Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)
2011-11-05 / 256. szám, szombat
2011. november 5., szombat SZALON 5. évfolyam, 44. szám Minden ellenkező híresztelés ellenére: rossz a kisebbségi nyelvhasználati törvény, mert rossz az alapfilozófiája Országos konferenciájára készül a Kerekasztal Szlovákiai Magyarok Kerékasztala néven három évvel ezelőtt egyeztető fórumot hozott létre mintegy félszáz szlovákiai magyar civil szervezet, állami és megyei intézményvezető, szlovákiai magyar közéleti személyiség részvételével. A Kerekasztal azóta rendszeresen megvitatja a szlovákiai magyarsággal kapcsolatos legfontosabb kérdéseket. CSAN DA GÁBOR Tóth Károlyt, a Kerekasztal egyik szóvivőjét, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatóját a közelgő országos konferencia részleteiről kérdeztem. A Kerekasztal mindig őszszel tartja az éves konferenciáját, idén erre még miért nem került sor? Ebben az évben kissé később tartjuk az országos konferenciánkat, a kitűzött időpont 2011. december 10-e, a helyszíne pedig Diószegen a Tevel Szálló. Azért ez a kései időpont, mert szeretnénk megvárni és értékelni a népszámlálás eredményeit. Miért kell megvárni a nép- számlálás eredményeit? A Kerekasztal egy nagy összefogásra épülő kampányt folytatott a népszámlálás előtt, úgy gondoltuk, hogy a népszámlálás eredményeivel is foglalkoznunk kell. A Statisztikai Hivatal november elejére ígérte az első adatokat. Mostanság elég sokat lehetett hallani a Kerékasztalról; belülről hogyan értékeli az elmúlt egy évet? Nem az én tisztem ezt értékelni, ezt majd megteszi az országos konferencia. Mindig újra kell ismételni, hogy a Kerékasztal egy önkéntes szerveződés, a 71 csatlakozott szervezet köz- megegyezéssel hoz döntéseket, illetve foglal állást bizonyos közéleti kérdésekben. Az elmúlt időszakban minden fontos, a szlovákiai magyar szervezeteket, intézményeket, iskolákat, egyéni jogsérelmeket és a szlovákiai magyarokat érintő kérdésben megpróbáltuk hallatni a hangunkat. Miért fontos részt venni a Kerekasztal munkájában? Ez a szlovákiai magyar szervezetek és intézmények országos egyeztető fóruma. Tehát reprezentatív testület, olyan szerveződés, amely hangsúlyosan tud hangot adni a szlováldai magyarok akaratának. Ez idehaza, de külföldön is nagyon fontos. A hatékony érdekérvényesítés érdekében a civil szektor tudja hallatni a hangját. A szervezetek számára azért fontos, mert első kézből kapnak információt az aktuális közéleti eseményekről, sőt részt is vállalnak a döntések meghozatalában. A Kerekasztal az elmúlt időszakban olyan szakértői hátteret tudott kialakítani, amely tárgyalóképessé tette az egyes szaktárcákkal és a külföldi, főleg EU-s intézményekkel szemben is. Egyébként pedig egy laza szerveződés, ahol van még humor, egészséges baráti és emberi kapcsolatokból sincs hiány. A humornál maradva: milyen a pártokhoz, politikusokhoz fűződő viszonyuk? Ha állást foglalunk valamiben, egyesek szeretnek, mások nem szeretnek minket. A népszámlálási kampányba a pártok is bekapcsolódtak, hiszen közös ügyről volt szó. Jó volt az együttműködés, főleg helyi és regionális szinten. A pártközpontokkal se volt nagy probléma, bár ott már érzékelhető volt, hogy politikai tőkét akarnak kovácsolni az egészből. De ez akár természetesnekis tekinthető. Egyesek szerint a Kerékasztal a két párt mellett egy harmadik hatalmi központ, mely befolyásolja a közgondolkozást. Mi erről a véleménye? A közgondolkodást tényleg szeretnénk befolyásolni, hiszen része vagyunk a szlovákiai és a szlovákiai magyar közéletnek. De nem hatalmi központként, ehhez eszközeink sincsenek. Mi a civil társadalom egy szegmense vagyunk, de olyan, amelynek immár helye van a közéletben. Vannak gyenge pontjaink, például hogy nincs olyan befolyásunk a döntéshozatalra, mint mondjuk egy parlamenti pártnak, nincs apparátusunk, nincsenek kellő anyagi eszközeink... De több előnnyel is rendelkezünk. Nekünk nem kell a népszerűségünkhöz, szavazóbázisunkhoz igazítani a véleményünket. Politikai elkötelezettség nélkül rendkívül sok önkéntes tud bekapcsolódni a