Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)

2011-12-14 / 288. szám, szerda

www.ujszo.com UJSZO 2011. DECEMBER 14. Kultúra 7 A színházigazgatók idejük nagy részét pályázatírással és szponzorok hajkurászásával töltik Színházaink mellékszerepben? Jelenet a Komáromi Jókai Színház Cseresznyéskert című előadásából (Dömötör Ede felvétele) Miért van szükség ki­sebbségi színházakra? Van-e közönségük, kik azok, akik színázba jár­nak, és kiknek kell ház­hoz vinni a kultúrát? Mennyibe kerül mindez? Jobban járnak-e, ha az állam a fenntartójuk, vagy inkább más finan­szírozási lehetőségek után nézzenek? JUHÁSZ KATALIN Mindezekről és még sok egyébről szó esett azon a hétfői konferencián, amelyen a hiva­tásos kisebbségi színházak helyzetének feltérképezésére, illetve jövőjükkel kapcsolatos jóslásra” vállalkoztak a (jelen­leg még) illetékesek, az érintet­tek aktív közreműködésével. Az ország lakosságának 15 százaléka vallja magát vala­mely nemzeti Idsebbséghez tar­tozónak, „minimum kilenc” nyelvi közösségről van szó, Szlovákia tehát e tekintetben Európa leggazdagabb állama. A kultúra viszont az utóbbi húsz évben egyetlen kormányt sem érdekelt túlzottan, a kisebbségi kultúra pedig lassan csak azo­kat érdekli, akik csinálják, illet­ve akiknek csinálják-jelentette ki Rudolf Chmel. A kisebbségi és emberi jogi miniszterelnök­helyettes ezzel kapcsolatos haj­dani optimizmusa mára eltűnt, mint' albínó muslinca a tejben. Azt pedig senki sem tudja, mi lesz a helyzet jövő ilyenkor. Egy demokráciában a kultúra auto­nóm területnek számít, az állam nem avatkozhat bele politikai és ideológiai eszközökkel. A fel­tételeket azonban az állam te­remti meg, és válság idején minden ágazat fontosabb a kul­túránál. Négy profi kisebbségi szín­ház működik hazánkban, jelen­leg megyei fennhatóság alatt. Arról már nem a megyék tehet­nek, hogy a fiskális decentrali­záció félbe maradt kis hazánk­ban, így alig akad pénz a működésre, a szánalmas fizeté­sekre, illetve az épületek üze­meltetésére. A kassai Romathan a romáké, az Andrej Duchno- vičról elnevezett eperjesi szín­ház a ruszin és ukrán ajkúaké, a Komáromi Jókai Színház és a kassai Thália pedig a miénk. A két kisebbségi táncszínház egyike a Duchnovič Színház osztódásával jött létre nemrég, az Ifjú Szivek pedig egyedüli in­tézményként kikerült a kulturá­lis minisztérium hatásköréből, és átkerült a kisebbségi minisz­terelnök-helyettes hivatalához. A hivatal emberei szerint a töb­biek számára is ez lenne a leg­szerencsésebb lépés a jövőre nézve, lefektetett játékszabá­lyokkal, stabiljogállással. A színházigazgatók idejük nagy részét pályázatírással és szponzorok hajkurászásával töltik, hiszen ez az „ágazat” még akkor sem lenne nyereséges, ha teljesen áttérnének a zenés­táncos népszórakoztatásra. A belépőkből származó bevétel legjobb esetben is a költségek 30 százaléka, nyereségről tehát nem is álmodhatnak. Tóth Ti­bor komáromi direktor szerint hiába színes a kínálatuk, a tévé kényelmessé tette az embere­ket, elszoktatta őket attól, hogy kitegyék a lábukat otthonról a kultúráért. A tájolás is sokba ke­rül, a vidéki kultúrházak szegé­nyek, elavult színpadtechniká­val, lerobbant épületekkel. Ah­hoz, hogy meghívhassanak egy- egy előadást, nekik is pályázni­uk kell a költségekre, és termé­szetesen inkább a könnyebb műfajt választják, hogy leg­alább valamicske visszajöjjön a jegyekből. A Thália társulata még töb­bet tájol, évi 160-190 előadá­suk 60-70 százalékát Kassán kívül tartják. Közönségük szin­tén a könnyebb műfajt prefe­rálja, és mivel a városban csu­pán 9 ezer magyar él, Czajlik József igazgató az előadások feliratozását tervezi, hogy a kassai szlovákokat is becsábít­sa. Érdekes adat, hogy míg csupán 250 bérletes nézőjük van, a színház éves nézőszáma - a tájelőadásoknak köszönhe­tően - eléri a 45 ezer főt. És mi­vel más megyék területén is rendszeresen fellépnek, Czajlik az érintett megyei önkormány­zatoktól is szívesen fogadna némi támogatást e célra. Lát­szólag nem ide tartozik, de árulkodó adat a hazai magyar színjátszás helyzetéről, hogy a két magyar teátrum 1996-ban vett fel utoljára pozsonyi dip­lomás hazai magyar színésze­ket. Magyarországról és Er­délyből képzett színészek, az utcáról lelkes amatőrök kerül­tek a társulatokba. Ezt a szo­kást Czajlik József törte meg az idei szezon elején. Az állam legbőkezűbb az uk­rán színházzal volt, akikre a komáromi 56 ezres és a kassai 45 ezres közönséghez képest 10 ezren kíváncsiak évente. A társulat azonban fontos szere­pet játszik a nemrég kodifikált ruszin nyelv megőrzésében, ráadásul minden darabot ma­guk fordítanak, ezzel is tartós értéket képezve. Amint azt Jana Kovácsová- tól, a kassai megyei hivatal kul­turális osztályvezetőjétől meg­tudtuk, egy nemzetiségi szín­házba beülő néző 17 euróba „kerül”, és mivel a jegyért nem mernek átlag 6 eurónál többet kérni, a különbözeiét a megye állja. Kovácsová ennek ellenére nem szeretne „megszabadulni” a színhá­zaktól, és nem osztja Rudolf Chmel véleményét a kor­mányhivatal kötelékébe való átlépés pozitívumairól, mivel szerinte a teátrumoknak több lábon kell állniuk, főleg ma, amikor az Európai Unió hely­zete sem stabil, Szlovákiáról nem is beszélve. Feltehetően ez volt az utolsó ilyen találkozó az illetékesek és az érintettek között, hiszen a márciusi választások után nem tudni, mi lesz a hivatal sorsa. Lehet, hogy besüllyesztik a kul­turális minisztériumba, vagy a kisebbségi kultúra képviselői kapnak a nyakukba egy Smer- es vitézt. És akkor majd vissza­sírhatják a 2011 -es kánaánt... Az öt embert összeköti, hogy szellemi szempontból rokonok, és nagyon közel álltak az íróhoz Görgey Gábor barátaira emlékezik új művében AJÁNLÓ Öt arckép címmel jelent meg a Corvina Kiadó gondozásában Görgey Gábor író, költő, dráma­író új könyve, amelyben legkö­zelebbi barátaira, mentoraira, Kosáry Domokosra, Vas István­ra, Pilinszky Jánosra, Darvas Ivánra és Mensáros Lászlóra emlékezik. Görgey Gábor el­mondta: a XX. századi magyar kultúra öt meghatározó egyéni­ségének arcképét próbálta megrajzolni, azon barátaiét, akik nélkül elképzelhetetlen lett volna az ő pályája is. „Az öt embert összeköti, hogy Görgey Gábor Öt arckép _í_______________ szellemi szempontból rokonok, másrészt mindnyájan nagyon közel álltak hozzám. Vas István és Kosáry Domokos atyai jó ba­rátom volt, Pilinszky János az első mesterem a költészetben, Darvas Iván és Mensáros László pedig közeli munkatársaim vol­tak a színházban” - fogalmazott az író. Hozzátette, hogy Mensá- rosnak darabot írt Galopp a Vérmezőn címmel. „Az ősbe­mutató a kis-Madáchban volt 1983-ban” -jegyezte meg. A könyv „szubjektív esszék” és interjúk gyűjteménye. „Men­sáros akkoriban már súlyos be­tegen a Kútvölgyiben feküdt, úgy kellett kilopnom őt a kór­házból egy késő esti órán. Egész éjszaka beszélgettünk” - emlé­kezett. A cikk megjelenése után két héttel Mensáros László meghalt. „Nem tudtam, hogy az utolsó beszélgetésünkre készü­lök. Több mint fél évszázados barátság ért véget” - tette hozzá. A szövegek nagy részét az elmúlt időszakban írta, a többi régebbi kritikák, interjúk és nekrológok gyűjteménye. „Öt nagy kortár­sam közismert és szellemi arcát akartam kiegészíteni olyan vo­násokkal, amelyek a személyes kapcsolatban mélyebben bon- takoztakki”. (MTI) RÖVIDEN Évzáró zalántiborongással Dunaszerdahely. A Vámbéry Irodalmi estek mai évzáró rendezvényének vendége Zalán Tibor József Attila-díjas köl­tő, akinek Szétgondolt jelen című, az AB-ART kiadó gondo­zásában megjelent verseskötetét Tóth László József Attila-dí­jas költő mutatja be. A18 órakor kezdődő est helyszíne a Se­ven bár, a két házigazda Balázs F. Attila és Hodossy Gyula. Zalán Tibor a vallomásos líra hagyományos elemeit az avantgárd formaújító gesztusaival állítja meglepő, olykor paradox összefüggésekbe. Költészetére jellemző a hagyo­mányos szövegegység felbontása, az irodalmi és képi elemek egybeszerkesztése. A „zalántiborongás” kifejezés jól jellemzi egyéni hangvételét, (juk) Fiatal tehetségek jutalmazása Dunaszerdahely. A Cséfalvay Alapítvány, mely fiatal ma­gyar tehetségeket támogat a zene, az irodalom, a képzőművészet és a sport területéről, december 16-án 14 órai kezdettel a Perfects tükörtermében tartja első díjkiosztó ünnepségét. A díjátadóra várják az érdeklődőket, (t) Életvezetési tanácsok a villában Dunaszerdahely. A Családi Könyvklub karácsonyi feszti­váljának keretében ma este megtudhatjuk, ki is az a coach, az­az életvezetési tanácsadó. Póda Erzsébet és Bolemant Éva a Barátnő Life Coaching képviseletében segítenek az érdeklő­dőknek saját maguk alaposabb megismerésében. Az est har­madik vendége Endrei Judit, az ismert televíziós személyiség Kemény Dénessel, a magyar vízilabdaválogatott edzőjével, egy sikeres emberrel készített interjúkötetet. Helyszín a Ver­mesvilla, a kezdés időpontja 18 óra, a belépés ingyenes, (juk) Megnyílt az Arkimedeion Siracusa. Tökéletesen működnek Arkhimédész rekonst­ruált gépei a zseniális ókori tudósnak és feltalálónak szentelt szicíliai múzeumban. Szülővárosa, Siracusa Arkhimédészről elnevezett terén kapott helyet az Arkimedeion: Dél-Olaszor- szág nemrég megnyílt legelső multimediális tudományos múzeumában nemcsak megtekinthetők, ki is próbálhatok Arkhimédész gépei. A Leonardo da Vinci elődjeként tisztelt Arkhimédész időszámítás előtt 287-212 között élt. Többek között harci gépeket épített. (MTI) A FÍK tagjai: balról jobbra Saróka Liliána, Mucha Attila, Vörös Gergely, Czucz Enikő, Dobry Judit, valamint a beszélgetés vezető­je, Csehy Zoltán (Juhász Katalin felvétele) Rendhagyó szemeszterzáró fiatal írókkal Bolygót varázsoltak elénk Uj SZO-TUDOS1TAS Pozsony. Remek hangulat­ban zajlott a Comenius Egye­tem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének és a Fiatal írók Körének (FÍK) évzáró délután­ja a pozsonyi magyar intézet­ben. Csehy Zoltán ezúttal nem tanárként, hanem költőként, irodalomtörténészként faggat­ta a hazai magyar irodalom leg­fiatalabb korosztályának kép­viselőit, akik fel is olvastak műveikből. A hazai színtéren egyre ismertebbé váló, több versenyen sikerrel szereplő Sa­róka Liliana megzenésített ver­sei foglalták keretbe a Bolygót varázsolsz elém című rendez­vényt, amelyre nem csak a ma­gyar szakos egyetemisták vol­tak kíváncsiak. A szemesztert Misad Katalin tanszékvezető értékelte, továbbá kiemelte a tanszék és a magyar intézet kö­tött kialakulóban lévő szoro­sabb együttműködés előnyeit. Az ezt követő karácsonyi műsorban egyértelműen Kere­pesi Igor másodéves hallgató aratta a legnagyobb közönség- sikert, szónokként, illetve iro­dalmi parodistaként. (juk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom