Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)
2011-11-19 / 267. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2011. NOVEMBER 19. ÉRDEKESSÉG 15 csaknem 80 évvel későbbi emlékezését túlbecsülték. Másokéval, többek közt bizonyos Kurka Mihály 48-as honvédhuszár vallomásával nem foglalkoztak, pedig - emelte ki a szerző - valószínűleg ő volt az, aki utoljára látta élve a költőt. Szűcs Gábor szerint Heydtéről gyanítható, hogy sem életében, sem holtában nem látta Petőfit. A kutató arról is beszélt, hogy a honvédek maguk sem tudták, Petőfi a táborban van-e, sőt valószínűleg azt sem, hogy néz ki a költő. „Verseit valószínűleg nem olvasták, ám valószínűleg hallottak már róla” — jegyezte meg Szűcs Gábor. Hozzáfűzte, hogy az „ellenség” ugyan körözést adott ki a személyleírással, de ennek általánosságain maga Petőfi is mosolygott„Mindenki Petőfiből indult ki, nem pedig a csatából. Pedig ahhoz, hogy rekonstruálni tudjuk a történteket, tudni kell, hogyan zajlott le az ütközet, miként kerítették be az ulánus csapatok a települést, milyen volt az időjárás. Ezek alapján ki lehet zárni a hamis tanúvallomások többségét, amelyek csak torzítják az összképet” — fejtegette Szűcs Gábor. SZŰCS GÁBOR PETŐFI HALÁLA FEHÉREGYHÁZA, 1849. JÚLIUS 31, A könyvben két térkép segíti a topográfiai eligazodást, ezeken a szerző felrajzolta az egyes kulcsszereplők mozgását, valamint a csapatok vonulásának útvonalát is. Az ütközetről szóló tömör ösz- szefoglaló segít megérteni a csata főbb történéseit, és Szűcs Gábor bemutatja, hogyan került Petőfi a harctérre, milyen egészségi állapotban volt, illetve elemzi a csapatok harcászati erejét is. „Megpróbáltam rekonstruálni, mit tett, merre járt Petőfi az ütközet napján, majd a halálával kapcsolatos különféle elméleteket ismertetem” - magyarázta. Szűcs Gábor a költő elestének legvalószínűbb helyszínét is kikövetkeztette. A kötet szerint a menekülő Petőfi a fehéregyházi csata fő helyszínétől „egy öreg ágyú lövésnyire, a Szöllöhegy nyugati lábánál” elterülő kukoricásban lelte halálát. Az is szerepel a könyvben, hogy nem dzsidával, hanem karddal oltották ki az akkor már fegyvertelen és holtfáradt költő életét. Szűcs Gábor elmondta, hogy a könyv megjelenése óta már többen is megkeresték egy lehetséges expedíció ötletével. W Szűcs a költő elestének valószínű helyszínét is kikövetkeztette. „Elmondtam nekik, ehhez milyen szakemberek, felszerelés, engedélyek kellenek, és azt is, hogy a vizsgálatok mit tudnak majd kimutatni, valamint egy lehetséges költségvetést is felvázoltam. Meglátjuk, megvalósul-e az expedíció” — fogalmazott. A kutató szerint Magyarországnak egyetlen „nemzeti költője” van, az ő sírhelyét megtalálni az utókor kötelessége. „Valószínűleg egy hevenyészett tömegsírba temették akár több száz honvéddel együtt. Ezt nem tekinthetjük nyughelynek” - magyarázta, miért kellene felkutatni Petőfi Sándor holttestét. .Általában tőle csak azt a sort idézik, hogy »Ott essem el én, A harc mezején«, holott néhány sorral később úgy folytatja, »Ott szedjék össze elszórt csontomat«” - idézte a költőt a kutató, aki szerint még rengeteg munka van Petőfivel kapcsolatban. Mint fogalmazott, következő kötetében - amelyet több szerzővel együtt kíván megírni - a költő legendáriumával fog foglalkozni. (MTI)
