Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)
2011-11-07 / 257. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. NOVEMBER 7. Vélemény És háttér 5 A Híd már nem maga a megtestesült istenverte árulás, önfeladás, az asszimilálódás pestise? Paradigmaváltás, parasztvakítás? Úgy tűnik, az MKP Országos T anácsának szombati ülésén valamilyen kollektív megvilágosodás nyomán földrengésszerű ideológiai paradigmaváltás mentvégbe. BARAK LÁSZLÓ Kétségkívül lehet üyen magyarázata is annak a testületi döntésnek, amely szerint a pártelnöknek, Berényi Józsefnek az „egyenrangúságon” alapuló választási együttműködésről kell tárgyalásokat kezdeményeznie Bugár Béla pártjával, a Híddal. Mintha kő kövön nem maradt volna abból a zsigerivé érlelt egyéni és kollektív utálatból, amit a Híddal és annak politikusaival szemben tápláltak eddig az MKP vezetői. Önmagukban, a párttagságban és általában a szlovákiai magyarokkörében. Még konkrétabban, azt is jelentheti a szóban forgó elhatározás, hogy szombat délutántól az emkápésok számára a Híd politikusai egyszeriben már nem antimagyarkollaboránsok, nem a szlovákiai magyarok érdekeit áruba bocsátó nyerészkedő labancok, a Híd továbbá nem holmi szlovák-magyar öszvérpárt, amely minden jónak elrontója, és arra sem érdemes, hogy szóba álljon vele egy önmagára valamit is adó tisztességes, öntudatos szlovákiai magyar és „anyaországi” politikus... Nos, ha minden így van, nyilván bele is lesz, avagy van írva abba a levélbe, amelyet az MKP OT döntése értelmében Berényi Bugárnak küldött. Merthogy minimum egy üyen, khm, több mint gesztus kellene, az holtbiztos. És egyáltalán nem Bugárék kényes lelki világa miatt...! Hanem főként azért, hogy legyen érkezésük magukhoz térni a hirtelen „gyűlöletmegvonás” okozta sokkból azoknak a szlovákiai magyar választóknak, akik azzal voltak masszírozva eddig, hogy a Híd számukra tulajdonképpen maga a megtestesült istenverte árulás, önfeladás, az asszimilálódás pestise, Szodoma és Gomorra stb. Hogy a kínkeserves kompromisszumok árán kialkudott estleges választási együttműködést őszinte, önzeden, ezért katartikus összeborulást követő „egységként” élhessék meg. És a márciusi előrehozott parlamenti választásokon már hosszú, tömött sorokban nyomuljanak az urnákhoz megdönteni az eddigi választási részvételi rekordokat. Hát nem egy szuper happy end-nek lennénk a részesei itten egységesen, magyarvéreim? Csakhogy mielőtt a szlovákiai magyarság himnuszává avatnánk Katona Klári Gömbölyű dalát, minden kétséget kizáróan meg kellene győződni arról, hogy az MKP-ban valóban paradigmaváltás történt-e. És nem egy kampánynyitó parasztvakítás áldozatai már megint a szlovákiai magyarok, hogy vígan és dalolva tartsák a gyertyát egy olyan érdekházasságra szomjazó pár(t)nak, amelyet kizárólag a hozományvadászat motivál. Vagyis a lehető legtöbb parlamenti mandátum megszerzése. Hogy aztán a választások után azonnal ugyanolyan acsarko- dással fűszerezett könyörtelen pozícióharc, kiszorítósdi folytatódjék az „egyenrangúság” jelszavával, mint amüyennek ez idáig tanúi lehettünk. Az olyan választási, majd az esetieges parlamenti együttműködésre azonban már most keresztet lehet vetni, amely kizárólag a szavazatmaximálás kényszerén alapul: az egy magyar szavazat se vesszen kárba zsarolástól szagló lózungja jegyében. Az olyan szövetséget ugyanis mielőbb el kell felejteni, amelynek aktorai annyira egyenrangúak akarnak lenni, hogy az első adandó alkalommal tesznek majd a csapatjátékra, amely a parlamenti politizálás alfája és ómegája! És ezért nem mernek majd hátat fordítani egymásnak, nehogy késsel a hátukban végezze bármelyikük. (Lásd a választásokig kénytelen-kelletlen ügyvezetőként regnáló jelenlegi hat párti, vagyis „hat érdekű/értékrendű” kormány- koalíció által előadott szomorújáték végkifejletét.) Egy ilyen helyzet ráadásul, minden ellenkező feltételezéssel szemben egyáltalán nem az érintett politikusok, esetünkben a Híd meg az MKP politikusainak problémája lenne. Hanem megint azoknak a szlovákiai magyaroknak a megvezetése, tragédiája, akikre ők oly átszellemülten szoktak hivatkozni, amikor éppen a támogatásukra hajtanak! (Peter Gossányi rajzaj Na, keressünk egy csehót, addig se várjunk tétlenül a májrákra, amíg elkezdődik a kampány! L4 íWíí Ir \' V// V X V F/ y / \ / v ly /X / 1 r/ \ u / rr/L (V\ tMj tŽ) * j 0 y I X S/, --U / / 1 t/\ KOMMENTAR Tajtékzó tengeren S1DÓ H. ZOLTÁN Lassan már a közbeszéd szerves részévé válnak az olyan kifejezések, mint a leminősíté's, a men- tőcsomag, az államcsőd és a deficitcsökkentés. Aki csak az utóbbi néhány nap gazdaságpolitikai történéseit figyelte, úgy érezhette magát, mintha több év történéseit sűrítették volna néhány órába. Volt vüággazdasági csúcsértekezlet Can- nes-ban, ahol a vezető politikusok élő adásban nézhették az athéni parlament előadásában a görög drámát, volt zsarolással felérő népszavazási kezdeményezés Jeóijiosz Papandreu miniszterelnöktálalásában (volt kitől tanulnia, hiszen apja, And- reasz Papandreu szintén kormányfőként az 1980-as években többször is falhoz állította az akkor még Európai Közösségeket) . Volt egy erőteljes leminősítés, melynek elszenvedője Ciprus, végezetül most Olaszországot veszi szárnyai alá a Nemzetközi Valutaalap, ami sohasemjelentjót. Ebben a vad körforgásban már a gazdasági szakkommentárok is lazára veszik a figurát, amikor azt írják: „Olaszország, Isten hozott az arénában, a kihívók (befektetők) már készen állnak, a gladiátor (Olaszország) azonbanmégnem.”Az egész eurózónánakjobb lenne, ha Silvio Berlusconi lefújná soron következő unga-bunga partiját és inkább súlyosan eladósodott országa helyzetével foglalkozna. Különben még igaza lesz Angela Merkel kancellárnak, aki a hétvégén azt találta mondani: az uniónak akár tíz évébe is telhet, mígúrra lesz az adósságválságon. Hét szűk esztendőről már hallottunk, de 10 sanyarú évet a II. világháború után még nem élt meg Európa-az elvesztegetett évtized fogalmával eddig csak néhány latin-amerikai országot és az 1990után lépést veszítő Japánt ülettük. Nos, ilyen haragos tajtékot vető, háborgó tengerenhánykolódiknapjainkbanSzlovákia törékeny bárkája. És éppen az újabb recesszió felé araszoló időszakban veszítjük el a veszekedés, torzsalkodás mellett takarékoskodni is tudó Radičová-kormányt. Ilyenkor volna a legnagyobb szükség a valódi szaktudásra, a gazdaságot nem megbénító takarékos- sági intézkedéscsomag kidolgozására, ehelyett az örömtelen ábrázatú Robert Fico egyetlen ötlete a Jánošík-adó bevezetése. Lengyel László közgazdász-közíró után szabadon: A viharzó tengeren összevissza hányódunk, miközben egy balatoni átkelőre se jogosított Fico kapitány folyamatosan marhaságokat mond be a hangosbeszélőn. Ivan Miklós pénzügyminiszter az egyikhétvégi tévévitában meg is jegyezte: a Smer olyan recepteket vesz elő, amilyenekből az Orbán-kormány is főz és amelyek zsákutcába vezetnek. Magyarországtól eltérően mi még kiverhetjük a nadragulyalevest már készítő Fico kezéből a főzőkanalat. Hanem, akkorjövőmárciusátólnagyokatkortyol- hatunk a bolondítófű főzetéből. FIGYELŐ Szentvagy 1 ff •• rr r\ bunozo? Nem valószínű, hogy Esterházy János amerikai kitüntetése elősegíti szlovákiai rehabilitációját, ahogy a gróf hívei remélik - véli a Sme kommentárja. Arra pedig végképp nem lehet számítani, hogy az államfő bocsánatot kér, mert Esterházyt fasisztának minősítette. „Ivan Gašparovič talán tudja is, hogy Esterházy nem volt fasiszta, de ez mellékes, ha neki és a hozzá hasonló szlovák nacionalistáknak arra van szükségük, hogy fasisztának állítsák beőt. (MTI) A Híd elutasítása az MKP választóinál - éppen az eddigi politikai marketing miatt - lényegesen nagyobb, mint az MKP elutasítása a Híd választóinál Most kell abbahagyni, uraim! Amíg lehet... LOVÁSZ ATTl LA Amíg lehet. Amíg a politikai erők nem esnek saját kommunikációs csapdáikba, amelyekből tisztességesen, szavazatvesztés nélkül kikerülni lehetetlen. Még mielőtt valaki „száll a madár ágrul ágra” gyakorlattal vádolná e politikai elemzés íróját, jegyezzük meg: igenis pontosan emlékszem, hogy a kormány bizalmi szavazása utáni legelső napon jómagam biztattam együttműködésre a Hidat és az MKP-t. Mint ahogyan arról sem feledkeztem meg, hogy amikor a két párt világossá tette, a választások előtti formai együttműködésben nincsenek mindkét fél számára elfogadható keretek, naivan és keményfe- jűen fejtettem ki ama álláspontomat, hogy akkor találjanak közös témákat és platformokat, mert egyébként háborúzni fognak és szavazókat veszítenek. A kormányválság idején összehívott Híd Országos Tanácsról Bugár Béla üzente meg, hogy a koalíció nem járható út, s helyeket kínált fel a listán. A csak egyenrangú partnerségről szóló nyilatkozatában Bárdos Gyula pedig azt üzente, ez a nem járható út. Mindkét párt vüágossá tette álláspontját, amiből pedig logikusankövetkezik, hogyformai együttműködés, lett légyen az koalíciós, közös vagy nyitott listás, az előrehozott választások előtt nem lesz. Punktum, itt akár egy űj történetet kezdhetnének írni, s ha olyan fontosnak tartják a hazai magyar választót, akkor a reá való tekintettel esetleg visszahívhatják a nehéztüzérséget, a lovas bandériumokat és a tankhadosztályokat, meg nem támadási szerződést is köthetnének és kész. Erre szombaton mi a vezető hír? Az MKP továbbra is nyitott arra, hogy választási koalícióra lépjen a Híddal. Ha e sorok írója nem ismerné annyira a politikai kommunikáció bevett mondatait, akár el is ájulhatna, lám mennyi önfeladás, mekkora áldozat a szavazó kegyeiért. Csakhogy a politika a lehetséges művészete. Azok után, ami az elmúlt két hétben elhangzott, ez a nyilatkozat legalább annyira értékes, mintha Matovič az állampolgársági törvény kapcsán elkövetett koalíciós kisgazem- berségei után átfogó nemzetiségi stratégiára válna nyitottá, autonómiástul. Még mielőtt az MKP azt hinné, támadni akarjuk, előre szólunk: a koalíciós indulás bármily pozitív indíttatásúnak mutatott szajkózása mostantól kezdve kommunikációs csapda. Ezen a helyen az MKP-t ettől a csapdától óvjuk, mert ha a közös indulás továbbra is kommunikációs stratégia marad, akkor a most látszólag Fekete Pétert tartó Híd kevésbé veszít vele, mint az MKP. Hihetetlennek tűnhet kommunikációs stratégák számára, de így van: a Híd elutasítása az MKP választóinál - éppen az eddigi politikai marketing következtében - lényegesen nagyobb, mint az MKP elutasítása a Híd választóinál. Mindkét párt választóinál viszont geometrikusán nőhet az elutasítás, ha azt látják, hogy az együttműködési szándék nem kizárólag a szlovákiai magyar szavazó érdekképviselete mentén fogalmazódik meg, kizárólag politikai marketingcélokat követ. Politikus uraim, továbbra is hiszem, hogy a szavazatmaximálás érdekében rengeteg közös mondanivalója lehet a két pártnak, s legyen is. Pont azért, hogy pártharc, és ne vallásháború legyen a kampány. De a koalíciós indulás szajkózására csak egy jó párhuzam említhető: a rendszerváltás első napjaiban a szlovákiai magyar újságírók kongresszusán szépemlékű Du- sza István kollégánk felszólalása volt a legrövidebb. így hangzott: „Kérek mindenkit, ne arról akarjunk most vitatkozni, hogy a pártállam idején melyikünk volt a kisebb ká...” Igaza volt, mert hogy ki mekkora volt és ki mekkora maradt, az a rendszerváltás utáni első években úgyis kiderült.
