Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)
2011-11-25 / 272. szám, péntek
10 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2011. NOVEMBER 25. www.ujszo.com RÖVIDEN Németh László kéziratos hagyatéka Budapest. A Petőfi Irodalmi Múzeumba került Németh László író kéziratos hagyatéka, a felbecsülhetetlen értékű kézirategyüttest Németh Judit, az író egyik lánya ajándékozta az intézménynek. Ezzel megkétszereződött a gyűjtemény eddigi Németh László-kéziratainak száma. A hagyatékban 16 dráma, körülbelül 165 tanulmány, a 21 füzetnyi Magam helyett címmel írt önéletrajzi írás, 150 vers kézirata, 21 naplófüzet, 36 fogalmazó-, jegyzet- és vázlatfüzet, 100-150 oldalnyi, ritkaságszámba menő, korai írástöredék, számos személyi dokumentum és csaknem 600 levél található. (MTI) A londoni Sundance-fesztivál Robert Redford és T Bone Burnett nyitja meg az első londoni Sundance zenei és filmfesztivált. A szervezők a héten jelentették be, hogy a fesztivál 2012. április 26-án veszi kezdetét a londoni 02 arénában megrendezésre kerülő gálával, amelynek témája a film és a zene kapcsolata. A londoni fesztivál programja a 2012-es amerikai Sundance Filmfesztiválon szereplő produkciókból nyújt válogatást. (MTI) Joe Strummerről forgat életrajzot Julie Delpy A tervezett eltűnés háttere MTI-HÍR Los Angeles. A Clash egykori frontemberéről, Joe Strummerről forgat életrajzi filmet Julie Delpy. A produkció a The Right Profile címet kapta, az együttes 1979-es London Calling című albumának egyik száma nyomán - számolt be a Variety online kiadása. Delpyt legjobban Strammer és az együttes 1982-es előre eltervezett „eltűnése” érdekelte. Ezt a banda menedzsere eredetileg reklámfogásnak szánta az új album megjelenése és egy turné előtt, de a zenész egy időre tényleg elrejtőzött a nyilvánosság elől, és Franciaországban időzött. A francia színész és rendező, aki jelenleg éppen Chris Rockkal forgatja a 2 nap New Yorkban című filmet, 2007-ben aratta első nagy nemzetközi sikerét rendezőként a 2 nap Párizsban című romantikus vígjátékkal, amelynek forgatókönyvét is jegyezte, és az egyik főszerepét is eljátszotta. Joe Strammer - eredeti nevén John Mellor - az 1970-es években alapította a Clash-t, amely a Sex Pistols mellett a londoni punkrock meghatározó együttese lett. Strammerék- től a reggae- és a funk-hangzás sem állt távol. Strammer az együttest 1986-os feloszlásáig vezette. Jóval később, 1999-ben hozta létre a The Mescalerost, amelyben haláláig zenélt. Ötvenesztendős korában, 2002 karácsonya előtt néhány nappal szívroham következtében hunyt el. bútor • honvhci • d©ho r Nyitva: h-p.: 9-17.30, szó.: 9-13.00, v.: zárva. Nyitva: h-p.: 9-17.30, szó.: 9-15.30,1:9-13. GYŐR Szeszgyár u. 9. Tel.: 96/618-686 1 MEGRENDELÉS ESETÉN IS! RÖVIDEBB SZÁLLÍTÁSI HATÁRIDŐ! Az akció időtartama: november 10—30-ig! A részletekről érdeklődjön üzleteinkben! 90 éve született Pilinszky János, aki szerint a jó vers valamiképpen a mindenség modellje A mélyben töretlen az egység (Fotó: Eifert János) „A leghitványabb féreg kimúlása ugyanaz, mint a napfölkelte” - írta Pilinszky János Pascal című versében. KULCSÁR FERENC A verssel egy legendát szeretnénk eloszlatni, jelesen azt, hogy Pilinszky spirituális-metafizikus költő lett volna. Ő - Pascalhoz hasonlóan - élete gyötrődései során nem a filozófusok, hanem Jézus Krisztus Istenét, a teremtő Léleknek mint Atyának a példázatát kereste s találta meg; a gyermeki lényét átható tehetség és sugárzás hitben való feloldása által, a lángelme ösztönösségé- vel tárta fel a keresztény gondolkodás „élő és égő” gócait, a kegyelemben megvalósuló érintettséget és végső elkötelezettséget. Éppen ezért Istent kereső, a Lelket kinyilvánító egyetemes költészete paradoxonokkal volt tele: egyrészt a Füst Milán-i „kozmikus szomorúság”, a József Attila-i „világhiány” súlya nyomta, másrészt - szembefordulva Albert Camus Dosztojevszkijt ért „vádjával”, miszerint a nagy orosz író a vüág abszurditásának felismerése ellenére is a hit vigaszába menekült - őt, Pilinszkyt is a világ szegényeinek önfeledt virrasztása vigasztalta, éppen az e teher- ből sugárzó isteni mindenség jelenléte, az, ahogyan ők képesek magukra venni a világ képtelenségének súlyát. Pilinszky János költészetének egyik részét a pusztulás és a pusztítás, a 20. század apokalipszisei szülte emberi dráma és a bibliai szenvedéstörténet jelképei szövik át: a lágerek pokolbugyrainak megléte és szégyene - melyeket a harba- chi haláltáborban, 23 éves fővel ő maga is megélt -, a foglyok szenvedése Krisztus kálváriájának tömegméretű megismétlődését