Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)

2011-12-06 / 281. szám, kedd

www.ujszo.com UJSZO 2011. DECEMBER 6. Vélemény És háttér 7 A választások tétje mindkét magyar párt szempontjából sorsdöntő: aki kiesik, lehúzhatja a rolót Listás dilemmák Tíz napja eldőlt, miként fog kinézni a Híd válasz­tási listája, szombaton pedig az MKP Országos Tanácsa hozott döntést arról, milyen csapattal próbálja meg kiharcolni a parlamentbejutást. TOKÁRGÉZA Míg a Híd névsora nagyobb meglepetést nem tartalmaz, az MKP listáján feltűntek olyan nevek, amelyek hallatán sokan felvonták a szemöldöküket - jellemzően meglepetésükben, vagy értetlenkedve. A Híd a győztes csapaton ne változtass elvet érvényesítve rakta össze a százötven fős névsort, ezért túlságosan nagy sokkhatás nem érte a választókat. A párt­központban az OKS távozásá­val a szlovák politikusi kvóta betöltése okozta a legnagyobb dilemmát, míg egyes kipróbált és befutott magyar személyisé­gek - például Nagy József, il­letve rejtélyes okból a súlyos kommunikációs hibákat elkö­vető Érsek Árpád - szintet lép­tek és a biztos bejutók közé ke­rültek, hacsak a Híd nem sze­repel rendkívül gyengén a vá­lasztáson. Kiszámítható és a magyar nemzetiségű jelölteket tekintve az állandóságra törek­vő lista született, semmiféle kompromisszumot nem kellett meghozni a megalkotásánál. A Híd minimális célja, a parla­mentbe jutás, teljesíthetőnek látszik ezzel a listával. Bugár Béla pártjával ellen­tétben az MKP-nak súlyos prob­lémát kellett kezelnie, hiszen nem nyertes, hanem vesztes csapatként indul neki március­nak. A párttól személyi meg­újulást vártak, miközben an­nak a parlamenti és kormány­szerep elveszítése mellett esé­lye nem volt kinevelni azt a po­litikusi réteget, amelyet a felvi­déki magyarság ismerne és el­ismerne. Mivel egy Bugár Béla eleganciáját és Duray Miklós ideológiáját egyesítő szuper- men nem állt rendelkezésre, a pártnak két választása volt: a kilátásba helyezett megújulást elfelejtve a régi húzónevekre épít, vagy megpróbál a regio­nális szinten erős, kevéssé el­használt, de országosan kevés­bé ismert emberekre támasz­kodni. Az utóbbi stratégia mel­lett döntöttek. Ennek a hozzáállásnak meg­vannak a hátulütői és az előnyei is. A személyi váltásokat mindig rengeteg kritika éri, hiszen a lis­tán szereplő jelöltekre vagy az ismeretlen és tapasztalatlan, vagy pedig az idős és hiteltelen jelzőt húzzák rá. Az MKP-ra na­gyon dolgos három hónap vár, ha komolyan gondolják a vá­lasztási küszöb átlépését. Jelölt­jeiknek aktívan kell kampá- nyolniuk, hogy a szűkebb régió­jukon túl másokkal is megis­mertessék a nevüket, a pártnak pedig megfelelő segítséget kell adnia mindehhez, ettől függ Berényiék sikere. A márciusi választások tétje mindkét magyar párt szem­pontjából sorsdöntő lehet: aki kiesik, annak egzisztenciális problémái támadnak, azaz le­húzhatja a rolót. A Híd nem kí­sérletezhet, regionális szinten még nem erősödött meg annyi­ra, hogy átvészeljen négy évet a parlamenten kívül, az MKP pe­dig nem élné túl, ha a párt régi vezetőinek lecserélésével sem sikerülne visszacsábítani a másfél éve elvesztett szavazó­kat. Ennek fényében kell tekin­teni a két párt listájára. A két évtizede középiskolás munkahelyekből egyetemiek lettek, az egyetemek emiatt felhígultak Tudásalapú gazdaság? Hol? LOVÁSZ ATTILA Két évvel ezelőtt hihetetlen­nek tűnt, hogy a budapesti Eöt­vös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Természettudományi Karára nem jelentkezett egyet­len fizika szakos tanárjelölt sem. A rádiós tudósítást nem követte tucatnyi elemzés a saj­tóban és a mindentudó blogo- kon, s néhányan csak szomorú­an tudomásul vették, hogy egy évfolyamnyi fizikatanár hiány­zik majd a képzésből olyan egyetemen, amely alapvetően fizikával foglalkozó tudós em­berről kapta a nevét. A műszaki és természettudományi tanul­mányok mintha nem lennének divatban - bár a műszaki egye­temekre elég diák jelentkezik kis hazánkban, a diplomás-túl­képzés inkább a bölcsész szak­mákra, valamint a közgazdá­szokra és jogászokra jellemző. Míg a kilencvenes évek elején a jogi vagy közgáz diploma azo­nos volt a biztos munkahellyel, ma Dunát lehet rekeszteni állás­talan végzettekkel. Ha valaki azt gondolná, telí­tődött a piac, téved. A fejvadá­szok továbbra is jelentős számú diplomást keresnek, még jogi és közgazdasági, meg bölcsész végzettségekkel is. A probléma a Sme napilap szerint ott van, hogy nagyszámú diplomás (kö­zel egy harmaduk) a megfelelő képesítés mellett nem rendel­kezik megfelelő képzettséggel, a formai előírások alapján ki­adott nyelvi tudás valójában semmire sem használható. A műszakiaknál még rosszabb a helyzet, mert a szakmát megta­nulták sokszor, de nem tudják anyanyelvükön kívül használni. Vissza az elejére: ha a fizikata­nári képzésben ilyen lyuk ala­kult ki, a piac úgy reagálna a maga természetéből adódóan, hogy fölmegy a fizikatanárok fi­zetése, de nem így történt, min­den maradt a régiben. A munkaerőpiac kegyetlen, és a mai felsőfokú képzés valami roppantul érdekeset produkált: a két évtizede még vígan közép- iskolás munkahelyekből egye­temiek lettek, az egyetemek pe­dig emiatt „felhígultak”. A szakmai tudást ma sem garan­tálja semmilyen papír, az igazi képességek a gyakorlatban mu­tatkoznak meg, s az ember kar­rierje során szerzett ismeretei és tapasztalatai nem írhatók felül semmivel. E gondolatok üres szócséplésnek hangzanának, ha nem kötnénk össze azzal a fel­ismeréssel, hogy a válság idején az elbocsátottak zöme középko­rú, a növekedő nyugdíjkorhatár mellett ötven fölött munkát ta­lálni lehetetlen, a fel sem vett munkatársak zöme friss diplo­más, iskolai évek alatt szerzett tapasztalat hiányában reménye nincs az ifjúnak elhelyezkedni. A kelet-európai országokban a politikai osztály pedig a tudás alapú társadalomról papol - minden alap nélkül. Ha ugyanis nincs, vagy csökken a termelés, a szakmunkások mellett a dip­lomások sem kellenek. S ehhez még egy jelenség: a gazdaság minden szegmensében a ter­melő, gyártó húzza a rövideb- bet, a kereskedő hozzáadott ér­téke - legalábbis papírforma szerint - többszöröse a gyártó­énak. Mindenki válságról be­szél, de a rendszer, amelyet helyszűke miatt csak felülete­sen írhattunk le, beteg. Még akkor is, ha a félszázalékos GDP-emelkedés nem recesszió, csak kisebb növekedés, s még akkor is, ha a pénzügyi válság­ról szóló hírek jelentős része színtiszta költészet. KOMMENTAR Mire számítottak? NAGY ANDRÁS A kilencvenes években, amikor Magyaror­szág már jó úton haladt az euroatlanti in­tegráció felé, és Szlovákia még mindig a mečiari úton kullogott, egészen könnyű volt a nemzetközi szervezetek, az Európai Unió esetleg nyugati szomszédaink segítségét és támogatását kérni a magyar kisebbség ügyében. Az akkori szlovákiai magyar párok többnyire közösen szólaltak fel a jogsértések miatt, és kifelé is gyakran egységes véleményt képviseltek. A 1998-as választás után bár nem minden problémája oldódott meg a szlovákiai magyar kisebbségnek, ám nem mond igazat az, aki nem látja be, hogy sokkal jobb és könnyebb ma magyarként boldogulni Szlovákiában. Ám ezeket a jogköröket már egyszer sem Magyarország nyomására, hanem a szlovákiai magyarok szlovákiai parlamenti képviselete által sikerült elérni. A szlovákiai magyar parlamenti képviselet mögött gyakran ott állt támogatóként az aktuális magyar kormány is, de a dön­tés mindig itt született, minden egyes alkalommal a szlovák partnerekkel kellett kiharcolni a kompro­misszumot. A magyarigazolvány kérdése, a határon túli magyar is­kolások támogatása is olyan témák voltak, melyek több­nyire jogalap nélkül, de szúrták az aktuális szlovák kormány egyes tagjainak a szemét, így hosszú időre, sok tárgyalásra és bizonyos kompromisszumokra volt szük­ség ahhoz, hogy ezek kiadása és az iskolások támogatá­sa gördülékenyen működjön nálunk is. Ám jelenleg Ma­gyarország már nincs abban a helyzetben, hogy bármi­lyen módon nyomást tudjon gyakorolni Szlovákiára. Sajnos egyelőre egyetlen hiteles nemzetközi, európai szervezet sem emelte fel szavát a szlovák állampolgár- sági törvény miatt, míg Magyarországot különböző té­mákban többször figyelmezették. Mi történik majd akkor, ha a szlovák alkotmánybíróság úgy dönt, hogy a szlovák állampolgársági törvény nem alkotmányellenes? Sőt, esetleg kiderül, hogy ilyen té­mában semmilyen európai fórumhoz sem lehet fordulni, mert az állampolgárság kérdése minden ország bel- ügye? Morálisan igaza van annak, aki felháborodik, mert egy 99 éves néni elveszíti szlovák állampolgársá­gát, amiért felvette a magyart. A magyar állampolgárság megszerzése egy szép gesz­tus, egyesek számára morális elégtétel és lelki meg­nyugvás. Ám ezen túl, ha az adott illető nem Magyaror­szágon akarja leélni életét, gyakorlati hasznot nem hoz. És hiába nem adja ki a magyar állam új állampolgárai­nak adatait, Szlovákiában, ha valaki mégis önként jelzi a tényt, az elmúlt napok eseményei mutatják, hogy a rendszer az aktuális érvényben lévő törvények alapján működik. A szlovák törvény rosszindulatú, de érvényben van. Ép­pen ezért fontosabb volna, ha az emberek mérlegelnék, hogy megéri-e most feladni az állampolgárságot. És ha a magyar kormány is felelősségteljesebb lenne, megvárná a szlovák döntést. Magyarország sajnos nem tud segíte­ni azokon a szlovákiai magyarokon, akik elveszítik ál­lampolgárságukat, de itt akarnak tovább élni. Ám ahe­lyett, hogy ezt beismerné, egyszerűbb egy 50 millió fo­rintos alapot létrehozni Budapesten. FIGYELŐ Magyarábnemkap állampolgárságot Magyarigazolványt ko­rábban gond nélkül ka­pott, a magyar állampol­gárságra vonatkozó ké­relmét viszont indoklás nélkül elutasították a Nagyváradon élő Moha­med Osmannak, aki ma- gyarábnak mondja magát - tudta meg az MTI Hír­centrum. Wetzel Tamás miniszteri biztos tájékoz­tatása szerint az igazol­ványnak és a honosításnak nincs köze egymáshoz. A honosításért felelős miniszteri biztos az ml va­sárnap esti Híradójában azt mondta, az állampol­gársági eljárásnál mindig okiratokkal kell igazolni, hogy a felmenő egykor magyar állampolgársággal rendelkezett, „nyilván 500 év távlatából egy Afrikából elszármazott janicsárle­származott esetében ez lehetetlen”. Egyes becslések szerint mintegy ötvenezer magya- ráb élhet Afrikában, Észak- Szudán és Egyiptom határ­vidékén. A magyarábok azoknak a magyaroknak a leszármazottai, akik még a török hódoltság idején ke­rültek Afrikába - hangzott •el a Híradóban. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom