Új Szó, 2012. január (65. évfolyam, 1-25. szám)
2012-01-05 / 4. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JANUÁR 5. Iskola utca 21 A szlovák oktatásügyi minisztérium nyilvánosságra hozta a megrendelhető tankönyvek listáját Nem változott semmi A POSTA HOZTA A barátság jegyében A szlovák oktatásügyi minisztérium 2011. december elején nyilvánosságra hozta a 2012/2013-as tanévre megrendelhető tankönyvek listáját. Az alábbiakban ezen tekintünk végig, külön figyelmet szentelve a történelemtankönyveknek. VAJDABARNABÁS Mit látunk a listán? Először is azt, hogy lényegében nem változott semmi. Maradt a jó öreg, még az első Csehszlovák Köztársaságból örökölt egytankönyves rendszer, vagyis minden évfolyam számára csakis egy, az állam által megrendelt, és az általa kiadott történelemtankönyvek létezhetnek. Rendszerváltás ide, piacgazdaság oda, Szlovákiában a tankönyvek ma is szigorúan központosítottak. Ennek az egytankönyves hagyománynak magyar szempontból a legkárosabb következménye a tankönyvfordítás szisztémája. Ez is majd százéves hagyomány, amelynek szellemében mind a „csehszlovák”, mind a magyar tanulók előbb az első köztársaságot és annak nagyjait tanulták dicsőíteni, majd a kommunista vívmányokat, manapság az önálló Szlovákiát - és mily öröm, hogy mindezt magyarul tehetik! A listából látható, hogy már készül a 8. és a 9. osztályosoknak (ill. a nyolcosztályos gimnáziumok 3. és 4. osztályának) szánt történelemtankönyv szlovákból fordított (un. Letz-féle) változata. De mert a zárt piac és a politikai irányítottság jól megfér egymás melegében, ugyanitt láthatjuk azt az érdekességet, hogy ez a „magyar” tankönyv a Matica slovenská kiadásában készül napvilágot látni, amitől nem sokj ót várhatunk. Sok rejtett akna Az elmúlt másfél év eredménye tankönyves téren: nagyon szerény haladás és sok rejtett akna. Tény, hogy névlegesen több kiadó adhat ki tankönyveket: a Mladé letá és az Orbis Pictus mellett így jelenhetett meg az Expol Pedagogika vagy a Matica. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy az oktatási minisztérium által kezdeményezett tankönyvpályázatok célzatosak, vagyis a piac erősen reguláit. Az ilyen-olyan politikai befolyások eredményezik, hogy a megrendelhető könyvek listáján most is szerepel az a Machala-féle, alsó tagozatosoknak szánt Čítanie o Slovensku, amelynek kirekesztő és primitív nacionalista szellemisége ellen több szlovák történész tiltakozott. A teljesen egységesnek szánt szlovákiai tankönyvpiacot ma is érik kihívások. Ezek közé tartoznak a roma tanulóknak írt vagy az ukrán nyelvű „alternatív” tankönyvek. Még csak készülnek, de a listára kerültek a História Rómov na Slovensku a v Európe és a Doplnková učebnica o dejináchaživoteRómovc. könyvtervek. Üdvözlendő, hogy már vannak Braille-írásba átültetett 5.-es és 6.-os alapiskolás történelemtankönyvek, és hogy felmenő rendszerben a többi osztálynak is készülni fognak ilyenek. Ezeken túl esetenként a minisztérium is elfogadja egy nyitottabb tankönyvrendszer létezését, mivel egyes hivatalos kijelentéseiben maga a miniszter is arra hivatkozik, hogy „az érvényes művelődési standardokban elegendő hely van a regionális sajátosságok figyelembe vételére”, továbbá hogy „a honismeret és a történelem tanításában bizonyos mértékű eltérések vannak azokban a régiókban is, amelyekben csak szlovákok laknak”. Összességében megállapítható, hogy a roma tankönyvekkihívása jelenleg elhanyagolható, az ukrán tannyelvű iskolák pedig nem ambicionálják a tartalmi autonómiát (ami némileg ismerve az ukrajnai történelemtanítás módszertani elavultságát, nem is csoda). A fent leírt kihívások inkább csak formai alternatívák, vagyis a homogén rendszerben kiadott szlovák állami tankönyvek formai változatai, hiszen ezen elv alapján pl. mind a magyar, mind a gyengénlátó tanulók ugyanazt az államilag kínált tankönyvszöveget kapják. Egyértelmű, hogy a szlovák tankönyvrendszert magyar oldalról érik a legjelentősebb kihívások, és a centralizált szlovákiai tankönyvkiadás merev falán eddig csupán kevés tankönyvnek, köztük a Simon Attila-Kovács László nevével fémjelzett történelemtan- könyv-családnak sikerült rést ütnie. Az önálló szlovákiai magyar történelemtankönyves szándékok több ok miatt léteznek. A magyar tanulók viszonylagos nagy számán túl azért, mert a szlovákiai magyar politikai képviselők érdeklődni szoktak a téma iránt, és annak időről időre nyomatékot adnak. A kevésbé látható okok közé tartozik, hogy a történelemtankönyvekben érdekelt szlovákiai magyar szakértők néhány éve következetesen kiállnak a saját belső fejlesztésű szlovákiai magyar történelemtankönyvek koncepciója mellett. Vagyis azt vallják, hogy a szlovákiai magyar iskoláknak sem a szlovákból fordított, sem a Magyarországról átvett történelemtankönyvek nem felelnek meg. Helyettük a szlovákiai magyar iskolák sajátos (kulturális, geográfiai, nyelvi, iskolaügyi stb.) helyzetéhez passzoló történelemtankönyveket kell kifejleszteni. Itt kell megjegyezni, hogy ebben a folyamatban sokkal jobban oda kell figyelni a szakközépiskolákra, ahol nem kevés magyar fiatal tanul - igaz, nagyon kis óraszámban - történelmet szlovákból fordított tankönyvekből. A szlovákiai magyar fejlesztésű történelemtankönyvek tartalmilag, időnként koncepcionálisan is eltérnek a szlovák állami könyvektől. A különlegességük egyáltalán nem csak a magyar szempont hangsúlyozása. Tudni érdemes, hogy az eddig megjelent alapiskolás és gimnazista Simon-Kovács- -könyvek összefüggnek a progresszív szlovák történelemtankönyves fejlesztésekkel, amelyeket a Viliam Kratoch- víl-Dušan Kováč-féle csoport képvisel, ill. képviselt a Robert Fico-féle kormányzatig, amikor a működésüket megtörte a nacionalista kurzus. Ahogy a progresszív szlovák kísérletek a nemzetközi (főleg német és francia) tankönyvfejlesztéseken alapulnak, úgy a szlovákiai magyar fejlesztések sem függetlenek a magyarországi eredményektől. A helyzet úgy is értékelhető, hogy ezek a könyvek azért „veszélyesek”, mert valódi alternatívát nyújtanak egy egységesnek, homogénnak szánt tankönyves szisztémában. Rossz megoldás A szlovákból fordított történelemtankönyvek rossz megoldást kínálnak, mert ezek szakmai és tartalmi minőségére a szlovákiai magyar közösségnek nincs ráhatása. Holott természetes igény, hogy ami a magyar, a zenei nevelés és már a szlovák- nyelv-tankönyveknél létező valóság, az kiterjedjen a történelemre is. Sőt, idővel a geográfiának, a hon- és a társadalomismeretnek is (amelyekben szintén (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele nagy arányban szerepel történelmi jellegű tananyag) belső fejlesztésűeknek kellene lenniük. Ha mégis fordítások kerülnének a tanulók elé, akkor azoknak legalább nyelvileg korrektnek kellene lenniük. Annak, hogy a magyar szakmai és politikai elit időről időre tiltakozik, legalább egy eredménye van: tudunk olyan esetről, amikor a tankönyvek magyar fordítására vagy nyelvi ellenőrzésére fű alatt szlovákiai magyar történelemtanárokat akarnak rávenni (akiknek a nevét sokszor fel sem merik tüntetni) - azaz a kiadók megpróbálják ily módon legitimálni a fordítást, és előre elvenni az esetleges tiltakozás élét. Kiforratlan tankönyvpiac A szlovákiai tankönyvpiac kiforratlansága jól lemérhető ázon is, hogy a megrendelőlistán a tankönyvek mellett alig találni módszertani segédeszközöket. Van ugyan egy-egy „tematikus füzet”, munkafüzet, „munkalap-gyűjtemény”, olvasókönyv, gyakorlat- vagy feladatgyűjtemény, „kiegészítő tanszöveg” stb., itt-ott atlasz vagy szótár, de ezek ritka kivételek; valódi tanári kézkönyvet talán csak egyet találtam a negyvenoldalas listán. Az összes környékbeli országban, amely felszabadította a tan- könyvpiacát (még Csehország isi), a verseny nagyban hozzájárult, hogy tankönyvfejlesztések indultak, ami aztán maga után vonta a tantárgy és a tankönyvek modernizációját. Az a rendszer viszont, amely lépten- nyomon kompetenciaalapú oktatásról beszél, de zárva tartja a tankönyvpiacát, és ő maga sem ad ki metodikai segédeszközöket, nagyon távol áll a kompetenciaalapú iskolától. A partikuláris vagy kisebbségi törekvések mindig kínosak azok számára, akik homogén (állami, nemzeti) rendszerekben akarnak gondolkodni. Azonban semmilyen iskola- rendszer