Új Szó, 2012. január (65. évfolyam, 1-25. szám)

2012-01-23 / 18. szám, hétfő

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. JANUÁR 23. www.ujszo.com RÖVIDEN Madách - Kass a Brämer-kúriában Pozsony. Holnap 17 órakor nyitják meg a Madách - Al- sósztregova - Kass című kiállítást a Szlovák Nemzeti Múze­um - A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma kiállítótermé­ben. A kiállítás hétfő kivételével naponta 10-től 17 óráig te­kinthető meg. (tb) Kiállítás az StB-ről Bécsben Bécs. A Szlovák Intézet kiállítást rendez Szigorúan titkos címmel. Ez lesz az első olyan tárlat, amely bemutatja a cseh­szlovák titkosszolgálat létrejöttét, struktúráját, személyi összetételét, módszereit, a keleti blokk társszerveivel való együttműködését. A kiállítás megnyitóján Tibor MacákV tieni času című dokumentumfilmjét is vetítik, amelyet Emil Svec, az ŠtB ügynökei által Ausztriából elrabolt, majd Csehszlová­kiában bebörtönzött disszidens életéről forgatott. A rendező egyben az AEJ nevű európai újságíró-szervezet szlovákiai tag- szervezetének vezetője, és a film után a közönséggel beszél­get. Az eseményre január 25-én 18.30-kor kerül sor, a Szlovák Intézet bécsi belvárosban található épületében, (pái) A némafilmes újabb diadala Los Angeles. Tovább növelte esélyeit az Oscar-díjra Mi­chel Hazanavicius A némafilmes című filmje azáltal, hogy az Amerikai Producerek Céhe szombaton a legjobb filmnek járó díjával jutalmazta. A film az amerikai producereknél maga mögé utasította George Clooney két filmjét, az Utódok és A hatalom árnyékában című mozikat és olyan alkotásokat, mint A segítség című polgárjogi dráma vagy Steven Spiel­berg Hadak útján című munkája, valamint Woody Allen Éj­félkor Párizsban című románca. (MTI) Fancsikai Péter a Filmszemlén Budapest. Több szempontból is kísérletinek nevezhető alkotással mutatkozik be a 43. Magyar Filmszemle játékfil­mes programjában Fancsikai Péter. A fiatal rendező első egészestés filmjét, a jp.co.de című alkotást a Krétakör műhelyében készítene el. Ajp.co.de nem szokványos játék­film, átmenet a képzőművészeti alkotás és a tradicionális já­tékfilm, valamint a dokumentumfilm és a fikció között - hangsúlyozta Fancsikai Péter. (MTI) A régió legrangosabb képzőművészeti seregszemléje (MTI-felvétel) 95 művész 166 alkotása látható március 10-ig Miskolci Téli Tárlat AJÁNLÓ Miskolc. A magyar kultúra napjához kapcsolódva szomba­ton megnyílt a grafikusok, fes­tők hagyományos seregszemlé­je, a Miskolci Téli Tárlat a váro­si galériában; a huszonegyedik alkalommal megtartott ren­dezvényen 95 művész 166 al­kotása látható március 10-ig. A Miskolci Téli Tárlat a régió legrangosabb képzőművészeti seregszemléje. A Téli Tárlat tör­ténete 1955-ben kezdődött. A miskolci kiállítássorozatok kö­zül ez nyúlik vissza időben a legmesszebb, hiszen az Orszá­gos Grafikai Biennálék máig tartó sorozata is csak 1961-ben indult. Kezdetben úttörő kez­deményezésnek számított, hogy Budapesten kívül vidéken is megrendezésre kerülhetett egy olyan tárlat, amely felvo­nultatta a magyar képzőművé­szet élvonalát, és egyben lehe­tőséget adott a helyben élő művészeknek is a bemutatko­zásra. Akiállítás 1970-benkap- ta a Miskolci Téli Tárlat elneve­zést, a rendezvény 1984-től az észak-magyarországi - Borsod- Abaúj-Zemplén, Heves és Nóg- rád megyei - művészek bemu­tatkozási fóruma lett. A grafikusok, képzőművé­szek hagyományos seregszem­léjének színvonalát évtizede­ken át az országosan elismert, a régióban élő és ide kötődő művészek biztosították. (MTI) TARCA Kuttúra CSAPODY KINGA Az volt a vagány az osztály­ban, aki már 1994-ben meg­kapta a személyijét. A ’81-esek kis pisisek, én még december­ben begyűjtöttem a sajátomat, és hangosan panaszkodtam, hogy szörnyű benne a kép, hal­kan meg büszkélkedtem, hogy nekem már van. Gyakorolgat- tuk az aláírásunkat, mert az azért mégiscsak számít, hogy néz ott ki. Úgy vártuk azt a cseppet sem szép, bordó és ki­csi könyvet, mintha attól vál­tozna valami. Bármi. Magyar Köztársasság ez állt az elején. 1998-ig - hiába humán tago­zat -, nem emlékszem, hogy je­lentett volna bármit január 22. Akkor egy életre megjegyeztem, hogy A magyar kultúra napja az öcsém születésnapján van. Köl­csey 1823-ban azon a napon tisztázta le a Himnuszt, mi meg a nagyobbik öcsémmel, a jó hír örömére, megnéztük a Disney- féle Herkulest a moziban. Tizennégy évvel később ér­tetlenül néz rám, mikor kérde­zem, hogy kell-e mennie a személyiért, jaja, elvileg. Majd valamikor, néz fel a Facebook- ból, épp lájkolta a születésnapi köszöntőket. Kicsi kis műanyag lap, nem érdekes. Hat éve tanítok, és mindig gyűlöltem rossz jegyet adni, egy-egy buktatás után pedig engem kellett vigasztalni ott­hon. Hinni akartam abban, hogy ha lusta is, de összekapja magát, akar, és megtanulja, és akkor a célt elértem, tehát nem kell egész nyárra tanulásra ítélni. Tehetség kellett nálam elhasalni, akinek sikerült, az is azt mondta, hogy magát buk­tatta meg. Most félévkor, mikor már tudtam, hogy ez az utolsó ilyen procedúra nekem, mert otthagyom a gimnáziumot, kü­lönösen nem akartam búcsú­zásképp lehúzni senki iroda­lom-, vagy épp nyelvtanjegyét. Kölcseynél tartottunk, evidens, hogy a Himnuszt kérdezem. Jó­fej leszek - gondoltam. Nyolc versszak, biztos mindenki ki­röhög, de azért szóltam jó elő­re, hogy legyen idejük újrata­nulni, akinek esetleg összeke­veredik, hogy előbb nyögte Mátyás bús hadát, és utána bújt az üldözött, vagy halálhörgés, még mielőtt őseinket felhozád. Amikor napokkal később az egyik lány kipirult arccal bele­kezdett, hogy Talpra magyar, hí a haza, és láttam, ahogy le­esik neki, hogy nem ezt kéne - na, az még vicces volt. Amikor azonban elkezdtem olvasni azokét, akik inkább azt válasz­tották, hogy leítják, az már ke­vésbé. Egynegyedüknek sike­rült leírni az első két sort helye­sen, kellő mennyiségű d-vel, v- vel: jókeddvel, álld és még szá­mos variáció született. Az, hogy a Kunság egy tájegység, tehát megérdemelné a nagy­betűt - nem gondoltam, hogy kérdés. Pedig az. Mint ahogy azt sem, hogy ha bead valaki egy házi dolgozatot, akkor fel kell tüntetni a forrásokat, pe­dig ezt már 9. osztálytól suly­koljuk, mégis. A büfében az egyik srác fennhangon szitkozódott, szid­ta a rendszert. Nem tetszett neki. Mármint az a része, hogy olyan hülyeség miatt kapja meg hetekkel később a jogsiját, mert mást kell ráírni. Azt, hogy Magyarország, vagy mit - nyögte két berliner között. 1989 óta ünnepeljük január 22-én a magyar kultúrát. „Az évfordulóval kapcsolatos meg­emlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyo­mányainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésé­nek, felmutassuk és továbbad­juk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket” - írja a Wikipedia. Nem lehetne, hogy ezt csen­desen, nem az utcákon skan­dálva, nemcsak a legcsinosabb ruhánkban tesszük meg, ha­nem mindennap egy kicsit? Hogy legalább pár percre le­ülünk a gyerekekhez, és mi ol­vasunk egy mesét ahelyett, hogy benyomnánk a bugyuta mesecsatomát? Hogy hétvé­gémé együtt kirándulunk, újra felfedezve a történelmi helye­ket? Kezdésnek épp elég is len­ne, január 22. pedig szimplán az öcsém születésnapja ma­radhatna. Mert megbűnhődte már e nép... Kizökkent az idő, ó, kárhozat, hogy Andrew Niccol született helyre tolni azt Digitalizált alternatív jövő, ahol az idő pénz KASZÁS DÁVID Új-Zéland Peter Jacksonon kívül is termelt ki fortélyos filmeseket. Például Andrew Niccolt, az elme-játékfilmek specialistáját, aki a jóleső Gat- taca után a visszás Simone-t és az aktualitását nem vesztő Fegyvemeppert jegyezte le. ír­ja, rendezi, gyártja sajátjait. S rabolja az időmet. A Lopott idő kenyértésztányi közhellyel da­gasztaná a történetet. Amiből csak foszlányok keltek meg. Épkézláb dialógusok („- Való­jában mit keres itt? / - Elve­szek mindent, amijük van. Megfizetnek!”) és hasznavehe­tő megjegyzések („Megtudtam az igazságot...”, „Mióta va­gyunk barátok?”) hiányában megszakad a celluloidfüggöny. Illetve az nem, korunk egyik legjobb operatőre, Roger Dea- kins ugyanis digitalizálta az al­ternatív jövőt, ahol az idő pénz. A plebejusok napról nap­ra élnek, gettókba zárva, a pat­ríciusok zónájában viszont év­századokat adnak-vesznek. Ráérősen, játéktermekben, el­lenben a percvadász topron­gyosokkal, kik között Will Sa­las (Timberlake) éldegél. A szisztéma halálra ítéli édesany­ját, megtorlásra késztetvén if­joncunkat. Ütött az időmillio­mosok órája! Kizökkent az idő, ó, kárho­zat, hogy Niccol született hely­re tolni azt! Képtelenség, hogy ő fabrikálta volna a Truman show szkriptjét! Pedig. Átgon­dolatlan, disztopikus halluci- nációi marionettbábujain is el­elakadnak. A bosszúittas popi­kon A közösségi háló óta zu­han, mátkáját (Amanda Sey­fried) értékelhető szerepkör­ben sem láttam még. Cillian Murphy időrendészként üldözi őket, s mintha Paul Smecker futurisztikus alteregóját eleve­nítené fel. Cyber-világukban kontinensek mosódnak össze, idétlen idők elevenednek meg: múltbéli divatok sejlenek fel, veterán járgányok, retro öltö­zékek és kimódolt architektú­rán keresztül. „Ezeknek semmi se drága.” Szegény gazdagok... Harlan Ellison perli az alko­tókat: plágium a vád. Megle­het, ő is csak egy jóféle sci-fit várt volna. Várhat tovább.

Next

/
Oldalképek
Tartalom