Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)

2011-12-17 / 291. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. DECEMBER 17.

Szalon 19

Karácsony a Szalonban: egy legendás füleki matematikatanár, aki ma már nem választaná ezt a pályát

Kálosi János, a gömöri magányos

Volt kollégái szerint már az is csoda, hogy beenged, nem még hogy hosszasan mesél életéről.

JUHÁSZ DÓSA JÁNOS

Igaz, megfogadtatja velem, csakis az idén 60. születésnapját ünneplő füleki gimnáziumról írok majd, ahol szinte alapítóként harminchét évig tanított, s ahogy az emlékkönyvet böngésszük, szinte a könnyeivel küszködve mondja, az első évtized legendás tanárai közül már csak ő van életben.

„Kálosi János, a gömöri magányos // se nem iszik, se nem dohányos” - ő maga idézi ezt az egyik szalagavatóra róla alkotott versikét, s egykori tanítványaként jómagam is egy igen szigorú és zárkózott emberre emlékszem, aki tanári munkája mellett azzal tűnt ki, hogy Cse- madok-aktivistaként állandóan színházjegyekkel bombázott minket. Ilyenkor az osztályfőnökünk mindig odasúgta: aki elmegy a kassai vagy a komáromi társulat előadására, annak garantált a jobb jegy matematikából. Nos, ekkor lettem szín- házrajongó, de hogy jobb jegyet kaptam volna az általam nemigen szeretett matematikából, arra már nem emlékszem. A kettesért is igencsak meg kellett küzdenem, igaz, kétéves „kohómérnöki eltévelyedésem” alatt simán vettem a matematikai akadályokat.

Kálosi János neve nem szerepel a lexikonokban, ez alól csak az általa is szerkesztett, Fülek városáról készült jubileumi kiadvány a kivétel, amelyben csak a születési évszám pontos, születési helynek ugyanis Bátkát tüntetik fel, holott a tanár úr Bakóban született. A különbség alig öt kilométer és két betű, de

az öt hónapos szolgálattal is. De utólag ennek is hasznát vette, hiszen már a füleki gimnáziumban évtizedekig volt aktív részese az ún. honvédelmi gyakorlatoknak, amelyek a gimnázium mellett található parkban kezdődtek, s a Vöröskőre való felkapaszkodással végződtek. (Egy alkalommal anyám nem ismert rám, amikor tetőtől talpig sárosán hazavergődtem.)

Szakaszvezetőként szerelt le, s miután a három éve alakult füleki gimnáziumba tanárokat kerestek, jelentkezett. Vagy a közel harminc kilométerre levő egyházasbásti kisiskola, vagy a gimi matematikatanári állása - s Kálosi János úgy döntött, inkább a matematika, amely aztán idővel a szívéhez nőtt, még az ELTE matematika szakát is elvégezte. A gimnáziumban izgalmas, fanatikus emberek társaságába csöppent, akik különböző helyekről verbuválódtak, s jöttek a gimnáziumalapító Ma- tusek Rudolf csapatába. A tanár úrnak tíz osztálya volt az idők folyamán, sok-sok kedves diákkal. Nem is szívesen emel ki senkit, de az ismertebbek közül megemlíti Duray Miklóst, Agócs Valériát, aki eredetileg szintén matematikát tanult, Adám Zitát, Herczeg István doktor urat vagy a most jubileumát ünneplő

mégiscsak egy másik világ. A ma már Rimaszombathoz tartozó község mára teljesen elvesztette hajdan volt magyar gyökereit. A tanár úr nagyszülei 1908-ban, az itteni nagybirtokok felosztása után költöztek a községbe, méghozzá a Heves megyei Átányból. Nevének eredetét kutatva némi nyomozás után kiderítette, hogy a család egykoron a szintén gömöri Ká- losáról kerülhetett Átányba, s onnan vissza Gömörbe, de ennek pontos útja Ila Bálint áttanulmányozása után is rejtély maradt a számára. A községbe 1920-ban költöztettek három szlovák családot, nyolc év múlva létrehozták a szlovák iskolát - nem kell mondani, milyen szándékkal - s ez mára már oda vezetett, hogy ha hazamegy a temetőbe, a faluban alig hall magyar szót.

Itt kezdte az iskoláit is a helyi elemiben, ahol nyolc évfolyam járt egy osztályba, majd a rima- szombati gimnáziumban folytatta 1941 és ’45 között. Viszontagságos évek voltak ezek, a háború miatt az épületet hadikórházzá alakították át, így a mai Kereskedelmi Akadémia helyén álló fiúiskolában tanultak felváltva, de az osztályfőnökök is gyakorta váltakoztak a hadi behívók miatt. A latin-magyar szakos Bolia József volt az első osztályfőnöke, akit a későbbi múzeumigazgató, Holéczy Miklós, majd Mándy Antal követett, míg matematikatanára Kunos András volt, neki köszönheti, hogy ez a tantárgy lett az egyik kedvence és végül a végzete. Miután bejöttek az oroszok, és visszajött a csehszlovák hatalom, a magyarokat nagyvonalúan kollektív háborús bűnössé nyilvánították, s a magyar iskolákat bezárták. Aki magyarul akart tanulni, annak maradt az

óhaza. Kálosi János is Sárospatakon végzett, s mint ma már mosolyogva említi, egész izgalmas vállalkozás volt a határon való átjutás. A vonat Ózdig járt, onnan Susán és Urajon át gyalog jutottak le Rimaszécsre. Egy jéghideg, csillagos éjszaka történt, hogy a megszokott útvonalon váratlanul három fűzfa került az útjukba. Gyanús volt, s mivel még az időnként fel-fel- támadó szél sem fútta meg őket, gyorsított léptekkel elléptek mellettük. Ekkor a fák beszélni kezdtek, kiderült, ravasz fináncokként várták a szökevényeket. Előbb a rimaszécsi, majd a feledi fogda következett, mígnem Czikora Zoli osztálytársuk édesapja ötven korona ellenében kiváltotta őket. Megesett, hogy magyar határőrök állták az útjukat, de mivel szegényvilág volt akkoriban, egy- egy csirkecomb vagy az édesanyja által sütött mákos kalács megtette a hatását. így jutottak el az érettségiig, s osztálytársai közül említi a rimaszécsi Rigó János nemzetközi hírű orvos- professzort vagy Jakab István nyelvészt.

Kálosi János persze ezek után sem gondolt a tanári pályára, de mivel megnyíltak a magyar iskolák, s tanítók kerestettek, úgy gondolta, ideiglenes pénzkeresetnek ez is megteszi. Guszoná- ra helyezték, ahol egyszemélyes intézményként kellett az iskolát a semmiből létrehoznia, méghozzá úgy, hogy maga az iskolaépület Alsóhegymegen volt. Közben letette a tanítói különbözeti érettségit, s mivel gyorsan elege lett a lehetetlen tanítói viszonyokból, inkább két évre bevonult Berounba katonának. Csak utólag derült ki, ha nem siet annyira, s előbb beiratkozik az egyetem pedagógiai karára, megelégedtek volna

Ardamica Ferencet, aki a pár évig működő esti tagozaton végzett a feleségével együtt.

A tanári karban kialakult egy legendás mag, melynek tagjai évtizedekig kitartottak, s akikről az egykori tanítványok ma is csak a legnagyobb tisztelettel beszélnek. Az orosztanár Tóth Lajos, aki a kezdetekkor egy leckével járt a tanítványai előtt, Vassányi Aurél kémiatanár, aki a nyugdíjkort elérve, napra pontosan tette le a krétát, a fizikatanár Kluka Tibor, aki a leghosszabb időt, negyven évet töltött a Berchtold-kastély falai között, Lóska Lajos, akit a szlovákiai magyar irodalom is számon tart, Ágoston Tibor, aki a földrajz és történelem mellett a várost is megfestette, Kovács Sándor fizikatanár, aki néha egy-egy anyagot háromszor is előadott, s mi ez ellen soha nem tiltakoztunk, Böszörményi István, aki németet tanított, de igazából mint a losonci magyar kulturális értékek elszánt védelmezőjét kedveltük meg, a Fehér házaspár, akik nélkül ma sincs kulturális rendezvény Füleken, s hosszasan folytathatnám.

Kálosi Jánosnak a matematikán belül a trigonometria volt a kedvence, mindig is izgatta, hogyan lehet az űrrepülők pályáját kiszámítani, nem szerette viszont az akkor még gyerekcipőben járó informatikát, holott egyetemista fia Prágából még

egy akkor a tájainkon teljesen fehér hollónak számító számítógépet is beszerzett, amelyet hosszú évekig használt segédeszközként. A mütyürhöz egy hatalmas képernyő is kellett, amit mindig a gyerekek cipeltek be az osztályba. Ötezer koronába került, ami akkor horribilis összegnek számított, mondja, s közben elő is szedi, hogy megmutassa. Még ma is működik - teszi hozzá nevetve, s mint meséli, több tanfolyamon is részt vett Liptószentmiklóson és Szliácson, hogy szégyent ne valljon a diákjai előtt.

A tanár úr harmadik éve egyedül él. Felesége szintén tanárember volt, a füleki alapiskolában tanított. Két fiuk igen messzire került a várostól, az idősebbik, Péter Komáromban tanít, holott ahogy az apja, ő sem készült erre a pályára. Elektromérnöknek tanult ki, s egy bankban dolgozott, amíg az csődbe nem ment. A másik fia, Ákos Prágában végzett, s most Dunaszerdahelyen él. A tanár úr számára a három fiú- (Dávid, Szilárd és Ábel) meg a két lányunoka (Anna és Zsófia) jelenti a boldogságot, akik közül a legidősebb harmincéves, míg a legfiatalabb még alapiskolás. Van köztük, aki menedzsernek tanul, de olyan is, aki a nagypapa nyomdokaiban tanul(t).

Több, Fülekről szóló könyv társszerzője és szerkesztője is, így magától értetődőnek tar(Képek: Gecse Attila)

tóm, hogy gömöri létére befogadták. De erre a felvetésemre csak annyit jegyez meg, hogy bár már ötven éve ennek a városnak a lakója, soha nem fogadták el gyükernek. Egyszer eljött utána Danis Tamás Rimaszombatból, s szerette volna elcsábítani az ottani gimnáziumba, de a feleségével való hosszas mérlegelés után nemet mondott. „Ha pár évvel hamarább jött volna a felkérés, akkor talán nem álltam volna ellen a csábításnak. Nem a hely, hanem a magyarságom volt a meghatározó a számomra” - teszi hozzá.

Bár még 1991-ben otthagyta a gimnáziumot, továbbra is napi kapcsolatban van az épülettel, ugyanis oda jár ebédelni. „Néha elcsodálkozom a mai fiatalokon, s egyre inkább elször- nyülködve látom, mennyire nincsen tiszteletük és megbecsülésük a tanároknak. Ma már nem választanám újra ezt a pályát” - szögezi le a tanár úr, aki a karácsonyt valószínűleg az unokák társaságában tölti Komáromban. „Már nem szívesen utazom, de mit tegyek, nekem több a szabadidőm, hisz az emlékek mellett mostanában a »maradj talpon« maradt” - mondja már az ajtóban, s még egyszer megfogadtatja, hogy ez az írás nem róla szól majd, hanem a gimnáziumról.

Tanár úr, megpróbáltam a némileg elhamarkodott ígéretemnek eleget tenni.