Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)
2011-12-28 / 298. szám, szerda
20 Sport ÚJ SZÓ 2011. DECEMBER 28. www.ujszo.com Varga Erik nem gondol még Londonra, ezekben a hetekben a természetjárás, a vadászatok hozzák lázba az Európa-bajnok traplövőt „Ha meg tudom tartani a formát, nem lehet baj” Varga Erik számára az olimpiai részvétel a csúcs (TASR-felvétel) Fagnanóban junior világbajnok, Csangvonban Világkupa-győztes, Belg- rádban felnőtt Európa- bajnok lett, Londonban olimpiai babérokra törne. Varga Erik válogatott traplövő Diószegen él, hidaskürti származású, Nagyszombatban a rendőrség kötelékében dolgozik. Világszerte komoly vetélytársként számolnak vele sokkal előkelőbb körülmények között készülő ellenfelei. J. MÉSZÁROS KÁROLY Idén Belgrádban mutatta meg kontinensünk mezőnyének, hogy a versenyszáma legnagyobb ászai közé tartozik. Melyik a kedvenc városa? Nehéz kérdés. Miért? Kedvenc városom? Erre nem tudok felelni. Nincs kedvenc városa? Például Belgrad? Amiatt, hogy ott nyertem, még ráfogható, de hogy kedvenc városom lenne, azt nem fogalmaznám meg így. Eb-címe miatt nem kedvelte meg Belgrádot? Érdekes volt látni a háború utáni maradványokat, a bel- ügy- és honvédelmi minisztérium épületét. Katasztrofális állapotban hagyták, a többi építményt restaurálták, így eltűntek a háború nyomai. Mit vált ki egy ilyen látvány egy sportlövőből? Furcsa érzések kavarogtak bennem, főleg akkor, mikor először jártam a városban. Ismerjük az ottani sportlövőket, meséltek arról, hogyan éltek akkor, hol bujkáltak, mi hogyan volt. Nem éltem át, s nem is szeretném átélni. Furcsa érzés volt már hallani is róla. Sportlövőként milyen a viszonya a háborúhoz? Ne legyen. Sokat háborúskodtak már az emberek. Legyen béke és egészség, öröm. Nem tudom, ki találta ki a háborút, de nem tartom jó dolognak. Bő négy hónap telt el azóta, hogy Belgrádban Európa-bajnok lett, s egyben olimpiai kvótát is szerzett. Harmincöt éves korában ez eddigi sportolói pályafutása csúcsa? Jelenleg biztosan. De nehéz az összehasonlítás. Mert a pekingi olimpia előtt is Világkupát kellett nyernem, hogy olimpiai kvótát hozzak haza. Ezt hasonlítsuk össze az Eb- vel? Mi nehezebb? Ott az egész világ indul, itt Európa. Viszont mind a két verseny más volt, mindkét mezőnyben nehéz volt boldogulni. En a csúcsnak az olimpiát tartom. Ha ott sikerülne valamilyen helyezést elérni, az lenne pályafutásom csúcsa. Ugyanakkor szép eredmény a Vk-győ- zelem, az Eb-cím is, előkelő helyre sorolható. Európa-baj- nokság sincs minden évben, hiába vagyok jó. Igen sok dolognak össze kell jönnie, hogy az ember jó eredményt lőjön, és megnyerje a versenyt. Még a jó eredmény sem garantálja a győzelmet. A döntő után is elsőnek kell maradni. Csak akkor van vége, ha a versenyző nyakába akasztják az érmet. A sportlövők racionális emberek, ezért most inkább nem ilyen megközelítésben kérdezném: érzései is azt jelzik, hogy a belgrádi Eb eddigi pályafutása csúcsa volt? Igen. Azt a versenyt nem volt könnyű megnyerni. Ha azt vesszük alapul, hogy az alapszakaszban 124 ponttal győztem, ami egy híján a maximális teljesítmény, már ez önmagában óriási valami. Két legyet ütöttem egy csapásra, hiszen az olimpiai kvótát is megszereztem. Nagyon örülök neki. És az utolsó pillanatban érkezett. Ha ez nem sikerült volna, akkor a világbajnokságon csak idegeskedés lett volna belőle. Szerintem sportágunkban már az nagy fegyvertény, ha valaki kijut az olimpiára. Persze, még én sem vagyok ott, csak rajtjogot szereztem az országnak. Belgrádban minden az utolsó, százötvenedik lövésnél dőlt el. Azzal nyerte meg a versenyt. Az összesből ez maradt meg a legjobban az emlékezetében? Egyszerű matematika volt a végén. Az utolsó előtti korongnál azt mondtam, ha eltalálom, megvan a győzelem, de elhibáztam. Elég volt csak erre gondolni, s máris hiba lett a vége. Ekkor jött: az utolsó lövéssel, ha törik, ha szakad, el kell találnom a korongot. Akkor már nincs idő spekulálni, más esélyre gondolni. Ott volt az ember a siker kapujában, és lőni kellett. Az utolsó lövés előtt mi játszódott le a fejében? Ha először történik meg velem, akkor kétségbeesem. De ez már nem kétségbeesés, hanem düh volt. Ha a puskatussal fogom leütni, akkor is le kell esnie a korongnak, mondtam magamban. És le is ment. És ha nem lőtte volna le? Akkor a földhöz csapom magamat. Az már az én hibám lett volna. Két napig százszázalékosan összpontosítottam, semmilyen más gondolatot nem engedtem magamhoz. Éppen ettől lehet nagyon elfáradni. De még hogyan! Jobban elfáradhat valaki, mintha valamilyen fizikai munkát végezne. Néha, amikor hazamegyek a versenyekről, teljesen kifacsart vagyok, végem van. Pedig idézőjelben mondva: csak lőttem. Mi használódott el a leginkább szervezetében a hosszú évek alatt? Kikezdte már egészségét a versenyzés? Korábban több volt az energiám, most egy nagy verseny után már jelentkezik a fáradtság. A konkurencia is megemelkedett, egy korong eltérésnél akár tíz hely lehet a különbség. Nagyon kell összpontosítani, semmit sem lehet a véletlenre hagyni, mert ha már lőttem, és elrontottam, utána már nincs javítás. Kovilovo, a belgrádi lőtér egy sikertelen versenysorozat végét jelentette önnek. Ősszel ugyanott volt a világ- bajnokság is, de az már nem volt olyan sikeres... Ilyenre nem emlékszem, hogy ugyanazon a lőtéren lett volna a világ- és Európa-baj- nokság. És éppen ettől féltem. Az első verseny sikerült, a másodikon is bizonyítani akartam, de már nem tudtam olyan jól összpontosítani. Az edzésen nem volt baj, de a versenyen már tudtam, nem lesz jó. Az édesapját nem hívta fel? Ilyenkor jó tanácsot szokott adni... Edzés alatt hívtam őt. Az Eb-n fordítva volt, mert előtte nagyon szenvedtem, nagyon féltem a verseny kimenetelétől. Hívtam a fatert, és megnyugtatott, majd fordult a kocka. A vb-n hetven lövés után nem volt jó érzésem. Bizonyítani akartam, de nem ment. Lélekben feladtam, megmondtam az edzőnek, hogy gond van. A maximumot ugyan kiadtam magamból, nem dobtam el a puskát a kukoricásba, végiglőttem az alapsorozatot, de ég és föld volt a különbség a két verseny között. Ez a sport. Ugyanott versenyeztem, mégsem sikerült ugyanazt a teljesítményt megismételni. Sokan ezt nem értik meg. Sportágunk legnagyobb kérdőjelei közé sorolható. Favorit valaki, de hogy nyer-e, az kérdéses. Ilyen versenyek után mit jelentett a szlovák bajnokság megnyerése? Csak ráadás volt, kikapcsolódás. A haverokkal összejöttünk, lőttünk, és megvolt az eredménye. Belgrádi diadala után megnyíltak az olimpiai TOP- team pénzcsapjai is, amelyeket korábban elzártak. Erre egy ember azt mondta: „Látod gyerek, elvették a leg- jobbtól a pénzt, de most bebizonyítottad, hogy megérdemelted volna.” Azelőtt kaptam egy bizonyos összeget. Ezt viszont előbb a felére csökkentették, mert állítólag nem bizonyítottam, nem ment abban az évben, azután még a másik felét is elvették. Azóta pénz nincs, nem tudom, mi lesz. Megnyitották- ugyan a pénzcsapot, aláírtam a szerződést, de hogy átutalnak-e az összegből az év elején, vagy mikor kerül rá sor, azt nem tudom. Egyelőre egy centet sem kaptam. Újra a listán vagyok. Es mivel a versenynap- tárban is minden előbbre került, mint máskor, hamarabb lesz szükség a pénzre, mert rövidesen nyakunkon az első edzőtáborok. Már májusban lesz az Eb. Februárban elkezdjük a felkészülést, csak éppen melegebb tájakra kell utazni, az pedig pénzbe kerül. Mennyire foglalkoztatja 2011 decemberében a londoni olimpia? Ragaszkodik ahhoz, hogy a kiharcolt kvótával ön indulhasson a XXX. nyári játékokon? Eddig úgy volt, aki kiharcolta a kvótát, az utazott az olimpiára. Ez egyfajta privilégium volt, de megfelelő forma is kellett hozzá. Érez most valamilyen privilégiumot? Hárman nagyon jók vagyunk az országban, én vagyok az egyetlen magyar köztük. Ha meg tudom tartani a formát, akkor nem lehet baj. Ha nem lesz formám, az már gondot okozhat. London mennyire hozza lázba? Sehogyan. Most a vadászatok ideje van. Relaxálok, járok az apámmal a természetbe, gyönyörködök benne. Ha véget ér a vadászszezon, akkor már máson fogom tömi a fejem. Mi az oka annak, hogy a világbajnokokkal teletűzdelt és roppant erős szlovák traplövők közül egyedül csak ön lőtt olimpiai kvótát? Kovačócy megérdemelte volna, hiszen világbajnok volt, de közvetlenül Peking után változtattak a kijutási szabályokon, és ennek ő is áldozata lett. Most nekem jött ki a lépés. Mindig azt mondom, legalább valamelyikünknek sikerüljön. Nem vagyunk felkapott sportág versenyzői. Egy dolog hiányzik még: csapatban nem bír összejönni az arany. Két éve is egy korongnyi hátránnyal lettünk másodikok a vb-n. Mind a hármunknak még egyszer sem sikerült ugyanott jól lőni, valaki mindig kilóg a sorból. Ez a csapatgondunk. Mi lenne akkor, ha a megszerzett olimpiai kvótával Kovačócy vagy Filipovič lépne a lőállásba Londonban? Szomorú lennék. Roppant nehéz az olimpiára kijutni, meg kell ragadni a lehetőséget. Harcolni fogok. Nem akarok másnak rosszat. Aki a jobb lesz, az utazzon. Forma nélkül fölösleges menni. Annyival nagyobb szerencse kellene hozzá, és az nagyon ritkán jön össze. Az agyaggalamb korong alakú A kívülállók a traplövőket a legkönnyebben úgy azonosítják, hogy azt mondják róluk, ők azok, akik az agyaggalambokra lőnek. „Valamikor élő galambokat engedtek ki, s azokra lövöldöztek. Azóta már jócskán változott a helyzet, jobb is ez így, mert szegény galambok életben maradnak - mondja idei traplövő Európa-bajnokunk, Varga Erik. - Átváltottak agyaggalambra, ami valójában agyag és aszfalt keverékéből készült korong. Ez egy kidobógépre kerül, s onnan repül a levegőbe. Alakja nem hasonlít a galambéra, gömbölyű, megszabott méretei vannak.” (jmk)
