Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)
2011-11-23 / 270. szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. NOVEMBER 23. www.ujszo.com RÖVIDEN A Holokauszt túlélője Somoija. Ma 16 órakor adják át Somorja város díját Lívia Bitton-Jackson írónőnek és Holokauszt-túlélőnek, aki tizenhárom évesen került az auschwitzi koncentrációs táborba. 1951-ben egy menekültekkel teli hajó fedélzetén érkezett az Egyesült Államokba, a New York-i egyetemen szerzett diplomát és doktori fokozatot, kutatási területe a héber kultúra és a zsidó történelem volt. 1997-ben jelent meg önéletrajzi kötete I Have Lived a Thousand Years (Ezer évet éltem) címmel, ugyanebben az évben Izraelbe költözött, ahol a mai napig él, bár óraadó tanárként rendszeresen oktat a City University of New York-on. Hatvan év után ma először látogat egykori otthonába, Somorjára, hogy átvegye a város díját, (juk) Új televízió európai filmekkel Pozsony. A napokban kezdte meg működését a Film Europe Channel elnevezésű új televízió, mely a Párizs, szeretlek! című svájci-francia romantikus filmmel indította adását. A Film Europe Channel, ahogy a neve is utal rá, az európai filmalkotásokra fókuszál. Műsorára nemcsak az öreg kontinens filmes nagyhatalmaitól kíván válogatni, hanem a kisebb országok terméséből is. Repertoárján magyar film is szerepel: Mundruczó Kornél Delta című alkotása. Program- kínálatában minden műfaj megtalálható a drámától a krimin, akción, a szerelmi történeteken, a történelmi és fan- tasy-filmeken, valamint vígjátékokon át a horrorig. Ezenkívül az alternatív európai filmnek is teret biztosít: az avantgarde Európától kezdve a bizarr Európán keresztül a Queer Európáig. A Fűm Europe Channel évente ötszáz filmet mutat be. Minden alkotást eredeti nyelven, feliratozva sugároz, hogy hangi és képi szempontból is az eredeti minőséget nyújtsa. Elve ugyanis: Sights and Sounds of Europe, (tébé) Vészesen megfogyatkoztak a csoportok az Egressy Színjátszó Fesztiválon Szűkülő családi körben Én, a robot - Hugh Jackman (Képarchívum Vasököl - Real Steel a vásznon Charlie és a mozigyár KASZAS DAVID A Szabadság Országában is vallják Charlie Kenton (Hugh Jackman) elvét: „ami nem kell, attól szabadulj meg!” Ártalom, a promoter porontyán gyakorolná elméletét, míg a filmüzem részben a már egyszer kopíro- zott Richard Matheson (Csodás álmok jönnek, Legenda vagyok) novella (Steel) alapján dolgozott. Stallone-filmek (Rocky, Túl a csúcson) oldalvizén (is) evickélő fémtemetőre szükségünk lehet? ,A kevés is több, mint a semmi?” Charlie és a mozigyár legújabb rozsdatelepe sem álommunka (DreamWorks SKG). Minőségben ingadozó, elnyújtott hirdetés, fájdalmasan pipo- gya fickókat felvonultató multiplex látványosság. Az Avatar kollektívájából átlépők (pl. Ma- uro Fiore) felvételei, vagy Danny Elfman zeneértő variációi lelket önthetnek az ócskavasak nyikorgásába, ez azonban nem menti fel Jack- manéket. Mr. Kenton olyan rég dolgozik robotokkal, hogy maga is azzá lett. Emóciók nélkül turnézza végig az országot, hogy aprópénzért zúzza szét bádogharcosait. A szerencse elkerüli, s kölyke is a nyakába szakad. A vér persze nem válik vízzé - legfeljebb (fáradt) olajjá-, Maxis a szorítóba lép. Azaz csak masináját konferálja fel. Testbeszéddel. A remény bajnokai képesek kiütni a japán technikát orosz tőkével ötvöző Zeuszt? Balboa táncjátékát követi a koreográfia - Sugar Ray Leonard vigyázó tekintetével -, Apollo helyett főisten a kihívott. De miért e rekonstruálás? A rendező személye (Shawn Levy) magyarázat lehet, hisz az efféle készítmények tucatjával olcsóbbak... Botrányos vagy erőtlen címmérkőzések, lármás trónfosztások és sportszerűtlen visszatérések (Floyd Mayweather, Jr.) helyett megeshet, 2020-ban valóban gépboksz váltja az emberi bunyót, bár remélem, nem a harminchetedik perc táján körvonalazódó magyarázat nyomán. Ércnél maradandóbb egyébként sem születhet. „Na jó, kezdhetjük a harcot?” Már tavasszal Nagyfö- démesen intő jelek fogadták a falusi színjátszás iránt érdeklődőket, az esztrádcsoportok hagyományos seregszemléjén a megszokott 6-7 csapat helyett mindössze 2 csoport nevezett be, de ezt akkor még nem igen fogtuk fel intő jelnek. JUHÁSZ DÓSA JÁNOS nya), sok minden ugyanis évek óta jottányit sem változott, míg olyan jól bevált ötletek, mint például a dísztökkiállítás elmaradtak. De annyit talán hozzátehetek, ha a szervezőmunka csak magára a fesztivál időtartamára korlátozódik, s a csoportokkal való egész éves kapcsolattartás elmarad, akkor az elkövetkező években a fesztivál sok jóra nem számíthat. Ez ugyanis egy családi fesztivál, amely 1999-ben azért jött létre, hogy a falusi közösségeket éltető színjátszó csoportoknak, amelyek nem feltéde- nül kívánkoztak a komáromi Jókai Napokra, bemutatkozási és kapcsolattartási lehetőséget biztosítson. Voltak évek, amikor 15-16 csoport is benevezett, amelyeknek elsődleges céljuk nem a fesztivál megnyerése volt, hanem a háromnapos baráti együttlét. Ehhez jöttek a mókás kísérőrendezvények, mint a dísztökkiállítás vagy a borkóstoló, amelyek szervesen illeszkedtek a falusi hagyományok ápolásához. A fesztivál persze befogadta a nem tipikusan falusi csoportokat is, de ki a megmondhatója, hogy a füleki Zsákszínház miért soroltatik a ,jókainapos” mezőnybe, míg a szintén városinak számító ki- rályhelmeciek a falusi mezőnybe. Olyan csoportok is akadtak, akik rendszeres résztvevői voltak mindkét fesztiválnak, míg mások, mint a fesztivál kezdetétől rendszeres résztvevő nánaiak egyszer kívánkoztak Komáromba, de máig őrzik az ott begyűjtött keserű emlékeket. A hosszas bevezető után nézzük az idei évfolyamot, amelyben volt két hagyomány- őrző előadás, két népi játék s két úgynevezett klasszikus. A hagyományőrzők között a bódvavendégiek borkóstolóval jelentkeztek, míg az újonc jánokiak már megelőlegezték a karácsony hangulatát. Regős János budapesti zsűritag a népi játék kategóriába sorolta a csécsieket, akik újabb saját bejáratú, személyes tapasztalataikat feldolgozó előadással jelentkeztek, önironikus, humordús előadással. A kis falu, ahol nincs magyar iskola, többek között a színkörnek köszönhetően is tartja a magyarságát, s megejtő az éleme- dett korú emberek természetes színpadi jelenléte. Saját szöveggel jöttek a vezekényiek is, akik Lúdas Matyi történetét hozták el mai körítéssel és soksok humorral, áthallással. Az idén sem hiányozhatott a már évek óta megszokott Kiss Péntek-lecke, ezúttal a komáromi GIMISZ hozta el a Lengyel A XIII. Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztiválra a megszokott 10-12 csapat helyett mindössze hat nevezés érkezett, így az a furcsa helyzet állt elő, hogy ha a szlovák előadás nem marad el, több vendégelőadást láthattunk volna, mint versenyprodukciót. De sajnos nemcsak a versenyelőadások fogyatkoztak meg, hanem az érdeklődő közönség is. Az elmúlt években zsúfolt házakhoz szoktunk, idén viszont az előadások többsége fél házzal ment, de mintha a szakma is kevesebb figyelemmel fordult volna a fesztivál felé, s az évekig levakarha- tatlan díszpintyek (értsd politikusok) is elmaradtak. Az okok hosszasan sorolhatók és kereshetők, van, aki a támogatások elmaradásában és a régiók leépítésében vélte megtalálni, mások a novemberi időpontot kifogásolták, mondván, sok falusi csoport inkább karácsonyra készül el a műsorával, megint mások pedig az egyre inkább elfogyó „egyfecskék- ben” (értsd, fanatikusok) látják a visszaesés okát. Olyan is volt, aki az internet térhódítására próbált hivatkozni, de legközelebb talán mégis az a budapesti zsűritag járt az igazsághoz, aki szerint tudomásul kell vennünk, hogy egyre gyorsabb ütemben fogy a szlovákiai magyarság, s főleg a falusi közösségek estek szét. E sorok szerzője, ha nem lenne személyesen is érintett, kritikusabban szólna még a megfáradt szervezésről is (most látszott meg igazán Boda Ferenc egykori főszervező hiáA csécsi asszonyok (Gecse Attila felvételei) A nánai győztesek Menyhért írásából készült Átváltozás című előadását. Ebben a mezőnyben nem volt nehéz dolga a fesztivál sikeregyüttesének, a nánaiaknak, akik immár 15 éve működnek folyamatosan Juhász Mária vezényletével, s mivel a társulat meghatározó tagjai is hűségesek a csapathoz, szinte darabválasztástól függetlenül garantált a fergeteges jókedv és a siker. Az idén Karinthy Kolombuc tojása című spanyol parasztkomédiáját választották, a csapatban ott van Khéli Bálint, Gora Róbert, Matus Orsolya vagy Piski Erik, akik bármelyik profi színházunkban jól mutatnának. El is vitték a Pásztó András vezette zsűri által odaítélt díjak nagy részét (fődíj, a legjobb rendezés díja, a legjobb férfialakítás díja - Gora Róbert, s még jó pár egyéni alakítási díj). A versenyen kívüli előadások szerencsére egy kivételével emelték a fesztivál színvonalát, a nagymegyeriek Furcsa párja, a kassai Rovás Műhely Sziget című kétszemélyese, a fülekiek Jó palócokja vagy a nagykállóiak Széki násza miatt is érdemes volt Szepsibe és Buzitára látogatni. S ne feledkezzünk meg a Ko- zsár Zsuzsanna főszerkesztette Lakoma című fesztivállapról (amelyben Dusza István meg nem élt 60. születésnapjáról sem feledkeztek meg), a Bodon Andrea irányította színjátszóképzésről, de sokunkat megérintett Horňák Marek és zenekara, akik Gál Sándor, Petőfi Sándor, József Attila és Mihályi Molnár László megzenésített verseit adták elő. A Mics Ká- roly-életműdíjat az idén Vas Ottó ipolysági tanárnak ítélték oda, a legígéretesebb tehetségnek járó Németh Péter-díjat pedig az egyházgellei Méry Mária kapta. Szóval van mire építkezni a fesztivál szervezőinek, de ha szeretnék, hogy a fesztivál akár a XV. vagy még inkább a XX. évfolyamát is megérje, sokkal többet kell érte tenniük, s helyet kellenne engedniük az új kezdeményezéseknek. Ellenkező esetben hiába az új időpont (jövőre december 6-8. között rendezik), érdeklődés miatt a fesztivál lassú megszűnésre ítéltetik.
