Új Szó, 2012. január (65. évfolyam, 1-25. szám)
2012-01-23 / 18. szám, hétfő
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. JANUÁR 23. www.ujszo.com RÖVIDEN Madách - Kass a Brämer-kúriában Pozsony. Holnap 17 órakor nyitják meg a Madách - Al- sósztregova - Kass című kiállítást a Szlovák Nemzeti Múzeum - A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma kiállítótermében. A kiállítás hétfő kivételével naponta 10-től 17 óráig tekinthető meg. (tb) Kiállítás az StB-ről Bécsben Bécs. A Szlovák Intézet kiállítást rendez Szigorúan titkos címmel. Ez lesz az első olyan tárlat, amely bemutatja a csehszlovák titkosszolgálat létrejöttét, struktúráját, személyi összetételét, módszereit, a keleti blokk társszerveivel való együttműködését. A kiállítás megnyitóján Tibor MacákV tieni času című dokumentumfilmjét is vetítik, amelyet Emil Svec, az ŠtB ügynökei által Ausztriából elrabolt, majd Csehszlovákiában bebörtönzött disszidens életéről forgatott. A rendező egyben az AEJ nevű európai újságíró-szervezet szlovákiai tag- szervezetének vezetője, és a film után a közönséggel beszélget. Az eseményre január 25-én 18.30-kor kerül sor, a Szlovák Intézet bécsi belvárosban található épületében, (pái) A némafilmes újabb diadala Los Angeles. Tovább növelte esélyeit az Oscar-díjra Michel Hazanavicius A némafilmes című filmje azáltal, hogy az Amerikai Producerek Céhe szombaton a legjobb filmnek járó díjával jutalmazta. A film az amerikai producereknél maga mögé utasította George Clooney két filmjét, az Utódok és A hatalom árnyékában című mozikat és olyan alkotásokat, mint A segítség című polgárjogi dráma vagy Steven Spielberg Hadak útján című munkája, valamint Woody Allen Éjfélkor Párizsban című románca. (MTI) Fancsikai Péter a Filmszemlén Budapest. Több szempontból is kísérletinek nevezhető alkotással mutatkozik be a 43. Magyar Filmszemle játékfilmes programjában Fancsikai Péter. A fiatal rendező első egészestés filmjét, a jp.co.de című alkotást a Krétakör műhelyében készítene el. Ajp.co.de nem szokványos játékfilm, átmenet a képzőművészeti alkotás és a tradicionális játékfilm, valamint a dokumentumfilm és a fikció között - hangsúlyozta Fancsikai Péter. (MTI) A régió legrangosabb képzőművészeti seregszemléje (MTI-felvétel) 95 művész 166 alkotása látható március 10-ig Miskolci Téli Tárlat AJÁNLÓ Miskolc. A magyar kultúra napjához kapcsolódva szombaton megnyílt a grafikusok, festők hagyományos seregszemléje, a Miskolci Téli Tárlat a városi galériában; a huszonegyedik alkalommal megtartott rendezvényen 95 művész 166 alkotása látható március 10-ig. A Miskolci Téli Tárlat a régió legrangosabb képzőművészeti seregszemléje. A Téli Tárlat története 1955-ben kezdődött. A miskolci kiállítássorozatok közül ez nyúlik vissza időben a legmesszebb, hiszen az Országos Grafikai Biennálék máig tartó sorozata is csak 1961-ben indult. Kezdetben úttörő kezdeményezésnek számított, hogy Budapesten kívül vidéken is megrendezésre kerülhetett egy olyan tárlat, amely felvonultatta a magyar képzőművészet élvonalát, és egyben lehetőséget adott a helyben élő művészeknek is a bemutatkozásra. Akiállítás 1970-benkap- ta a Miskolci Téli Tárlat elnevezést, a rendezvény 1984-től az észak-magyarországi - Borsod- Abaúj-Zemplén, Heves és Nóg- rád megyei - művészek bemutatkozási fóruma lett. A grafikusok, képzőművészek hagyományos seregszemléjének színvonalát évtizedeken át az országosan elismert, a régióban élő és ide kötődő művészek biztosították. (MTI) TARCA Kuttúra CSAPODY KINGA Az volt a vagány az osztályban, aki már 1994-ben megkapta a személyijét. A ’81-esek kis pisisek, én még decemberben begyűjtöttem a sajátomat, és hangosan panaszkodtam, hogy szörnyű benne a kép, halkan meg büszkélkedtem, hogy nekem már van. Gyakorolgat- tuk az aláírásunkat, mert az azért mégiscsak számít, hogy néz ott ki. Úgy vártuk azt a cseppet sem szép, bordó és kicsi könyvet, mintha attól változna valami. Bármi. Magyar Köztársasság ez állt az elején. 1998-ig - hiába humán tagozat -, nem emlékszem, hogy jelentett volna bármit január 22. Akkor egy életre megjegyeztem, hogy A magyar kultúra napja az öcsém születésnapján van. Kölcsey 1823-ban azon a napon tisztázta le a Himnuszt, mi meg a nagyobbik öcsémmel, a jó hír örömére, megnéztük a Disney- féle Herkulest a moziban. Tizennégy évvel később értetlenül néz rám, mikor kérdezem, hogy kell-e mennie a személyiért, jaja, elvileg. Majd valamikor, néz fel a Facebook- ból, épp lájkolta a születésnapi köszöntőket. Kicsi kis műanyag lap, nem érdekes. Hat éve tanítok, és mindig gyűlöltem rossz jegyet adni, egy-egy buktatás után pedig engem kellett vigasztalni otthon. Hinni akartam abban, hogy ha lusta is, de összekapja magát, akar, és megtanulja, és akkor a célt elértem, tehát nem kell egész nyárra tanulásra ítélni. Tehetség kellett nálam elhasalni, akinek sikerült, az is azt mondta, hogy magát buktatta meg. Most félévkor, mikor már tudtam, hogy ez az utolsó ilyen procedúra nekem, mert otthagyom a gimnáziumot, különösen nem akartam búcsúzásképp lehúzni senki irodalom-, vagy épp nyelvtanjegyét. Kölcseynél tartottunk, evidens, hogy a Himnuszt kérdezem. Jófej leszek - gondoltam. Nyolc versszak, biztos mindenki kiröhög, de azért szóltam jó előre, hogy legyen idejük újratanulni, akinek esetleg összekeveredik, hogy előbb nyögte Mátyás bús hadát, és utána bújt az üldözött, vagy halálhörgés, még mielőtt őseinket felhozád. Amikor napokkal később az egyik lány kipirult arccal belekezdett, hogy Talpra magyar, hí a haza, és láttam, ahogy leesik neki, hogy nem ezt kéne - na, az még vicces volt. Amikor azonban elkezdtem olvasni azokét, akik inkább azt választották, hogy leítják, az már kevésbé. Egynegyedüknek sikerült leírni az első két sort helyesen, kellő mennyiségű d-vel, v- vel: jókeddvel, álld és még számos variáció született. Az, hogy a Kunság egy tájegység, tehát megérdemelné a nagybetűt - nem gondoltam, hogy kérdés. Pedig az. Mint ahogy azt sem, hogy ha bead valaki egy házi dolgozatot, akkor fel kell tüntetni a forrásokat, pedig ezt már 9. osztálytól sulykoljuk, mégis. A büfében az egyik srác fennhangon szitkozódott, szidta a rendszert. Nem tetszett neki. Mármint az a része, hogy olyan hülyeség miatt kapja meg hetekkel később a jogsiját, mert mást kell ráírni. Azt, hogy Magyarország, vagy mit - nyögte két berliner között. 1989 óta ünnepeljük január 22-én a magyar kultúrát. „Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket” - írja a Wikipedia. Nem lehetne, hogy ezt csendesen, nem az utcákon skandálva, nemcsak a legcsinosabb ruhánkban tesszük meg, hanem mindennap egy kicsit? Hogy legalább pár percre leülünk a gyerekekhez, és mi olvasunk egy mesét ahelyett, hogy benyomnánk a bugyuta mesecsatomát? Hogy hétvégémé együtt kirándulunk, újra felfedezve a történelmi helyeket? Kezdésnek épp elég is lenne, január 22. pedig szimplán az öcsém születésnapja maradhatna. Mert megbűnhődte már e nép... Kizökkent az idő, ó, kárhozat, hogy Andrew Niccol született helyre tolni azt Digitalizált alternatív jövő, ahol az idő pénz KASZÁS DÁVID Új-Zéland Peter Jacksonon kívül is termelt ki fortélyos filmeseket. Például Andrew Niccolt, az elme-játékfilmek specialistáját, aki a jóleső Gat- taca után a visszás Simone-t és az aktualitását nem vesztő Fegyvemeppert jegyezte le. írja, rendezi, gyártja sajátjait. S rabolja az időmet. A Lopott idő kenyértésztányi közhellyel dagasztaná a történetet. Amiből csak foszlányok keltek meg. Épkézláb dialógusok („- Valójában mit keres itt? / - Elveszek mindent, amijük van. Megfizetnek!”) és hasznavehető megjegyzések („Megtudtam az igazságot...”, „Mióta vagyunk barátok?”) hiányában megszakad a celluloidfüggöny. Illetve az nem, korunk egyik legjobb operatőre, Roger Dea- kins ugyanis digitalizálta az alternatív jövőt, ahol az idő pénz. A plebejusok napról napra élnek, gettókba zárva, a patríciusok zónájában viszont évszázadokat adnak-vesznek. Ráérősen, játéktermekben, ellenben a percvadász toprongyosokkal, kik között Will Salas (Timberlake) éldegél. A szisztéma halálra ítéli édesanyját, megtorlásra késztetvén ifjoncunkat. Ütött az időmilliomosok órája! Kizökkent az idő, ó, kárhozat, hogy Niccol született helyre tolni azt! Képtelenség, hogy ő fabrikálta volna a Truman show szkriptjét! Pedig. Átgondolatlan, disztopikus halluci- nációi marionettbábujain is elelakadnak. A bosszúittas popikon A közösségi háló óta zuhan, mátkáját (Amanda Seyfried) értékelhető szerepkörben sem láttam még. Cillian Murphy időrendészként üldözi őket, s mintha Paul Smecker futurisztikus alteregóját elevenítené fel. Cyber-világukban kontinensek mosódnak össze, idétlen idők elevenednek meg: múltbéli divatok sejlenek fel, veterán járgányok, retro öltözékek és kimódolt architektúrán keresztül. „Ezeknek semmi se drága.” Szegény gazdagok... Harlan Ellison perli az alkotókat: plágium a vád. Meglehet, ő is csak egy jóféle sci-fit várt volna. Várhat tovább.
