Új Szó, 2012. január (65. évfolyam, 1-25. szám)

2012-01-05 / 4. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JANUÁR 5. Vélemény és háttér 7 Nincs különbség az ultraortodox zsidók és ősellenségeik, az iszlamisták között Izraeli önpusztítás Rájárt a rúd 2011 -ben Iz­raelre, a külpolitikában egyetlen sikert sem tu­dott felmutatni, kudarcot annál többet. Erősödött a nemzetközi elszigetelt­sége, s ezzel párhuzamo­san odahaza is romlik a helyzet. Az ultraortodo­xok a Közel-Kelet egyet­len demokratikus álla­mának alapj ait támadják. MALINAK ISTVÁN Öt év után kiszabadult Gilád Sálit tizedes, de ezt is inkább a Hamász ünnepelhette győze­lemként, hiszen Izraelnek 1027 palesztin foglyot kellett érte el­engednie, köztük több száz olyan terroristát, akik zsidókat öltek. Az ENSZ csak az amerikai vétófe­nyegetésnek köszönhetően nem vette fel önálló tagállamként Pa­lesztinát, az UNECO viszont fel­húzta a székháza előtt a palesztin lobogót. Az arab tavasz és az irán­ta megnyilvánuló nemzetközi szimpátia gyengítette a térség­ben Izrael pozícióit. A két leg­rosszabb következmény: 1. a se- gélyflottilla-ügy miatt elvesztet­te az egyetlen iszlám állam, Tö­rökország barátságát, 2. egy kommandósakció miatt meg­romlott a viszonya Egyiptommal is, melynek közvéleménye támo­gatná az 1979-es különbéke fel­rúgását. Ez könnyen bekövet­kezhet, ha a választási maratón eredményeként egy iszlamista vezetésű civil kormányzat alakul. Egyiptom fontosságát érzékelte­ti: egy szakíró szerint az izraeli külügyben már évekkel ezelőtt minden reggel imádkoztak Mu­barak egészségéért. Ategnapibo- rúlátó izraeli nyilatkozatok sze­rint kedden nem sikerült újrain­dítani a béketárgyalásokat a pa­lesztinokkal, közben a gázai Ha- mász-kormány vezetőjét Török­országban szinte uralkodónak ki­járó csinnadrattával látták ven­dégül három napon keresztül. Ahogy erősödik a Netanjahu- kormányra nehezedő nemzet­közi nyomás, úgy erősödik Izra­elen belül a zsidó szélsőséges­ség, amely már a demokráciájá­ra, liberális elveire méltán büsz­ke zsidó állam alapjai ellen irá­nyul .Korábban is voltak hasonló tendenciák, de szeptember- től-októbertől erősödtek fel annyira, hogy már a nemzetközi sajtó is felfigyelt rájuk. Jeruzsá­lemben eltűntek a nőket ábrázo­ló plakátok, a rongálásoktól, támadásoktól tartva a cégek már nem is mernek ilyen hirdetése­ket készíteni. Azokban a váro­sokban, negyedekben, ahol je­lentős az ultraortodoxok száma, a nőket a buszok hátsó részébe küldik. Voltak esetek, többnyire a nagy zsidó ünnepek alkalmá­val, amikor a nőket megpróbál­ták külön járdára kényszeríteni. A nők szegregációja már meg­kezdődött az egészségügyi in­tézményekben, hivatalokban. Sőt a nemi egyenlőség bástyájá­nak tekintett hadsereg egyes alakulatainál is fontolóra vették a katonanők áthelyezését, mert a vallásos zsidók közül nem tud­nak olyan egységekbe toboroz­ni, ahol nők is vannak. Az érem egyik oldala, hogy a törvény egyelőre tiltja a nők szegregációját. Az érem másik oldala a gyakorlat. Bár az ultra­ortodoxok kisebbségben van­nak, de aránytalanul nagy a poli­tikai befolyásuk. A statisztikák szerint rendkívül magas a szüle­tési rátájuk, a - fekete ruháza­tukról és hosszú pajeszukról jól felismerhető - ultraortodox csa­ládokban átlagosan hét gyereket nevelnek, ezért várható, hogy a jelenlegi 9-ről 2025-re 15 száza­lékra nő az arányuk. Legutóbb az borzolta fel a kedélyeket, hogy néhány ultraortodox rabbi megpróbálta betiltani nyilvános helyeken a női éneket, mert az felkorbácsolhatja a vágyat a fér­fiakban. A múlt év végén orszá­gosan kiverte a biztosítékot: egy férfi az utcán leköpött egy 8 éves kislányt, mert nem volt megfe­lelőenöltözve. Különösen veszélyes a bele­törődés, az önkéntes szegregá­ció. Az ultraortodoxok asszo­nyai lassan természetesnek ve­szik, hogy az üzletekbe külön