Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)
2011-11-05 / 256. szám, szombat
20 Szalon ÚJ SZÓ 2011. NOVEMBER 5. www.ujszo.com KÖNYVESPOLC Nádas Péterről, szlovákul AJÁNLÓ Nádas Péter írásművészetével és közép-európai recepciójával foglalkozik a Szlovák Tudományos Akadémia Világirodalmi Intézete és a Kalligram által a napokban megjelent szlovák nyelvű tanulmánykötet. Mint az az összeállító-szerkesztő Gö- rözdi Judit előszavából kiderül, a kötet az intézet által szervezett nemzetközi Nádas-konferencia előadásaira épül; jórészt, mert az ott elhangzottakat itt új szövegek egészítik ki, egyáltalán: sok ismérve (szerkezet, angol nyelvű összefoglalók, névmutató, szaklektorok, szakszerkesztő, appendixként pedig a szlovák nyelvű Nádas-bibliográfia) látható annak, hogy itt nem egy rendezvény lenyomatával van dolgunk, hanem önálló irodalomtudományi munkával, nemkülönben egy szlovák nyelvű, Nádas Péterrel kapcsolatos önálló művel, az elsővel. Szerzői irodalomtörténészek, kritikusok, hungarológusok, a szövegek pedig általában a tanulmány és az irodalomtörténeti dolgozat közötti viszonylag széles sávban helyezhetők el; jellegükből adódóan némelyik inkább összegző, áttekintő igényű, mások egy-egy konkrét részterület elmélyültebb vizsgálatát nyújtják. A lengyel Elžbieta Szawerdo szövegének például egy a lengyel recepciót felsorakoztató bibliográfia is része. A nem szlovák nyelven írt szövegeket (egyebek közt a kötetnyitó Grendel Lajosét) természetesen fordításban nyújtja a kötet. A gondos kötetmunka nem mellékesen kötettárgyként is a kiadvány igényes- ségéthangsúlyozza. A Világirodalmi Intézet egyébként a jövő hét derekán (szerdán, 12.30-tól) nyitott napot tart, melyen egyebek közt bemutatják az intézet World Literature Studies folyóiratát s minden kiadványát, köztük ezt a Priestory vnímania című kötetet is. (cs) Hagyományok napja. Tornaija, november 5. (szombat), 15.00, kultúrhái, benne: Tőzsér Árpád, Hizsnyai Zoltán, Szászi Zoltán NOSZTALGIA Marx-városi nyár GRENDEL ÁGOTA Hiába keresnék a térképen, azokban, amelyeket 1990 után készítettek, adtak ki, Karl- Marx-Stadt nevű város már nem szerepel. Lelépett a térképről, eltűnt, mint Petőfi a ködben, s ezt azért írom - mármint ezt az elcsépelt hasonlatot, mert bizonyára akadnak még hívei, akik ezen a néven szeretnék viszontlátni, akikmég keresik, mint néhány megszállott kutatja Petőfi lábnyomát, s úgy akarnak élni, ahogyan abban a városban élnek, amelyet a marxizmus édes jó apukájáról, Marx Károlyról - mert aki még tanult marxizmust az egyetemen, főiskolán, az tudja, hogy az ő nevét régen éppúgy lefordították, mint Kari Mayét vagy Jules Verne-ét, pedig ők nem is voltak izmusgazdák. Ezt a képeslapot nem én küldtem onnan, hanem Birgit Holemski, aki nem is ott lakott, de úgy tartotta illendőnek, hogy bemutatja szülőföldje nagyvárosait. Egy-két évig leveleztünk, de mivel németnyelv-tudásom enyhén szólva is sok-sok kívánnivalót hagyott maga után, egy idő után eluntam, hogy minden levél írásakor órákig lapozzak a szótárban. Bosszankodtam ugyan magamon, de akkor már késő volt szidni ostoba fejemet, hogy szegény Pista bácsira sohasem figyeltünk, amíg följárt hozzánk, lehetőleg mindig kitaláltunk valamit, hogy fontos és sürgős úszóedzésünk van, nemsokára verseny lesz, nem hagyhatjuk ki a tréninget, pedig kutyafülét, soha semmilyen versenyen nem voltunk (én egészen biztosan nem, az edzések felét a forró vizes zuhany alatt töltöttem, mert örökké fáztam, pedig imádtam a vizet, az úszást, az edző csak rám nézett, menj, te fagyosszent, intett a tusoló felé), csak nem akaródzott tömi a németet, nem vettük komolyan, hogy amit Jancsi megtanul, János nem felejti el, elmentünk hát úszni, auf Wiedersehen, Pista bácsi! - és már otthon se voltunk. (Egyetlen német karácsonyi verset vert a fejembe, ez volt az én ajándékom a családnak, apám érzékeny ember volt, láttam, töröl- geti a szemét.) Az iskolában a németszakkör-tákolmányon ismét Pista bácsival hozott össze bennünket a sors, ötödikesek voltunk, nem bírt velünk. Ezért lett és maradt örökre hézagos a némettudásom, s bár vannak tudósok, akik azt állítják, sohasem késő nyelvet tanulni, egyelőre nem szántam rá magam, hogy legalább valamelyest csi- szolgassak rajta. Bár egyszer majdnem. Pótmegoldás voltam három hétig. És éppen Karl- Marx-Stadt mellett, egy Burg- hardsdorf- Úristen, leírni csak- csak, de kimondani - nevű faluban, ahova eredetileg nem nekem kellett volna mennem, de a rokon kislányt túl fiatalnak találták. Annyit tudtam, hogy K- M-S-ban kell leszállnom a vonatról - mondjuk szombat délben -, aztán jönnek értem, s visznek tovább ebbe a Burgmicsodába. Se név, se utca, se házszám, a falu nevét is csak ösztönösen jegyeztem meg. De értem jöttek, és ott-tartottak három egész héten át, kétszer- sülttel dúsított eperkompó- tom, kelet-német vurstokon, se íze, se bűze leveseken, ráadásul amikor elmentem a strandra - hogy végre ússzak némete- zés helyett -, félcentis hajammal kiparancsoltak a vízből, mellettem meg ott úszkáltak a vállig érő hajú keletnémet fickók, sapka nélkül. De a szabály, az szabály, a nőknek kell a sapka, a fiúknak meg nem, ezt tessék megtanulni, ne a haj hosz- szát méregetni, összevetni. Nem is mentem többször oda, s mivel kétszer megjártam K-M- S-ot, egyszer a Denevér című operettet csodáitatták meg velem, másodszor - brrrrrrrrrr - táncolni vittek, nem vágyom arra, hogy visszatérjek pótmegoldásom színhelyére, még ha ma ismét Chemnitz, azaz köves patak a neve, ami azért sokkalbarátságosabb. RENDEZVÉNYAJÁNLÓ Rév fesztivál. Komárom, november 5. (szombat), 17.00, benne: Háry János igaz története (rendező: Gágyor Péter) Paul Lendvai könyve. Pozsony, november 8. (kedd), 17.00, Panta Rhei, Posta utca; bemutatja: Rudolf Chmel és Martin Bútora SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
