Új Szó, 2012. január (65. évfolyam, 1-25. szám)

2012-01-28 / 23. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. JANUÁR 28. www.ujszo.com FULVIDEK Tovább zakatol a Csík-vonat JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Valahogy eddig elkerültük egymást. Pedig még 1988-ban alakultak Kecs­keméten, s a héttagú banda azóta is töredenül játssza a maga muzsikáját, s immár 9 lemezt tudhat maga mögött. Tavaly ősszel adták ki a Lé- lekképek című albumukat, amely, noha már 2006-ban elindultak egy új úton, mégis az eddigiektől is merészen eltér. Varnus Xavér mondja egy minapi interjújában, amelyben a komoly- és könnyűzene kapcsolatáról kérdezték, hogy ostoba do­log a muzsika könnyű- és komolyzenére való széttran- csírozása. S lám, ezt a felfogást erősíti a Csík zenekar is, amely azt bi­zonyítja, hogy a népzene és a 21. századi rockzene is elfér egymás mellett békés szim­biózisban. Sőt, a komolyze­nébe ágyazott népzene és a népzenébe visszarévedő klasszikus költészet sem fá­ból vaskarika. Csíkék jó tíz évvel ezelőtt ismerkedtek meg Lovasi Andrással és annak akkori zenekarával, a Kispál és a Borzzal, amely meghívta őket előzenekarnak. Eleinte maguk is csak néztek, mint a moziban, aztán gondolták, egy ballépést ők is elvisel­hetnek. Elszámolták magu­kat, így került a képbe Dresch Mihály, Presser Gá­bor vagy Kiss Tibor is. No és a Magyar Örökség, valamint a Prima Primissima díj. Te majd kézenfogsz és hazave­zetsz, Most múlik pontosan, Születésnapomra, Nem lehet még itt a búcsúzás, s a többi sláger „csíkosított” változata. A Lélekképek mégis min­dennél tovább megy, s eddig nem ismert kevercseket hoz létre. Békésen megfér Juhász Gyula költészete (Őze Áron tolmácsolásában), ahogy Fe- renczi György és a Rackajam, Kiss Tibor roma beütésű Fe­kete 1 'amoure-ja, a széki Hobó, de a széki és szüágy- sági népzene Lukács Miklós által átírt kamarazenésített (Vivace) változata is. Ja, és Beethoven Holdfényszonátá- ját ki ne felejtsem. A szakma által tradicionális etnó-rocknak nevezett műfaj újabb határaihoz érkezett. Ez a vonat, ha elindult, hadd menjen - éneklik Csíkék. A vonat februárban megáll Dunaszerdahelyen és Érsek- újvárott is, hogy újabb rajon­gók szálljanak fel rá. Értékelés: IWHI A néző választásokhoz való viszonya óhatatlanul formálni fogja az előadáshoz való viszonyt Alku az erkölccsel (Dömötör Ede felvétele) Görög László újra Komá­romban rendezett. A múlt évadban Az ördög nem alszik című zenés bohózatot állította szín­padra, most Móricz Zsigmond Sári bíró című vígjátékát vitte színre, Varsányi Mari és Dráfi Mátyás főszereplésével. VARGA EMESE Amikor Tóth Tibor felaján­lotta, hogy rendezze meg Móricz vígjátékát, nem sokat gondolkodott, hogy elfogad­ja-e. Mi fogta meg Móricz vi­lágában? A nyelvezetébe rögtön bele­szerettem. Abból a legfőbb vágyból vállaltam a Sári bíró megrendezését, hogy ezek a mondatok elhangozhassanak a színpadon. „Édesnek” (édes anyanyelv - ugye?...) szépnek, ízesnek találom ezt a nyelvet, és hihetetlen emberismeret van benne. Nincs felesleges fecse­gés. Tudnak színesen, de tud­nak tömören is beszélni. Adódik a kérdés: vajon a szí­nészek megtudják-e tanulni ezt a szöveget pontosan? Óhatat­lanul hozzárakják a sajátjukat, pedig ez azért elég pontosan le van írva... S vajon érteni fogja- e a közönség...? Ez továbbra is kicsit rejtély nekem, mert én most már nagyon ismerem a szöveget. A másik nagy célkitűzésem az volt, hogy mindent megte­gyek azért, hogy ez az előadás ne egy népieskedő színmű le­gyen. Ez egy százéves darab, izgatott, hogyan működhet ma. Ha Móricz ma írna ebben a témában darabot - nyüván nem ilyen lenne. A drámai rész nem egy shakespeare-i király­dráma, a vígjáték része sem feydau-i bohózat, de mindket­tőből van benne valamennyi egy nagyon ügyesen felépített történettel. Néha vidám, néha keserű... Azon vagyok, hogy semmi archaizáló utalás ne le­gyen az előadásban. Minden abból fogalmazódjon, hogy ez a mai helyzetben mit jelenthet. Közben az alapproblémát te­kintve nem változott semmi, és ezzel nagyon fura szembe nézni... A bíróválasztás előtti nagy renoválást látjuk Sári bíróék házában, bevezetik a vizet, az áramot. Tán ismerős a válasz­tások előtti nagy költekezés. Többek között így próbáltuk magunkhoz közelebb húzni időben.... Na, és azon is sokat agyaltunk, hogy lehet a kinti és benti helyszínt eggyé ková­csolni, legfőképp anyagi okok miatt, mert manapság erre is gondolni kell... Amikor a színház műso­rára tűzte a darabot, még szó sem volt az előrehozott vá­lasztásokról, az élet évad közben „aktualizálta” a szín­ház repertoárját. Ön szerint hozzátesz valamit a politikai helyzet az előadáshoz? Nem tudom, hogy menyire tesz jót az a tény, hogy nem egész másfél hónap múlva vá­lasztások lesznek Szlovákiá­ban. Mert a néző választások­hoz való viszonya óhatatlanul formálni fogja az előadáshoz való viszonyt. Nem hangsú­lyoztuk túl a téma idősze­rűségét, nem verjük a néző or­rát direkt módon az aktuálpoli- tikába. Itt erdőeladásról, ökör- és legelővételről van szó, ami a korabeli kontextusban teljesen adekvát, arról meg nem tehet az ember, ha valakinek erről eszé­be jutnak a gazdasági összefo­nódások és a privatizálások. Mit gondol Móricz hősei­ről? A felesége által bábként mozgatott bíróról és a keménykezű bírónéról? Egyrészt csodálom is ezt a nőt. A Sárit. Az ő szerelmüket, kitartásukat. Ez nagyon nagy dolog, hogy két ember így ki­tart egymás mellett, ennyi éven át. És közben Sári nem egy népszipoly. Nem diktátor, aki csak kihasznál mindenkit. Ne felejtsük el, hogy ő tartja össze a családot, a falut. De az­tán jön a fia szerelme, a fiata­labb nő - aki Sári saját nevelé­se - és elsöpör mindent. Sári­nak természetes az, hogy har­minchárom éve vezeti a falut a férjével, és összetart mindent, hogy ne essen szét, hogy meg­éljenek. Egy bűne van, tovább ragaszkodik a hatalomhoz, mint abban neki helye van. És el sem tudja képzelni, mit fog utána csinálni. De a lány meg­érteti vele, hogy eljött az ideje a továbblépésnek... Móricz figurái szerethető, de rossz emberek. Milyen fur­csa ez, hogy az életünket a túl­élés miatt a hatalomhoz való helyezkedés befolyásolja, s ezért hihetetlen sok alkut köt az ember a saját erkölcsével. Olyan sokat, hogy szinte már észre sem veszi. És az általunk kinevelt generációnak mindez már természetes lesz, úgy ré­sze az életének, hogy nem gondolkodik el azon, hogy amit csinál, az minden csak nem demokratikus, vagy er­kölcsös. A korrupciót már is­merő és kihasználó okos lány, aki a saját boldogulása érde­kében képes ezt az egész ter­vet végigvinni s maga mellé ál­lítani egytől egyig mindenkit - szerethető lény marad. Mit vár az előadásból? Abban bízom, hogy a színé­szi munka minősége és egysé­ge a közönséget is egységgé, közösséggé formálja, ahol a vidám pillanatok közben néha összeszorul a szív, hogy min is nevetek. Hogy a végén kiala­kul az emberekben egy érzés,' hogy valami nincs rendjén! Meglehetősen jó nevű magándetektív, talán már hallottak róla. A neve Sherlock Holmes. Izgalom, mánia, extázis és pszichózis Guy Ritchie filmjében KASZÁS DÁVID Sherlock Holmes újra itt van! Nem egyedül. Elmarad­hatatlan segítője, Dr. John Watson is szolgálatra jelentke­zik, kit élcelődéssel fogad a ká­vén, pipadohányon és koka- cseijén élő tudós-harcos vas­ember: „Húzzak hozzá hason­lóan divatjamúlt egyenruhát, kiegészítve egy kötött sállal, ami nyilvánvalóan a meny­asszonya egyik zsengéje?” Na, azt már nem. Szimatol. Persze. „Kérdés: vajon egy indiai gyapotkirály botrányát, egy kínai ópiumke­reskedő halálát, bécsi és strasbourgi bombákat, egy amerikai acélmágnás elhuny­tét mi kötheti össze?” Nos, a dioráma szerint James Moriar­ty professzor. „Matematikus zseni, ünnepelt szerző és okta­tó, cambridge-i bokszbajnok és miniszterelnökök barátja.” Bi­zonyítékkal is alá tudja támasz­tani az állítását? Hajjaj! „Ez egy játék, barátom, egy sötét játék.” Izgalom, mánia, extázis, pszichózis. Meg kell ál­lítani a becstelent, mielőtt go­noszsága fortissimóba fordul. Sir Arthur Conan Doyle mes- terdetektívje le fogja leplezni. Vagy ilyesmi. Majd elválik. „A bűnei keltette undorral csak az ügyességének kijáró csodálata vetekszik.” Méltó el­lenfél. Bűnlajstroma: „az anar­chisták bombáival egymás el­len fordította az európai nem­zeteket. Öt különböző álnév alatt pénzzel, trükkel vagy vér­rel befolyást szerzett az ipar­ban, de ügyelt rá, hogy ne azo­nosíthassák. Gyapot, ópium, acél, hagyományos és vegyi fegyverek, és mindezt egy hé­ten belül szétküldi az Öreg Kontinensen. A gránáttól a köt­szerig mindent árul. A készletet felhalmozta, hát most keresle­tet csinál... Világháborút.” Dupla csavar: keressük el­lentétét! ,A természetes gesz­tusok hiányát, a színészt, aki­nek figyelmét úgy leköti a já­ték, hogy az átmenetileg képte­lenné teszi spontán reagá­lásra...” Robert Downey Jr.! A folytatásos forgatás fenegyere­ke, aki ezúttal sem vall szé­A Sherlock Holmes 2. - Ámyjáték című film előze­tese az ujszo.com-on. gyent. De ki táncolt a mellka­sán?! Nem hóka kisasszonyok (Rachel McAdams, Noomi Ra- pace), hanem Jude Law! Egyre közelebb kerül jóakarójához. Még gyász-nászútját is feladná érte, s a tegnap világában is egyre otthonosabban mozog. Parádés párosukra Guy Ritchie rendező rúgta a port, aki hul­lámhegyek hátán, hatalmas lendülettel mérte a ramazurit. Az egyébként fantomszerű szaktekintély (Jared Harris) misztikumának gondatlan ke­zelése és Mycroft (Stephen Fry) kijátszása pontlevonással jár, és azt sem tudom, stílusát hová lehetne még fokozni. Is­mételgetett vizuális módszerei, kirívó körítései már kevésbé hatnak bravúrosan. Korrajza viszont ínyemre való. Hová lehet még fokozni?

Next

/
Oldalképek
Tartalom