Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)
2011-12-01 / 277. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. DECEMBER 1. Közélet 3 Simon Zsolt: ha a szlovákiai gazdák a saját jövőjüket akarják megvédeni, ne féljenek, álljanak ki, és mondják el azt, amit őszintén gondolnak Az élelmiszertörvény vitája megmutatta, az üzletláncok agresszíven lobbiznak a parlamentben (Tomáš Benedikovič felvétele) A 2013 utáni uniós agrár- támogatások körüli vita, a Tokaj-ügy, az új élelmiszertörvény - csak pár téma azok közül, amelyek napjainkban a szlovákiai gazdákat leginkább foglalkoztatják. Ezekről és a legutóbbi politikai történésekről Simon Zsolt földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterrel, a Híd alel- nökével beszélgettünk. MOLNÁR IVÁN VERES ISTVÁN A szlovákiai gazdák körében az elmúlt időszakban az egyik legnagyobb felháborodást a 2013 utánra szóló közös uniós agrárpolitika koncepciója váltotta ki, mivel egyértelműen a régi uniós tagországokat részesíti előnyben az újakkal szemben. Mit tesz a szaktárca azért, hogy a számunkra kedvezőtlen helyzetet legalább némiképp enyhítse? A problémakört két részre kell osztani. Külön történet az Európai Unióval folytatott tárgyalásaink, valamint a támogatások Szlovákián belüli újraelosztása. A támogatások elosztása ma úgy zajlik, hogy a mezőgazdaságilag intenzív déli területek kapják a legkevesebb támogatást, holott Nyugat-Európában a támogatási rendszer éppen fordított. Ha Szlovákia csak azt fogja elérni Brüsszelben, hogy több pénzt kapjon, az ország egyes régióm belüli különbségek tovább nőhetnek. Ha megnézzük, hogy milyen a nyereségesség ala-. kulása az egyes régiókban, azt látjuk, hogy az intenzív régiókban veszteség termelődik, az extenzív régiókban pedig magas nyereség. Ez is azt mutatja, hogy a jelenlegi rendszer nem jó. Ezért fontos számunkra, hogy a következő időszakra szóló agrárpolitikában a Szlovákiának juttatott támogatások növelésével párhuzamosan engedjék meg azt is, hogy a támogatások országon belüli elosztásán változtathassunk. Hogyan képesek együttműködni a többi új uniós tagországgal az érdekek érvényesítésében? Ez kérdéscsoporttól függ. Általában azt mondhatom, hogy a 27 tagországból 19-nek nem tetszik, hogy a támogatások 30 százalékát zöld programokhoz kellene kötni. Hat tagországnak, köztük Szlovákiának, gondja van azzal is, hogy legyen felső határ a támogatásokra. Ebből is látszik, hogy csak alkalmi csoportosulásokról beszélhetünk. A kérdés így az, hogy ki és mikor hajlandó engedni Simon Zsolt egy-egy kérdésben. Hosszú tárgyalásokra számítunk. Mennyire egységes a közös agrárpolitikával kapcsolatos álláspont a minisztériumon belül. Csicsai Gábor, a tárca államtitkára a közszolgálati rádió magyar adásának azt nyilatkozta, önök nagyon eltérően vélekednek a közös uniós agrárpolitikáról. A helyzet szerinte nem olyan rossz, mint ahogy a többség látja. Csicsai államtitkár úrnak természetesen joga van kifejteni az álláspontját. Az én nézetem az, hogy a szlovákiai gazdák akkor lennének egyenrangúak a franciákkal és a németekkel, ha az unión belül teljesen megszüntetnék a dotációkat, mert így lehetne a legjobban kiegyenlíteni a rendszert. Van a minisztériumnak egységes álláspontja a közös agrárpolitikáról, vagy az egyes kérdésekről még a tárcán belül is szakmai vita zajlik? A tárca a szakmai önkormányzatokkal közösen alakította ki véleményét, és nem egyik napról a másikra. A tárca jelenlegi álláspontjával a szakmai önkormányzatok is egyetértenek. Az egyik agrárönkormány- zat vezetője ugyanakkor azt mondta, a hazai gazdák körében nagy az elégedetlenség, de félnek kritizálni az állami szerveket, mert ilyesmi után ellenőröket küldenek a nyakukra. Ez nevetséges, senkit sem lehet megbüntetni azért, amit mond. Konkrét példát mondok: senki nem szállt rá az előző kormány mezőgazdasági államtitkárának, Marián Záhumenskýnek a cégére, holott perben álltam vele, amit meg is nyertem. Senki nem adott ki olyan utasítást, hogy ezt a céget minél többször ellenőrizni és likvidálni kell, mert aki ilyen utasítást adna ki, az visszaélne hatalmával. A gazdáknak azt tanácsolom: ne féljenek, álljanak ki és mondják el, amit gondolnak. Csak így tudunk segíteni az ágazaton. Dél- Szlovákiában például 2010 elején nem álltak ki következetesen a cukorrépa-termelés mellett, emiatt az akkori miniszter elvitt Dunaszerda- hely környékéről 3,5 millió eurónyi támogatást. A nyílt vita mindig előreviszi az ágazatot. Az Uyen „nyílt párbeszédre” az egyik legjobb példa a Tokaj márkanév körüli vita. Az ember csak kapkodja a fejét, és lassan már nem tudja, kinek higgyen. Mindenkit szeretnék biztosítani arról, a minisztérium azért harcol, hogy Szlovákia továbbra is használhassa a Tokaj márkanevet, mert ha ezt a terméket nem értékesíthetjük ezzel a márkanévvel, abban a pillanatban értékét veszti. Ugyanúgy termelhetik a borokat, mint eddig, csak veszít értékéből, hiszen ha a palackra az van ráírva, hogy Tokaj, akkor 20 euróért adhatják el, ha nem, akkor legfeljebb 5, vagy csak 2 euróért. Fenntartom, hogy a Szabadalmi Hivatal több törvényt is megsértve avatkozott be ebbe a kérdésbe. A 2009-től érvényes borászati törvény előírja, hogy a szakminisztériumnak kell kiadnia a termékleírást. Minisztériumunk nem adott ki semmilyen termékleírást arra a márkanévre, amire a Szabadalmi Hivatal hivatkozik. A hivatal egy olyan márkanevet (Tokaj Szőlészeti Térség) jegyeztetett be az uniós elektronikus rendszerbe, amely a 182/2005-ös törvény alapján létezik, ez a jogszabály azonban 2009 szeptemberétől nem érvényes. Az Európai Unió jogszabályai szerint meg lehet szüntetni a bejegyzést, ha nincs garantálva, hogy a termékleírást a továbbiakban is betartják. Egyeden egy kérdésem lenne: hogyan tudja Szlovákia garantálni a leírás betartását, ha nem létező törvény alapján lett megalkotva? A Szabadalmi Hivatal arra hivatkozott, hogy a termékleírásnak a márkanév 2009-es beírásakor érvényes jogszabályoknak kellett megfelelnie, ezért az időközben megszüntetett, de akkor érvényes törvény szerint járt el. Minden állami szervnek, minden egyes állampolgárnak, így a Szabadalmi Hivatalnak is a hatályos jogrend alapján kell eljárnia, nem pedig érvénytelen jogszabályok szerint. Nem tudom, a hivatalt milyen érdekek késztetik arra, hogy megsértse a törvényeket. A Tokaj márkanév megtartása érdekében a legfontosabb az lenne, hogy közös nevezőre jussunk Magyarországgal. Van valamilyen határidő a megegyezésre? Az ügyet az év végéig le kellene zárni, a Szabadalmi Hivatal lépése után azonban nem tudom, ez lehetséges-e még. Más téma. Felemásra sikeredett az élelmiszertörvény, hiszen a minisztérium néhány javaslatát nem úgy fogadták el, ahogy azt önök eredetileg képzelték. A minisztérium például javasolta, hogy a 4 napnál hosszabb szavatossági idővel rendelkező termékeket 48 órával a fogyaszthatóság lejárta előtt külön pulton kell elhelyezni. Az elfogadott változatban a 48 óra 24-re csökkent, viszont nem kötelező külön pultot felállítani, elég címkével megjelölni azokat a termékeket, amelyeknek lejár a fogyaszthatósági ideje. Ki javasolta ezt a változtatást? Ez a módosító javaslat a parlamenti vita során született. Óriási harc volt a minisztérium és az üzletláncok között. Emiatt nem került a törvénybe a sajtó által szégyentábláknak nevezett rendelkezés sem: a vásárlókat ezeken tájékoztatták volna kötelezően az üzletek arról, hogy lejárt szavatosságú terméket találtak náluk az ellenőrök. Ez valóban nem szokványos megoldás, de Szlovákiában az üzletláncok sem standard módszereket használnak, ha bármi történik, azt igyekeznek rákenni a beszállítókra. Az a javaslat, hogy nem kötelező a 24 órás pult, köthető konkrét képviselőhöz vagy párthoz? Ez szerintem nem, de az információs táblák az SaS javaslatára maradtak ki a törvényből. Az előrehozott parlamenti választások a pártpolitikában is hatalmas felbolydulást okoztak. A Híd alel- nökeként hogy látja az eddig történteket. Az MKP-val történő komolyabb együttműködés ki lett zárva. Hogyan értékeli ezt a lépést? Úgy gondolom, a Híd a maximumot ajánlotta, amikor azt mondta, az MKP képviselői helyet kaphatnak a listáján. Ezt ők elutasították, és ettől a perctől kezdve nem voltak hajlandók tárgyalni. A Híd listáját már lezártuk, és harcolni fogunk a választó- polgárok kegyeiért. Ez a célunk, ezt tettük az előző választások előtt is, amikor azt mondták, semmi esélyünk. Ha mindkét párt bekerül a parlamentbe, az MKP-val is hajlandók tárgyalni a közös kormánykoalícióról? A kérdés jogos, a válasz csak akkor lesz aktuális, ha már ismerjük a választások eredményét. Hogy tekint a Smerre, mint lehetséges koalíciós partnerre? Még emlékszem, milyen törvényeket fogadott el a Fi- co-kormány. Mi lenne most másképpen? Emlékszem, azt ígérték, a kisebbségi jogokkal kapcsolatban a status quo nem változik, és tudjuk, mi történt. A most leköszönő jobboldali koalíciónak sokkal pozitívabb volt a hozzáállása a kisebbségi kérdésekhez, mint a Fico-kormánynak. Kutyából nem lesz szalonna.
