Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)
2011-12-14 / 288. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. DECEMBER 14. Vélemény És háttér 5 Szlovákia egyértelmű kiállásával megnövelte az EU-tagországok bizalmát az ország irányába Bizalom nélkül nem megy Miközben Magyarország újabb magánszámmal vetette magát észre a múlt heti EU-csúcson, Szlovákia politikai elitje úgy döntött, teljes mellszélességgel támogatja az unió megmentését és stabilizálását megcélzó német-francia javaslat- csomagot. RAVASZ ÁBEL A közös fellépést nemcsak a volt kormánykoalíció három pártja, hanem a Robert Fico vezette Smer is támogatja, utóbbi azt is bejelentette, előfeltételek nélkül hajlandó elfogadni a Lisszaboni Szerződés szükséges módosításait is. Ellenállás csak a széleken alakult ki, a li- bertárius SaS és a nacionalista SNS részéről. Bár azon lehet vitatkozni, hogy a javasolt mentőcsomag iránya az elvárásoknak megfelelő-e, van egy olyan roppant fontos tényező is, amely szubjektív szempontok alapján alakul. Ez pedig a bizalom, mind a piacok, a befektetők, mind a lakosság részéről. Az nem új felismerés, hogy a gazdasági folyamatok alakulásában jelentős része van a szereplők saját elvárásainak, azaz, hogy miként értékelik a zajló eseményeken és hogyan tekintenek a jövőre. Ha az érintettek nem hisznek egy kormányzati intézkedés potenciális sikerében, ha nem működnek együtt annak kivitelezésében, nagyon kevés az esély annak sikerére. Erre jó példa volt a második Gyurcsány-kormány tevékenysége is, és az sem véletlen, hogy Orbán Viktor is folyamatosan a bizalom visszaszerzésének fontosságáról beszél. Ebben a tekintetben Szlovákia hozzáállása az EU stabilizációjához példás. Ebben ugyan szerepe van annak is, hogy Robert Fico a kormányzásra készülve már saját képét építgeti, de ez a végeredményen nem változtat: Szlovákiában az SaS és az SNS eleve mélyen elkötelezett és nehezen meggyőzhető szavazóbázisain kívül konszenzus alakult ki azzal kapcsolatban, hogy az, hogy az ország az EU mögé állt ebben a nehéz helyzetben, az egyetlen lehetséges döntés. Az, hogy ezt a döntést nem kell mindenkinek újra és újra megkérdőjeleznie saját magában, éppen a felfelé irányuló (állam és EU iránti) bizalom olyan fontos intézményét építi tovább, mely a társadalom működésének egyik kenőolaja. Másfelől Szlovákia egyértelmű kiállásával megnövelte az EU-tagországok bizalmát az ország hányába, és kitörölte az eurómentőöv körüli problémák által felvetett kérdőjeleket. Ezzel szemben Magyarországon a kormány kettős kommunikációja, tojástánca miatt az utca embere már sem így, sem úgy nem fog bízni az EU rekonstrukciójában. Ez a fajta bizalmatlanság, mely jó eséllyel összenő a politika iránti fokozódó és rekordméretű elégedetlenséggel, pedig végül visszahat a gazdasági teljesítményre és az emberek életkedvére is. Mind a Fidesznek, mind a SaS-nek igaza van, amikor ellenérveket fogalmaz meg a stabilizációs csomaggal kapcsolatban - a gazdaságpolitika inkább művészet, mint tudomány, nem egyetlen álláspont létezik. Míg azonban egy Nagy-Britannia talán (?) megteheti, hogy saját lábára állva próbálja meg átvészelni a válságot, addig az biztosra vehető, hogy a közép-európai kisállamokra összekapaszkodás nélkül nyomorúság vár. Jelenleg nincs jobb út, mint amit az EU kínál: és ha már mennünk kell, akkor jobb önszántunkból és bizakodóan. Szöveg nélkül (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Nagy pofon VERES ISTVÁN Mint vasárnap megtudtuk, 28 párt indul a márciusi előrehozott választásokon. Ez most jó, vagy nem? - kérdezhetnénk. De nem kérdezzük. A 28 gárdából a parlamentbejutásra talán hétnek van esélye. Képzeljük el, ha olyan választójogi törvényünk lenne, hogy aki indul, automatikusan bekerül a parlamentbe néhány képviselővel. Az maga lenne a káosz, bár az elmúlt másfél év parlamenti eseményeire visszatekintve szintén a káosz szinonimái jutnak eszünkbe. Nagy káosznál viszont jobb a kis káosz. Ez a megállapítás viszont nem érvényes a pofonokra. Kis pofonnál ugyanis mindenképpen hasznosabb a nagy pofon, utóbbi ugyanis képes észre téríteni azt, aki kapja. A márciusi választásokon nagy pofonra számíthat az induló 28 párt közül húszegynéhány. Köztük a „hagyományteremtő” Egyszerű Emberek, akik azt hirdetik, hogy az lenne az igazságos, ha a parlament tele lenne független jelölttel. Az egyszerűek vezetője, Igor Matovič viszont az elmúlt időszakban sikeresen letesztelte ezt a modellt, és bebizonyította, hogy a médiaszereplésen kívül nem igazán használható másra. Ha ugyanis Matovičék csak eggyel kevesebben lettek volna a törvényhozásban, és a kormány nem szorult volna a szavazataikra, senki rájuk sem bagózott volna. így is csak megakadályozni tudtak bizonyos dolgokat, elérni szinte semmit. Egyetlen valamirevaló kezdeményezésük volt, hogy az alkalmazottak választhassanak, ebédutalványokat szeretnének-e kapni, vagy az azoknak megfelelő értékű pénzt. Támogatást nem tudtak szerezni, ezt is leszavazták. A kis pártok hajlamosak azt hinni, hogy ott lenni a parlamentben jelent valamit. Ez viszont nem így van. Szájjártat- ni nem csak a parlamentben lehet. A valami a kormánytagság. Onnan már el lehet valamit érni. Márciusban viszont Robert Fico fogja megmondani, ki lesz a következő kormányban. Senki más, csakis ő dönt. Csúnyán hangzik, viszont a Smerrel nem árt jóban lenni. Ezt sokan tudják. A mostani választások előtt tehát nem lesz elhatárolódás: mi nem megyünk a Smerrel, meg mi sem, mert az alapvető értékek és az ország ilyenolyan blablabla. Ilyen most nem lesz. Akit a Smer elsőként megszólít, az megy vele a koalícióba. És nem fog rajta sokat gondolkodni. Mert nem lesz mellébeszélés, hogy mi csak akkor megyünk Ficóékkal, ha jön még egy harmadik is, nem. A Smemek nem kell hárompárti kormány. Saját magukkal nem tolnak ki. Ráadásul a hétvégén Fico megnevezte azt a három pártot, amelyiket a március utáni koalícióra érdemesnek tart (KDH, SDKÚ, Híd). Viszont ha megszerzi a 76 képviselői helyet, akkor maga alakít kormányt. Az aztán tényleg nagy pofon lesz. Mindenkinek. De legalább tanulunk belőle. KOMMENTAR Viharkabát kígyóbőrből SZOMBATHY PÁL Azt hitték, napsütés lesz, de viharkabát kell - így magyaráz a magyar miniszterelnök, a I rögtönzések robotosa. Áll a parlamenti pul- 1 pituson szegény, ül a tévéstúdióban vagy zsebre dugott kézzel nyilatkozik a folyosón, komoly arccal beszél. Nincs irigylésre méltó helyzetben. Csakhogy ebbe a csapdába ré-__ szint a maga kevélysége, restsége juttatta. Elrugaszkodás: ez az az esztendő, amely egyelőre mindig jövőre lesz. Egyfelől zúdul a baj a magyarságra, válságok, spekulációk és külföldi bosszúhadjáratok formájában. Nagyjából ezt a képet tárja elénk az ország vezetője. Másfelől azonban késlekedés, tanácstalanság, kényelmesség, dölyf, hebehurgyaságok, felkészületlenség, érthetetlen toporgás és kapkodás van az élcsapatban. A komoly szellemi potenciálokkal bíró kormányzó magyar jobboldal rátermettebb kétharmada inkább a háttérbe húzódva figyel, szorít, kétkedik, aggódik. Pedig ötletei, terve és tennivalója is lenne. Erőltetett, bomírt szövegek Orbántól, ráolvasás gyanánt. Viharkabát, gyorsnaszád, a válság mint kígyó. Évekig nem olvasott előrejelzéseket? Azt hitte, attól lesz szép idő, hogy hatalomra kerül? Elhitte Matolcsyjának, hogy kint jó idő van? Az EU-konfliktus kapóra jöhet, hogy a magyar költségvetés újratervezését a külső körülményekre lehessen fogni. Eljöttek a kellemetlen pillanatok, vállalni kell a konfliktusokat, valódi tervet kell alkotni, nem tervborítót címkézni és bevezetőket írni csupán. Elfújta a Széli Kálmán Terv, ez van. Dolgozni kell, kevésbé látványosan, vért izzadva, alázattal, sok kudarc közepette. Csaba László közgazdásszal egyetértve szeretnék egy kicsit unalmasabb országban élni. Megszűnhetne végre a kormányzást körüllengő ideiglenesség érzete, a kapkodás, a nagy svunggal beharangozott kvázifordulatok sorozata. Nyugi: viharban ez a legjobb jelszó. Legyünk kevésbé alanyi költők, inkább szellemes melósok. Kéne ide egy kis német szorgalommal kevert angolszász derű és tömörség. Egyszerűen jóval több szellemi kapacitást, energiát, tisztességes, eszes szorgalmat kell bevonni a közösség szolgálatába. Ez a fajta viszont önálló, igyekszik független maradni, visszabeszél, kétkedik munka közben is. És hálátlan is gyakran. Kezelése nagy energiát, türelmet, széles látókört igényel. A konyhában a fedő mozog már néha, bár még inkább csak akkor, ha a kukta elfordul. A szerző magyarországi publicista TALLÓZÓ OSZTRÁK LAPOK Az Európai Unión belüli német-francia „tengely” túlságosan nagy túlsúlyától óvott az osztrák külügyminiszter Berlinben - jelentették osztrák lapok. Németország és Franciaország eljárása sok másik országban „kellemetlen érzést” vált ki, mert nem érzik magukat a döntésekbe bevonva - mondta osztrák tudósítások szerint Michael Spindelegger, az osztrák diplomácia vezetője Angela Merkel német kancellárnál tett hétfői látogatása során. Ha Párizs és Berlin minden fontos csúcstalálkozó előtt előre meghozzák a döntéseket, akkor a külvilág nem érzékeli az Európai Unió erejét - idézte Spindeleggert a Der Standard című lap. Az osztrák diplomácia vezetője amellett foglalt állást, hogy kísérletet kell tenni Nagy-Britannia meggyőzésére. Ennek érdekében meg kell próbálni olyan új területeket találni, ahol közös álláspont érhető el Nagy-Britannia és a többi tagállam között. Az EU-nak és a szigetországnak a jövőben is „közös úton” kell haladnia - mondta. Az osztrák kormány kedden Bécsben az előző heti csúcstalálkozóra hivatkozva felújította a tárgyalásokat az ellenzékkel abban a kérdésben, hogy alkotmányos törvényben rögzítsék a strukturális deficit felső határát. Az úgynevezett adósságféket az ellenzék nem támogatta a brüsszeli találkozót megelőző utolsó parlamenti ülésen, ezért azt csak egyszerű többséget igénylő törvény keretében szabályozta a parlament. Ma várhatóan rendkívüli parlamenti ülésen foglalkoznak az előző heti brüsszeli megállapodással és az osztrák adósságfékkel. (MTI)
