Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)

2011-12-15 / 289. szám, csütörtök

20 Utazás ÚJ SZÓ 2011. DECEMBER 15. www.ujszo.com A világ fővárosának minden évszakban megvan a maga sajátos hangulata, ezért teljesen mindegy, mikor döntenek úgy, hogy ellátogatnak oda New York mindenkinek tartogat meglepetéseket Metró, nyüzsgés, ham­burgerek, hot dogok, gő­zölgő csatornák, minden tulajdonukat bevásárló­kocsiban tologató haj­léktalanok, öltönyös üz­letemberek, kövér néger nők szűk trikóban, mó­kusok, parkok, utcákat átszelő sugárutak, muf- finok, tűzlépcsők, nap­lemente, Szabadság­szobor, patkányok, Em­pire State Building, svá­bok, karácsonyfa, kor­csolyázás, kocogás, vá­sárlás, kiárusítások, Co­ca-Cola, McDonal's, ká­véval sétáló emberek. DEMECS PÉTER Egy történet lehet elcsépelt, de lehet új keletű is. Valakinek unalmas, valakinek szórakozta­tó. Van, aki megtalálja benne a poént, mások végigszundikál­ják, és néhány óra múlva már azt sem tudják, miről szólt az egész. Akadnak olyanok, akiknek örökre a szívükbe vésődik és mindig késztetést fognak érezni arra, hogy ismét végighallgas­sák, végigizgulják, -nevessék, vagy -álmodják az egészet. Ilyen érzelmeket kelt a város, amely­ről már mindenki hallott, amelyben már sokan jártak, s amelyet sokan imádnak és ugyanannyian utálnak. Ilyen ér­zéseket vált ki, legalább is ben­nem. NewYork Valamivel több mint kilenc óra. Ennyit kell végigszenved­nie az embernek a repülőben, ha Amerika nyugati partjára utazik. Az út viszont nem min­denkinek feltétlenül szenve­dés. Aki élvezi a repülést, mint például én, annak kifejezetten élvezet. Ebéd, desszert, kávé, egy-két jó film, s a pilóta beje­lenti: hölgyeim, uraim, meg­kezdtük a leszállást a J. F. Ken­nedy reptérre; kérem, min­denki kapcsolja be a biztonsági övét, az ülések támláját ismét helyezzék függőleges helyzet­be, az ablakokon pedig húzzák fel a napellenzőt. Kezdődjön hát a kaland - teszem hozzá én. Mert mi más lehet idegen or­szágban, városban barangolni. Kaland Az első érzés, ami úrrá lett rajtam, amikor teli kofferekkel lemásztam a metróállomásra, a félelem volt. Mindenki tömeg­gyilkosnak tűnt, úgy éreztem, mintha a körülöttem állók mást sem csinálnának, csak figyel­nék, mikor lökjenek a közelgő metró elé, és hogyan kapják el esés közben a táskámat, hogy elrabolják a pénztárcámat. Fura érzés volt, még az utcán, a szállodám környékén sem tudtam tőle megszabadulni. Mivel fő foglalkozásom nem az, hogy apám fia vagyok, nem is engedhettem meg magamnak a legdrágább szállodát. De nem baj, mert így legalább belekós­tolhattam abba, milyen a csillo­gó New York másik oldala. Elő­ször ijesztő, s aztán már magá­val ragad. Később rájöttem, miért volt olyan fura érzésem az emberek­től. Gondoljanak csak vissza, hány New Yorkban játszódó filmet láttak, s azokban hány je­lenet játszódott metróban. Az esetek többségében megvertek, megerőszakoltak, megöltek, leköptek vagy kiraboltak vala­kit. Ezt látjuk a tévében, ezt hisszük el. Pedig a valóság nem ilyen, nem csak ilyen. Többmil­liós városból nem lehet kiirtani az erőszakot, de azért nem ez a jellemző a világ leglüktetőbb központjára. New York igenis biztonsá­gos, csak kerülni kell a bajt, például úgy, hogy nem szemez­getünk sokáig gyanús alakok­kal. Jobb, ha nem is nézünk a szemükbe, csak úgy átnézünk rajtuk. Ott ugyanis mindenki eltűr mindenkit, kivéve a Puer­to Ricó-i izompacsirtákat, akik­nek kések, koponyák, meztelen nők vannak a testükre tetovál­va, ők már egy puszta tekintetet is mérhetetlen provokációnak vélnek. Egynyelvű táblák fia elutazom, próbálom el­felejteni, ami itthon zajlik. A munkát, a politikát, a gondo­kat. Ez sikerült is New York­ban, valami mégis eszembe ju­tott. Például az, milyen jó ér­zés volt az időeltolódásnak kö­szönhetően olyankor felkelni, amikor az Új Szó szerkesztő­ségében épp a délutáni gyűlés kezdődött. A nálunk sokat ragozott nyelvtörvény, a kétnyelvű táb­lák problémájára is gondoltam. New Yorkban ugyanis annyi nemzetiség él egy helyen, hogy alig lehet megszámolni. Külön negyedük van a kínaiaknak, az olaszoknak, az oroszoknak, az ukránoknak, a németeknek, a franciáknak. S ezekben a ne­gyedekben minden az adott nemzetiség nyelvén van kiírva, az adott nemzetiség termékeit árulják az üzletekben, s ha nem tudunk kínaiul vagy olaszul, akkor aránylag nehezen boldo­gulunk. Mert a kínaiak ugyan segítőkészek, de jelentős részük alig tud jobban angolul egy kö­zép-európai általános iskolás diáknál. S azt gondolják, hogy ez valakit zavar? Hogy éveken át azon lovagolnak, miért nem írja ki angolul is teásboltja ajta­jára a 69 éves Hje Cün-min, hogy üzlet, meg nyitva tartás, meg hétfő, kedd szerda stb.? Nem. Ez ugyanis senkit nem ér­dekel. New York egyik hihetetlen sajátossága a sokrétűség. Már- már elhittem, a kínai China- townban, tehát a kínai város­ban sétálgatva, hogy Kínában vagyok, amikor egy sarok mögé betérve a járdán asztalok, szé- kekjelentek meg, s egyszer csak olaszul kezdtek rám kiabálni: „Ciao, pizza, pasta.” Ez volt a kis Olaszország, a New York-i Litt­le Italy. Ami a valóságban ezer kilométerekre van egymástól, az itt csak egy utcasaroknyira. A karácsonyfa esete Na és akinek olyan szeren­cséje van, mint nekem volt, hogy épp december elején ér­kezik New Yorkba, annak lehe­tősége nyílik megnézni a világ legnagyobb karácsonyfájának kivilágítását. Tudják, ez az a fa, amelyet aznap este világszerte mutogatnak a hírekben, amely előtt egy nagy - a valóságban nagyon kicsi - jégpályán lehet korcsolyázni a Rockefeller Cen­ter előtt. HASZNOS TANÁCSOK KIUTAZÁS ELŐTT ♦ Az étkezés New Yorkban igazán nem drága. Bár­mennyire is híve az egészsé­ges életmódnak, legalább egyszer próbálja ki az igazi amerikai hamburger ízét. Nem McDonaldsra gondolok, olyan éttermi hamburgerre. Hatalmas zsíros húsdarab, csomó hasábburgonya, egy kis saláta hozzá, na meg kóla. Mindezt kevesebb mint 10 dollárért is megkapja, s jólla­kik vele. Ne hagyja ki a kínai éttermeket vagy gyorsétkez­déket, sokkal jobbak, mint ná­lunk. Kevés pénzért sok kaja, jó minőségben. ♦ Szlovákia állampolgárai­nak nem szükséges az USA-ba vízum. Csupán ki kell tölteni az úgynevezett ESTA jelent­kezési ívet, kredit- vagy bankkártyával kifizetni a 14 dolláros illetéket, ami körül­belül 12 euró. Az összes kér­vényt egy automatikus rend­szer hagyja jóvá, tehát nem kell attól tartani, hogy eluta­sítják az embert. Két évig ér­vényes, ez idő alatt bár­mennyiszer kiutazhatunk. ♦ A repülőn kapnak még egy kis űrlapot, amit minden USA- ba utazónak ki kell töltenie, függetlenül attól, hogy ví­zummal vagy vízum nélkül utazik. Itt csak a nevüket, a repülőjárat számát, az USA- ban való tartózkodásuk címét és azt kell meghatározni, kö­rülbelül hány dollárt visznek magukkal. ♦ Ha repülőjegyet keres, akkor próbálja kombinálni a járatokat. Ez ugyan időigé­nyes, ugyanakkor sokat meg­spórolhat vele. Átlagosan a repülőjegyek 400 euróba ke­rülnek, áld ügyes, az kétszá­zért is vehet. S csak egy át­szállással. ♦ Kerülje a gyanús alakokkal való szemkontaktust, s ha már megszólítja ilyen ember, hagy­ja inkább faképnél, sétáljon el. Mindegyik mindig pénzt akar, s elvégre nem osztogatni ér­keztek. Nem igaz, hogy min­denkinek, aki kér, legalább egy dollárt kell adni. En egy hét alatt csak egy hajléktalan­nak adtam, de csak azért, mert megsajnáltam. Nem kért. ♦ A turistavonzó látnivalókat próbálják hét közben látogatni, olyankor kevesebb az ember. ♦ Ha először utaznak a vá­rosba, ne vigyék túlzásba a programot. Kényelmesen, la­zán tervezzék be a látnivaló­kat. A várost sokkal jobb ké­nyelmes tempóban, mint ügetve megismerni. ♦ Ha gyermekekkel utaznak, ne hagyják ki a New Yorkban található két állatkert valame­lyikét. Az egyik a Central Park nyugati csücskében van - aránylag kicsi, de kedves -, a másik Bronxban. A bejárat közvetlen a metrómegállónál van, így nem kell a veszélyes negyedben sétálgatni. Nem bánják meg, az utóbbi a világ legnagyobb városi állatkertje, s itt él Amerika legnagyobb hegyi gorillaállománya. Ja és még egy: a híres Time Square téren található a világ legna­gyobb játékboltja, a Toys „r” us. Hát oda feltétlenül menje­nek el, akár gyerekkel vannak, akár nem. ♦ A szállás kiválasztásánál legyenek elővigyázatosak. Manhattanben is lehet olcsó szállodát találni, csak keresni kell. Nem biztos, hogy a leg­drágább a legjobb, s az olcsók­kal is gondok vannak, például a svábok vagy az atkák miatt - olvassák el a booking.com vagy a tripadvisor.com olda­lon az ott éjszakázó vendégek tapasztalatait, így elkerülhetik a kellemetlen meglepetéseket. A legbiztosabb, ha világszerte ismert szállodahálózatok va­lamelyikét választják. Azok­ban általában az európai mi­nőséget kapják. Ha egy hétre mennek, akkor lakást is bérel­hetnek, ez sem olyan drága. Igazán csak madártávlatból érzékelik, milyen hatalmas a város

Next

/
Oldalképek
Tartalom