Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)
2012-02-06 / 30. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. FEBRUÁR 6. Vélemény és háttér 5 Mármost itten pedig Csodaország lesz, és a mesebeli Alizt kell megtenni kormányfőnek Virtuális rendszerváltók A szlovák politikai osztállyal szembeni korrupciógyanút felvető ún. titkosszolgálati Gorilladosszié rejtélyes nyilvánosságra kerülése miatt szerveződő utcai tüntetések legalább annyira kínosak, groteszkek, mint amennyire az volt a minap Magyarországon elkövetett kormánypárti „békemenet”. BARAK LÁSZLÓ Míg Szlovákiában az utca egyszerre küldene minden politikust melegebb vidékre - kormánypártiakat és ellenzékieket egyaránt -, Magyarországon a kormánypárti tüntetők „csak” az ellenzékieket rühellik zsi- gerből... Ott tehát a hatalom megtartásáért folyik az utcai harc. Szlovákiában pedig most kizárólag a hatalom megszerzéséért. A kínos a két aktivitásban az, hogy mindkét provincián tulajdonképpen a parlamentáris, azaz a képviseleti demokrácia felszámolása, legalábbis ellehetetlenítése a tüntetők célja. De inkább azoké, akik pénzelik őket. A lényegen mit sem változtat, hogy a szándék tömeges ökölrázásban nyilvánul-e meg, avagy csordában abszolvált kormánypárti hűségeskü formájában. Végső soron ugyanis mindkét cselekménynek az elkövetők lesznek a kárvallottjai. Vagyis a tömeg öngerjesztéséből következő önkéntes harakiriről beszélhetünk. Egyik provincián már-már földöntúli hatalommal megáldott nemzetvezetőt kreáltak a plebsznek. A másikon, Szlovákiában pedig arról szónokolnak neki, hogy közvetlenül lehet és kell a hatalmat gyakorolnia. Mégpedig a közösségi portálokon toborzott gorillázó tömegek, vagyis a Facebook népének utcai szónokai szerint konkrétan úgy, hogy pld. interneten (Facebook?) meg postai úton lenne eldöntve, kik vezessék az országot. A mindenkori kormánytagok meg sorsolás útján kerülnének funkciókba...! Szóval, ha valamely infantilis anarchista néptribun gyermekkori olvasmányélményei alapján kinyilatkoztatja a Facebookon: mármost itten pedig Csodaország lesz, akkor a mesebeli Alizt keli majd megtenni kormányfőnek. Ä Kalapos a belügy-, a szociális és munkaügyi miniszter a Szív Király, a pénzügyi tárca élére meg Április Bolondja lesz kinevezve stb. És erre rögtön császárság lón. Vagyis minden nagyon szép, minden nagyon jó lesz. És mindennel meg lesz elégedve a Facebook népe. Mert korrupció- nakhíre-hamvanemlesz. Ennek következtében pedig úgy meg- tollasodik kivétel nélkül mindenki!!), hogy képesek leszünk helyből fölszállni. De minimum annyira gazdag lesz minden állampolgár, mint mindazok, akikre jelenleg irigykednie kell számkivetettként. Ugye világos ki az ellenség? Akik most még mind korruptabbak a számkivetett polgártól. Vagy éppen csak szorgalmasabbak, szerencsésebbek, netán több eszük van az átlagnál... Ilyesmivel hülyíteni a csordába verődő istenadta népet, mérhetetlen naivitásra vagy tudatlanságra vall. No és olcsó, ám közveszélyes szélhámoskodás. Ezért van igaza Fedor Gál szociológusnak, az 1989-es rendszerváltás egyik vezéralakjának, hogy félelmetesen „hibbantnak” és szimpla „marhaságnak” minősíti egy vonatkozó intetjúban a Facebook népét terelgető virtuális „pásztorok” vízióit és követeléseit. Amelyek értelmében egyebek között „monnyon le” az egész politikai és gazdasági osztály. A járási pártelnökökig, portásokig bezárólag. A március tizedikére kiírt parlamenti választások meg legyenek elhalasztva szeptemberig. Hogy addig föl legyen akasztva, de minimum le legyen csukva minden korrupt akárki...! Nem semmi. Aztán felébredtek, a kezetek meg beleér a bilibe... Apropó választások. A fentebb említett „hibbant” és „marha” víziókért, követelésekért az anarchistákkal együtt lelkesedett minisztériumában a belügyér, Dániel Lipšic mint civil. A pozsonyi utcákon pedig további ún. politikusok szurkoltak nekik. Saját bevallásuk szerint ugyancsak szigorúan civilként. Köztük Berényi József, a Magyar Koalíció Pártja elnöke. Az elnök úr - nyüván a fuldokló a szalmaszálba is belekapaszkodik elve alapján - nyomban nagy lelkesen el is dalolta a sajtónak, mennyire egy húron pendül a tüntetőkkel. Es ha már ők úgy akarják, igenis bazira kvitteli a választások elhalasztását...! Egyértelmű, minek kell következnie most már: az elnök úrnak rövidesen be kell szüntetnie az MKP választási kampányát. A zemberekkel folytatott konzultációnak is vége, a megvásárlásukat, azaz korrumpálásukat szolgáló disznótorokkal együtt. És eltűnnek a párt minden elképzelhető hétköznapi gondra, nyavalyára megoldást kínáló útszéli óriásplakátjai is. Az MKP pedig úgy, ahogy van, illegalitásba vonul. Jelszó: NO PASARÁN:-)- Hiszi vagy sem, tegnap éjjel jegesmedvék ólálkodtak a konténerek körül! (Peter Gossónyi rajza) KOMMENTÁR Végleg elszállt a Malév SIDÓH. ZOLTÁN Bár repülni vágyó utasok még ezerszám akadtak, az állami pénzinjekció rendszeres adagolását megtiltotta az Európai Unió, ezért 66 évnyi folyamatos működést követően pénteken mindenjel szerint végleg leálltak a magyar Malév gépei. A lízingelt Boeingeket még aznap Írországba szállították, az állami társaságot felügyelő gazdasági miniszter elbujdosott, a légitársaság ügyfél- szolgálata azonnal lebénult, a 2600 alkalmazott, mundérját nejlonzsákba gyömöszölve, összetörtén távozott, az utóbbi időben kicsinosított Ferihegy pedig a hétvégére gyakorlatilag kiürült. Csak tegnap 94 Malév-járat érkezett vagy szállt volna fel Budapestről, ehelyett üresen kongott a terminál. Mi okozta a korántsem váratlan összeomlást? A Matolcsy-féle unortodox gazdaságpolitika, az elmúlt 8 év, vagy menjünk vissza egészen a rendszerváltásig? Az egyébként valóban üzembiztosán, azonban drágán működő Malév mint nemzeti légitársaság a családi ezüst kategóriájába tartozott. A mindenkori kormányok óvták, dotálták, és a politikai széljárásnak megfelelően mindig új és újabb vezetőséget ültettek a cég nyakába, esetenként a vezérigazgatók gyorsabban repültek, mint a Boeingek. A Malév gondjának nagyságát jól jelzi, hogy kétszer is privatizálták, ami kicsit olyan, mintha egy kamikaze pilóta két bevetésben venne részt. Mindkétszer rossz kézbe került, különösen az orosz magánosítás sült el balul. A kármentő Bajnai-kormány erejéből arra futotta, hogy visszavásárolja a társaságot, azonban az Orbán-kabinet az állami cégek mindenhatóságában bízva újra csak a dotáció eszközéhez nyúlt. Ahogyan az egyik megemlékező írja: „Minden alkalommal az volt az érzésem, hogy a Malév-gépek hajtóműve nem kerozinnal, hanem közvetlenül elégetett közpénzzel üzemel.” A piactorzító hatást nem tűrve, a Malév (magyar érdekeltségű) riválisai Brüsszelben feljelentették a céget, s január elején már jött is a verdikt: több mint 80 milliárd forint állami támogatást kell visszafizetni. Erre azonban sem az újabb valutaalapi hitel miatt meghunyászkodó kormánynak, sem a több mint 60 milliárd forintnyi adósságot maga előtt görgető légitársaságnak nincs pénze, így pénteken reggel leálltak a repülők. Orbán Viktor miniszterelnök ugyan még egy újabb nemzeti légitársaságról vizionált a rádióban, azonban nagyon úgy néz ki, a riválisok, a Ryanair, a WizzAir, a Travel Service heteken belül betöltik a Malév bukása okozta űrt. A magyar cég elnyúló agóniája és végül bukása legalább két fontos tényezőre mutat rá. Akis országok egyre nehezebben tudják a levegőben tartani a nemzetinek minősített, állami (rész) tulajdonú