jelentette számára. E botrányt megidéző versei léthíradások voltak a hitet elvető, Isten nélkül maradt profán és barbár világ ürességére. Nagy, szuggesztív versében, a „keresztény irodalom” egyik kicsúcsosodásában, az Apokrifben - amikor elhagyatnak mindenek s már nem értjük az emberi beszédet - az Európa zokogó vadlányarcát lángokba borító, városokat, erdőket, szenteket, csecsemőket és templomokat elhamvasztó apokalipszis egybejátszik a Jelenések könyvének utolsó ítéletével, a disznókkal együtt étkező, moslékon élő tékozló fiú története pedig a Megváltó történetével. Ám Pilinszky költészetének hangsúlyosabb része a kegyelem és a megváltás reményében született - az emberiség egyetemes botránya, a „tanúk nélkül dolgozó pokol” ellenére is, illetve éppen ezért. Érzi és tudja, hogy Auschwitz után a keresztény költő csakis a világ lelkiismerete lehet, ezért katolicizmusát szenvedésként, ugyanakkor vigaszként és szakralitásként éli meg. A költő hisz a bűnhődés és a szenvedés erejében; hiszi, hogy az emberi lélek magányos párbeszéde Istennel elvezet az Atya megváltástervének elfogadásáig; a világ végső megvigasztalódásá- nak hite nélkül ő, Pilinszky János, mind morális, mind filozófiai értelemben kötelességének érezné az öngyilkosságot. Mert lehet, hogy a világban jelen van az abszurdum, de ez nem jelenti azt, hogy maga a lét is abszurd; ellenkezőleg, a porszemtől az univerzumig minden bele van vetve - halhatatlanul. S bár ebben a létben mindannyian esendők vagyunk - épp ezt az esendőséget nem szabad megsemmisítenünk: ezt a létet úgy kell szemlélnünk és megélnünk, mint egy csodát; amennyire lehetséges, úgy tekintenünk rá, mint a gyerekek, az őrültekés a szentek. Ekkor fogalmazza meg Pilinszky azt is, hogy a klasszikus esztétika mellett létezik egy megfoghatatlan evangéliumi esztétika is, amely egyszerre, egy időben hallatlan kritikával és hallatlan szeretettel tudja megvizsgálni a bűnnel harcot vívó emberi szív mélységeit és nyomorúságát: ez az igazság szeretve-szenvedélyes keresése. Ezért a „keresztény művész” nem mesteri ábrázolója kíván lenni hősének, hanem felebarátja; így a klasszikus művész maszkot visel, a keresztény mezítelen. Pilinszky azt is hiszi, hogy a virrasztás, Dosztojevszkij Karamazov Aljosájának, az Aljo- sáknak az önfeledt vigasza és vigasztalása viszi tovább az életet, mert a vigaszt elfogadó és vigasztaló ember hisz egy értékben, amit tud és megvalósít, helyesebben megvalósítani igyekszik. Ő az, aki Ember, a legemberibb ember, aki vakon ír szókat és gyémántot csiszol a mélyben. Az Aljosák, a valódi „engedelmesek” mindenkor mindenről tudnak s tájékoztatnak. Ezért csak a fölszínen létezik megosztottság, széttépett világ és szétszakított Európa: „Valójában: a képzelet drámája egy és oszthatatlan. S miközben a felszínen - az üdvösség elodázásával - a tévedések és tévelygések legkülönbözőbb variánsai és rögtönzései zajlanak, a mélyben töretlen az egység, a tehervállalás, az igazság szeretete, a meg- rendültség és engedelmesség folyamatossága.” Pilinszky János szerint a jó vers valamiképpen a mindenség, a beláthatatlan egész modellje, Istennek, a végső Valóságnak a kitalálása: miközben a struktúra csupán egy vidéki bankár, addig a modell - a jó vers - sírig hű cselédlány. A költő tehát Isten teremtő kitalálása során az Ő hasonlóságát is modellezi. De még ez sem számít, mert dicséret egyedül Istent illeti: Ő az, aki ír, s nekünk nincs egyéb feladatunk, mint boldogságtól tágra nyílt és zokogástól lezárult szemmel szemlélnünk az Ö lélekbe írt jó hírét, a tékozló fiút visszaváró atyai ház öröktől fogva megterített asztalát. Amikor majd az Atya, mint egy szálkát, visszaveszi a keresztet, s mi így szólunk: Szeretlek. Nagyon szeretlek. Mától látható Ladislav Guderna festményeinek kiállítása a Pozsonyi Városi Galériában A repülő hal mágiája Pozsony. A „Henkel Slovensko Szlovákiának” elnevezésű projekt tizenkettedik kiállítása mától látható a Mirbach- palota kiállítótermeiben. A tárlaton Ladislav Guderna festményeivel ismerkedhet meg a közönség. Guderna Nyitrán született 1921-ben. Művészeti tanulmányai után sikeresen indult a pályája, 1948-ban kiállíthatott a Velencei Biennálén is. 1968-ban elhagyta Csehszlovákiát, Kanadában telepedett le, ott hunyt el 1999-ben. Kanadai munkásságával a szürrealizmus felé irányult. Az idősebb nemzedék postabélyegeiről is emlékezhet rá. A tárlat, melynek címe A repülő hal - Ladislav Guderna mágikus világa, 2012. január 22-éig tekinthető meg. (tébé) Ladislav Guderna: Múlandóság / Átmeneti időszak / Transience, 19% (Fotó: GMB) MP91100750