munkánkba. Ezek nagy része fiatal, és ez erővel tölt el mindenkit. Tehát a Kerekasztal egyesítette a szlovákiai magyar civil szektort? Én nem szeretem az „egyesítés” szót. Mit mondjak, a nagy „nemzetegyesítések” mindig azzal kezdődnek, hogy megszabják, ki az, aki nem tartozhat a nemzethez. A mi kezdeményezésünk az elejétől kezdve másról szólt: itt élünk, azok vannak itt, akik vannak, szelektálni vagy egységesíteni nem kell, a kooperáció, az együttműködés és a szolidaritás egyfajta laza intézményi keretét akartuk kialakítani. Mi ideológiai vagy politikai alapon nem szelektálunk, mindenkire szükség van, a közös hangot kell megtalálnunk, miközben mindannyian változunk, formálódunk is a másik által. Tény és való, nem könnyű az egyeztetés, ám ha kialakítható, és mindenki értékként tekint rá, akkor nagyon megérte. A Kerekasztal informális szerveződés, nincs bejegyezve. Ugyanilyenek azok az utóbbi időben megjelent csoportok is, amelyek az ún. mat- ricázást vagy pl. a Párkányvagy a Dunaszerdahely-pro- jektet szervezték. Van kapcsolata a Kerékasztalnak ezekkel a csoportokkal? Természetesen van, hiszen ezek is civil kezdeményezések, kerestük őket és ők is kerestek bennünket. De a polgári engedetlenség azért más dolog. A polgári engedetlenségnek az a lényege, hogy kezdeményezői olyan területeken mutatnak rá hiányosságokra vagy visszásságokra, amelyeket a törvény nem tesz lehetővé. Tehát amikor az ún. Párkány-projekt keretében néhány fiatal megafonnal magyarul és angolul is bejelentette az érkező vonatot a párkányi vasútállomáson, nem arról volt szó, hogy a törvény ezt lehetővé teszi, csak ki kell használnunk, épp ellenkezőleg, azért tették, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy a törvény ezt az egyébként normális és kívánatos dolgot nem engedi meg. Ugyanilyen volt a Dunaszerdahely mellett a maga teljes valóságában kihelyezett útjelző tábla. Tehát óriási a különbség! Ezért érdekesek azok a nyilatkozatok, amelyeket az elmúlt időszakban olvashattunk politikusoktól, hogy a megváltozott nyelvhasználati törvény teszi lehetővé ezeket az akciókat. Ennél abszurdabb kijelentést nem hallottam politikus szájából. Azt még megértem, hogy a politikus védi a saját mundérját, de senki se sajátítson ki olyan dolgokat, amikhez semmi köze. A polgári engedetlenség a felhívó jellege miatt fontos, megpróbálja befolyásolni a közvéleményt. A Kerékasztal a törvényes keretek között, javaslatokkal próbál hatékonyan érvényt szerezni a jogainknak, tárgyal, egyeztet. Ä kettő nincs ellentétben egymással, sőt, ki is egészíti egymást. A kisebbségi nyelvhasználati törvény azért sok dolgot megoldott... Fogalmazzunk úgy, hogy néhányat. Sajnos, az alapkérdéseket nem oldotta meg, annak ellenére, hogy a Kerekasztal többször is felhívta erre a politikusok figyelmét. És folyamatosan hangot adunk majd ennek a véleményünknek. Minden ellenkező híresztelés ellenére: rossz a törvény, mert rossz az alapfilozófiája. A kisebbségi nyelvek használatát ugyanis nem elég lehetővé tenni az élet egyes területein, azt védeni és fejleszteni is kell a nyelvhasználat egész spektrumában. Olyan helyzetekben, amilyenben ma Szlovákia is van, a kisebbségi nyelv- használat terén bizony törvényileg kell szabályozni még a kereskedelmi vagy a magánélet egyes területeit is. És ez nem ördögtől való dolog. Ahogy például egy üzletközpontban megszabják, hogy mit kell kiírni az árcédulára, azt is kötelezővé lehet tenni, hogy kisebbségek lakta régiókban az kétnyelvű legyen. Ez ilyen egyszerű. Különben a magyar nyelv a mindennapi élet fontos területeiről szorul ki. A törvény megengedő módja nem nyújt kielégítő megoldást, hiszen ami csak lehetőség, az nem kötelező. A Kerekasztal a törvényjavaslataival, az aktivisták pedig az akcióikkal próbálták felhívni erre a figyelmet. A politikusoknak pedigezt az üzenetet hallaniuk kellene. Tehát már most kellene dolgozniuk a törvény módosításán, mert - és ezt újra hangsúlyozom - rossz a törvény. És a törvény jobbá tételében mindenkor partner lesz a Kerekasztal. December 10-én lesz az országos konferencia, milyen témák kerülnek napirendre? Mint már említettem, az első téma a népszámlálás eredményeinek az értékelése. Amásik, a fő téma ezzel nagyon szorosan összefügg, ez pedig a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezetünk megvitatása lesz. Erről az egyes szervezetekben, különböző fórumokon, az interneten már november elejétől elkezdődik a társadalmi vita, és nem hiszem, hogy decemberben pontot tehetünk a végére. Ez sokkal komolyabb kérdés annál, hogy egypár szakmai találkozóval lezárhatnánk. A konferencia csak a probléma súlyosságára hívhatja fel a figyelmet. A harmadik része a konferenciának magával a Kerekasztal jövőjével fog foglalkozni. Mit jelent a kisebbségek jogállása? Ez önmagában eléggé elvont fogalom. így van. De nem annyira elvont, ha azt értjük alatta, hogy milyen intézményi kereteket kell kialakítani ahhoz, hogy az alkotmányban foglalt részvételi jogaink érvényesüljenek. Az alkotmány garantálja: jogunk van részt venni a bennünket érintő dolgok rendezésében. De ez írott malaszt marad, ha nem teremtődnek meg - a szlovák jogrendbe üleszthetően persze - az intézményi feltételei. A Kerekasztal jövőjét illetően mit kell megoldani? Az elmúlt időszakban nem voltak különösebb problémák. Nem hiszem, hogy változtatni kellene az eddigi gyakorlaton. A Koordinációs Bizottság, illetve a szóvivők az egyes állásfoglalásokkal, ügyekkel kapcsolatban kikérik a szervezetek, szakértők véleményét. És jönnek is a visszajelzések. Jól működik a Kerekasztal Elemzőközpontja (eddig Jogsegélyszolgálat néven volt ismert, most kibővült a tevékenysége, ezért is választottunk új nevet neki). A közmegegyezésen alapuló döntéshozatal is bevált. Ha valakinek kifogása, észrevétele van, akkor azt a kérdést addig vitatjuk, amíg a végső megoldással és megfogalmazással mindenki egyet nem ért. De minden évben újra kell fogalmazni az alapelveket, hiszen új szervezetek is megjelennek, erre lesz tér a konferencia harmadik részében. Az előrehozott választások mennyire érintik a Kerékasztalt? Nagyon. Nem igazán lehet felmérni, hogy mit fog ez jelenteni. Mi egy nyugodtabb időszakot képzeltünk el. (Mi is-a kérdező megjegyzése.) Három új portált nyitunk a vüághálón, társadalmi vitákat kezdeményezünk fontos közéleti kérdésekről. A választási kampány időszakában azonban mindezeket sokkal nehezebben lehet majd megvalósítani. Egyszerre kell elgondolkodni és vitát folytatni közösségünk ügyeiről, és egyben meg kell őriznünk a Kerékasztal pártpolitikai semlegességét is. Ez nem lesz könnyű feladat a politikai kampányok kereszttüzében. A szlovákiai magyar intézmények nagyon átpolitizálódtak az elmúlt időszakban. Bár nem szabadna, de ez kihatással van a civil intézményrendszerre is. Decemberig mindenkinek (gondolok itt olyanokra, akik politikusok is és valamelyik civil szervezet élén is állnak) döntenie kell, hogy indul-e valamelyik párt választási listáján. Én a magam részéről azt fogom javasolni az országos kongresszuson, de már előtte is, hogy a civil szervezetek vezetői ne induljanak, és azok, akik indulnak valamelyik pártlistán, a Kerekasztal Koordinációs Bizottsága munkájában ne vehessenek részt. Ilyen esetekben a szervezet más képviselőt javasoljon. Megértem, hogy nagyon kevesen vagyunk, és az aktív emberekre mindkét vonalon, a politikában és a civil szférában is szükség van, de valahol el kell választani a kettőt egymástól. Egyébként a civil szektorról is társadalmi vitát kezdeményezünk, amely a napokban veszi kezdetét a Kerékasztal portálján. Már csak egy kérdés: hogyan lehet valamely szervezet tagja a Kerékasztalnak? Ez nagyon egyszerű, ki kell töltenie a sajtóban és a portálokon közzétett jelentkezési lapot, de kikérhető a foruminst@ foruminst.sk címen is. Ha a jelentkező szervezet vagy intézmény elküldi a megadott címre, akkor tagjává válik a Kerékasztalnak, és meghívást kap az országos konferenciára is. Azoknak a szervezeteknek is újra kell regisztrálniuk magukat, amely az elmúlt évben tagjai voltak. Vagyis várjuk a jelentkezéseket, s köszönjük az Új Szónak, hogy ebben is partnerünk. Tóth Károly (Kép: Somogyi Tibor)
