Új Szó, 2012. január (65. évfolyam, 1-25. szám)
2012-01-28 / 23. szám, szombat
24 Szalon ÚJ SZÓ 2012. JANUÁR 28. www.ujszo.com Nehéz kiválasztani a legszebb tíz magyar szót. A játékosság kedvéért mégis próbálják meg lejegyezni az Önök által legszebbeknek tartottakat... A tíz legszebb magyar szó Az egyén nyelvi tudása, tapasztalata, az adott társadalmi közeg nagyban befolyásolja a szavak stílusértékének, hangulatának a meghatározását. Egyes szavakat szebbeknek érzünk másoknál. BAUKOJÁNOS Mind a hangalak, mind a jelentés szerepet játszik ebben. A legszebb szavak iránti elvárásunk lehet, hogy jó hangzással és pozitív jelentéstartalommal bírjanak. A szavak szépsége a nyelv esztétikai funkciójával is összefüggésbe hozható: ami szép, az esztétikummal rendelkezik. Nehéz feladat kiválasztani az anyanyelvkincs tengernyi virágszála közül a legszebb tízet. Kosztolányi Dezső így ír erről 1933. november 19-én a Pesti Hírlapban: „Erre komolyan nem lehet felelni. Olyan, mintha azt kérdeznék tőlünk, hogy melyik a zongora legszebb hangja. Minden a hangok viszonyától és pillanatnyi lelkiállapotunktól függ. Ha azonban játéknak fogjuk föl a kérdést, akkor válaszolhatunk rá, játékosan.” Az édes anyanyelv szavai közül a következőket részesítette előnyben: láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír. Egyetértve Kosztolányi gondolataival, próbáljunk meg játszani nyelvünk szavaival! A múlt század 60-as éveiben a Füles hetilap szintén ösz- szegyűjtötte a tíz legszebb magyar szót. A felmérésben 155 egyén vett részt, 492 szóra adták le szavazatukat. A gyöngyszemek közül a következőkre esett többségük választása: szerelem (43 szavazat), béke (42), szeretet (32), szabadság, szellő (27-27), édesanya, haza, szív (26-26), élet (24), csillag, tavasz (23-23). Jómagam arra voltam kíváncsi, hogy mintegy 50 év elteltével müyen szavakra fognak voksolni a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem magyar szakos hallgatói. A vizsgálatban 178 adatközlő vett részt (132 nő és 46 férfi). Mint mondották, a szavak kiválasztásában együttesen játszott szerepet a hangalak és a jelentés, de többnyire a jelentés döntött a szó lejegyzése mellett. A mentális lexikonból aktivált nyelvi elemek pozitív asszociációkat idéztek fel a hallgatókban. Kosztolányi szavaival élve: „Minden szó olyan, mint a hangvilla, megüt egy hangot, mi vele rezgünk, s akkor egyszerre zengeni kezdenek bennünk azok a titkos és tudattalan kísérőjelenségek is, melyek a fogalomhoz kapcsolódnak.” A legszebb magyar szavak sorrendje így alakult: 1. szeretet (83 szavazat), 2. szerelem (79), 3. édesanya (58), 4. barátság (47), 5. béke (44), 6. anya (40), 7. boldogság (38), 8. család (29), 9. élet (28), 10. haza (25). Láthatjuk, hogy a 3. és 6. helyen álló szó ugyanazon fogalmat jelöli (az adatközlők az élőnyelvben az édesanya megszólítására az anya szót és becézett változatait - and, anyu, anyuci, anyucika stb. - használják, a választékosabb édesanya az írott nyelv- változatban jelenik meg elsősorban), és ha összegeznénk az elért szavazatokat (98), az első helyre kerülne. Összehasonlítva a Füles hetilap által ismertetett legszebb tíz szóval, nálunk is az elsők közé került a szerelem, béke, szeretet, édesanya és haza. A szabadság, szív és csillag lexémák a gyűjtésünkben a második tízesben kaptak helyet: 11-12. gyermek, virág (24-24 szavazat), 13. csillag (22), 14-15. álom, szív (20-20), 16. gyöngy (19), 17-18. egészség, remény (16-16), 19. szabadság (15), 20-21. apa, otthon (14-14). A szellő 5 és a tavasz 4 szavazatot szerzett. A nemek szerint apróbb eltérések voltak a legszebb tíz szó sorrendjében. A nők által leggyakrabban választott szavak közé került