Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)
2011-12-19 / 292. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. DECEMBER 19. www.ujszo.com Honfoglalás - monumentális kalandregény Ősök és kései utódok AJÁNLÓ „Keleten olyan a gyepű, mint az üstben a forró víz. Bugyog, forrong ott minden, és békét- len, senki nem tudja, mit hoz a holnap. Ha tehát megindul valami keletről, a fejedelemnek lépnie kell, mint a táblán a játékosnak. Tán már most is sejti a táltosok jövendöléseiből, milyen sors vár a törzsszövetségre. Álmos soha nem bíz a véletlenre semmit...” Akár ez a regényrészlet is lehetne Benkő László most megjelent monumentális regényfolyamának, a Honfoglalás-trilógia köteteinek a mottója. Az utóbbi évtizedek legjobb történelmi regényfolyamaként számon tartott kalandregényciklus nemcsak a magyar honfoglalás döntő eseményeit meséli el színesen, egyéni látásmóddal és rengeteg ismeretet felvonultatva, hanem egyben családtörténet is. Hús-vér emberek öröme és bánata, a fájdalom és a boldogság tovatűnő pillanatai röppennek el a szemünk előtt, megállíthatatlanul száguld előre az idő, a sorsokat alakító történelem. Részesei ennek a történetnek az ősök éppúgy, mint mi magunk, a kései utódok. Egy nép, amely földet és hazát szerzett magának Európában. Az első kötet, A Táltosidok- ben a Fekete-tenger mellékére, Kazáriába, a magyarok levédi- ai és etelközi őshazájába kalauzolja az olvasót, egy olyan földre, amelyről sok harc és véráldozat árán a magyarság elindult az önállóvá váláshoz, az önszerveződéshez. A történelem és egyéni sorsok fonódnak össze a második kötetben, az Idegen tüzek- ben, amely egyszerre izgalmasan szép olvasmány és ragyogóan színes leírása a honfoglalást megelőző évtizedeknek; egy monumentális freskó a korai magyarok és besenyők életéről. A regényfolyam befejező - A megszerzett föld - kötetének hősei átélik a szervezett elvonulást az Etelközből, és részesei lesznek a Honfoglalásnak. A Cigány sikere Franciaországban Les Arcs. Orosz filmnek, Angelina Nyikonova Portré szürkületben című filmjének ítélte a Kristály Nyíl elnevezésű fődíjat, Martin Sulik Cigány című alkotásnak pedig a nagydíjat a nemzetközi zsűri péntek este a harmadik alkalommal megrendezett franciaországi Les Arcs Európai Filmfesztiválon. A Michele Placido olasz színész-rendező által vezetett zsűri indoklása szerint Martin Sulik a Cigány című alkotásában „képes volt a cigányok világát az egzotikus kliséktől mentesen bemutatni”. (MTI) Az olasz filtri élő legendájáról, Bernardo Bertolucciról adott ki új albumot a Mediane Libri Még mindig álmodozik Álmodozók című, 2003-ban bemutatott játékfilmje óta dokumentumokat forgat Bernardo Bertolucci, a római Cine- citta utolsó császára. Marion Brandóról épp abban az évben készített majdnem háromórás portrét, amikor dugába dőlt egy nagy terve. SZABÓ G. LÁSZLÓ Bel canto címmel álmodta meg új mozifilmjét, amelyből aztán semmi sem lett, a producerek ugyanis az utolsó pillanatban visszaléptek. Gyönge vigasz Bertolucci híveinek: friss alkotás helyett itt egy friss könyv, a Mediane Libri kiadásában. Egy 125 oldalas album (ócska), amely a jeles rendező pályáját filmjeinek meghatározó képsoraival, a róla készült pillanatfelvételekkel és különböző archívumokból előbányászott olasz filmplakátokkal dokumentálja. Ugyanebben a sorozatban pár évvel ezelőtt Pier Paolo Pasolini filmes életművéből kaptunk színes ízelítőt. A két rendezőt szoros barátság kötötte egymáshoz. Már siheder korukban az irodalom volt a közös témájuk. Bertolucci édesapja, Attilio Bertolucci a múlt század egyik legjelentősebb olasz költője volt, fia már kisgyerekként verseket írt, első könyvével pedig jelentős irodalmi díjakat nyert. Az író-költő Pasolinit pályája legelején az idősebb Bertolucci támogatta, s amikor fia, Bernardo a film- rendezés mellett döntött, Pier Paolo azonnal mellé állt, hogy segítse őt. Még Antonio Cervit, a neves olasz producert is sikerült meggyőznie, hogy finanszírozza a huszonegy éves Bernardo első filmjét, A kaszás címmel forgatott fekete-fehér krimit, amelynek forgatókönyve Pasolini műve nyomán született. Példaképe és atyai barátja volt Bertoluccinak a viharos életű Pier Paolo, s van még egy közös filmjük: az öt epizódból álló Szerelem és düh, amelyben az Agóniát forgatta Bertolucci, a többi négy Pasolini, Godard, Lizzani és Bellocchio opusa. A könyv első fotóin is együtt a két rendező. Öltönyben, nyakkendőben ülnek a földön A túró című Pasolini-film forgatásának szünetében. Pár lappal odébb a Moravia regénye nyomán készült, a fasizmus polgári gyökereit kutató 1970-es filmdráma, A megalkuvó képei Jean-Louis Trintig- nant-nal. Bertolucci Godard- ral, Antonionival. Utolsó tangó Párizsban: Brando számára a nagy visszatérés, a női főszereplőnek, Maria Schneidernek a nagy kiugrási lehetőség. A leplezetlen szexualitása miatt világszerte botrányt kavaró film eredeti, több mint négyórás változatát is jó lenne látni egyszer. Bertolucci házi archívumában bizonyára megvan még a kivágott, csaknem kétórás anyag. Novecento: kórkép a XX. századról Búrt Lancasterrel, Robert De Niróval, Gérard De- pardieu-vel és Donald Suther- landdel. Plakátok, fotók, Piero Er- manno Iaia színes ceruzarajzai. A nemrég elhunyt Jill Clay- burgh és Mattew Barry A holdban: egy híres operaénekesnő és magányos, kábítószerekhez menekülő fia különös vágyakkal átitatott története. Egy nevetséges ember tragédiája: Ugo Tognazzi arcai. A díjak özönével kitüntetett és húszezer statisztát mozgató Az utolsó császár. Négy év körüli kisfiú a rendezői székben. Forgatási szünet, fáradt a gyerek, talán álmos is már, ölében egy fényes játékfegyver. Nem érdekli. Aludni lenne jó. Az album legszebb fotója ez, tartalmavan, mélysége. Az Oltalmazó ég csodás plakátja: Renato Casaro lenyűgöző festménye. Két ember a sivatagi dűnék között. Nincsenek arcok, csak testek. Egymás karjaiban, összeölelkezve. Tűző nap alatt összeolvadva. A kis Buddha pompázatos képei Keanu Reevesszel, a Lopott szépség csábító ereje, az Ostrom kettős izzása, az Álmodozók nagy triója Michael Pitt, Eva Green és Louis Garrel por- celánfinom érzékiségével. Maradandó momentumok Bertolucci rendezői fantáziájából. Ajándék is van a könyvben. CD-n tizenhat filmzene, köztük Ennio Morricone és Gato Bar- bieri muzsikája. És Maria Callas éneke a Forradalom előtt- ből, Edith Piaf hangja az Álmodozókból. Repülünk vissza a moziba. Bertolucci Cinema Nuovojába. Foglár Gábor az idei Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Versenyen ezüstsávos besorolást kapott Egyszer majd szeretné saját megzenésített verseit előadni FARKAS OTTÓ 2005-ben láttam az Almágyi Ifjúsági Színpad bemutatkozó előadását. Indulásra mindjárt igényes, nehéz darabot választottak: a Rómeó és Júlia című musicalt. Ezek a fiatalok a színjátszásban találták meg szabadidejük hasznos eltöltését. Nagyszerűen szórakoztak és szórakoztattak, s közben megkedvelték a szereplést és az éneklést. Minden együtt töltött óra élményvolt a számukra. A bemutatótól mindmáig szinte valamennyi társulati tag életútját ismerem, s habár közösségként manapság már ritkán lépnek fel, a kultúráért ma is tudnak lelkesedni. „Szólóban” azóta is találkozhattunk néhányukkal iskolai rendezvényeken, ünnepségeken és az országos megmérettetéseken is. Ebbe a lelkes társulatba csöppent bele tizenhat évesen Foglár Gábor, és a kis közösségben eltöltött idő nagyban meghatározta későbbi kedvteléseit. „A társulatban találkoztam először az ilyen stílusú énekléssel és megszerettem - kezdi a visszaemlékezést Gábor. - Akkor már a füleki gimnázium tanulója voltam, ahol számtalan lehetőség adódott a szereplésekre. Osztálytársammal, Gor- dos Erikkel verseket zenésítet- tünk meg és adtunk elő. Emlékszem, kicsit félve, de bizakodva készültünk a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Versenyre, és nagy örömünkre énekelt vers kategóriában bejutottunk az országos döntőbe. A siker újabb lendületet adott nekünk, zenekar alakításán gondolkodtunk. Leérettségiztünk, útjaink szétváltak, én szólistaként folytattam tovább az éneklést. Áz idei Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Versenyen ezüstsávos besorolást kaptam. Arról álmodoztam, hogy egyszer majd saját verseimet zenésíthetem meg, és azokkal szórakoztatom a közönséget. A valóságban azonban másképpen alakult. Verseimből eddig csak kettőt sikerült megzenésíteni, a többi nem volt alkalmas rá” - jegyzi meg mosolyogva. Kicsit szerényen és bátortalanul mondja, hogy versírásban nem tartja magát tehetségesnek, inkább csak, mint mondja: próbálkozik. Nem is szeretne ő mást, csak saját verseire írni zenét, és azokat elénekelni. Az írás számára egyelőre nem több mint kikapcsolódás, szórakozás. A hangszereiről, a falu határában lévő tóról, a mindennapokról úgy ír, mintha tömören mesélné el mindazt, amit a kiragadott témák iránt érez, vagy ahogy azokat látja. Mentora, Z. Németh István költő egyebek között a következőképpen jellemzi: „Hát, zavarban vagyok. Képzavarban... Ami jó hír az egészben, az az, hogy Foglár Gábor fiatal, tele van lendülettel, tenniakarással, mondanivalóval. És ami szintén fontos: rengeteg idő áll még a rendelkezésére tanulni és olvasni. Tudom, ez közhely, és a fiatal írójelöltek fölött bábáskodó mentorok gyakran leírják: tanulni, tanulni, tanulni”. Gábor érdeklődését nem csak a versírás keltette fel. Gyönyörűen fest, munkáit már láthatta az almágyi közönség. Ám, festési szenvedélye pillanatnyilag (mint, ahogy fogalmaz) szunnyadozik, szabadidejében most leginkább az íjászatot gyakorolja. Négy évvel ezelőtt beiratkozott a révkomáromi Marianum Egyházi Alapiskola kántorképző tanfolyamára, ahol zenei továbbképzésen vett részt. Egyházi szertartásokon kántorként is találkozhatunk vele. Kandinszkij és társai Tárlattal emlékeznek München/Mumau. A Der blaue Reiter 20. századi német expresszionista művészcsoport száz évvel ezelőtti létrejöttére emlékezik kiállításával a mur- naui kastélymúzeum. Száz éve, december 18-án lépett a nyilvánosság elé a Vaszilij Kandinszkij, Franz Marc és Gabriele Münter köré szerveződő csoport Münchenben: bemutatták A Der blaue Reiter szerkesztőségének első kiállítása című tárlatukat. Az Új Müncheni Művészegylet konkurenseként velük egy időben mutatták be a kiállítást a Thannhau- ser Galériában. A jubileum alkalmából Murnauban március 11-ig lesz látható a Der blaue Reiter almanachjának tucatnyi címlapterve. Kandinszkij és Münter Murnauban élt és dolgozott. Bár a művészeti csoport csak néhány évig tartott össze, a Die Brücke csoport művészeivel a német expresszioniz- mus megalapítóiként tartják őket számon. A csoport létezésének évei alatt több száz kép született. (MTI) Szeretné visszacsempészni a verseket az életünkbe (Képarchívum)