ajtón mehetnek be, és külön vásárlási idő van a számukra. JEGYZET A legjobb arclifting LAMPL ZSUZSANNA A karácsonyi fényfüzérek után új deko- rációkjelennek meg ország­szerte. A pár­tok óriáspla- kátjai. Biztonság kell az embe­reknek. Nyugdíj kell az embe­reknek. A nőknek akkora fize­tés kell, mint a férfiaknak. Ne­kem meg új számítógép kell, de azt senki sem kínál, mon­dom az ismerősömnek, mire ő, hogy neki meg új fej kell. A vil­lamos, amiben ülünk, elsuhan egy kolbászos reklám mellett, ettől szinte kicsordul a nyá­lam, persze, a kolbász a leg­jobb hüvelyes, mondta anno egy barátunk, de aztán megint látom a plakátot, hogy bizton­ság kell az embereknek, és már el is illan az étvágyam. Viszont konstatálom, hogy a hatalom- vágyjót tesz a külsőnek, mert a hatalomvágy a legjobb arclif­ting. (Kis kitérő férfiaknak: az arclifting az arcbőr feszessé té­tele, „kivasalása”. Kis kitérő nőknek: csajok, hatalomra fel, és a szépségsebészek akár pa­kolhatnak is.) Sőt,megkoc- káztatok még egy felismerést: különösen az ellenzékben le­ledzők hatalomvágya ér fel egy fiatalító kúrával. Mert mit lát­tam az elmúlt másfél évben? A korábbi elegáns urak, főleg a vezérük, miután ellenzékbe kényszerültek, slampet külsőt öltöttek. Nem tudom, hogy ezt valamilyen kommunikációs guru tanácsolta-e nekik, vagy épp fordítva, szegényeknek muszáj volt spórolni, és a taka­rékossági intézkedések kere­tében leépítették az outfit ta­nácsadójukat (kis kitérő férfi­aknak: az outfit szakkifejezés, ejtsd autfit, a külső megjele­nést, annak stílusát jelenti, kis kitérő nőknek ezúttal talán nem szükséges). Abbahagyták a borotválkozást, öltöny he­lyett elkezdtek pulóverben, sőt galléros ingpólóban járni, a vezér meg egyenesen öltöny­zakó alá vett fel pulóvert, ami öltözködési szarvashiba. To­vábbá a vezér több médiasze­replése során egy szegény el­hanyagolt férfi benyomását keltette, amintmegjelent bo- rotválatlanul, kialvatlanságtól duzzadt szemhéjjal - ki tudja, talán sírt is, okos férfiak tud­ják, hogy jobb sírni, mint in­farktust kapni, s ő aztán butá­nak nem nevezhető -, mosat- lan, kissé kócos hajjal, olyan zakóban, amiről anyukám azt mondta volna, hogy ódonkori. Ja, és a szeme alatt táskák, a homlokán ráncok. Olyan hihe- tőek. Erre fel most mit látok az óriásplakáton? Fiatalságtól tündöklő, ránctalan arc, eny­hén barna, mint amikor ka­maszkorunkban kvarclámpáz- tunk, hogy télen is legyen egy kis színünk, s újra rendes zakó, és visszatért a nyakkendő, az a bizonyos színű. Kiszállok a villamosból. A megállóval szemben megint ugyanazt az óriásplakátot lá­tom. Fél óra alatt már a har­madik. S hallom, amint a meg­állóban két nem öreg asszony beszélget. Végre valaki, aki megmondja az igazat! Meg­mondja, hogy biztonság kell az embereknek! A másik bólogat, aztán ő is megszólal. Nézz rá! Ez egy egyenes ember! Nézd a szemét! Ez egy férfi! Hamu­száj, rácsap az asztalra, és ak­kor úgy lesz, ahogy ő mondja! Nem úgy, mint az a nő azokkal a táskákkal a szeme alatt! KOMMENTÁR Gorillaháton KOCUR LÁSZLÓ A szerző éppen leírni készült, hogy már két kis- párt is arról vizionált: gorillaháton jut a parla­mentbe, amikor jött a hír, hogy Nora Mojsejová Szabad Szó Pártjához, és a 99%-hoz - mily meg­lepő - Igor Matovič egyszerűi is csatlakoznak. Az előrehozottválasztások hírére Szlovákiában úgy bújtak ki a földből a titkosszolgálati doku­mentumok, mint eső után a gomba. AĽubomír Galkot -utólag szemlélve egyre nyilvánvalóbb - nagyon is koncepciózus mó­don maga alá temető katonai elhárításbeli, úgymond lehall­gatási botrány után még fel sem ocsúdott a nép, és máris elő­került egy újabb dokumentum, ezúttal a Szlovák Információs Szolgálat háza tájáról, mely szervezetről a kisebbségi ma­gyarnak illik azt gondolni, hogy közösségünk életében utoljá­ra az 1994-es komáromi nagygyűlés idején játszott szerepet. Korábban e hasábokon, sokat próbált kollégám úgy vélte, az iratok „nagyjából az amerikai kémtörténetekre fogékony ado- leszcens szürkeállományával készültek, feltehetően propa­ganda céljából”. Az akkor ismert tények függvényében e sorok írója is inkább hajlott arra, hogy ha a dokumentum nem is a Vajnorská utca 39. hálózatába kötött gépek valamelyikén ké­szült, titkosszolgálati ügyekben járatos ember munkája lehet, erős konspirációs szándékkal töltve. Az úgymond titkosszol­gálati dokumentumok egyik legnagyobb problémája - erre Ľubomír Gaiko is utalt (ügyének) agóniája során -, hogy a ha­gyományos újságírói eszköztárral nem vagy nem elégségesen verifikálhatok, így csak akkor lehetünk (teljesen?) biztosak a valóságtartalmukban, ha az érintettek is megerősítik. A Goril­la-ügy esetében eddig legfeljebb nem cáfolták, a hallgatás fa­lát Ján Rej da, az ügyben érintett, egykor magas rangú rendőri vezető törte meg, aki beismerte, többször járt a lehallgatott lakásban, ahol információkat adott át Varga Zoltánnak, aki azokat a Pentának továbbította. Rejda beismerése azonban csak ezt az egy történetszálat erősíti meg, a továbbiakról - e sorok leírásakor - továbbra sem rendelkezünk hitelt érdemlő bizonyítékokkal, így ki-ki önnön paranoiájának függvényé­ben gondolhatja tovább, hogy a ldszivárgott dokumentum minden szava igaz-e, vagy csak ez az egy vonulat, vagy... (a mondat tetszőleges befejezését a nyájas olvasó fantáziájára bízom). Pár nap híján két hónap múlva előrehozott választások lesz­nek. Az ország érdekeit - ha érdekel ez még valakit - az szol­gálná, ha az illetékes szerveka Gorilla-ügy végérejáraának. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy azok a „nagy” ügyek, amelyekben az SIS is érintett volt valamilyen formá­ban, nem jutottak el a megnyugtató lezárásig. Ha az eddigi (egyébként tökéletesen helytelen) gyakorlatot vesszük ala­pul, valószínű, hogy a (jelen pillanatban több mint esélyesnek tűnő) hatalomváltást követően a teljes rendőri és titkosszol­gálati vezetés lecserélődik. Az addig hátralevő, rövid, ám an­nál bizonytalanabb szakaszban senki sem akarja megégetni magát egy ilyen kaliberű üggyel, utána pedig fejcserés táma­dás következik, így kevéssé valószínű, hogy Gorilla-kérdés­ben komolyabb előrelépés várható. Addig, amíg az ügy vizsgálata le nem zárul, csak arra lesz jó, hogy gyanúsított, exhibicionista és önjelölt politikusok saját fényezésükre használják fel. TALLÓZÓ CORR1ERE DELLA SERA A Magyarországról író szá­mos olasz napilap közül a Cor- riere della Sera „Haidertől a Magyarországról való csen­dig: hol van Európa?” címmel közölt vezércikket. „Ha létez­ne a demokrácia Maastrichtja, Európának azonnal követelni kellene Magyarországtól a szabadság és a demokratikus civilizáció minimális paramé­tereinek tiszteletben tartását, melyek lehetővé tennék meg­maradását az európai család­ban”. Pierluigi Battista arra emlékeztetett, hogy a „politi­kai korrektségért hisztériázó” EU 2000-ben szankciókat ve­zetett be Haider Ausztriája el­len, most „fagyos közömbös­séget” tanúsít a magyarországi veszéllyel szemben. A Corriere szerint a januárra tervezett római Monti-Merkel-Sarkozy találkozó alkalom lehetne „a tiltakozó budapesti lakosokkal vállalt szolidaritás kifejezésé­re”. (MTI) PER STANDARD A bécsi Der Standard szerint Orbán „önkényuralmi rend­szert” épít ki Magyarországon. A szerző párhuzamot vont Vla­gyimir Putyin orosz, Hugo Chávez venezuelai elnök, Re- cep Tayyip Erdogan török kormányfő és Orbán hatalom­gyakorlási módja közt, mond­ván, mindegyik esetben olyan berendezkedésről van szó, mely„márnemdemokrácia, de még nem teljesen diktatúra”. A lap külön cikkben számolt be az Operánál lezajlott, „a lap­pangó demokrácialeépítés” miatti tüntetésről. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom