Új Szó, 2012. január (65. évfolyam, 1-25. szám)
2012-01-17 / 13. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JANUÁR 17. Vélemény és háttér 7 A Gorilla-iratok igazságát nem a rendőrségi vizsgálat igazolja, hanem áttételesen az önreflexió Dominóeffektus Politikusi körökre tökéletesen igaz az a mondás, hogy ha krízis van, mindig csak arra kell gondolni, miként éljük túl a következő napot. A sajtó ugyanis idővel új témákat talál magának, a közvélemény pedig megunja a régi botrányokat, így bármilyen balfogást el lehet feledtetni a választókkal. TOKÁR GÉZA A Gorilla-ügy hiába Szlovákia történetének talán legnagyobb skandaluma, szintén van kifutási ideje. Az érintett politikusoknak viszont fejfájást okozhat, hogy a botrány nem csillapodik, hanem inkább fokozódik - a küszöbön álló választások miatt. A szlovákiai környezetet figyelembe véve akár irreálisnak is tűnhet, hogy a sajtó a korrupt politikáról cikkezik. Az, hogy minden politikus lop és csal (na meg hazudik), a népfolklór része. A Gorilla-akta viszont, ha bebizonyosodik, hogy a beszélgetések eredetiek, konkrét bizonyítékokat szolgáltatnak azokról a kétes műveletekről, amelyekbe a Penta csoporton kívül az összes akkori parlamenti párt, például az SDKÚ, a KDH, az akkori, Bugár Béla vezette MKP és a Smer is belekeveredett. Ezért írogat a témáról a sajtó mindennap, de még ez se lenne elég, ha a pártok nagy egyetértésben hallgatnának. A politikusok viszont nem engedhetik meg maguknak, hogy csendben maradjanak. Egyrészt azért, mert választások előtt áll az ország, új, magukat tisztának valló személyiségek próbálnak bejutni a törvényhozásba. Másrészt az ügyben érintett jobboldali pártok között mély szakadék húzódik, a pillanatnyi ellenérdekek pedig a hosszú távú közös érdekeket is felülmúlják. Anna Bubeníkovának, a Nemzeti Vagyonalap vezetőjének menesztése mutatja, a választási időszakban mekkora stratégiai hibákat képesek elkövetni a jobboldali pártok. Ahelyett, hogy a túlélés érdekében homokba dugták volna a fejüket, akkor még kósza pletykáknak minősített információk miatt büntették meg Bubeníkovát. A menesztés mellett szavaztak a botrányban közvetlenül is érintett KDH és Híd miniszterei. A lépés hosszú távú következményei a napokban látszanak meg igazán: a botrány további terjedésétől félve, vagy politikai jó pontok reményében lemondott tisztségéről az SDKÚ egyik és a KDH két kádere, hamarosan pedig újabb személyek követhetik őket. A Gorilla-iratok igazságát így nem a rendőrségi vizsgálat igazolja (pedig az is folyik az ügyészségi eljárással párhuzamosan), hanem áttételesen az önreflexió és az önkéntes lemondások. A kérdés ezek után már csak az, hogy milyen magas szintekre ér el a botrány. Vajon eljut az iratban említett pártelnökökig, hatással lesz az SDKÚ, a KDH, a Híd és a Smer választási listáira? A legnagyobb nevek, Mikuláš Dzurinda és Robert Fi- co, de szlovákiai magyar vonatkozásban akár Bugár Bélát és Rudolf Chmelt is ide sorolhatnánk, biztosan megpróbálnak a politikában maradni, csak a közvélemény és a sajtó együttes nyomása tudja kikényszeríteni távozásukat. Idealista víziónak tűnik, és a szlovákiai politika minősége sem javulna, ha távoznának. Mégis, két hete még úgy tűnt, hogy a Gorilla-ügy kivizsgálását csírájában elfojtják a hatóságok. Most pedig sokan, már- már gyanúsan sokan keresik a felelősöket. KOMMENTAR Ez nem az az ország NAGYANDRÁS B Szlovákiát múlt héten pénteken leminősítette az S&P hitelminősítő intézet. A hosszú lejáratú adósság besorolása a korábbi A+ kategóriából a sima A-ba került. Vajon Szlovákia is elindult a lejtőn, Magyarországhoz hasonlóan, és egyáltalán, van még kiút? Az országok fel-le minősítgetése valójában egy virtuális játék, melynek talán a legfontosabbjellemzője az, hogy a piaci szereplők ezeknek az adatoknak az alapján döntik el, adnak-e hitelt az országnak, azaz vesznek-e egy adott szinten államkötvényt, vagy sem. Amíg folyamatosan nőtt a GDP Európában az elmúlt húsz évben (a krízis első hullámát leszámítva), igazán senki sem törődött olyan komolyan a besorolásokkal. Ha megnézzük Szlovákiát, az A kategóriás besorolást 2005-ben értük el, az A pluszt pedig2008-ban. Amikor a világgazdaságnak jól megy, a piacok működnek, a befektetők bárkinek szívesen adnak kölcsönt, kisebb-nagyobb felárral. A gond akkor van, ha elindulunka lejtőn, márpedig Európa elindult. Ilyenkor természetesen az van a legrosszabb helyzetben, akinek a saját maga által megtermelt pénzhez képest a legnagyobb arányú kölcsönre van szüksége, illetve az, akinek a leginkább a nyakán lihegnek a hitelezők. Ebből a szempontból Szlovákia ugyan nem tartozik a legjobbak közé, de a bóvli kategóriától még valóban több osztályzat választja el. Éppen ezért érthetetlen számomra, hogyan juthatott eszébe az MKP vezetőségének Szlovákiát Magyarországgal összehasonlítani, amikor tegnap nyilatkozatot adott ki az S&P döntés kapcsán, melyben felszólította a kormánypártokat, hogy: „Ez az ország vezetői számára komoly figyelmeztetés, ezek után nem mutogathatnak kajánul a szomszédos országokban lezajló folyamatokra sem a politikusok, sem a véleményformáló sajtó. Figyelmüket irányítsák a belügyekre, a hazai történésekre - arra, hogy ezek után mi fog történni idehaza. ” Nem hiszem, hogy ennyire nem lehetne látni a különbséget a két ország között, s azt sem hiszem, hogy az MKP szakpolitikusai csak ezért adták ki hírt. Magyarország elhibázott gazdasági döntéseit Szlovákiában védeni, s a szlovák leminősítést túldramatizálni (mely még így is kategóriákkal jobb, mint Magyarországé) puszta kampányfogás. Európában, de a vüágon is egyre kevesebben szeretik a hitel- minősítőket, a politikusok meg különösképpen. A hitelminősítők, úgy tűnik, tanultak az előző válságból, így már nem ijednek meg bárkit is a földbe döngölni, ha az adatok úgy kívánják. A legjobb adósok köréből kiesett Franciaország, több európai ország eggyel lejjebb csúszott, köztük Szlovákia is, Magyarország pedig a bóvli kategóriában van. Ha elfogadjuk és érvként használjuk az egyik esetben a hitelminősítő adatait, akkor ezt kell tennünk a másik esetben is. Magyarországgal nem ez az egyetlen gond, hiszen már a Nemzetközi Valutalap és az Európai Unió segítségére van szüksége, ám a különutas politikája miatt, melyet a kormánypártok az elmúlt másfél évben folytattak, még a korábban szinte bárkinek megadott segítségben sem lehet teljesen biztos. Hogy egy kicsit a számok nyelvén is beszéljünk, bár igaz, hogy Szlovákiának az állam- kötvényeiért az egy évvel korábbi 3,5 százalék helyett már 4,6 százalékos kamatot kell fizetnie, de ez a szám fényévekre van a magyar, két számjegyet súroló kamattól. Ebben a helyzetben Szlovákia és Magyarország egybemosása nagyon hibás politikai rálátásra utal. Az, ami most a forint és az euró viszonyában történik, a piacgazdaság szerves része Bevásárlóturizmus HORBULÁK ZSOLT A forint zuhanása különböző mértékben, de érinti Szlovákia lakosait is. Már a szlovák lapok is írnak arról, hogy déli irányba elindult a bevásárlóturizmus. A gyenge magyar fizetőeszköz persze a felvidéki magyarok életét ennél lényegesen jobban befolyásolja, hiszen sokan forintban kapják a fizetésüket, és jelentős forrást adnak a különféle magyar alapítványok. Ami az olcsó bevásárlást illeti, részben még a szlovákiai magyar média is kiemeli negatív hatásait, pontosabban azt, hogy a Duna túloldalán elköltött pénz hiányzik az északi part kiskereskedőinek bevételeiből. Magától értetődő, hogy egy alapjában véve pozitívnak tekinthető gazdasági esemény nem mindenki számára jó hír. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az, ami most a forint és az euró viszonyában történik, a piacgazdaság szerves része. Érthető, hogy a fogyasztók igyekeznek a lehető legracio- nálisabban kihasználni a helyzetet. Hasonlóan cselekszenek egyébként a magyarországi vásárlók is. Nem mellesleg pontosan ez az, amire bő két évtizeddel ezelőtt még annyira vártunk, hogy azt és annyit hozzunk át szabadon Magyarországról, amit és amennyit csak akarunk. A szlovákiai magyarság magyarországi vásárlásai jelentős mértékben csak statisztikailag tartoznak a bevásárlóturizmus kategóriába, ezek nagy része a magyar kultúra termékeit érinti, amelyeket csak Magyarországon lehet beszerezni. A magyarországi bevásárlóturizmust kárhoztatok figyelmen kívül hagyják azt is, hogy az árverseny úgyszintén a tőkés társadalmi rend alapeleme. A drágábban kínáló kereskedők rövid távon veszítenek, de hosszabb távon mégis ez a verseny ösztönzi őket a piacképesebb kínálat kialakítására. Tény, hogy a szlovákiai fogyasztók nagyon árérzékenyek. Ázok viszont, akik kárhoztatják az utóbbi hónapokban Magyarországon vásárlókat megfeledkeznek arról, hogy lassan másfél évtizede a kínai és vietnami áruk szorítják ki és teszik tönkre a szlovákiai üzleteket és gyárakat, miközben ezeknek a termékeknek a minősége gyakran elmarad a hazaitól, sőt, nemegy esetben az egészségre is veszélyesek. Ilyen megközelítés alapján akár a külföldön nyaralókat is el lehetne marasztalni, mivel nem az itthoni üdülőközpontok bevételeit gyarapítják, de azokat is, akik megtakarításaikat részvény- alapokba helyezik. Tekintettel arra, hogy nálunk nincs működő tőzsde, ez a tőke is automatikusan elhagyja az országot. A mostani magyarországi bevásárlóturizmus azért sem káros, mert az előző példákkal szemben csak rövid távú. TALLÓZÓ KÁRPÁTI IGAZ SZÓ Csökken a tanulók létszáma a kárpátaljai Nagyszőlősi járás (Ugocsa) iskoláiban, ez hatványozottan érvényes a magyarlakta települések tanintézeteire. Az ungvári Kárpáti Igaz Szó körképe szerint a részben magyarlakta Nagyszőlősi járás 56 iskolájában csökken a tanulók létszáma. Míg évekkel ezelőtt két-három párhuzamos osztály volt az iskolákban, az idei tanévben már - néhány kivétellel - csak egy-egy nyílik - áll a cikkben. Ugocsában a vegyes tannyelvű iskolákban a magyar osztályok létszáma folyamatosan sorvad. A közel kétezer lakosú, nagyobbrészt magyarok lakta Csepe községben négy éve nem indult magyar első osztály. Az ötödikben hárman tanulják a magyar nyelvet és irodalmat fakultatív oktatás keretében. Ljudmila Kondrics, a középiskola igazgatónője elmondta, a szülők nem akarják, hogy gyerekeik anyanyelvükön tanuljanak. Hasonló a helyzet a Feketear- dói Középiskolában, ahol a magyar tannyelvű általános iskolát 1974-ben az ukránhoz csatolták, azóta folyamatosan sorvadnak a párhuzamos osztályok. Alegdrasztikusabban a Mátyfalvai Általános Iskolában csökkent a magyar diákok létszáma: elsős ebben a tanévben nem volt, a második, harmadik és negyedik osztályban összesen négy gyerek tanul összevont formában. (MTI)- Nincs esélyünk a politikában, a fiatalok már jobban értenek a korrumpáláshoz.
