálást A törvénytelen választások hevében tovább folyik a manipulálás a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. Többször is beszámoltunk arról, hogy a magyar oktatók távol maradtak a választásoktól, az egyetem román többségű szenátusa ugyanis a mai napig sem volt hajlandó az egyetem szervezési és működési szabályzatát az új oktatási törvényhez igazítani, ami lehetővé tette volna a magyar tagozat önállósulását, a magyar főtanszékek létrehozását. Bár a magyar oktatók határozottan visszautasították a részvételt, az egyetem jelenlegi vezetősége minden vezető testületben leosztotta a helyek egyharmadát, esetenként valamivel többet, s talált is néhány jelentkezőt, akik a magyar oktatók közös állásfoglalása ellenére önként vagy kényszerből vállalták a jelöltséget. Mivel a tanárokhoz hasonlóan a Magyar Diákszövetség tagjai is távol maradtak a törvénytelennek tartott választásoktól, a Román Diákliga, amely korábban nacionalista szólamokkal ítélte el a magyar főtanszékek megalakítására vonatkozó jogos igényt, ezúttal nagylelkűen „fel-vállalta”, hogy választást hirdet a magyar hallgatók számára is, a szenátus esetében 6-4, a kari tanácsok esetében 8-4 arányban. A felajánlásra a Magyar Diákszövetség közleményben válaszolt. Ebben tagadja, hogy a Diákliga képviseli az egyetem minden hallgatóját. „Szeretnénk nyomatékosan felhívni a közvélemény figyelmét arra a tényre, hogy 21 éve a MOGYE magyar hallgatóinak közösségét kizárólag a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség képviselte és képviseli a mai napig.” A tagság által demokratikusan megszavazott választmányán és vezetőségén keresztül az MMDSZ ismeri a magyar hallgatók közösségének problémáit, és képviseli azok érdekeit a szenátusában és a vezetőség ülésein. Az MMDSZ, mint a MOGYE magyar hallgatóinak egyetlen legitim és reprezentatív letéteményese, elutasít mindennemű beleszólást és beavatkozást minden olyan fél részéről, amelynek nincs meghatalmazása a magyar hallgatók közösségétől. Kifejezi továbbá aggodalmát a MOGYE-n kialakult helyzet miatt, amely nemcsak a MOGYE hírnevét, hanem annak jövőjét is veszélyezteti. „Sajnálattal tapasztaljuk, hogy félretájékoztatások és manipulálások sorozata tereli el a közvélemény figyelmét a lényegi kérdésekről. Reméljük, hogy a helyzet mihamarabb megoldódik. Bízunk benne, hogy a tanügyi törvény rendelkezéseinek elfogadása, valamint a tanügy- minisztérium felszólításainak megfelelő változtatások által egyetemünkön megszűnik a törvényen kívüli állapot, mely a mesterségesen teremtett és fenntartott feszültségeket is megoldja” - olvasható az MMDSZ válaszában. Hétfői értesüléseink szerint egyetlen magyar hallgató sem jelentkezett a február 5-i határidőig, (erdély.ma) A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. (TASR-felvétel) SZEMSZÖG A gyávaság lappangó kórja A rendszerváltás utáni huszonkét évben nem volt Szlovákiában olyan hatalom, amely a lakosságnak egyértelműen bizonyította volna, meg akatja szabadítani a társadalmat a bűncselekmények - terheitől. Szinte mindig volt/van - általában a politikusok által generált - olyan esemény, amelyről nem tudhatott mindenki, s ha tudtak róla az emberek, kockázatos volt vele foglalkozni, mert valakinek vagy valakiknek az érdeke azt kívánta, ne legyen beszédtéma. Én ezt lappangó politikai kórnak nevezem, amely lehetővé teszi, hogy a százalékarányát tekintve ugyan nem nagy, de nagyon jól élő és a polgárt lenéző társadalmi csoport mindent megengedjen magának. Ez oda vezetett, hogy a négyes jobbközép koalíció a múlt év októberében megbuktatta magát, előrehozott választásokra ítélte az országot, amire egyébként nincs felkészülve, választani meg lassan nincs kit. Országos méretű tiltakozásokkal próbálja a politikusok tudomására hozni véleményét a nép, esetleg tojásokkal és banánhéjjal deklarálva kiábrándultságát. Hogy van foganatja a „csörömpölésnek”, azt az igazolja, hogy a törvényhozás urai már nem merték nem megszavazni a rendszerváltás utáni első olyan törvényt - a mentelmi jog részleges eltörlését -, ami nekik annyit jelent, hogy nem lehet tökrészegen a közúti ellenőrzést végző rendőrök arcába alkoholt lehelni, lakott területen óránkénti 115 km-es sebességgel száguldani -, amely nekik hátrányt jelent. A hatalom birtokosaival szemben taktikát kell változtatni. Nem kérni kell őket arra, tegyék azt, ami a dolguk, hanem tudomásukra hozni, hogy elég volt! A lappangó kór Vladimír Mečiar fénykorában kezdett fertőzni. Ő rakta le az idült politikai kór alapjait, ami azért nem kerülhetett a kifejlett politikai betegség stádiumába, mert a lappangó állapot volt az előnyösebb a kór előidézőinek. Ő és követői tették/teszik ezt azzal a céllal, hogy a jogorvoslatra és az azzal együtt járó jogi elégtételre ne kerülhessen sor. Nem is került eddig soha. így lehet eltölteni a szlovákiai politikában háromnégy választási ciklust úgy, hogy ne legyen eredménye, s ha mégis, annak az ország polgárai látják kárát. Toljuk magunk előtt azokat a terheket, amelyektől régen megszabadulhattunk volna, ha a választásoknál az ország polgársága megállj parancsolt volna az érintetteknek, vagy az igazságszolgáltatás tette volna a dolgát függetlenül attól ki követte el a gazságot. Nem lehet a jog területén rosszabbat elkövetni, mint azt, hogy ugyanazért a bűncselekményért aszerint büntetik vagy nem az illetőt, kicsoda, hova tartozik, milyen kapcsolatai vannak, kinek a kije. És vannak olyanok is, akik ítélet nélkül ússzák meg a legsúlyosabb jogsértéseket is. Ami pedig mindennek a teteje: nemegy esetben a jogsérelmet szenvedett áldozatot ültetik politikai indítékból a vádlottak padjára. (Gondoljunk csak Malina Hedvigre.) A honi politika vadhajtásaiért nem az ország polgárai a felelősek. Őket csak becsapták. Minimum hétszer, akkor, amikor választottak, mert a szolgálatukat kínálók nem azt csinálták a választások után, amit előtte ígértek. Jóba Mihály SZEMPONT Tudatlanság Az egyik közösségi oldalon megosztottam egy cikket a felvidék.ma hírportálról. S mivel a cikk egy tatabányai fotókiállításról szólt, meg sem fordult a fejemben, hogy valaki még ebbe is beleköt. Pár perc múlva már azt a hozzászólást olvasom, hogy felvidék (így kicsivel) nem létezik, hogy felvidék csak a magyarok „kitalálmánya”, ez Szlovákia, nem felvidék! Ahozzászóló azt állította, ő nem felvidéki, nem is volt soha, és mivel idősebb, mint én, ezért én sem vagyok az, s én csak egy Szerdahelyen született szlovák állampolgár vagyok és ezt már végre véssük be kicsi agyunkba... Meglepődtem, mivel ez a férfi negyven körüli magyar ember, a gyerekei is tudnak magyarul, de szlovák suliba járnak. Amúgy jóban is vagyunk. Hozzászólást hozzászólás követett, én megkérdeztem, járt-e egyáltalán alapiskolába, ha „kitalálmánynak” nevezi a Felvidéket, mire ő közölte velem, hogy igen járt, de szerencsére szlovákba, mert a magyarral nem ment volna semmire „Szlovákián”, sajnos ez a igazság, főleg a mai világban. Aztán kioktatott: a somorjai szlovák alapiskola sokkal színvonalasabb, mint a magyar, de ez a többi iskolára is érvényes, ráadásul akikmagyariskolábajárnak, nem boldogulnak az életben... Egy dologban igazat adhatok ismerősömnek: a magyar alap- és középiskolát végzett diákok nagy része nem tud kielégítően szlovákul. Ennek az okát a szlovák nyelv oktatásának módszertanában kell keresnünk, s megreformálásának fontosságát évek óta fújja mindenki, de még nem történt előrelépés. Itt kellene kezdeni. Ez lenne az első lépés. A gyakorlatban azok tehetnek csak érte, akik bennünket képviselnek a parlamentben. Sajnos mindig akad kifogás. Azért is tart itt Szlovákia a kisebbségi jogok terén, mert az egyszerű emberek nem hangoztatják az általuk támogatott pártok képviselőinek nap mint nap, hogy nem jó ez, ahogy van. S ezért baj, hogy a magyarok egyötöde szlovák iskolába jár magyar helyett, és nem meri vállalni, hogy Szlovákiában élő magyar anyanyelvű szlovák állampolgár. Gyávák. Nem hiszik el, hogy magyarként is egyenrangú állampolgárai Szlovákiának, meghunyászkodnak, mert a szlovák állam ezt sugallja. My Národ Slovenský - így kezdődik a szlovák alkotmány 2012-ben egy olyan államban, ahol magyarok, csehek; ukránok, németek, ruszinok, romák stb. élnek kisebbségben, s róluk nem szól az alkotmány, egy európai uniós tagállam alkotmánya. Szégyen! Finnországban a svédek miért nem finn suliba járnak és miért svédbe? S miért működik mégis az a társadalom? Igaz, ők gazdaságilag is előbbre járnak, de érdekes módon ott ez a rendszer működik. Gyakran olvasok olyan véleményeket, hogy miért van kiírva magyarul is a városok, falvak neve, s ha már ki van írva, miért 20% a küszöb stb. Az SNS pedig népszavazást kezdeményez arról, hogy a szlovák legyen a kizárólagosan használt nyelv, miközben Finnországban egy 300 000 lakosú városban 8000 svéd él, mindent két nyelven tüntetnek fel, s a hivatalokban a finneknek tudniuk kell svédül! Ez nem teher, hanem gesztus azokkal az emberekkel szemben, akikkel együtt élnek. Képzeljük csak el, mi lenne, ha ma Pozsonyban mindent két nyelven kellene kiírni, és a pozsonyi hivatalokban a szlovák hivatalnokoknak tudniuk kellene magyarul. Bele se merek gondolni... MéryJános