légitársaságaikat, továbbá az ezredforduló tájékán berobbant fapados vállalkozások mind nagyobb kihívást jelentenek. Ehhez járul még a világgazdasági válság újabb hulláma. Tovább csökkenhet az európai légitársaságok száma idén, mert a gazdasági problémák egyre több céget so- domaknehéz helyzetbe. A tavalyi évvégén, illetve 2012 első hónapjában máris négy kisebb légitársaság - a Spanair, a Cirrus, a Czech Connect és az Air Alps - dobta be a törölközőt. A 2008-as válságot követően több mint 30 európai légitársaság húzta le a rolót. A portugál TAP, a lengyel LOT, a skandináv SAS, az ír Aer Lingus és a cseh ČSA állami tulajdonosai mind jelezték, hogy csökkenteni szeretnék a közvetlen támogatás mértékét és új befektetőket keresnek. A Malév kapcsán arról ír a Le Figaro francia lap hétvégi száma, hogy „befellegzett a kis nemzeti légitársaságok azon modelljének, amely évtizedeken át lehetővé tette számukra a túlélést. Túl kicsik a nemzetközi piacon olyan nagy európai csoportokkal szemben, mint az Air France-KLM és a Lufthansa.” Szálúink rendelkezésére - ez volt a Malév szlogenje. Ma már azt sem mondhatjuk, hogy állunk rendelkezésére, hiszen a repülőitől is megfosztották. Mi marad meg emlékezetünkben? Több évtizedes balesetmentes üzemelése és reklámjának Presser Gábor által szerzett fülbemászó zenéje. Az 1992. február 7-én aláírt dokumentummal jött létre a jogi személyiséggel még nem rendelkező, hárompilléres Európai Unió A politikai unió alapja - húsz éve írták alá a Maastrichti Szerződést AATl-HÁTTÉR Húsz éve, 1992. február 7-én írták alá a hollandiai Maast- richtban az Európai Közösségek külügy- és pénzügyminiszterei az 1993. november 1-jén megalakult és az EK-t felváltó Európai Unió alapszerződését. Hat nyugat-európai állam: Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, a Német Szövetségi Köztársaság és Olaszország 1957-ben írt alá szerződést az Európai Gazdasági Közösség (EGK), valamint az atomenergiai együttműködésről szóló Európai Atomenergia Közösség (Euratom) létrehozásáról. A következő évben életbe lépő Római Szerződés fő célként vámunió és közös piac létesítését tűzte ki. 1967-től az EGK, a Montánu- nió és az Euratom intézményeinek egyesítése után az Európai Közösségek nevet használták, az időközben 12 tagúra bővült EK alapszerződését először 1987-ben módosították. Az Egységes Európai Okmány az egységes piac bevezetéséről döntött, véglegesítette a külpolitikai egyeztetések addig kialakult kormányközi mechanizmusát. Az integráció további lépése a közösség politikai fogalomként való megteremtése volt. Az 1992. február 7-én - hivatalos nevén a Szerződés az Európai Unióról címmel - aláírt és 1993. november 1-jén életbe lépett Maastrichti Szerződéssel létrejött a jogi személyiséggel nem rendelkező, hárompilléres Európai Unió. Az első pillér a korábbi Európai Gazdasági Közösséget (immár Európai Közösséget) létrehozó szerződés volt, kibővülve a Gazdasági és Monetáris Unió létrehozásával, a második a közös kül- és biztonságpolitikai, míg a harmadik a bel- és igazságügyi együttműködés volt. Az Európai Unióval együtt számos új intézmény jött létre, mint például az európai ombudsman, az Europol, a Régiók Bizottsága, az Európai Központi Bank, és intézményesült az Európai Tanács. A szerződés biztosította a közösségi szinten egyeztetett tevékenységet a jogalkotás és igazságszolgáltatás egyes területein, létrehozta az uniós állampolgárság fogalmát, s további területekre (oktatás, kultúra, környezetvédelem) terjesztette ki a közösségi fellépést. Maastricht teremtette meg a keretet az integrációs szervezet további fejlődéséhez, ami az újabb bővítéseket és az intézményes átalakításokat is magában foglalta.