nem tekinthető fejlettnek, ha nem mutat kellő mértékű diverzifikáltságot, amellyel a rendszer a felhasználóit, jelen esetben a magyar tanulók sajátos igényeit ki tudná elégíteni. Immár 4. alkalommal rendeztük meg a Tarczy-emlékna- pot a hetényi T arczy Laj os Alapiskolában. A barátság jegyében zajló eseményt Czibor Angelika iskolaigazgató nyitotta meg, s a színvonalas programok mellett sor került a pápai Tarczy Lajos Általános Iskola, illetve a Romániából érkező Körösfői Kós Károly Iskola igazgatóival a testvériskolai szerződések megkötésére is. Örülünk, hogy a rendezvényre elfogadták a meghívásunkat külföldi vendégeink: Dr. Ress Imre, a MTA történettudományi intézetének tudományos főmunkatársa, címzetes egyetemi docens, továbbá Dr. Áldozó Tamás, Pápa város polgármestere Rádi Róbert kabinetvezető kíséretében. A nap a Hetény kincsei című kiállítással indult, mely az iskola alsó tagozatának folyosóján kapott helyet. Megtisztelő volt számunkra, hogy a kiállítás megnyitását Szanyi Mária néprajzkutató, a Kincskeresők Országos Konferenciájának főszervezője vállalta, aki nagyra értékelte az iskola regionális értékek kutatásában kifejtett tevékenységét. Rancsó Andrea pedagógus, aki a kiállítás anyaÉcsi Gyöngyi bábelőadással örvendeztette meg a gyerekeket (Képarchívum) gát összeállította, a „kelta ifjak- kal” és a „varró leányokkal” karöltve vezette végig a tárlaton a vendégeket. Mindenki jól szórakozott a falu nevezetességeit tartalmazó társasjátékkal. A hivatalos kapcsolatfelvétel előtt Kun Ferenc, a Rákóczi Szövetség alelnöke Tarczy Lajosról tartott lebilincselő előadást. Iskolánk, illetve a vendég iskolák tanulói egy-egy prezentációval készültek, melyben bemutatták az intézményükben folyó munkát. A pápai általános iskolát képviselő kis csapat Ven- czel Csaba igazgató úr vezetésével korabeli jelmezekkel a város barokk hangulatát idézte fel. A körösfői iskola igazgatója, Antal István a népi hagyományok ápolását emelte ki beszámolójában. Erdély kis iskolájában hitelesen és kedvteléssel őrzik Kalotaszeg hagyományait, népdalait, népszokásait, népviseletét. A program a Tarczy-dombormű megkoszorúzásával folytatódott, melyen közreműködött a hetényi iskola kórusa. A délután Écsi Gyöngyi előadóművész bábjátékával indult a helyi községházán, majd Németh Ferenc 8. osztályos tanuló zongorajátékát hallgathattuk meg. Az elsős kisdiákok avatására is itt került sor, hiszen az iskola nyakkendőjével már ők is igazi tarczysokká váltak. A testvériskolák diákjainak kultúr- rműsora után a Lilla Galériában gyönyörködhettünk Janiga József festőművész, valamint Deminger Hajnalka gyöngyfűző alkotásaiban. Külön öröm volt számunkra, hogy együtt ünnepelhettünk a nyugdíjas kollégákkal, s bízunk abban, hogy ezt a szép hagyományt minden évben feleleveníthetjük. Zsidek Kornélia és Németh Nóra PALYAZAT Találj ki egy „tejes” szlogent és nyerj! A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium versenyt hirdet, hogy megtalálja az Iskolatej Programot népszerűsítő legjobb szlogent. A versenybe az alapiskolás tanulók nevezhetnek be olyan mottóval, amely kifejezi, miért szeretik a tejet és a tejtermékeket. Örömmel vesszük, ha a témához illő rajzot is mellékelnek. A győztes szlogen kitalálója és osztálytársai ellátogathatnak egy mezőgazdasági farmra, ahol megismerhetik az állattartás fortélyait, megnézhetik, hol, milyen körülmények között élnek a tehenek és borjaik, illetve azt, hol fejik a teheneket. A nyertesek édes és egészséges meglepetésben is részesülnek. A mottók beküldésének határideje: 2012. február 29. A tanulók az Iskolatej Programot népszerűsítő javaslataikat postán vagy elektronikus úton juttassák el az alábbi címek valamelyikére: Ministerstvo pôdohospodárstva a rozvoja vidieka Slovenskej republiky Sekcia poľnohospodárstva, potravinárstva a obchodu Odbor živočíšnej výroby Dobrovičova 12 812 66 Bratislava e-mail: skolskemlieko@la nd.gov.sk facebook.com/minagri.sr A verseny eredményét a minisztérium honlapján és Facebook oldalán is közzé- tesszük. A legkreatívabb szlogent a tárca felhasználja majd propagációs anyagain és a médiában is.