Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)

2011-12-08 / 283. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. DECEMBER 8. Kultúra 11 Kellemes, sokszor újranézhető mozi a mától látható Szilveszter éjjel című romantikus vígjáték Szerelem, minden formájában Michelle Pfeiffer és Zac Efron kiragyognak a szilveszteri bolondozásból (Foto: Continentalfilm) Ez az a film, amelyet majd meg kell venni dvd-n is. Pontosabban talán nem is lesz rá szükség, mivel minden bizonnyal szil­veszter táján vagy éppen aznap ott lesz a képernyőn amúgy is. A nézőt pedig odaszegezi majd a készü­lék elé, mert minden koc­kájával frenetikus jóér­zéshangulatot sugároz. Összességében pedig azt sugallja, hogy semmi sem fontosabb, mint a szere­lem, minden formájában. TALLÓSI BÉLA Nézzük ezt a filmet, s egyre inkább úgy érezhetjük, ez a nagyszerű rendező, Garry Mar­shall megint olyan mozit csi­nált, mint amilyet korábbi örökzöldjével, a Micsoda nő!-vei sikerült megalkotnia. Olyan üdítő mozgóképes opust „gyártott” újból, ami jó, ha ott van elérhető közelségben a polcon, bármikor leemelhető, amikor, mondjuk, magunk alá kerülünk, és nem akarunk másnaposságot okozó tudat­módosítókhoz nyúlni, mert megteszi egy mozi is. Mint ez a romantikus vígjáték, amely a szeretet- és szerelemtöltetén kívül a reménynyújtásban is igyekszik odatenni magát. Rengeteg apró, egymással párhuzamosan futó, egymást átszövő történet bomlik ki benne 2011 utolsó napján ar­ról, hogyan élvezzük (már most filmen, előre) a 2012-re virradó szüveszter éjjelt. Ám történetei nem nyálas kis cu- korszirup-sztorik: ott van ben­nük némi szociális és lélektani háttér, a bohóckodás mögül előbukkannak egy kicsit szil­veszterire hangolt hétköznapi gondjaink is, amelyeket nem szilveszterkor sokkal nehezeb­ben viselünk. Az év utolsó nap­ján azonban valahogy tompítja a baj ok élét a kezdet - az új év - reményével feltöltött hangulat. Nem csak hótlaza, torokszo­rító jelenetei is vannak e vígjá­téknak. Az egész filmre vonat­koztatva elmondható, hogy ab­szolút emberi léptékű. Ám az a monológ, amelyet szerepe sze­rint kórházi ágyán Robert de Niró tói hallunk, azokkal a mondatokkal, amelyeket a mellette elszunnyadó nővér­nek mond el vallomásként, a film egyik legemberibb sugalla­ta. A szeretet fontosságának hangsúlyozásánál többet nem közöl ez a Robert de Niró-i vo­nal, meg talán annál sem üzen többet, mint amit már a Kis hercegből is tudunk, vagyis hogy kellenek a visszatérő mo­mentumok, amelyektől egyik nap különbözik a másiktól. Mégis jó újra meggyőződni ar­ról, hogy jól csak a szívével lát az ember. Van ennek a Szüveszter éj­jelnek a szerelemről elmondott több csodája mellett egy min­denek elé tehető: a Michelle Pfeiffer és a Zac Efron alakítot­ta figurák története. Mintha egy új Harold és Maude-féle sztori bomlana ki előttünk (a Harold és Maude egy 1971-es, élvezetes édes-bús amerikai vígjáték egy elkényeztetett gazdag ficsúrról és egy habó- kos öreg hölgyről). Ez a két szí­nész - Pfeiffer és Efron - olyan meghatóan, magával ragadóan alakítja a szerepét s játszik el egy ötletes, sziporkákkal teli jó sztorit, hogy ők vállnak ennek a bazi nagy szilveszteri bongás- nak a felfedezettjeivé. Az ő sztorijuk külön filmként is pompásan megélne. S van bőven nyüt (pl. a gye­rekszülésverseny) és rejtett humora ennek a sok szálon ki- bomló sztoriláncnak. Az egyik nagyon rejtve van, azért is ér­demes utalni rá, meg azért is, mert jó! A Jon Bon Jovi által alakított rocksztárért epeked- nek a női rajongók, köztük egy luxuskonyha előkelő alkalma­zottja, aki elolvad az énekes közelségében. S mikor a körbe- rajongott idol megjelenik a zöldségekkel-gyümölcsökkel gazdagon ellátott konyhában, a lány aléltan érdeklődik, hogy kaphat-e tőle autogramot. „Le­het-e banánra? - kérdezi. - Minthogy papír nincs kéznél!” - indokolja. E megszólalás gro­teszk szeüemisége sokfélekép­pen értelmezhető, még obsz- cén fantáziával is. Parádés színészgárda tolmá­csolásában annyi ötleteset, meglepőt és jót ad ez a film (még ha talán olyat is, amire azt mondhatjuk, nem is olyan ere­deti - mint pl. a liftbe rekedés), annyi reményt nyújt, és annyi melegséget sugároz féktelenül bolondos szilveszteri hangulat­tal körítve, hogy naponta jól érezhetjük tőle magunkat. És néha nem is kell több. A multifunkciós szerkezet az eddigi előkészületeket és a tervezett programot hivatott bemutatni A színpadon Európa kulturális fővárosa JUHÁSZ KATALIN Kassa. Januártól Kassa lesz Európa Kulturális fővárosa, ám ez a tény még mindig nem köz­tudott, legalábbis a helyi szer­vezők szerint az átlagpolgár keveset tud az eddigi előkészü­letekről és a tervezett progra­mokról. Ezt a hiányosságot le­het pótolni december 13-tól egy héten át. Ebben az idő­szakban turnézik az országban az a multifunkciós objektum­ként szolgáló „guruló pódium”, amely a győztes projektet hiva­tott bemutatni az érdeklődők­nek, méghozzá izgalmas és szórakoztató formában. A KULTOUR 2013 Pozsony­ban kezdődik, majd Zsolna, Besztercebánya és Eperjes érin­tésével érkezik vissza Kassára. A négyórásra tervezett prog­ram valamennyi városban 16 órakor kezdődik a főtéren, ü-­így nézett ki a tervezőasztalon (Képarchívum’ letve a belváros egy-egy frek­ventált terén. A szervezők elő­zetesen csak annyit árultak el, hogy helyben is értékes díjakat lehet nyerni, aki pedig veszi a fáradságot és kitölt egy kultu­rális témájú kérdőívet, bekerül a sorsolásba, és egy szlovák nyelvű Márai-kötetekből álló könyvcsomagot kaphat a kará­csonyfa alá a Kalligram kiadó jóvoltából. A kiadó néhány éve azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a kassai születésű Márai Sándor valamennyi művét megjelenteti szlovák nyelven. „Ez a speciális mobil-színpad építészek, formatervezők, gra­fikusok és marketing-szakem­berek közös munkájának eredménye. A decemberi turné után sem kerül a raktárba, hi­szen évekig használható. Az a tervünk, hogy végigjárjuk vele a hazai fesztiválokat, ületve a jelentősebb kulturális- és sport- rendezvényeket”- tudtuk meg Jozef Mőciktól, a kassai kez­deményezés koordinátorától. A multifunkciós szerkezet egy­aránt használható szabadtéri prezentációra, művészeti alko­tások létrehozására (fényfesté­szet, video-art), valamint kü­lönböző izgalmas interaktív já­tékokra. (juk) PENGE Testes, erős Ritkán találkozunk olyan első kötettel, amely nagyobb tétet vállal a szerző egyéni hangjának, beszédmódjának, stílusának felmutatásánál. Amely az olvasót „érdek nélkül” képes magával sodor­ni, a téma és a nyelvi megfor- máltság szerencsés harmóni­ájának köszönhetően. Kál­mán Gábor novelláskötete ilyen. A Nova érett alkotás, szerzője (aki egyébként ér­sekújvári születésű) sokat tud a nyelvről, az írásról, az élet­ről: vannak történetei, ame­lyekről elhisszük, hogy meg is történhetnének, és különle­ges karakterei, amelyek ü- leszkednek az általa teremtett sajátos világba. A tizenegy novella egy fik­tív, Jasná Horkának nevezett szlovák faluban játszódik. A település mitológiáját, lakói­nak életét meghatározza a Nova nevű bor, amely mérge­ző és ,,[m]egbolondítja az embert, így beszélték, a férfi­ak farkát is, és ütődött gyere­keket tudnak csak csinálni”. Különálló szövegekről van szó, amelyek azonban a sze­replők, motívumok, szituáci­ók révén folyamatosan felülír­ják, kiegészítik egymást, a cse­lekményszálak összefonód­nak. Egy-egy epizódot gyak­ran több látószögből, eltérő kontextusokban, eltérő forrá­sokból (például a falusi plety­kák, babonák közvetítésével) ismerünk meg: Kálmán Gábor elbeszélés-technikájára jel­lemző az anekdotikus szer­Nagy Csilla kritikai rovata kesztésmód, amely segítségé­vel fokozatosan bomlanak ki Jasná Horká családtörténetei, kollektív, történelmi és sze­mélyes traumái, idézve a Si­nistra körzet világát is. A kötet szerkezete, a novellák egy­máshoz való viszonya megle­hetősen átgondolt, emellett a Novát nyelvi tudatosság is jel­lemzi. Á szöveget szlovák ki­fejezések („beszélő” személy- és településnevek, a szóbeli­séget idéző fordulatok) fűzik át, amelyek itt az atmo­szférateremtés, a „couleur locale” egyik legfontosabb elemeként szolgálnak, Jasná Horká közösségének zártsá­gát nyelvi szinten is érzékel­hetővéteszik. Kálmán Gábor első kötete testes és erős, mint a címben szereplő bor. Csak néhány ponton éreztem azt, hogy a szöveg túl van írva, hogy az ismétlődő szerkezetekkel való játék talán túlzás, túlcsordul. Kálmán Gábor: Nova. Kalligram, Pozsony, 2011 Értékelés: ♦♦###>♦##0 RÖVIDEN Kicsiknek és nagyobbacskáknak Dunaszerdahely. Feliinger Károly Mákom van című köteté­nek bemutatójára invitálja az érdeklődőket a Vámbéry Polgári Társulás és a Lilium Aurum Könyv- és Lapkiadó ma 18 órától a dunaszerdahelyi Seven bárba. A kötetet bemutatja Z. Németh István költő, prózaíró, az estet Hodossy Gyula, a Lilium Aurum Kiadó igazgatója vezeti, közreműködnek az apácaszakállasi speciális iskola diákjai. Ez a többnyire mulatságos, verseket tartalmazó gyűjtemény a Jókán élő Feliinger Károly negyedik gyerekeknek szóló könyve. A kötetben szereplő alkotásokat korhatár nélkül olvashatja minden gyerek és felnőtt, hiszen a sok vidámság mögött a költészet kategóriákat nem ismerő ha­tásait és érvényességét fedezheti fel az olvasó, (juk) Könnyűzene az újítások jegyében Kassa. Egy év után visszatér a Tabačka kulturális központ­ba (Gorkij u. 2.) a pozsonyi Longital duó, az ország egyik leg­izgalmasabb könnyűzenei formációja. Akusztika és elektro­nika, jazz és alternatív gitárzene, trip-hop és ambient talál­kozik zenéjükben. Dániel Salontay, a duó egyik fele évekig Amerikában tanult dzsesszgitározni, aztán hazatérése után szegényesnek érezte ezt a műfajt, társult egy Shina nevű basszusgitáros lánnyal, valamint egy laptoppal, és saját vilá­got alkottak. Tíz éve zenélnek együtt, azóta nyolc albumot adtak ki, az elsőket még Dlhé Diely néven. Longital a pozso­nyi városrész latin elnevezése. A névcserére azért kényszerül­tek, mert az évek alatt Moszkvától az USA-ig bejárták a vilá­got, és mindenütt másképp ejtették a nevüket. Ä kassai kon­cert szombaton 20.30-kor kezdődik, (juk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom