Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)
2011-12-29 / 299. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. DECEMBER 29. Közélet 3 Nehéz olyan hónapot mondani, amikor ne lett volna kisebb-nagyobb válság; Radičová jelszava a tisztesség volt, másfél évig hagyták kormányozni 2011 fő eseménye a kormány bukása volt Megbuktatva (Vladimír Šimíček felvétele) A 2011 -es év mozgalmas volt a belpolitikában: már majdnem az év elején megbukott a kormány, az egész esztendőt végigvitatkozta a koalíció, majd októberben bekövetkezett, ami mindezek ellenére valószínűtlennek tűnt. Megbukott a Radičová- kormány. Az év belpolitikai eseményeit tekintjük át. MÓZES SZABOLCS Az év úgy kezdődött, ahogy a 2010-es zárult, s amiről szinte az egész idei év szólt: a kormány belső problémáival. Tavasszal a főügyészválasztás miatt került ismételten a szakadék szélére a kabinet - 2010 decemberében ugyanis emiatt egy voks híján már majdnem megbukott a kormány -, ám a koalíciós képviselők ezúttal már nem támogatták Dobroslav Trnkát, a Smer jelöltjét. Állampolgársági patthelyzet A február is zűrös volt a koalíció számára, miután az Egyszerű Emberek és Radoslav Procházka KDH-s politikus nem szavazta meg a Fico-féle állampolgársági ellentörvény eltörlését - a koalíciós frakciók tervezetét. Híd akkor azzal fenyegetőzött, hogy amíg nem oldják meg ezt a konkrét problémát, nem támogatnak semmilyen koalíciós javaslatot, ám néhány napon belül rendeződött a helyzet. Az ellentörvény hatályban maradt, a koalíció folytatta munkáját azzal, hogy tovább tárgyalnak az állampolgársági törvényről. A vita terméketlen maradt, mert időközben a három szlovák kormánypárt véleménye is részben megváltozott, így a februárihoz hasonló tervezet már nem került a parlament elé. Matovičot a fél- reszavazás miatt kizárták az SaS-frakciójából, az Egyszerű Emberek vezetőjét ezután még nehezebben lehetett kezelni. Ezzel a koalíciónak hivatalosan csak 77 képviselője lett, Matovié a KDH frakciójából Januárban kiebrudalt Andrej Ďurkovský- hoz csatlakozott a független képviselők padsorában. Ez a „lista” később még két névvel bővült, Anna Belousovová és Rudolf Púčik az ellenzéki SNS frakcióját hagyta el. Feszültség az SDKÚ-ban Nem sokkal azután, hogy normalizálódott a helyzet a koalícióban, áprilisban az SDKÚ-ban állt a bál. A kassai adóhivatal épületének bérlésére kiírt versenypályázatot ugyanis az SDKÚ nyitrai regionális főnökének cége nyerte. A legnagyobb kormánypárt vezetői ebben semmi kivetnivalót nem találtak. Pár napig Iveta Radičová kormányfő is hallgatott, majd kijelentette: új tendert kell kiírni, az adó- igazgatóság vezetőjének pedig távoznia kell. Emiatt majdnem kenyértörésre került sor közte és Ivan Miklós pénzügyminiszter között, mivel az adóhatóság főnöke az ő bizalmi embere volt. Miklós nem akarta visszahívni a vezérigazgatót, Radičová lemondással fenyegetőzött. A kormányfő utólag több interjúban is kifejtette, miniszterelnöksége során két komoly nézeteltérése volt saját pártjával: az adóhivatal épületbérlésének ügyében és a főügyészválasztás ügyében. Radičová végül maradt, Miklós is, az adóhivatal főnöke távozott. A bérleti szerződést végül az SDKÜ-s kisfőnök nyerte el, az adóigazgatóság önként távozó vezetőjének pedig Miklós talált egy jó posztot. Berényi megerősítve Áprilisban tisztújító kongresszust tartott az MKP, melyen megerősítette pozícióját Berényi József pártelnök - újraválasztották-, és a hozzá közel álló vezetők. Visszatért a vezetésbe Csáky Pál exelnök, aki Pozsony megye jelöltjeként lett elnökségi tag. Á párt a következő hónapokban új erőre kapott, nyáron a Focus közvélemény-kutató ügynökség 5 százalék feletti eredmény mért az MKP-nak - három hónapon keresztül, egyedüli ügynökségként -, ám ősszel ismét a bejutási küszöb alá esett a támogatottsága. Nyelvi nehézségek Május a kisebbségi fronton tartogatott izgalmakat. A kisebbségi nyelvek használatáról szóló törvény ügye hónapok óta húzódott, eredetileg már év elején meg kellett volna szavazni, ám a szintén halasztgatott állampolgársági törvény miatt késett a beterjesztése. A jogszabály miatt hónapokon keresztül vitázott a Híd és a KDH, az alkudozásba az utolsó hetekben Igor Matovič is beszállt. Az „egyszerű ember” jól időzített, és az ügy szlovák főszereplőjévé vált, amivel a magyaroknál és a „szlovák nemzeti érdekeket” védő kormány- párti képviselőknél is kihúzta a gyufát. A KDH több ponton nem értett egyet a törvénnyel - néhány pontban miattuk változott a tervezet -, ám végül besorakoztak a jogszabály mögé. A nacionalista választók szemében viszont az utolsó pillanatig konokul követelődző Matovič tűnt következetesnek és kitartónak. A törvényt május végén fogadta el a parlament, az államfő megvétózta, ám a honatyák ismét jóváhagyták, így most januárban - egy része júliusban - hatályba lép. A jogszabály az addigi helyzethez képest több ponton előrelépést jelent, van, ahol visszalépést. Az MKP és a Szlovákiai Magyarok Kerékasztala szerint a tervezet nem volt elég ambiciózus és a koalíciós egyezkedések során több lényeges pont is kimaradt belőle. A Híd szerint viszont ez volt a maximum, amit el lehetett érni, az MKP sem ért el többet, míg kormányon volt. A pártnak nem volt egyszerű a törvényt kiegészítő kormányrendeletet sem elfogadtatni, ám hosszas huzavona után sikerült. Tavasszal és nyáron több magyar civil szerveződés matri- cázós akcióba kezdett, a kétnyelvűség betartását követelve. Közülük a Kétnyelvű Dél- Szlovákia aktivistái ősszel is folytatták akcióikat, például kétnyelvű közlekedési táblát helyeztek ki a Pozsonyt Duna- szerdahellyel összekötő főút mellé, melyet az útkarbantartók két napon belül leszereltek. Van és mégsincs főügyész Ahogy már fentebb írtuk, az év első felében nagyrészt a főügyészválasztás traumati- zálta a koalíciót. Júniusban végre sikerült megválasztani Tmka utódját, ám az államfő keresztülhúzta a kormány- többség számítását, hiszen azóta sem nevezte ki Jozef Čentéšt. A főügyészséget azóta is Tmka egykori beosztottja és jobbkeze, Ladislav Tichý vezeti, Tmka jelenleg az ő helyettese. Szeptemberben korrupciós botrány árnyéka vetült a kormányhivatalra. Iveta Radičová miniszterelnök egyik tanácsadója csúszópénz fejében állami támogatást intézett az Osrbliében megrendezendő 2012-es sílövő Eb létesítményeinek megépítésére. Martin Novotnýt leleplezték, a dotációt leállították. Fejjel az eurófalnak Nyáron kezdődött a szlovákul eurófalnak nevezett euró- mentőöv bővítésének története, mely végül a kormány bukásához vezetett: igaz, csak szeptemberben lehetett látni, hogy kezd komolyabb lenni a tét. Az SaS mindvégig elutasította a mentőöv bővítését, a koalíción belüli viszony fokozatosan fagypontra jutott. Miután az eurózóna-tagál- lamok nagy része már megszavazta a bővítést, októberben Pozsonyban is programra kellett tűzni a voksolást. Mivel az SDKÚ, a KDH és a Híd nem tudta meggyőzni Sulíkékat, Iveta Radičová összekötötte a mentőöv bővítéséről való szavazást a kormánnyal szembeni bizalmi voksolással. Az SaS így sem szavazta meg a mentőövet, a kabinet ezzel megbukott. A Radičová-kormány akkor másfél éve sem volt hivatalban. A szavazás után az SaS elnökét, Sulíkot is leváltották a parlament elnöki posztjáról. Azzal kapcsolatban, hogy ki a felelős a kialakult helyzetért, miért éleződött ki ennyire a helyzet, a mai napig eltérnek a vélemények. A három jobboldali párt és az SaS egymást hi- báztatja. Egy biztos: a kormány bukása miatt előrehozott választások lesznek márciusban. Erről egy nappal a bukás után megegyezett a három koalíciós párt és a Smer. Felmondtak az orvosok Szeptemberben kezdték akciójukat a kórházi orvosok. Hasonlóan az eurómentőöwel kapcsolatos válsághoz, kezdetben ez az ügy sem tűnt olyan súlyosnak, mint amilyen végül lett. Elsősorban azért, mert Szlovákiában az elmúlt 20 évben gyakorlatilag nem volt sikeres sztrájk. A magasabb bérért és a kórházak részvénytársaságokká történő átalakítása ellen küzdő kórházi orvosok október 1-jén beadták felmondásukat. Összesen 241 l en december 1-jével távoztak volna, végül nagyjából az orvosok fele tartott lti végig. Ám ez is elég volt ahhoz, hogy a kormány decemberben teljesítse szinte az összes - közte számos irreális - követelésüket. Ezt november végén szükségállapot kihirdetése előzte meg, ám ez sem segített, a távozni kívánó orvosok ugyanis tömegesen beteget jelentettek. A rendszert elsősorban nem azért fenyegette összeomlás, mert sokan akartak elmenni, hanem azért, mert egyes kórházi osztályokon szinte mindenki felmondott - altatóorvos alig maradt, nélkülük pedig nem lehet operálni. A közvélemény nagy része december elején a hajthatatlan orvosok ellen fordult, de a kormány mégis teljes mértékben meghátrált az orvosszakszervezet vezetőinek követelései előtt. Bukott miniszter Az orvossztrájk miatt többen Ivan Uhliarik egészségügyi tárcavezető felelősségét firtatták, ám végül nem ő, hanem Ľubomír Gaiko védelmi miniszter lett az első - és eddig az utolsó - távozó miniszter. Galko a tárcája irányítása alá tartozó katonai hírszerzés és elhárítás lehallgatási botrányába bukott bele, mivel nem tudta hitelesen elmagyarázni - sokak szerint ezt nem is lehet -, miért hallgattak le újságírókat. A botrány kirobbanása után a parlament illetékes bizottsága vizsgálódni kezdett az ügyben, a pártok pedig felvetették, meg kellene változtatni a lehallgatásokkal kapcsolatos jogszabályokat. Mint az ilyen esetekben lenni szokott, az ügyben azóta sem lehet tisztábban látni, a lehallgatásokat szabályozó törvényeket pedig nem változtatták meg. Igor Matovič, aki egyszerűen tudja, mit akar hallani a nép. Marián Kollár, az orvosszakszervezet vezetője tudja, mennyit akarnak keresni az orvosok. És Robert Fico, aki mindent tud. (Fotók: Tomáš Benedikovič)