a szerelem (69), szeretet (62), édesanya (45), barátság (37), anya (32), béke (31), boldogság (30), család (22), élet, gyermek és virág (19-19). A férfinem képviselői az alábbi szavakra adták le a legtöbb szavazatot: szeretet (21), béke, édesanya (13-13), barátság, haza, szerelem (10- 10), élet (9), anya, boldogság (8-8), család, magyar (7-7). A férfiaknál az identitástudat erőteljesebben jelentkezik: a magyar 7, a magyarság 6 szavazatot kapott. Az előzőkben említett szavak egyéb alakváltozatokban, illetve összetételekben is előfordultak: anyaföld, anyanyelv, barátok, csillagfény, csillagkép, csillagszemű, békesség, fagyöngy, gyerek, gyöngyvirág, hajnalcsillag, harangvirág, Magyarország, szeret, szeretlek, virágcsokor, virágnyelv, virágoskert, virágszál, virágszirom. Összesen 509 különböző szót jegyeztek le az adatközlők. A szófajok közül a főnév dominál (477). A főnevek között 35 tulajdonnév* van: Ágota, Alföld, Bálint, Csallóköz, Csipkerózsika, Drágaságom, Egyetlenem, Emese, Fanni, Flóra, Föld, Gergely, Gergő, Gömör, Gyönyörűségem, Hortobágy, Isten, János, Jézus, Kedvesem, Kicsim, Levente, Lilla, Magyarország, Mátyás, Mókuska, Nyuszika, Orsolya, Picinyem, Pintyőke, Szivecském, Szívem, Tündér, Virág, Zsolt. A vizsgált szókincsben a további szófajok közül 16 ige [cseng, csillog, csobog, fénylik, hiányzol, kérem, kérlek, ragyog, serceg, simogat, szendereg, szeretlek, szundikál, szunnyad, vala, zeng), 9 melléknév (csillagszemű, eleven, gyönyörű, hűséges, káprázatos, kellemes, szelíd, tiszta, verőfényes), 4 főnév-melléknév [aranyos, édes, kedves, zöld), 2 melléknévi igenév [csobogó, tündöklő) és 1 határozószó [örökké) található. Az összegyűjtött korpusz morfológiai vizsgálata azt mutatja, hogy a legnépesebb csoportot a motiválatlan lexémák alkotják (327): álom, angyal, báj, bor, csend, csók, dal, éj, fény, gyémánt, gyönyör, hajnal, hit, hon, kincs, könny, liliom, magyar, nyár, ősz, pillangó, rózsa, selyem, sugár, szív, tenger, tündér, tűz, vágy, vér, zöld stb. A motiváltak közül (182) a szóképzéssel keletkezettek száma a legnagyobb (108). A deriváci- ós morfémák gyakorisági sorrendje így alakult ja szóalakzáró képzőt vettük figyelembe): -ség (17 szóban fordul elő) - békesség, bölcsesség, büszkeség, édesség, ékesség, elégedettség, emberiség függetlenség, gyöngédség, hűség, kedvesség, műveltség, népiség, őszinteség, segítség, szépség, testvériség; -ság (16) - anyaság, barátság, bátorság, biztonság, boldogság,fiatalság, gazdagság, gondtalanság, házasság, igazság, magyarság, örökkévalóság, szabadság, tisztaság, vidámság, világosság; -ás (11) - ajándékozás, álmodozás, egybeolvadás, kirándulás, mosolygás, pillantás, simogatás, síugrás, száguldás, tudás, vallomás; -és (8) - egyetértés, becéz- getés, megbecsülés, megértés, napsütés, ölelés, születés, teremtés; -g (7) - cseng, csillog, csobog, serceg, szendereg, ragyog, zeng; -s (7) - aranyos, csodálatos, hűséges, káprázatos, kedves, kellemes, verőfényes; -et (6) - becsület, élet, kikelet, művészet, szeretet, tisztelet; -at (4) - alkonyat, fuvallat, imádat, kapcsolat; -alom/-elem (3-3) - bizalom, izgalom, nyugalom, érzelem, győzelem, küzdelem; -ő (3) - cipőfűző, szitakötő, tündöklő; -cska/-cske (2-2) - árvácska, napocska, cipőcske, szívecske; -ka (2) - anyuka, Mókuska; -ű (2) - csillagszemű, gyönyörű. A legszebb szavak közé 55 összetett lexéma került be: Alföld, anyaföld, anyanyelv, bíborvörös, cipőfűző, Csallóköz, csillagfény, csillagkép, csillagszemű, Csipkerózsika, édesanya, édesapa, égbolt, egybeolvadás, énekhang, fagyöngy, gyöngyvirág, hajnalcsillag, hajnalsugár, hangszer, harangvirág, harmat- csepp, holdfény, holdvilág, honfoglalás, hópehely, hovatartozás-tudat, kisbaba, kiscica, kisded, könnycsepp, Magyarország, mennybolt, mennyország, mézesmadzag, nagymama, nagyszülők, napfény, naplemente, napnyugta, napsugár, örökkévalóság, rózsabimbó, szitakötő, szülőföld, tubarózsa, üdvözlégy, verőfényes, visszhang, virágcsokor, virágnyelv, virágoskert, virágszál, virágszirom, zenebona. Az anyanyelv szavai nagyon fontos szerepet játszanak mindannyiunk életében. Tamási Áront idézve: ,A magyarságot [...] nemzetté a magyar szó teremtette. Mint jelképes erő és hatalom, a magyar szó, nekünk a legnagyobb ereklye. Kegyelet, hűség és becsület illeti őt.” A magyar nyelvkincs gazdag tárházából nehéz kiválasztani a legszebb tíz szót. A játékosság kedvéért mégis próbálják meg lejegyezni az Önök által legszebbeknek tartott ereklyéket. * Megemlíteném, hogy egy másik gyűjtésben a legszebb férfi és női keresztnevet kerestük. A Konstantin Egyetem 99 diákja vett részt a vizsgálatban. A legtöbb szavazatot az alábbi keresztnevek kapták: férfinevek -Attila (14), István (12), Balázs (10), Dávid, Tamás (9-9), Bálint, Bence, Gábor [8-8), András (7) stb., női nevek-Eszter (15), Csilla (12), Virág (11), Anna, Emese (10-10), Mária, Zsuzsanna (9-9), Gabriella (8), Katalin (7) stb. A legtöbben azzal sem értenek egyet, hogy a kisebbségi közösségek egyik nyelvüket sem beszélik rendesen... Nyelvi mítoszok és a leendő magyartanárok PRES1NSZKY KÁROLY A nyelvvel és a nyelv használatával kapcsolatban számos közkeletű, ám nyelvtudományi szempontból téves vélekedés él a köztudatban. Ezek az úgynevezett nyelvi mítoszok közösségi kultúránk részei, és befolyásolják a hétköznapi beszélők nyelvi viselkedését. Talán az egyik legismertebb ilyen nyelvi mítosz az, hogy a nyelvjárás értéktelen, aki nyelvjárásban (tájszólással) beszél, az pedig műveletlen. Emiatt sokan szégyellik nyelvjárásukat, és igyekeznek „műveltebbnek” tűnni azzal, hogy kerülik a tájszavakat. A nyelvtudományban azonban nincs értékkülönbség nyelvek, nyelvváltozatok, nyelvjárások között. Az ilyen és ehhez hasonló nyelvi mítoszok ereje abból fakad, hogy az emberek nem kérdőjelezik meg a bennük megfogalmazott állítást, hanem elfogadják, igaznak hiszik és terjesztik. A nyelvi mítoszok terjedésében, terjesztésében sajátos szerepe van az iskolának, illetőleg a magyartanároknak, valamint azoknak az egyetemi hallgatóknak, akik magyartanári pályára készülnek, hiszen a felnövekvő generáció nyelvszemléletét leginkább ők alakítják majd. Ha a magyartanár nyelvi mítoszokat ad át tanítványainak, akkor tudományos szempontból pontatlan információkat terjeszt, és rossz irányba befolyásolhatja a felnövekvő nemzedék nyelvszemléletét. Fontos, hogy a magyartanárok tisztában legyenek a nyelvi mítoszok jelentőségével, tudományosan cáfolni tudják, és ne terjesszék azokat. Egy 2010-es kérdőíves vizsgálat során arra igyekeztünk választ kapni, hogy milyen típusú nyelvi mítoszokat támogatnak leginkább a nyitrai magyar szakos tanárjelöltek. Miért támogatják, illetve hogyan cáfolják a tudománytalan megállapításoSokan megfogalmazták, hogy a szlovákiai magyarok nem szándékosan veszik át a szlovák szavakat... kát. A vizsgálatban 100 hallgató vett részt. A tanulságos eredmények és érdekes indokok közül most azokat emeljük ki, melyek a hallgatók döntő többségénél megegyeztek. Legtöbben a nyelv működésével kapcsolatban azt a mítoszt támogatják, mely szerint az emberek beszédük során önkényesen keverik a helyes és a helytelen szavakat. Ezt azzal az egyszerű példával lehetne szemléltetni, hogy személyek helyett az ő, nem személyek helyett pedig az az, ez névmást használjuk. Vannak azonban, akik állatok, növények vagy élettelen dolgok említésekor is az ő névmást használják (pl. Ő egy igazi sportautó). Áz igazság az, hogy a látszólag helytelen formák nem okoznak megértési nehézséget, sőt nagyon sokat elárulnak használójuk társadalmi hátteréről, szándékairól, viszonyulásairól. A különféle formájú, de azonos jelentésű szavak „keverése” nem önkényesen, hanem szabályok szerint történik. A hallgatók közül csupán néhányan cáfolták meg tudományosan ezt a mítoszt, leginkább az önkényességet kifogásolták benne. Az egyetemisták többsége nem vagy csak részben támogatja a nyelvek keveréséhez kapcsolódó mítoszokat. Sokan megfogalmazták, hogy a szlovákiai magyarok nem szándékosan veszik át a szlovák szavakat. Többen kifogásolják a kontaktusváltozatok (szlovakiz- musok) „zagyva” jelzővel való illetését, főként azzal az indoklással, hogy két nyelv keveréke, ha olyan környezetben hangzik el, ahol értik mindkét nyelvet, nem lehet zagyva. Akik csak részben értenek egyet, azok A hallgatók a nyelvjárásokhoz kapcsolódó akár negatív, akár pozitív értéktársítással nem értenek egyet. számára inkább elfogadható a zagyva, mint az önkényes jelző. Legkevésbé támogatják azt a mítoszt, mely szerint két nyelv keverése a megbecsülés hiányát jelzi a nyelvekkel szemben. Indoklásaikban azonban a legtöbben egy újabb mítoszt teremtenek, illetőleg támogatnak azzal, hogy a következőket vallják: két nyelv keverése inkább azt fejezi ki, hogy a beszélő mindkét nyelvet nagyra becsüli. Voltak azonban objektív indokok is, melyek szerint a nyelvek keverése és megbecsülése nem függ össze egymással, hanem inkább szokás, megszokás kérdése. A legtöbben azt is támogatják, hogy a belső keletkezésű szavak jobbak az idegen szavaknál, továbbá hogy az idegenszerű szerkezetek veszélyesek a nyelvre. Az egyetemisták leginkább azzal nem értenek egyet, hogy az idegen eredetű szavak beáramlása nyelvcseréhez vezetne. A tudományos indoklásokból kiemelhetjük azt, hogy az idegen szavak használatát nem lehet meggátolni, de tudni kell megfelelőjelentésben használni. A hallgatók fele támogatja azt a kétnyelvűségi mítoszt, mely szerint magas szinten kell két nyelvet tudni ahhoz, hogy kétnyelvűnek tekintsük. Akik nem vagy csak részben értenek ezzel egyet, azok szerint a kétnyelvűséghez nem kell mindkét nyelven anyanyelvi szint, elég a használat gyakorisága. A legtöbben azzal sem értenek egyet, hogy a kisebbségi közösségek egyik nyelvüket sem beszélik rendesen. Szerintük attól, hogy a nyelv nem hivatalos, még a beszélő anyanyelvi szinten sajátítja el, és rendesen beszéli azt. A kétnyelvűségi mítoszok többségét tehát tudományosan tudják cáfolni. A nyelvváltozatokkal kapcsolatos mítoszokat az eredmények alapján a hallgatók 90%-a nem támogatja. A nyelvjárásokhoz kapcsolódó akár negatív, akár pozitív értéktársítással nem értenek egyet. Hangsúlyozzák, hogy egyik nyelvváltozat sem értékesebb a másiknál. Az eredményeket sokáig lehetne részletezni, tanulságait összefoglalva azonban kellő kritikát is meg kell fogalmazni. Befolyásolhatta ugyanis az eredményeket, hogy az egyetemi hallgatókkal már a bevezető órákon is foglalkozunk a nyelvi tévhitekkel, és a hallgatók igyekezhettek az órákon elhangzottak szerint megválaszolni a kérdéseket. Meglehet, hogy más helyzetben és nem a tanárnak leadott kérdőívben jobban azonosulnak a vizsgált mítoszokkal. A nyelvjárásokhoz és a kétnyelvű nyelvhasználathoz kötődő mítoszok csekély támogatottságában szerepet játszik az is, hogy tanszékünkön az oktatás során hangsúlyos szerepet kapnak e témakörök. Mindezek mellett úgy gondolom, hogy érdemes és van mit tenni az érintett egyetemisták, a leendő magyartanárok körében, hogy az általuk leginkább támogatott mítoszokról való gondolkodás is megváltozzon.
