Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)

2011-11-10 / 260. szám, csütörtök

www.ujszo.com UJSZO 2011. NOVEMBER 10. Kultúra 17 „Szinte terápiásán hat rám a mostani munka, és azt látom, hogy a kollégákra, a színészekre is" A férfivé válás példázata „Minden a gyakorlatban dől el" (A szerző felvétele) Ma lesz az idei évad első bemutatója a kassai Thá- lia Színházban. A dara­bot Léner András ren­dezte, aki dolgozott a Madách Színházban és a Kaposvári Csiky Gergely Színházban, jelenleg a Budapesti Kamaraszín­ház vezető rendezője. Tanársegéd a Színház- és Filmművészeti Egyete­men, és a Magyar Tánc- művészeti Főiskolán is oktat. MARSOVSZKY MIKLÓS Sokan nem tudják, hogy olyan ifjúsági filmekben és tévéjátékokban játszott gye­rekkorában, mint a Gyerek­rablás a Palánk utcában, Le­gyél te is Bonca!, Telefonpa­pa, Buci királyfi és Buci ki­rályfi megpróbáltatik. A Deák Téri Általános Iskolá­ba jártam, ahova bejött két fia­tal, és kiválogattak egy csomó srácot. Behívtak a Magyar Tele­vízióba, ahol Mihályfy Sándor rendezte a Telefonpapa című filmet Haumann Péter, Halász Judit, Csákányi László főszerep­lésével, és én voltam benne a kisfiú. Akkor voltam 8 éves. Ezt követően elkezdtek hívni több filmbe, de a szüleim nem en­gedtek el mindegyikbe. Nagyon szerettem, egyjó kaland volt, de ennek semmi köze nem volt ah­hoz, hogy rendező lettem. Akkor mégis hol kezdődött ez a kaland? ,A gimnáziumban egy erős baráti társaság alakult ki, el­kezdtünk színházat csinálni magunknak. Minden évben előálltunk egy-két előadással. Ez meghatározó volt mindnyá­junknak. Részint a személyiség- fejlődés szempontjából, más­részt így lökdöstük egymást a színművészeti egyetem felé. Ebből a társaságból Horváth Virgil kiváló színész lett, Kolosi Péter az RTL Klub program- igazgatója, én pedig rendező. Tavaly vendégelőadásként bemutatták Kassán az ön által rendezett Berlin Bluest. Ekkor kapta az idei évadra vonatko­zó felkérést is? Igen. Az előadás után megke­resett Kolár Péter akkori igazga­tó, hogy szeretné, ha dolgoznék itt. Felajánlottam neki a Phila­delphia nincs más út! című da­rabot, amit elfogadott. Aztán az új igazgató Czajlik József felhí­vott, és támogatásáról biztosí­tott. Nagyon örültem, hogy ő lett az igazgató, és hogy ilyen komoly felelősséget bízott rám. Remélem, meg tudok felelni ennek a bizalomnak. Miért éppen a Philadelphia, nincs más út!? Brian Friel művei mögött olyan mély költészet áll, ami nagyon szerethető. Az elvágyó­dás témáját emberi síkra tereli. Ez a mű a felnőtté válásnak, fér­fivé válásnak egy gyönyörű pél­dázata. Ebben a két ifjú színész, ifj. Havasi Péter és Nádasdi Pé­ter kiváló partner, akárcsak Du­dás Péter, aki az apát játssza, és a Madge szerepét játszó Cs. Tóth Erzsébetet, akinek egyben jutalomjátéka ez a produkció. Tíz évvel ezelőtt már meg­rendezte ezt a darabot a ka­posvári Csiky Gergely Szín­házban. Miért tért vissza hozzá másodszor is? Ez az első darab, amit má­sodszor rendezek. Azért is pró­bálkozók vele újra, mert az ak­kori ősbemutató meghatározta szakmai életemet. Tényleg na­gyon jól sikerült. Különböző fesztiválokra hívtak meg min­ket, díjakat kaptunk és gyönyörű kritikákat. Azután szerződtettek le Kaposvárra. Dermesztő, hogy milyen gyor­san múlt el az idő, és biztos egy csomó mindent másképp látok, mint tíz évvel ezelőtt. Akkor nagyjából egyidős voltam a fő­szereplővel. Most a főszereplő és az apa között vagyok. Szüle­tett egy fiam azóta, akire na­gyon büszke vagyok. Szinte te­rápiásán hat rám a mostani munka, és azt látom, hogy a kollégákra, színészekre is. Kí­vánom nekik, hogy ezt a sok munkát és szeretetet, amit be­lefektettek, visszakapják a kö­zönségtől. Mennyiben segítette a mun­kát a Kassán nem éppen meg­szokott hosszúságú, két hó­napos próbafolyamat? Ez kondicionálás, időzítés, ritmusérzék kérdése. Minden a gyakorlatban dől el. Azt hiszem, Czajlik József ilyen típusú mun­kát szeretne a színházban. Egy alapos, nagyon sok szempontból körültekintő, elmélyült alkotó­folyamatot szeretne, aminek idővel biztos komoly eredmé­nyei lesznek. Ennek mi vagyunk az első letéteményesei. Másrészt a társulat régi-új tagjai kicsit jobban egymásra találhattak, és tényleg fontosnak tartom, hogy kiváló légkör uralkodik. Érdekes, hogy ezt említi, mert valóban felmerül a kér­dés, mennyire fogják fel te­herként, hogy ez lesz az első produkció az új igazgató ve­zetése alatt? Minden társulat életében nagy megrázkódtatás egy igaz­gatóváltás, akkor is, ha örülnek az új igazgatónak, mint itt Kas­sán. Az első munkáknak külön jelentősége van, de a mi szem­pontunkból nagyon fontos, hogy ne görcsöljünk rá. Ascher Tamás mondta nekünk a főisko­lán, ha egy olvasópróbára azzal az iszonyatos teherrel ülnénk le, hogy itt van ez a darab és ez­zel most iszonyatos sikert kell elérni, legalább háromszázszor kell játszani és mindenkinek iszonyatosan jónak kell lennie benne, akkor az első próbára nem menne el senki, mert min­denki feladná. Elég az a teher, amit a darab hordoz önmagá­ban. Az a feladatunk, hogy ké­pességünk, ízlésünk legjava szerint meg tudjuk mutatni, hogy most, az adott életszaka­szainkban hol tartunk, és ezen a prizmán keresztül tudjuk meg­mutatni ezt a művet. FULVIDEK Mindennek a teteje JUHÁSZ KATALIN A Csak Van összeszokott csa­pat: tíz éve csak úgy vannak, zenélgetnek, és egészen tava­lyig nem vették túl komolyan magukat. Olyannyira, hogy az első lemez, ha úgy tetszik, tíz évig érlelődött. Koncerte­ken tesztelt, kimunkált da­lok, sok jó gitártémával, kor­rekt énekkel, szellemes váltá­sokkal, és néha egy kis hu­morral. A tíz szerzemény többsége akár egy akusztikus gitárral is előadható, azaz le­csupaszítva is működne. De azért csak van a korongon egy „világsláger”, méghozzá mindjárt az első szám, az Iz­zik a galagonya, amely már a régebbi, akusztikus verzió­ban is nagyon tetszett, ag­gódtam is, mit művelnek majd vele. Nos, a dal nem sé­rült, sőt kimondottan jót tett neki a villamosság. Külön dí­jazom a vicces kis reggae-be- tétet a közepén. Egyúttal ajánlom a Petőfi Rádió zenei szerkesztőinek figyelmébe, (nyilván olvassák ezt). És ha már betették a lemezt a leját­szóba, hallgassák mega Nyúj- tózkodós dalt és A jég hátán címűt is. Mert amennyiben hamis az az állítás, hogy a földrajzi helyzet és a vissza­húzó közeg determinálhatja egy zenekar karrierjét - sok szakember hisz az internet csodatévő erejében -, akkor e három szerzeménynek Ma­gyarországon, a Kispál-for- manyelvet túlhasználó zene­karok országában is be kell futnia. De nézzük a többi dalt. A Két hely között és a Talpnyaló a hetvenes, az Ezer szál és a Hímsoviniszta a nyolcvnas évekbe röpít vissza, ez azon­ban nem negatívum, sőt te­kinthetjük felüdülésnek is eb­ben a mostani indie-gitárpop áradatban. A Csak Van zenei intelligenciája néhány erős refrénben, markánsabb riff- ben és instrumentális betét­ben érhető tetten. A számok hangszerelése (mai füllel) szokatlanul összetett, a szöve­gekkel sincs baj. Érezni a le­mezen a befektetett munkát. Mindeközben viszont a hoz­záállás, a dalok struktúrája, és egyáltalán az egésznek az esz­tétikája szimpatikusán laza. Csak az Isten jobbján-t hagy­tam volna le, mert túlságosan musicales a dallama, és túl privát a mondanivalója. Száz szónak is egy a vége: ha van zenekar tájainkon, amely 2011-ben hitelesen és szóra­koztatóan, a rockzene leg­alapvetőbb eszközeivel tudja prezentálni saját világát, ak­kor az a csallóközi Csak Van. Értékelés:#####0 A szocialista rendszer nyílt vallásellenessége, a zsidó emlékek tudatos pusztítása ellenére néhány hitközség túlélte ezt az időszakot Elkészült a szlovákiai zsidó hitközségek enciklopédiája PUNTIGÁN JÓZSEF A losonci Phoenix Lutetia Polgári Társulás és a Nógrádi Könyvtár könyvbemutatón lát­ta vendégül a Szlovákiai zsidó hitközségek enciklopédiája (Encyklopédia židovských ná­boženských obcí na Slovensku) című kiadvány szerkesztőit, Pa­vol Mešťant, a pozsonyi Zsidó Kultúra Múzeuma igazgatóját, valamint a múzeum munkatár­sát, Éva Polákovát. Az eredetileg három kötetre tervezett munka hiányt pótló mű - nem csak szlovákiai vi­szonylatban. Régiónkban ha­sonló tartalmú kiadvány leg­utóbb 1929-ben jelent meg Új­vári Péter szerkesztésében - Magyar zsidó lexikon - amely mindmáig fontos forrása a szlo­vákiai zsidó hitközségek törté­neti kutatóinak. Lokálisabb, de épp ezért értékes a Lányi Meny­hért és P. Békefi Hermin által szerkesztett Szlovenszkói zsidó hitközségek története (Kassa, 1933), amely a kor legnagyobb hitközségeit mutatta be. Az enciklopédia eredetijét Büchler J. Róbert szlováldai származású izraeli történész je­lentette meg Izraelben, héber nyelven. Ebben 1948-ig terje­dően dolgozta fel a nagyobb szlovákiai zsidó hitközségek történetét, neki köszönhető a szöveg szlovák fordítása is. AII. világháború után a zsidó hitközségek száma a minimum­ra csökkent. Ennek a holoka­uszt áldozatává lett zsidóság Találkozás a losonci közönséggel (A szerző felvétele) nagy száma mellett oka volt az is, hogy a visszatért zsidók je­lentős része Izraelbe, illetve nyugati országokba vándorolt ki. A szocialista rendszer nyílt vallásellenessége, a zsidó emlé­kek tudatos pusztítása tovább rontotta a helyzetet. Ennek el­lenére néhány hitközség túlélte ezt az időszakot, s tevékenysé­gük 1989 után fokozatosan megújult. Az enciklopédia első kötete 2009-ben jelent meg, a második 2010 végén. A tervek szerint a harmadik kötet még az idén nyomdába kerül. A szerkesztők nem tudják tartani azt az ígére­tüket, hogy a munka csak há­rom kötetben jelenjen meg. Lesz negyedik és egy képi do­kumentációt tartalmazó vaskos ötödik kötet is. Bár a kiadót kö­tik a szerzői jogokból adódó korlátozások, a szlovák kiadás az eredeti munkához képest ak­tualizált és jelentős mennyiségű képanyagot is tartalmaz. Jelen­tős az a dokumentumanyag is, amelyet felhívásuk alapján csa­ládok bocsátottak a szerkesztők rendelkezésére. Mint elmond­ták, mindenütt maximális segí­tőkészséggel találkoztak. A kö­tetekbe azonban nem tudtak mindent beépíteni, ezt szándé­koznak pótolni a tervezet 5. kö­tettel. A találkozó részeként ké­szült el a losonci zsidóság törté­netének néhány pillanatát be­mutató fénykép- és dokumen­tumkiállítás, amely november közepéig látható a Nógrárdi Könyvtárban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom