Új Szó, 2012. január (65. évfolyam, 1-25. szám)
2012-01-20 / 16. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JANUÁR 20. Vélemény És háttér / Normális esetben az ilyen kaliberű ügyet jelentős társadalmi és közéleti mozgások követnék Ügyiratok és következmények Megváltozik itt valami azáltal, hogy felbukkantak a Gorilla-akták? Kiderül legalább részben az igazság? Gorilla-ügyben talán ez a két alapkérdés foglalkoztatja leginkább a honpolgárt, már akit egyáltalán magával ragadott a téma. MÓZES SZABOLCS Mert persze bőven vannak, akiknek ingerküszöbét nem érte el az ügy, ám ők ne is panaszkodjanak arra, hogy milyen a politika, milyenek a közállapotok, mert ha valami nem érdekel, akkor azt ne is kritizáljam. De térjünk vissza az alapkérdéshez és a rá adható válaszokhoz. Jó is és rossz is, hogy most, pár hónappal a választások előtt kerültek nyilvánosságra a Gorilla-akták. Jó, ugyanis a választási verseny hevében mindenki abban érdekelt, hogy nyilatkozzon és minél aktívabb legyen. Pláne úgy, hogy a versenyben levő pártok között van egy „régi párt-új párt” törésvonal is: az új formációknak pedig kapóra jönnek az ilyen típusú ügyek. Normális „üzemmódban”, egy négyéves megbízatási időszak kellős közepén várhatóan senkinek sem lett volna érdeke kiborítania a bilit - még a most hősként tetszelgő SaS- eseknek sem. A választások közeledte miatt tehát igazi húzótémává válhatott az ügy, megnehezítve az aktában szerepelő politikusoknak a szőnyeg alá seprést. A megnövekedett médiafigyelem ugyanakkor jótékony hatással van az egyébként az uralkodó elithez simuló, gyenge, alibista bűnüldöző és igazságszolgáltató szervek aktivitására is. Nem mintha e sorok írója abban bízna, hogy március 10-ig rabláncra verve vezetik el az aktákban emlegetett manipulátorokat - már ha természetesen hitelesek az ügyiratok-, de nagy felhajtás híján pár nap alatt ad acta tették volna az ügyet. Rossz viszont az időzítés a választásokig hátralevő időtartam miatt. Két szempontból is. Egyrészt egy ilyen szövődményes, sokszereplős, ráadásul többéves ügyben nehéz pár hét alatt kézzelfogható eredményeket felmutatni - erre valószínűleg még egy teljesen független, profi és elkötelezett rendőri és ügyészi apparátus sem lenne képes. Mivel március 10-e után - így vagy úgy - olyan pártok alkotnak kormányt, melyek politikusainak, volt és/vagy jelenlegi háttérembereinek egy része meg van említve az aktákban, várhatóan fokozatosan mellékvágányra kerül a nyomozás. Az igazi tét tehát az, hogy legalább az új kormány felállásáig minél több részlet Merüljön. A rossz időzítés másik következménye: az ügytől - még ha bebizonyosodna is, hogy az aktákban leírtak nagy része igaz - aligha várható nagy közéleti katarzis. Normális esetben az ilyen kaliberű ügyet jelentős társadalmi és közéleti mozgások követnék, melyek eredményeként politikusoknak kellene távozniuk, pártok süllyednének el, új, reális alternatívák jönnének létre. De most? Márciusban választások lesznek, az indulók köre ismert, a listákat december elejéig le kellett adni. A szlovákiai szavazó tehát nagyrészt a régi kínálatból választhat. A választóknak nem marad más hátra, mint alapos körültekintés után választani, s maximálisan kihasználni a kariká- zás lehetőségét. Mert minden releváns pártban találhatók olyan politikusok, akiket nyugdíjazni kellene, s olyanok is, akik nem gorilláskodni jöttek a politikába. Mert ilyenek is vannak. Csak meg kell őket találni a listákon!- Ez a modell a leminősítés után jelent meg. (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Egér a frizsiderben JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Nem tudom, ki ijedt megjobban a váratlan találkozástól. Mindenesetre miután kinyitván a hűtőszekrényt, farkasszemet néztem a két egérrel, gyorsan visszavágtam az ajtaját. Először lemondtam az ebédemről, de aztán győzött a kíváncsiság, s ismét ránéztem az egerekre. Az, hogy egerek lakoznak a konyhának használt egykori fáskamrában, nem volt újdonság. Az el- hullajtott egérpiszok itt-ott elárulta őket, s bár nemrég nagytakarítástvégeztünk, szinte mindent kirámoltunk a helyiségből, s még a megtalált lyukakat is betömtük, de ez az egereket nem irtotta ki végleg. Az sem riasztotta el őket a konyha használatától, hogy alkalomadtán hét jól megtermett macska is a helyiségben vendégeskedett. Nem lévén etológus és állatpszichológus, nem vállalkoznék arra, hogy a teljesen domesztikálódott házi kedvencek mindennapi szokásairól elmélkedjem, de azt meg kell jegyeznem, hogy az elmúlt évtizedekben valami végzetesen megváltozott. Nagyanyám idejében a macskák még tették, amit rájuk szabott az evolúció, reggel megitták a friss kecsketejet, aztán egész nap többnyire egerekre, esetleg patkányokra vagy vakondokra vadásztak. Ez utóbbi kettőt nem fogyasztották el, de mindig elhozták megmutatni, s ilyenkor dagadtak a büszkeségtől. Persze, a terített asztalt ilyenkor sem lehetett rájuk bízni, de nagyanyám elfogadta, hogy a macska egyik mellékállása a gazdasszonyfrissí- tés, s egy-egy elemeit csirkecomb után önmagát szidta. Nos, ezek az idők, úgy tűnik, végleg elmúltak. Ajelenleg a háztartásban regnáló hét macska többsége az egeret csak hírből ismeri, s előfordult már, hogy miután egyikük farkasszemet nézett az egérrel, kedvetlenül sarkon fordult, sorsára hagyva az egeret, amely e pofátlanság láttán családostul megvetette a lábát a hatalmas hodályban, ahol ezek után se a friss kenyér, se a lábasok nem voltak tőlük biztonságban. Bár az egérragasztó becsületesen tette a dolgát, s egy-két vakmerőbb példány többé nem menekülhetett a csalinak kihelyezett búzaszem vagy szalonnadarab fogságából, miután az egyik, a szalonnadarab látványától megré- szegült macska is horogra akadt, ezt az egérbiztosnak látszó módszert is elvetettük. A két egér továbbra sem zavartatta magát, s amikor másodjára is vettem a bátorságot, hogy kinyissam a frizsider ajtaját, épp egy brokkolit fogyasztottak lelkesen.Demárnem voltam egyedül, ugyanis a legvénebb kandúrmacskát, aki még hírből ismerte az egykori macskaszokásokat, rászabadítottam a két pofátlan egérre. Pisti, az egyébként undok és maga mellett a többi kandúrmacskát egyként elüldöző kandúr tudta a dolgát, s két hirtelen mozdulattal, mindkét egeret a pofájában tartva távozott a harcokmezejéről. A hűtőszekrényt még aznap este bestoppoltam, de azóta is félve nyitom ki az ajtaját. A macskák ugyanis azóta is békésen horkolnak a frizsider mellett található dobozkájukban, s valószínűleg méregdrága macskatápról álmodnak. KOMMENTAR Szánalmas jobboldal MOLNÁR IVÁN Pár héttel az előrehozott parlamenti választások előtt a szlovák jobboldal újra a régi formáját hozza. A pártok mára feldolgozták azt a sokkot, amelyet a Richard Sulik vezette SaS- kommandó okozott azzal, hogy a jobboldali kormány hajóját belülről lékelte meg, jelenleg a túlélésükért folytatott kíméletlen harcnak lehetünk a tanúi. A korábban is ezerfelé húzó jobboldali pártok most az utolsó szalmaszálért is megküzdenek, csak hogy a felszínen maradjanak, hiszen jól tudják, hogy a tavasszal vízre bocsátandó új hajón a baloldali Smernek már biztos helye van, és azt is szinte biztosra veszik, hogy az új kormányos Robert Fico lesz. A fuldokló jobboldali pártok között most a Fico melletti másodkapitányi posztért folyik az élet-halál harc, így ahelyett, hogy közösen próbálnák megakadályozni a nagy szlovák népámító visszatérését, kölcsönös sárdobálásukkal ez utóbbit erősítik. Hogy a baj nagyobb, mint képzeltük, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az SDKÚ és az SaS már olyan témákon is képes hajba kapni, amelyek látszólag a kutyát sem érdeklik. Szlovákiában - ahol csúcsokat döntöget a munkanélküliség, emberek százezrei dolgoznak éhbérért, az árak meghaladják a nyugat-európai szinteket, és amely évek óta a korrupciós világranglisták vezető helyeit foglalja el - a jobboldali pártok a választási kampányban arról vitatkoznak, ki a hibás azért, hogy a Standard &Poor’s hitelminősítő egy hete egy ponttal rontott Szlovákia minősítésén. Sulik szerint a leminősítésért a többi jobboldali párt is felelős, mivel tavalyjóváhagyták az eurómentőövet, amire az SaS nemmel szavazott, és amely miatt Szlovákia már nem 3,6, hanem 4,7%-os kamatra tud hitelt felvenni. Ivan Miklós pénzügyminiszter szerint ugyanakkor a leminősítésért épp az SaS a felelős, hiszen ez okozta a kormány bukását, amely miatt már nem tudták megvalósítani azokat a reformokat, amelyeknek köszönhetően csökkenthették volna az államháztartási hiányt. Kinek van igaza? Nagy valószínűséggel mindkettejüknek, ettől azonban még egyikük sem tekintheti magát valódi győztesnek. Az igazi győztes Robert Fico, akinek a választási kampányban már szinte semmit sem kell tennie azért, hogy márciusban súlyos csapást mérjen a jobboldalra. A kölcsönös sárdobálással ugyanis a jobboldali pártok egymást fogják kiütni, és a szomorú igazság az, hogy az emberek többsége - még ha tart is Fico visszatérésétől - már nem is fogja őket sajnálni. Ha ugyanis a Smer hatalomra lépésével Szlovákia újra megindul a lejtőn, a jobboldali pártokat ezért ugyanakkora felelősség terheli majd, mint Ficót, még akkor is, ha a szánalmas iszap- birkózásuk miatt esetleg be sem kerülnek a törvényhozásba. TALLÓZÓ KÜLFÖLDI SAJTÓ A vezető nemzetközi lapok csütörtökön széles körben kommentálták a Magyarországról rendezett szerdai európai parlamenti vitát ás Orbán Viktor miniszterelnök szereplését. A Frankfurter Allgemeine Zeitung (FÁZ) című konzervatív német lapban Georg Paul Hefty kifejtette: aszerdai vita az EP-ben „egyszerre sokat és keveset jelend’. Keveset, hiszen a vita „hajszálpontosan a pártpolitikai frontvonalak mentén haladt”, ugyanakkor sokat, mert Bar- roso, az Európai Bizottság elnöke világossá tette, hogy a vita „nem Magyarország ellen, hanem Magyarországgal és Magyarországért” zajlik. A Financial Times Deutschland című (FTD) című üzleti lap Orbánról lepereg Európa bírálata című írásában az olvasható: az uniós intézményekkel szemben Orbán kompromisszumkészséget mutat, odahaza pedig egy kampány áldozataként mutatja be magát. Az FTD a Schmitt Pál elleni plágiumvád kapcsán Az Egyetem vizsgálja a magyar Guttenberget című beszámolóban azt írta: a Schmitt elleni vádak újabb gondot jelentenek a kormánynak, amelyre e probléma nélkül is erős nyomás nehezedik. A Berliner Zeitung baloldali lapban az Orbán bonapartiz- musa című kommentár kiemelte: „talán egy gyorsan növekvő ellenzéki mozgalomnak sikerül még a pénzügyi összeomlás előtt véghezvinni a demokratikus stabilizációt Magyarországon”. A Financial Times szerint Orbán Viktor békülékeny hangnemet használt „az Európai Unióval vívott csatájában”, igyekezve lecsillapítani az EP indulatos tagjait. A londoni gazdasági napilap szerint a kormányfő teljesítménye éles kontrasztban állt a médiatörvény ügyében tavaly ugyanitt lezajlott harcias fellépéssel. A konzervatív The Times szerint a magyar miniszterelnök békülékeny hangvétele tükrözi, milyen égetően szükséges számára az EU és az IMF segítségének elnyerése. (MTI)
