Új Szó, 2012. január (65. évfolyam, 1-25. szám)
2012-01-04 / 3. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JANUÁR 4. Vélemény És háttér 5 Orbán Viktor előtt nincs más lehetőség, mint hogy 19-re lapot húz, és folytatja-a propagandát Kormányzati magánvalóság Az Opera előtti, több tízezres kormányellenes tüntetés egyértelművé tette, hogy Orbán Vikor rendszerének ellentábora egyre nagyobb és egyre hangosabb. RAVASZ ÁBEL Ez a tény persze nem meglepő egy olyan országban, ahol a mérések szerint a lakosság csaknem 80%-a érzi úgy, hogy rossz irányba mennek a dolgok (miközben ez az adat a Fidesz-sza- vazók körében is 40% feletti!). Ha belegondolunk, hogy milyen erős támogatottsággal kezdte a kormány a ciklusát, ez az adat még súlyosabbnak tűnik. A Fidesz az első naptól erőpolitizálást folytat: intézkedéseit nem előzi meg sem társadalmi, sem szakmai egyeztetés, a parlament és az ellenőrző szervek hatása a kormányzásra a lehetséges minimumra korlátozódik, az ellensúlyt képező intézmények pedig fokozatosan leépülnek. Közben roppant intenzív kommunikációs háború is zajlik: tanulva a szocialista elődök e téren elégtelen munkájából, a Fidesz minden eseménynek, szándéknak és következménynek saját értelmezést, esetleg saját elnevezést ad, ezáltal létrehozva a valóság egymásba kapaszkodó propagandaelemekből álló fide- szes alternatíváját. Ez a stratégia egyébként nem egyedülálló: az amerikai Republikánus Párt az elmúlt évtizedben elért választási sikereiben például hatalmas szerepet játszott a szavak átértelmezése, a kommunikációs tér saját képükre való átformálása. Ennek is megvannak azonban a határai. Bár a lakosság jelentős része sok esetben az állam által szorosan ellenőrzött - és folyamatosan manipulált - közmédián kívül nem rendelkezik más információforrással, a „valóság" egyes elemei még hozzájuk is könnyedén eljutnak mindennapi tapasztalataikon keresztül. Ezek a tapasztalatok általában anyagi jellegűek: árak, bérek, nyugdíjak, korhatárok. Nem szabad azonban lebecsülni a hazugság átélését sem: hétfőn este például egyetlen óvatlan átkapcsolás bármely más csatorna híradójára nyilvánvalóvá tette, hogy az MTV képe, mely lézengő tüntetőket mutatott, szándékosan hamis. Hamisnak bizonyult a kormány gazdaságpolitikai retorikája is: és bár arról vélhetően sokan nehezen tudnak véleményt alkotni, hogy akkor most mi is a helyzet azzal az IMF-fel, annak a képmutatóságát nehéz volt nem észrevenni, hogy a szervezet először a megtestesült gonoszként jelent meg, majd ldsvártatva megmentővé lényegük át, hogy utána a kommunikációban jelentéktelen, majd fontos szervezet legyen rövid váltásokkal. Az erőpolitizáló Fidesz számára a saját alternatív kommunikációs valóságának fenntartása roppant fontos, anélkül el kellene számolniuk azokkal a kudarcokkal is, amelyeket eddig sikerként kommunikáltak. Ám ennek az illúziónak a fenntartása egyre nehezebb, ahogy az elmondottak egyre távolabb kerülnek a mérhető, objektív tényekről (példának okáért a nyilvánvalóan növekvő, ám a kormányzati kettős beszédben csökkenő államadósság esetében). Jelenlegi helyzetében Orbán Viktor előtt nincs más lehetőség, mint hogy 19-re lapot húz, és folytatja a propagandát: ha azonban az afféle blöffök, mint az Operában bemondott „nemzeti konszenzus” végleg lelepleződnek saját tábora előtt, a hatás robbanékony lehet. ** ~ r Jj J K c- Ezek biztosan multimilliomosok. Sehol egy szem hó, csak az ő udvarukban áll hóember. (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Túró Rudi VERES ISTVÁN Ivan Gašparovič szlovák köztársasági elnök nemrég igazat mondott. Őel- nöksége egy interjúban azt fejtegette, becsapjuk magunkat, ha azt állítjuk, hogy Szlovákia és Magyarország jelenlegi viszonya nem problematikus. Meg hogy el kellene törölni a vitás magyar, majd a szlovák állampolgársági törvényt, és minden rendben lesz, mint azelőtt. Nem egy utolsó ötlet, ám aligha lesz belőle valami. A két törvényre ugyanis mindkét érintett országnak szüksége van. Ez azért is érdekes, mert a különböző diplomáciai találkozókon és más fórumokon a szlovák és a magyar fél képviselői nem győzik hangsúlyozni, milyen nagy szövetséges a két ország, mennyi minden köt össze minket, csak az a fránya kettős állampolgárság kérdése ne lenne. Pedig a közhangulatot nem az évtizedek óta bejáratott, csendesen zakatoló gazdasági együttműködés befolyásolja, hanem azok a bizonyos forró témák, amelyeket mindenki emleget, például a kettős állampolgárság. Nem helyes, hogy Szlovákia nem engedélyezi polgárainak más állampolgárság felvételét. Az viszont szintén nem helyes, hogy a magyar honosításhoz járó választójoggal olyan emberek szóljanak bele a magyar választások eredményébe, akik talán nincsenek is tisztában a budapesti helyzettel. Mit tud az átlag szlovákiai, erdélyi vagy délvidéki magyar arról, hogy az Orbán-kormány az utóbbi időben milyen intézkedéseket hozott, és hogy ezek mit jelentenek Magyarország lakosaira nézve. Vagy hogy miért tüntettek több tízezren tegnapelőtt az Operánál. Nagyon keveset. Tapasztalja ezeknek a változásoknak a hatását a saját bőrén? Nem. Legfeljebb a közvetett következményeit, például azt, hogy a forint árfolyama zuhan, és a határ túloldalán megint olcsóbb a Túró Rudi. A derék székelyek pedig, akik jelenleg tömegesen veszik fel a magyar állampolgárságot, 2012-ben hálából talán majd egy hétvégi családi kirándulás keretében leadják a voksukat a Fideszre. Néhány „titkos” magyar állampolgár a Felvidékről is átruccan majd szavazni, hogy megköszönje az okmányt, ami igazolja, hogy ő is a magyar nemzet része. így talán azok döntik el a választásokat, akik csak kirándulni járnak az anyaországba. Magyarországkülföldi megítélése is nagyon rosszul áll. Nemrég egy ismerősömtől Münchenben azt kérdeztéka német haverok: te, Magyarországon tényleg nácik vannak hatalmon? Ez azért súlyos. Václav Havel 1990-ben egyik beszédében azt mond ta: „mivel valószínűleg nem azért választottak elnökké, hogy én is hazudjak önöknek, ezértközlöm: Csehszlovákia nem egy virágzó ország”. Jelenleg Magyarországon sincs mit ünnepelni. Az ország vezetői viszont példát vehetnénekHavelről, és legalább itt-ott kijelenthetnék, hogy szóba se jöhet itt a sokat emlegetett elrugaszkodás, meg a felemelkedés. Magyarországon ma sokkal nagyobb a baj, mint gondolnánk. Ezért a legjobb, ha csak azok szavaznak az ország jövőjéről, akik saját bőrükön érzik ezt a bajt, vagyis a magyarországi adófizetők. Mert csakis ők tudhatják, hogy Túró Rudi és Túró Rudi között is van különbség (van étcsokis meg tejcsokis bevonatú) . Hogy más példát ne említsünk... KOMMENTÁR Ébresztő pofonok NAGY IVÁN ZSOLT Orbán Viktor nagy pofont kapott. Sok mindent képzelhetett el arról, miként fogja ünnepelni az új magyar alkotmányt, arra azonban, ami hétfő este történt Budapesten, aligha számíthatott. Még akkor sem, ha néhány hónapja azért már megpedzette: lesz még ebben az országban „Orbán takarodj!” is. Hát lett. Egyes becslések szerint több tízezren, mások szerint százezren kiabálták hétfőn azt az Opera előtt, miközben odabent államfő, miniszterelnök és a hozzájuk közel álló kiválasztottak ünnepelték az új alkotmány életbe lépését. És mindezt úgy, hogy a zártkörű rendezvényre érkező, majd onnan távozó miniszterelnöknek lényegében rejtőzködve kell közlekednie. Nem bántotta volna őt nyilván senki, ha kilép a főkapun, de a jelek szerint nem vállalta a szidalmazást sem. A városi legendárium szerint annak idején, 2002-ben, amikor arról értesült, hogy a választók elkergették őket a kormányzásból, Orbán Viktor azt mondta: nem érdemli meg őt ez a nép. Nem kizárt, hogy most is valami ilyesmi ment végig a fejében. Ráadásul sehonnan, de tényleg sehonnan nem érkezett hír arról, hogy akadt volna bár tíz.köznapi ember, aki összeverődött volna ünnepelni az új alkotmányt. Talán csak nem jutott eszükbe. Talán csak fáztak. De az is lehet, hogy kínosnak érezték. Ezt az alkotmányt ugyanis minimális demokráciatudattal csakis kínosnak, igazából roppant kínosnak lehet érezni. Miként mostanra nem lehet legyinteni arra sem, ami az alkotmányért és megannyi más törvényért ez a kormány (és sajnos vele együtt az ország) kap külföldről. Jómagam például az elmúlt héten egy olyan írást találtam, amelyben valaki dicséri a magyar kormányt: egy norvég blogger írta, olyan, akinek szemében őskommunista mindenki, aki Csurka Istvántól árnyalatnyit is balra áll. Azonkívül azonban csupa bírálat, ráadásul nemcsak lapoktól, hanem mind többször politikusoktól is. És még itt sem arról van szó, hogy kizárólag baloldaliaktól. Jött már levél - több is - Barroso EU-bizottsági elnöktől, aki, mostanra kiderült, kötelezettségszegési eljárás lehetőségét is emlegette, de most beindult a jobboldali párizsi vezetés is. Juppé külügyminiszter például egy hétfő esti nyilatkozatban kijelentette: az Európai Uniónak ki kell állnia a közösségi alapjogok érvényesüléséért Magyarországon. Majd hirtelen egy másik problémás ügyről kezdett beszélni: Szíriáról. Ehhez képest azt, hogy a The New York Times és a BBC online címlapján Budapest volt a téma, már szinte hízelgő. Orbán Viktor persze messze van attól, hogy a hatalma veszélybe kerülne. Az ellenzéke - akár százezer tüntető dacára is - egyelőre gyenge és szétesett, ráadásul vidéken minden bizonnyal még mindig sokaknak tetszik a kormányfő politikája. De a végtelenségig ő sem búja a pofonokat. A szerző magyarországi publicista TALLÓZÓ NEUE ZÜRCHERZE1TUNG Két forgatókönyv képzelhető el Magyarország számára az „alkotmánycsapdából” kivezető útként - írta a Princeton Egyetemen oktató Jan-Wer- ner Müller a NZZ-ban. Müller az új alkotmányról úgy vélekedik, hogy az „legális, de illegitim”, az alaptörvény aláássa a hatalmi ágak szétválasztását és gyengíti „az utolsó független intézményeket”. LIPOVÉ NOVINY „Csendes puccs” készül Magyarországon - véli a Lidové Noviny című cseh konzervatív napilap az új magyar alkotmánnyal foglalkozó jegyzetében. „Orbán Viktor a saját képére alakítja át Magyarországot... Európai és amerikai értékelés szerint az olvasónak az az érzése, hogy Budapesten egyenesen csendes puccs készül és hogy az ország fejlődése ugyanolyan irányt vesz fel, mint Putyin Oroszországa.” „A józan vitát arról, mi történik Magyarországon, sajnos elnyomják az Orbán-ellenes indulatok” - írta a prágai lap. THE NEW YORK TIMES A The New York Timesban Paul Krugman Nobel-díjas közgazdA blogjában Kim Lane Scheppele professzor A nem alkotmányos alkotmány című cikkében arról írt, hogy a kormánypárt az alkotmánnyal megváltoztatja az összes politikai intézményt Magyarországon és gyengíti az alkotmányos jogok biztonságát. Kiemelte, hogy az új alkotmányt már azelőtt módosították, hogy az hatályba lépett volna. Scheppele professzor hangsúlyozta, hogy az „új alkotmányban lezárták minden menekülési útvonalat, amivel vissza lehetne térni az alkotmányos demokráciához”. (MTI)
