Új Szó, 2012. január (65. évfolyam, 1-25. szám)

2012-01-07 / 5. szám, szombat

Többek között Nemcsák Károly, a József Attila Szín­ház igazgatója is köszön­tötte a 80. születésnapját ünneplő Galambos Erzsit (MTI-felvételek) www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2012. JANUÁR 7. SZTÁRVILÁG 17] 77 Csodálatos szerepeket kaptam a József Attila Színházban. sen hiányoznak: Honthy Hanna, Feleki Kamill. Aztán Rátonyi Ró­bert, akivel az Operettszínházban a fél életemet töltöttem el, és ren­geteget tanultam tőle a szakmáról. Eleinte az első próbákon megkér­deztem, tudja-e már a szerepét, mert én még nem tanultam meg tökéletesen, mire azt válaszolta, hogy ő sem. Aztán kiderült, hogy betéve fújja. És elmagyarázta, hogy ha a próbán azon töri a fejét, mi is a következő mondat, akkor nem tud a hogyanra, a színpadi megje­lenítésre figyelni. Nem lehet félig táncolni és félig énekelni- A színjátszáshoz háromszoros és nagybetűs Tehetség kell - vallja a művésznő -, meg fegyelem, szor­galom és komoly mesterségbeli tudás. Az öcsém, Ferenc, akire nagyon büszke vagyok, a finom- mechanikai vas- és fémesztergá­lyos szakma elsője volt Magyar- országon. Kétkezi munkás létére művész, és én azt gondolom, hogy a színészet ugyanígy mesterség. Az önmagámmal szembeni szigor megkövetelte, hogy egyeden elő­adáson se menjek ki úgy a szín­padra, hogy előtte ne énekeljek be, és ne próbáljam ki, hogy milyen magasra tudom lendíteni a lába­mat. Nem mintha a néhány cen­timéternyi különbséget észrevette volna a közönség, sokkal inkább nekem kellett tudnom, hogy az­nap mire vagyok képes. A Halhatatlanok Társulatába a közönség által örökös tagnak vá­lasztott, majd a korábbi Érdemes és Kiváló Művész elismerés után Kossuth-díjat ka­pott Galambos Erzsi egyetemei a vidéki színházak voltak, Miskolcon, Kecske­méten, ahol — mint mondja - véres verejték­kel kellett elsajátítania azokat az ismereteket, amelyeket mások a színművészeim szerezhetnek meg. Húszéves operettszínházi gyakor­lattal a háta mögött ő is szívesen bekapcsolódott volna az utánpót­lás nevelésébe, de ez az álma nem vált valóra. Méltán büszke rá, hogy a musicalt korosztálya vezet­te be a magyar színpadra. Mintha neki találták volna ki annak idején az énekesi, táncosi és színészi kva­litásokat egyaránt követelő műfajt, amely egész embert kíván, ahogy a művésznő mondja: nem lehet félig táncolni és félig énekelni.- Csodálatos és sokszínű szerepe­ket kaptam a József Attila Szín­házban is az elmúlt huszonnyolc évben - tűnődik el -, hiszen 1983-ban ide szerződtem. Egyik kedvenc szerzőm, Brecht két darabjában is játszottam, miközben észre sem vettem, hogy át- tértem M||ji anyaszerepkörbe. De voltam Luka Gorkij Éjjeli menedékhelyé­ben, béna, loncsos, fogatlan öregasszony a Vil­lonban. Büszke vagyok, rá, hogy részt vehettem a Léner Péter rendezésé­ben bemutatott Szabad­ság-hegy című előadásban. Nagy drámai feladat volt eljátszani a mosónőt, akinek darabos a járása, a gesztusa, miközben rólam Dajka Margit egyszer azt mondta, hogy zenél­nek a mozdulata­im. És kihívás megjeleníteni Fáncsit a Mid néni két éle­tében; bo­nyo­Méltán büszke ra, hogy a musicalt korosztálya vezette be a magyar színpadra. Mintha neki találták volna ki annak idején az énekesi, táncosi és színészi kvalitásokat egy­aránt követelő műfajt, amely egész embert kíván. kám lult egy nem szimpatikus figurát rokonszenvesen eljátszani. Otthon a nagymama szerepét alakítja Magánéletében másik szerep is várja nap nap után Galambos Er­zsit; a nagymama figuráját alakítja otthon a legnagyobb örömmel és természetességgel.- Negyvenéves voltam, amikor a lányom született - emlékezik vissza -, és az ő kiskorában engem ren­geteg színházi és tévés szerep várt, emiatt Eszternek gyakran édesapja, Petrovics Emil volt a dajkája, bébi- szittere, etetője és sétáltatója. Most az unokámmal, Zsófikával próbá­lom pótolni az akkor elmaradtakat. Azt mondják, hogy külsőre hason­lít rám, de én a tulajdonságbeli egyezéseket is észreveszem. O most középső csoportos. Az óvodában tanul ver­seket, és táncol is. Néha el-elgondolkodom, hogy noha minden családtagtól tehetséget örökölt az uno- i, kívánom-e neki, hogy egy­szer majd az én pályámat kövesse, ezt az édes-keserűt, boldog-szomo­rút, gyötrelmes-gyönyörűt. (Mátraházi Zsuzsa/MTI-Press) A 80. születésnapját tánccal ünnepelte a József Attila Színházban

Next

/
Oldalképek
Tartalom