Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)
2012-02-01 / 26. szám, szerda
2012. február 1., szerda 13. oldal Ahol a polgármester és a képviselő-testület együtt tud működni, ott a fejlődés lehetőségei is megvannak - de ez már távolról sem elég a sikerhez Talpon maradni és kitörési pontokat keresni Nem mindenütt telik az iskolaépület felújítására (Illusztrációs felvétel: TASR) Egy évvel az önkormányzati választások után, válságos időkben nehéz számadást kérni a polgár- mesterektől. A válság szó pedig ezúttal nem az in- kompetenda eltakarására szolgál, a krízis valóban mélyen érintette az önkormányzatokat Aki így is fejleszteni tud, minden elismerést megérdemel. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Egyre kevesebb pénzből kell eltartani ugyanannyi intézményt, bebiztosítani ugyanannyi szolgáltatást - hangzik sokszor a polgármesterektől, akármely régió községének első emberével beszéljünk is. Függetlenül attól, milyen teljesítményt felmutató polgármesterről van szó, jogosak a kifogások. Kiadás van, bevétel egyre kevesebb Az állami szervek egyre több hatáskört adnak át az önkormányzatoknak, a biztosításukra járó pénzösszeg viszont alig változik, vagy ha nő is, nem olyan arányban, ahogyan a hatáskörök. Ez baj, ugyanis ellehetetleníti a régiók fejlődését. Ha nincs pénz, akkor a spórolást a lakosság is megérzi. Ha kevés a pénz, az önkormányzat két dolgot tehet: vagy csökkenti a szolgáltatások körét és színvonalát, vagy rejtett módon - mert hivatalosan ezt nem lehet - eladósítja a községet. Szerencsére községeink nagy része nem él a második lehetőséggel. A kulcsszó: együttműködés Válságos időkben különösen felértékelődik a jó együttműködés a polgármester és a képviselő-testület között, valamint a hatékony civil kontroll. Az, hogy a választók ne csak négyévente érdeklődjenek településük dolgai iránt, hanem folyamatosan nyitva tartsák a szemüket. A demokrácia ugyanis - helyi szinten is - éber tekinteteket kíván, anélkül nem működik jól. Nem lehet eleget hangsúlyozni az együttműködés fontosságát a polgármester és az önkormányzati képviselő-testület között. Több dél-szlovákiai község és város példáján is láthattuk: ha ez nincs meg, örökös veszekedés lehet a történet vége, amelynek legfőbb vesztese nem a városvezető, de még csak nem is a helyi képviselő, hanem a polgár. Vannak települések, ahol az összhang hiánya miatt leváltások, rendeletek elgáncsolása, visszahívások, költségvetések meg nem szavazása ismétlődik körkörösen. Sok a helyi faladat Ezen a helyen szükségszerű jeleznünk, az állam után a legtöbb feladatot a helyi önkormányzatok látják el - sok választó ezt ugyanis nem tudatosítja. Akkor sem, amikor választ, és akkor sem, amikor számon kér valamit megválasztott képviselőjén. A helyhatóság döntésén múlik, mettől meddig világítanak a községben, világítanak-e egyáltalán, müyen állapotban van a járda, felújítják-e a községi utakat, de ugyanúgy az önkormányzat finanszírozza az óvodákat és az alapiskolákat is. Ha tehát „fémről” kevesebb pénzt kap a község, ezeknek a feladatoknak az ellátása kerül veszélybe. A polgárt ugyanakkor nem érdekli, miért nincs fűtés az iskolában. Elégededen lesz. Uniós források - az egyedüli kiút? Válságos időkben, különösen pedig az önkormányzati bevételek csökkenése esetén rendkívüli módon felértékelődnek az európai uniós források. A másfél évvel ezelőtti kampányban a jelöltek szinte mindegyike kiemelte ezt, ám a megvalósítás annál nehezebb. Pénz lenne elég, program is, ám az uniós előírások furcsaságai miatt nem mindegyik önkormányzat tud a neki leginkább megfelelő programban részt venni. Az uniós logika alapján pedig, ha egy régió életszínvonala elég magas, akkor ott saját erőből kell megoldani az ilyen jellegű - például csatornázás, útépítés - beruházásokat. Akkor is, ha csak a főváros a gazdag, a tőle 20-30 kilométerre fekvő falu már nem. Az uniós pályázatok bürokratikus kötelezettségei elrettentőén hatnak a pályázókra. Nem egy esetben külön erre szakosodott ügynökségeket kell megbízni, hogy elkészítsék a pályázatot, mert ha valaki önerőből teszi, a sok száz oldalas dokumentumban elejtett egy-két formális hiba miatt lehet, hogy visszalökik a kérvényét. Végezetül pedig nem egy önkormányzat számára a legnagyobb kihívást a kötelező, 5 százalékos önrész előteremtése jelenti. E nélkül ugyanis nem lehet pályázni. Válságos időkben pedig kevés település mondhatja el magáról, hogy egy-egy fejlesztési projektre félre tud tenni pár ezer, vagy akár több tízezer eurót. „Európai pénzek” nélkül pedig nincs fejlesztés. (MSz) az emberekben. Itt szeretném megemlíteni a tavaszi szemétgyűjtést a faluban, amelybe 320 önkéntes kapcsolódott be. De nem hagyhatom ki másik nagy rendezvényünket, a Szent István-napi falunapot sem, amelynek szervezését az egyes falubeli szervezetek kapták meg. Lelkesen álltak hozzá és nagyszerűen megoldották a feladatot. Az ön- kormányzatok ereje véges, de minden községben vannak emberek, akik nem a sült galambot várják, hanem maguk is hajlandók tenni a falujukért. Csak meg kell találni és segíteni, bíztatni őket. Ök elöl járnak a jó példával, jó irányba terelik az egész közösséget. Ez persze nem történik egyik napról a másikra, de úgy érzem, jó úton haladunk. • Azért a nehéz helyzetben is voltak nyertes pályázataik... Igen, például az említett szemétgyűjtést is ennek köszönhetően valósítottuk meg, a Hídverő Társulás égisze alatt, ami a Duna két partján fekvő települések szervezete, de az iskola fűtésrendszerének idei modernizációja is egy nyertes pályázatnak köszönhető. • Mit vár a 2012-es évtől? Én javíthatatlan optimista vagyok, de az idei év biztosan nem lesz köny- nyű. A gazdasági válság vége még nem látszik, annak is örülnék, ha nem romlana tovább a helyzet. Választások elé nézünk, és nagyon fontosnak tartom, hogy olyan pártok kerüljenek a parlamentbe, amelyek képesek együttműködni és nem gyártják, hanem megoldják a problémákat. És Dunamocson ez nem csak üres jelszó. Én, mint polgármester a Híd alapító tagja vagyok, az alpolgármester és a képviselő-testület többsége is MKP-s, mégis együtt tudunk dolgozni a falu érdekében. Miért ne működhetne ez a politikában is? Nem minősítgetni kell egymást, hanem a megegyezést, az értelmes kompromisszumokat keresni. Ha erre képesek vagyunk, a válságot is könnyebben átvészeljük. Ing. Banai Tóth Pál- Dunamocs polgármestere mészetesen spórolással, gazdaságos intézkedések bevezetésével ezt meg lehet oldani. • Milyen intézkedésekre gondol? Olyanokra, amelyek kevésbé népszerűek, de sajnos ezeket is meg kell lépni. A község alkalmazottai közül öt főt elbocsátottam, köztük olyanokat is, akik lelkiismeretesen, jól végezték a munkájukat, de nem volt más megoldás. Ezen kívül van olyan alkalmazottunk is, akinek négy órára csökkentettük a munkaidejét. Ezek nehéz döntések voltak, de már látszik az eredménye. 2010-ben a bérekre 81 000 eurót fizetett ki az önkormányzat, 2011-ben 62 000 euróra csökkentettük az ilyen jellegű a kiadásokat. De nem csak mások bérét kurtítottuk, javasoltam a testületnek a polgármesteri fizetés csökkentését havi 500 euróval. • Mi a helyzet a pályázatokkal? A polgármesterek kis keserű iróniával azt mondják, hogy a pályázat olyan, mint a hitel: csak az kap, akinek nincs rá igazán szüksége. A pályázatok kidolgozása, műszaki tervek, megvalósíthatósági tanulmányok elkészítése is pénzbe kerül, önrészt is kell biztosítani. A nehéz anyagi helyzet ellenére minden követ megmozgatunk, ahol lehetőség van támogatásra szert tenni. A tervezett beruházások a takarékosságot célozzák meg, és hosszú távon a kiadások csökkentését vagy a bevételek növelését eredményezik. Apró, jó döntésekkel, és hosszú távú, kitartó munkával lehet csak talpra állítani a községet. A legfontosabb pályázatunk jelenleg a Komárom-Karva kerékpárút, ami nagy előrelépést jelentene nemcsak Dunamocsnak, hanem az egész régiónak. • A nehéz anyagi helyzet és a megszorítások ellenére látszik az ösz- szefogás a faluban. Igen, ennek örülök. A tavalyi rendezvények is azt bizonyítják, hogy van akarat Fiatal, ambiciózus, tettre kész Dunamocs polgár- mestere. Banai Tóth Pál, aki két éve fölényesen nyerte az önkormányzati választásokat. Rekord- arányú volt a részvétel a választásokon (82%), a lakosok pedig a változás mellett döntöttek. A község polgármesterét márJánSIota is „kiszúrta magának”, az országos sajté kettőlíik perétől volt hangos a közelmúltban. • Még csak egy éve került Dunamocs élére, máris szemben találta magát Ján Slotával, és pert is nyert vele szemben. Mi volt az ügy előzménye? Még tavaly áprilisban tett feljelentést az ügyészségen az SNS, amiért falunkban egy házra magyar lobogót és árpádsávos zászlót tűztek ki. Az ügy kapcsán azt találtam nyilatkozni a JOJ tévének, hogy már megszokhattuk Slota úrtól, hogy minden, amit tesz, politikailag motivált. Akkor is, ha köpköd, akkor is, ha vizel a balkonról. Az SNS elnöke ezért nyilvános bocsánatkérést követelt tőlem. Ezt nem voltam hajlandó megtenni, így feljelentett rágalmazásért, és 1000 eurós kártérítést követelt. A Zsolnai járási bíróság azonban elutasította az SNS elnökének keresetét velem szemben. • Ján Slota azzal is érvelt, hogy az Ön kijelentései miatt esetleg többen nem írják majd alá azt a petíciójukat, amely a szlovák nyelvhasználatra vonatkozik a hivatalokban. Ha ez így van, ennek külön örülök. És annak is, hogy úgy sikerült pert nyernem az SNS elnökével szemben, hogy magamat védtem, ügyvéd nem volt velem a tárgyaláson. • Térjünk át a falu helyzetére. Sikerült rendezni a tartozásokat? Ez egy hosszabb folyamat, hiszen egy alig 1200 lakosú községben nem olyan egyszerű ledolgozni a közel 70 000 eurós mínuszt. Ekkora dóssággal vettem át ugyanis tavalyelőtt a községet. Az első számú feladatunk az alkalmazottak utáni járulékok rendezése volt, a pedagógusok ki nem fizetett béreinek rendezése, illetve a szolgáltatók felé a tartozás folyamatos rendezése. Ez azonban nem egy éves folyamat. Tér-
