Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)
2011-12-06 / 281. szám, kedd
www.ujszo.com UJSZO 2011. DECEMBER 6. Vélemény És háttér 7 A választások tétje mindkét magyar párt szempontjából sorsdöntő: aki kiesik, lehúzhatja a rolót Listás dilemmák Tíz napja eldőlt, miként fog kinézni a Híd választási listája, szombaton pedig az MKP Országos Tanácsa hozott döntést arról, milyen csapattal próbálja meg kiharcolni a parlamentbejutást. TOKÁRGÉZA Míg a Híd névsora nagyobb meglepetést nem tartalmaz, az MKP listáján feltűntek olyan nevek, amelyek hallatán sokan felvonták a szemöldöküket - jellemzően meglepetésükben, vagy értetlenkedve. A Híd a győztes csapaton ne változtass elvet érvényesítve rakta össze a százötven fős névsort, ezért túlságosan nagy sokkhatás nem érte a választókat. A pártközpontban az OKS távozásával a szlovák politikusi kvóta betöltése okozta a legnagyobb dilemmát, míg egyes kipróbált és befutott magyar személyiségek - például Nagy József, illetve rejtélyes okból a súlyos kommunikációs hibákat elkövető Érsek Árpád - szintet léptek és a biztos bejutók közé kerültek, hacsak a Híd nem szerepel rendkívül gyengén a választáson. Kiszámítható és a magyar nemzetiségű jelölteket tekintve az állandóságra törekvő lista született, semmiféle kompromisszumot nem kellett meghozni a megalkotásánál. A Híd minimális célja, a parlamentbe jutás, teljesíthetőnek látszik ezzel a listával. Bugár Béla pártjával ellentétben az MKP-nak súlyos problémát kellett kezelnie, hiszen nem nyertes, hanem vesztes csapatként indul neki márciusnak. A párttól személyi megújulást vártak, miközben annak a parlamenti és kormányszerep elveszítése mellett esélye nem volt kinevelni azt a politikusi réteget, amelyet a felvidéki magyarság ismerne és elismerne. Mivel egy Bugár Béla eleganciáját és Duray Miklós ideológiáját egyesítő szuper- men nem állt rendelkezésre, a pártnak két választása volt: a kilátásba helyezett megújulást elfelejtve a régi húzónevekre épít, vagy megpróbál a regionális szinten erős, kevéssé elhasznált, de országosan kevésbé ismert emberekre támaszkodni. Az utóbbi stratégia mellett döntöttek. Ennek a hozzáállásnak megvannak a hátulütői és az előnyei is. A személyi váltásokat mindig rengeteg kritika éri, hiszen a listán szereplő jelöltekre vagy az ismeretlen és tapasztalatlan, vagy pedig az idős és hiteltelen jelzőt húzzák rá. Az MKP-ra nagyon dolgos három hónap vár, ha komolyan gondolják a választási küszöb átlépését. Jelöltjeiknek aktívan kell kampá- nyolniuk, hogy a szűkebb régiójukon túl másokkal is megismertessék a nevüket, a pártnak pedig megfelelő segítséget kell adnia mindehhez, ettől függ Berényiék sikere. A márciusi választások tétje mindkét magyar párt szempontjából sorsdöntő lehet: aki kiesik, annak egzisztenciális problémái támadnak, azaz lehúzhatja a rolót. A Híd nem kísérletezhet, regionális szinten még nem erősödött meg annyira, hogy átvészeljen négy évet a parlamenten kívül, az MKP pedig nem élné túl, ha a párt régi vezetőinek lecserélésével sem sikerülne visszacsábítani a másfél éve elvesztett szavazókat. Ennek fényében kell tekinteni a két párt listájára. A két évtizede középiskolás munkahelyekből egyetemiek lettek, az egyetemek emiatt felhígultak Tudásalapú gazdaság? Hol? LOVÁSZ ATTILA Két évvel ezelőtt hihetetlennek tűnt, hogy a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Természettudományi Karára nem jelentkezett egyetlen fizika szakos tanárjelölt sem. A rádiós tudósítást nem követte tucatnyi elemzés a sajtóban és a mindentudó blogo- kon, s néhányan csak szomorúan tudomásul vették, hogy egy évfolyamnyi fizikatanár hiányzik majd a képzésből olyan egyetemen, amely alapvetően fizikával foglalkozó tudós emberről kapta a nevét. A műszaki és természettudományi tanulmányok mintha nem lennének divatban - bár a műszaki egyetemekre elég diák jelentkezik kis hazánkban, a diplomás-túlképzés inkább a bölcsész szakmákra, valamint a közgazdászokra és jogászokra jellemző. Míg a kilencvenes évek elején a jogi vagy közgáz diploma azonos volt a biztos munkahellyel, ma Dunát lehet rekeszteni állástalan végzettekkel. Ha valaki azt gondolná, telítődött a piac, téved. A fejvadászok továbbra is jelentős számú diplomást keresnek, még jogi és közgazdasági, meg bölcsész végzettségekkel is. A probléma a Sme napilap szerint ott van, hogy nagyszámú diplomás (közel egy harmaduk) a megfelelő képesítés mellett nem rendelkezik megfelelő képzettséggel, a formai előírások alapján kiadott nyelvi tudás valójában semmire sem használható. A műszakiaknál még rosszabb a helyzet, mert a szakmát megtanulták sokszor, de nem tudják anyanyelvükön kívül használni. Vissza az elejére: ha a fizikatanári képzésben ilyen lyuk alakult ki, a piac úgy reagálna a maga természetéből adódóan, hogy fölmegy a fizikatanárok fizetése, de nem így történt, minden maradt a régiben. A munkaerőpiac kegyetlen, és a mai felsőfokú képzés valami roppantul érdekeset produkált: a két évtizede még vígan közép- iskolás munkahelyekből egyetemiek lettek, az egyetemek pedig emiatt „felhígultak”. A szakmai tudást ma sem garantálja semmilyen papír, az igazi képességek a gyakorlatban mutatkoznak meg, s az ember karrierje során szerzett ismeretei és tapasztalatai nem írhatók felül semmivel. E gondolatok üres szócséplésnek hangzanának, ha nem kötnénk össze azzal a felismeréssel, hogy a válság idején az elbocsátottak zöme középkorú, a növekedő nyugdíjkorhatár mellett ötven fölött munkát találni lehetetlen, a fel sem vett munkatársak zöme friss diplomás, iskolai évek alatt szerzett tapasztalat hiányában reménye nincs az ifjúnak elhelyezkedni. A kelet-európai országokban a politikai osztály pedig a tudás alapú társadalomról papol - minden alap nélkül. Ha ugyanis nincs, vagy csökken a termelés, a szakmunkások mellett a diplomások sem kellenek. S ehhez még egy jelenség: a gazdaság minden szegmensében a termelő, gyártó húzza a rövideb- bet, a kereskedő hozzáadott értéke - legalábbis papírforma szerint - többszöröse a gyártóénak. Mindenki válságról beszél, de a rendszer, amelyet helyszűke miatt csak felületesen írhattunk le, beteg. Még akkor is, ha a félszázalékos GDP-emelkedés nem recesszió, csak kisebb növekedés, s még akkor is, ha a pénzügyi válságról szóló hírek jelentős része színtiszta költészet. KOMMENTAR Mire számítottak? NAGY ANDRÁS A kilencvenes években, amikor Magyarország már jó úton haladt az euroatlanti integráció felé, és Szlovákia még mindig a mečiari úton kullogott, egészen könnyű volt a nemzetközi szervezetek, az Európai Unió esetleg nyugati szomszédaink segítségét és támogatását kérni a magyar kisebbség ügyében. Az akkori szlovákiai magyar párok többnyire közösen szólaltak fel a jogsértések miatt, és kifelé is gyakran egységes véleményt képviseltek. A 1998-as választás után bár nem minden problémája oldódott meg a szlovákiai magyar kisebbségnek, ám nem mond igazat az, aki nem látja be, hogy sokkal jobb és könnyebb ma magyarként boldogulni Szlovákiában. Ám ezeket a jogköröket már egyszer sem Magyarország nyomására, hanem a szlovákiai magyarok szlovákiai parlamenti képviselete által sikerült elérni. A szlovákiai magyar parlamenti képviselet mögött gyakran ott állt támogatóként az aktuális magyar kormány is, de a döntés mindig itt született, minden egyes alkalommal a szlovák partnerekkel kellett kiharcolni a kompromisszumot. A magyarigazolvány kérdése, a határon túli magyar iskolások támogatása is olyan témák voltak, melyek többnyire jogalap nélkül, de szúrták az aktuális szlovák kormány egyes tagjainak a szemét, így hosszú időre, sok tárgyalásra és bizonyos kompromisszumokra volt szükség ahhoz, hogy ezek kiadása és az iskolások támogatása gördülékenyen működjön nálunk is. Ám jelenleg Magyarország már nincs abban a helyzetben, hogy bármilyen módon nyomást tudjon gyakorolni Szlovákiára. Sajnos egyelőre egyetlen hiteles nemzetközi, európai szervezet sem emelte fel szavát a szlovák állampolgár- sági törvény miatt, míg Magyarországot különböző témákban többször figyelmezették. Mi történik majd akkor, ha a szlovák alkotmánybíróság úgy dönt, hogy a szlovák állampolgársági törvény nem alkotmányellenes? Sőt, esetleg kiderül, hogy ilyen témában semmilyen európai fórumhoz sem lehet fordulni, mert az állampolgárság kérdése minden ország bel- ügye? Morálisan igaza van annak, aki felháborodik, mert egy 99 éves néni elveszíti szlovák állampolgárságát, amiért felvette a magyart. A magyar állampolgárság megszerzése egy szép gesztus, egyesek számára morális elégtétel és lelki megnyugvás. Ám ezen túl, ha az adott illető nem Magyarországon akarja leélni életét, gyakorlati hasznot nem hoz. És hiába nem adja ki a magyar állam új állampolgárainak adatait, Szlovákiában, ha valaki mégis önként jelzi a tényt, az elmúlt napok eseményei mutatják, hogy a rendszer az aktuális érvényben lévő törvények alapján működik. A szlovák törvény rosszindulatú, de érvényben van. Éppen ezért fontosabb volna, ha az emberek mérlegelnék, hogy megéri-e most feladni az állampolgárságot. És ha a magyar kormány is felelősségteljesebb lenne, megvárná a szlovák döntést. Magyarország sajnos nem tud segíteni azokon a szlovákiai magyarokon, akik elveszítik állampolgárságukat, de itt akarnak tovább élni. Ám ahelyett, hogy ezt beismerné, egyszerűbb egy 50 millió forintos alapot létrehozni Budapesten. FIGYELŐ Magyarábnemkap állampolgárságot Magyarigazolványt korábban gond nélkül kapott, a magyar állampolgárságra vonatkozó kérelmét viszont indoklás nélkül elutasították a Nagyváradon élő Mohamed Osmannak, aki ma- gyarábnak mondja magát - tudta meg az MTI Hírcentrum. Wetzel Tamás miniszteri biztos tájékoztatása szerint az igazolványnak és a honosításnak nincs köze egymáshoz. A honosításért felelős miniszteri biztos az ml vasárnap esti Híradójában azt mondta, az állampolgársági eljárásnál mindig okiratokkal kell igazolni, hogy a felmenő egykor magyar állampolgársággal rendelkezett, „nyilván 500 év távlatából egy Afrikából elszármazott janicsárleszármazott esetében ez lehetetlen”. Egyes becslések szerint mintegy ötvenezer magya- ráb élhet Afrikában, Észak- Szudán és Egyiptom határvidékén. A magyarábok azoknak a magyaroknak a leszármazottai, akik még a török hódoltság idején kerültek Afrikába - hangzott •el a Híradóban. (MTI)