Új Szó, 2012. január (65. évfolyam, 1-25. szám)

2012-01-03 / 2. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JANUÁR 3. Nem használt a közszereplők hitelességének a szlovák kormány elmúlt másfél éve sem Nem bízunk a politikusokban Amikor a politikáról esik szó, megszokott frázis az a kijelentés, mely szerint az összes politikus csal, lop, senkire sem érde­mes szavazni. TOKÁRGÉZA Egy olyan helyzetben, ami­kor az államfő újévi beszédé­ben szólítja fel a politikai elitet a társadalom érdekeinek kép­viseletére, nő a határozatlan szavazók aránya, Igor Matovič és az új pártok tucatjai pedig ki­fejezetten politikusellenes jel­szavakkal kampányolnak, a fenti mondatok nem tűnnek üres szólamoknak. Hogy miért pont most tűnt fel a jelenség? Két komoly oka van a politikusok iránti antipátiának: a gazdasági válság, valamint a jobboldali kormány összeomlá­sa és erkölcsi kudarca. A gazdasági válság megmu­tatta, Szlovákiában attól füg­getlenül romlik az emberek életszínvonala, hogy mit mon­danak és tesznek a politikusok. A külföldi befektetők vállalko­zó kedvének romlása, a bankok hitelezési hajlandóságának csökkenése olyan folyamatok következményei, melyekre a hazai politikusoknak alig van hatása, de az állampolgárok biztonságérzetét és életszínvo­nalát csökkentik. Ilyen körül­mények között nehéz elhinni, hogy a politikusok hirtelen olyan csodaszerrel állnak elő a parlamentben, ami valóban jobbá teszi az emberek életét. Nem használt a közszerep­lők hitelességének a szlovák kormány elmúlt másfél éve sem. A koalíció torzsalkodásai heti szinten adtak témát a mé­diának, a pártok folyamatosan képtelennek bizonyultak a megegyezésre, mára pedig tel­jesen összeomlott a jobboldali együttműködés rendszere. Ez az összeomlás sajátos színeze­tet kapott azzal, hogy Igor Matovič és az SaS továbbra is a hagyományos politikai rend­szeren kívüli szereplőként sze­reti magát meghatározni, és a A kérdés már csak az, hogy a politikusellenes hangulat miként fogja befolyásolni az MKP és a Híd támogatottságát. „régi” elitet támadja folyama­tosan. Nem csak ők. A választá­sokon induló huszonhat párt­ból hat programjának egyetlen sarkalatos pontját képezi, hogy a régi, korrupt politikusokat le kell váltani, helyettük új arcok­ra és ötletekre van szükség - az emberek érdekében. A kérdés már csak az, hogy a politikusellenes hangulat mi­ként fogja befolyásolni az MKP és a Híd támogatottságát. A két pártnak is van tartanivalója a tömegek apátiájától, bár kissé más okokból - a gazdasági té­mákban való tehetetlenség mellett sem a Hídnak, sem az MKP-nak nem sikerült látvá­nyos sikereket elérnie a kisebb­ségi ügyek terén. A politikusel- lenesség él és virul, nem tudni viszont, hogy a szlovák válasz­tók apátiáját figyelembe véve a magyar választók távolmara­dása mennyiben fogja befolyá­solni a két párt eredményeit. Az árulkodó jelek megvannak: nem véletlenül kapta a krasz- nahorkai diáktáborban lezajló Bárdos-Bugár vitán a legna­gyobb tapsot az a hozzászóló, aki a szócséplést megelégelve kijelentette, ő igazából nagyon szívesen alapítana egy harma­dik pártot... Nehogy egész évben azt magyarázd az embereknek, hogy minden rosszért én vagyok felelős! (Peter Gossányi rajza) Ne felejtsük el, hogy a felvidéki magyarság szempontjából ez a legmérsékeltebb szlovák párt Az SaS védelmében HORBULÁK ZSOLT A 2010-es választások talán legnagyobb meglepetése a Szabadság és Szolidaritás fel­bukkanása volt. A párt létrejöt­tét hivatalosan a szlovák politi­kai palettáról addig hiányzó li­berális eszmerendszer képvise­letének a megteremtésével in­dokolták. Visszanézve már nem ilyen egyértelmű a hely­zet, mivel a párt listáján beke­rült Egyszerű Emberek nevű csoportosulás éppenséggel nem liberalizmusáról lett híres. Ettől függetlenül az SaS maga mégis új színt vitt a politikába, „alternatív” látásmódot. Az természetesen ízlés és politikai preferencia kérdése, hogy ezt a választók jó szándékú csetlés- botlásként értékelik, vagy úgy tekintenek a pártra, mint egy elefántra a porcelánboltban. Habár az elvhűségük időnként valóban kérdéses, a magyar ki­sebbséghez való viszonyuk bi­zony nem sokban tért el a többi pártétól, mégis több olyan kér­dést vetettek fel, amelyek egy tipikus szabadelvű párt agen- dájához tartoznak. A politikai elemzők szerint éppen ezért közösíti ki a többi frakció. Az SaS azért is kilóghat a sorból, mert ugyan őt sem kerülik el a botrányok, ezek súlya pénz­ügyi vetületűket tekintve szinte jelentéktelen. Az SaS számára az igazi kihí­vás mégis a márciusi parlamenti választás lesz, de nem csupán neki, hanem a többi jobboldali pártnak is. A párt számára azért, hogy be tud-e kerülni a parlamentbe, volt partnerei számára pedig azért, hogy be- veszik-e ismét egy koalícióba. Ha mégsem sikerülne a Smer­nek abszolút többséggel nyer­nie, az előző koalíció újabb esélyt kaphatna. Ehhez persze az kellene, ha nem mérgesedne el a viszony az SaS-szel. Igazán az az érdekes kérdés, miért smakkol jobban a kék koalíció­nak Fico, mint Sulik? Az SDKÚ- nak talán azért, mert verseny­társat lát benne. A KDH-nak túl nagyok lehetnek az ideológiai különbségek. A Híd pedig szin­tén erős konkurenciát lát ben­ne, hiszen ő is a liberális szlová­koktól szerzi be a többségi nem­zettől származó voksait. Persze lehet, hogy a fő ok nyers politi­kai racionalitás: a jobboldal tú­lontúl felaprózódott, a Smerrel kétpárti koalíció is stabil több­séget eredményezne. Mindezek mellett mégis kár lenne a Szabadság és Szolidari­tást a politikai süllyesztőbe küldeni. A tömörülést számos okból lehet bírálni, de értékelni kell jó oldalait is. Ezek között ki lehet emelni a mögötte álló szakembereket; naiv, de még inkább őszinte politizálását; végül azt sem szabad elfelejte­ni, hogy a felvidéki magyarság szempontjából ez a legmérsé­keltebb szlovák párt. Vélemény És háttér 5 KOMMENTAR Beállni a sorba? NAGYANDRÁS B 2012 Szlovákiában újra Robert Fico éve lesz. Szinte teljesen biztos, hogy ő lesz az ország kö­vetkező miniszterelnöke, miközben az elmúlt másfél évben majdnem semmit sem kellett tennie. A hatalom egyszerűen az ölébe hull. Ám ha a várható remek eredmény nem volna elég önmagában, a Smer kapott egy újabb ajándékot, ez pedig koalíciós potenciálja. Szlovákiában ma a bejutásra esélyes pártok közül csak az SaS nyilvánította ki egyértelműen, hogy nem hajlandó az együttműködésre, az összes többi jobboldali párt már „megbocsátott” Ficóéknak, illetve tényként fogadta el, ha saját céljai akárcsak egy kis ré­szét el szeretné elérni, az elkövetkező négy évben csak a Smerrel együttműködve teheti. A szlovák politika fintora, hogy a Smer úgy lett a legkelendőbb párt, hogy az égvilágon semmit sem kellett változtatnia saját politizálásán. A kör­nyező világ hozzáidomult. Jogosan merül fel a kérdés, vajon milyen jellegű kormányt akar alakítani Fico, vajon milyen politikát akar folytatni a választások után. Mivel a Smer politikáját irányító legszűkebb politikai csoport semmiképpen sem mondható mélyen baloldali elkötelezett­ségűnek, sőt a 2006-2010-es időszak tökéletesen megmu­tatta, hogy a Smer egy olajozottan működő, elhajlásoktól mentes, populista politikát művelő zártkörű részvénytársa­sághoz hasonlítható a legjobban, azzal kell számolni, hogy Ficóék a kormányzáshoz is így választanak partnert. Az ideo­lógia számukra szinte semmit sem jelent majd. Ajobboldali pártoknak az elmúlt tíz év során kétszer is sike­rült bebizonyítaniuk, hogy képtelenek négy éven keresztül együtt kormányozni, hiába a közös ideológiai alap. Hogy mi lesz a közös politikai alap a Smerrel, egyelőre senki sem tud­ja. Robert Fico nyilatkozataiból látszik, hogy régi adókat fog emelni, s újakat létrehozni, de közben ő is már a hatéko­nyabb közigazgatásról és államigazgatásról beszél. Ám attól, hogy igazi forradalmat csinálna, már senki sem fél, hiszen a közös európai monetáris politika közös gazdaságpolitikává kezd válni, azaz az új kormányfőnek leginkább Brüsszelben az EU-s partnerekkel kell egyezkednie. Ha pedig populista, újfajta ötletekkel akar előállni, Magyarország remek példa arra, mi történhet egy országgal, ha a miniszterelnök csak a saját feje után megy. A döntések hidegvérrel, patikamérle­gen kimérve fognak születni. Mi, szlovákiai magyarok az elmúlt húsz év tapasztalatai alap- jánjól tudjuk, hogy csak akkor bővültek jogaink, csak akkor tudtunk előbbre lépni, ha a magyar párt tagja volt a szlovák kormánynak. Ezt eddig minden egyes alkalommaljobboldali pártok többsége alkotta. 2012-ben az lesz a nagy kérdés, be kell-e állni Ficóék háza elé a sorba, amikor a koalíciós ajánlato­kat teszik, s ha igen, milyen kéréssel. Az SDKÚ minisztereinek szavazása a helységnévlista bővítéséről bebizonyította, hogy Szlovákiában a korábban legközelebbinekhitt politikai part­nered is bármikor hátba szúrhat. Ebből a tanulság leginkább annyi, hogy a Smerrel 2012-ben szövetkezni már nem különö­sebben szégyen, legfeljebb egyedül veszélyes. Ám azt mond­ják, ha Robert Fico valamit megígér, azt legalább betartj a. TALLÓZÓ LA LIBRE BELGIQUE A La Libre Belgique mérsé­keltjobbközép brüsszeli lap in­ternetes kiadása közép-euró­pai tudósítója, Christine Dupré cikkét közölte „Magyarország: veszélyben a demokrácia” címmel. Dupré szerint a ma­gyar parlament által év végén elfogadott törvények korlá­tozzák a demokráciát. A szerző aztemelteki,hogyaszocialista pártot felelőssé teszik a volt kommunista rezsim bűneiért. Kitért a választókerületek ha­tárainak megváltoztatására is, ami a jobboldalnakkedvez, va­lamint a parlamenti viták „drákóinak” minősített korlá­tozására. Felhívta a figyelmet arra, hogy a kemény admi­nisztratív és pénzügyi feltéte­lek miatt nagyon megnehezült új politikai formációk létreho­zása. „A magyar közpénz­ügyek helyzete meglehetősen katasztrofális. A demokráciáé rosszabb”- állalapban. (MTI) THE TIMES A The Times „Vissza az önkényuralomba” című jegy­zete szerint az új alaptörvény az alapvető szabadságjogok „rendkívüli mértékű sérelmét” jelenti. A tekintélyes konzerva­tívbrit lap írása szerint az alap­törvény „hatalmas mértékben” szélesíti a kormánypárt jogkö­reit, melyek közül a „legszé- gyenteljesebb” a „vallás állami felügyeletének újbóli megte­remtésére tett kísérlet”. Orbán Viktort „az egyre zsarnokibb miniszterelnök”jelzővel illeti a szerző, aki szerint a beavatko­zás az igazságszolgáltatásba visszavezeti Magyarországot ahhoz a kormánypárti hatalmi monopóliumhoz, amely alatt az ország több mint negyven évigszenvedett. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom