Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)

2011-11-16 / 265. szám, szerda

18 Sport ÚJ SZÓ 2011. NOVEMBER 16. www.ujszo.com Kari Erik Böhn, a magyar női kézilabda-válogatott 46 éves norvég szövetségi kapitánya el tudja képzelni, hogy élete végéig Magyarországon éljen „A játékosnak nem kell videón látnia a hibáit” Ha neki kellett volna döntenie, nem magát vá­lasztja, de most már úgy érzi, ő a legmegfelelőbb ember a posztra. Kari Erik Böhnnel, a magyar női kézilabda-válogatott szeptemberben kineve­zett norvég szövetségi kapitányával beszélget­tünk. BŐDT1TANILLA Mennyit tudott a magyar kézilabdáról, mielőtt a szö­vetség megkereste? Már korábban is részletesen követtem, hiszen a magyar ké­zilabda sok-sok éve magas színvonalú. Figyelem az euró­pai kupákat és a nemzetközi vi­lágversenyeket, szóval ismer­tem a játékosokat, de nem so­kat tudtam az itteni kultúráról. Találkozott valami megle­pővel Magyarországon? Egy kicsit elcsodálkoztam, milyen sokat és milyen kemé­nyen edzenek a magyar játéko­sok. Lenyűgözött, mennyit dol­goznak. Norvégiában a kézilab­da inkább hobbi, itt viszont munka. Norvégiában csak né­hány csapat játékosai tudnak megélni a kézilabdából, ők jól is keresnek, de még számukra is inkább szórakozás a játék. A ma­gyar kéziseken nagyobb a nyo­más, mert ők munkaként élik meg az egészet, s néha nagyon nehéz ezt a terhet feldolgozni. A norvégok viszont a saját örö­mükre játszanak, nem stresszel- nek annyit. A norvégok olimpiai bajno­kok, a magyarok pedig nem. De nagyon közel voltak hoz­zá! 2000-ben majdnem azok lettek. Negyedórával a meccs vége előtt hat góllal vezettek a dánok ellen... Egyértelmű, hogy a magyaroknak kellett volna megnyerni az olimpiát, de nagyon pechesek voltak azon a meccsen. A sydneyi döntő a magyar kézilabda-szurkolók legna­gyobb traumája. Én is pontosan emlékszem rá. A magyarok vezettek már 22:16-ra, majd 23:17-re is, az­tán az egész megfordult, s vé­gül a dánok négy góllal nyer­tek. Az utolsó tizennégy percet tíz góllal vesztették el a magya­rok... Pedig ha százszor játsza­nék le azt a meccset, százból egyszer sem kapna ki a magyar válogatott. Akkor egyszer vi­szont szörnyen balszerencsés volt. Látva az itteni kézilabda­kultúrát viszont kijelenthető, a magyarok fel fognak jutni a csúcsra. Nem tudom, hogy én leszek-e az, aki ezt eléri, de előbb vagy utóbb megtörténik. A 2000-es olimpiai döntő óta sok drukker úgy véli, ma­gyar specialitás az utolsó ne­gyedórában elveszteni a meccseket. Nem így van. Ez nem mentá­lis probléma. Egyszerűen nem volt szerencséjük. Csak vélet­lenek összjátéka folytán vesz­tették el az olimpiai döntőt. Csakhogy a magyar válo­gatott a 2003-as világbajnoki döntőt is hétgólos vezetésről veszítette el... Igen, tudom, láttam azt is, emlékszem is rá. Ha a bíró ren­desen végezte volna a munká­ját, biztosan nem kapnak ki a magyarok. Van ilyen, amikor minden összefog egy csapat el­len. De az élet a földön még évmilliárdokig fennmarad, mi pedig most itt tíz évet vizsgá­lunk. Csak várjanak egymillió évet, és a magyar válogatott a csúcson lesz! Türelmesnek kell lenni. Tetszik nekem, ahogyan a magyarok kézüabdáznak, ahogyan gondolkoznak a kézi­labdáról, és tudom, hogy a vá­logatott nagyon erős lesz. Szerződése a 2016-os riói olimpiáig szól. Mik a céljai? Jó eredményeket kell elér­nem, különben jóval az olimpia előtt kirúgnak. De én szeretek keményen dolgozni, szeretem a csapatot, a szövetséget, min­dent, szóval remélem, sikere­sek leszünk együtt. Két győzelemmel debütált, Azerbajdzsán illetve Fehér­oroszország ellen. Milyen pozitívumokat és negatívu­mokat mutatlak meg ezek az Eb-selejtezők? Csupa pozitív dolgot vettem észre: a lányok nagyon fegyel­mezettek, mindig a legjobbat akarják nyújtani. Természete­sen azt is láttam, hogy még sok munka van előttünk, hiszen mindig van min javítani. Ám szerintem ez is pozitívum, el­végre ha azt látnám, minden tökéletes úgy, ahogy van, nem én lennék a megfelelő ember erre a posztra. Ebből a két meccsből önbizalmat és moti­vációt merítettem. A csoportelsőség a néme­tek elleni mérkőzéseken fog eldőlni, amelyeknek külön pikantériát ad, hogy éppen a németek ejtették ki a magya­rokat a vb-selejtezőben. Mit gondol, miért nem sikerült a magyar válogatottnak kijutni a világbajnokságra? A németek elleni visszavágó egy volt azok közül a meccsek közül, amikor semmi sem sike­rül. Láttam az első mérkőzést is, Németországban a magya- rokjátszottakjobban, s csak két góllal kaptak ki. Azt gondol­tam, hazai pályán kiharcolják a továbbjutást, de nagyon rossz napjuk volt. Azt viszont meg­ígérhetem, hogy többet a ma­gyar válogatott nem fog itthon kikapni a németektől. A közhiedelem szerint ne­héz női csapatot edzeni, mert a nőket sokkal inkább befo­lyásolják az érzelmeik. Ó, a nőket nagyon jó edzeni! Ók mindig mindent kiadnak magukból. A férfiak csak azt le­sik, hol vághatják át az edzőt, a nők ezzel szemben mindent megcsinálnak, amit kérek tő­lük. Persze beszélgetni kell ve­lük, tisztelni kell őket. Sokat beszélget a játékosa­ival? Mivel nem beszélek magya­rul, a részletek elmagyarázásá- val néha gondok lehetnek, de igyekszem kedves lenni hozzá­juk, növelni az önbizalmukat. Ők is bármit elmondhatnak nekem, azt is, ha valami tetszik nekik, azt is ha nem. Elvégre ők vannak a pályán, ők játszanak, ők érzik, mi a legjobb. Az első két meccsen nem jelentett fennakadást, hogy nem beszél magyarul? A lányok nagyon jól tudnak angolul, így a nyelvi korlátok végül is kisebb gondot jelentet­tek, mint hittem. Működtek a figurák, működött a játékrend­szer. Ráadásul nekem van a legjobb másodedzőm Siti Bea személyében. Egyszerűen cso­dálatos nő. Mindent tud a kézi­labdáról. Jó csapat vagyunk így együtt, én és Siti. Miért pont őt választotta? Sokszor láttam játszani, de nem ismertem személyesen. Nagyszerű játékosnak tartot­tam, s óriási plusz, hogy minden neves magyar edző keze alatt dolgozott, vannak tapasztala­tai. Mindemellett másodedző a fehérvári Alcoában, tehát isme­ri a játékot, benne él. Kiválóan beszél angolul és egy kicsit dá­nul is, ami megkönnyíti a dol­gomat. Nem is számítottam rá, hogy ilyen magas színvonalon dolgozik, Siti több, mint amiről valaha is álmodtam. Egy technikai stábbal is együtt dolgozik. Motivációs klipeket készí­tünk a mérkőzések legjobb pü- lanataiból. Egy barátommal összevágjuk a legszebb gólo­kat, akciókat, párharcokat. Az­tán megmutatom a lányoknak, milyen jók is voltak. A hibákat sosem elemzi? El kell gondolkodnom azon, hogy hogyan kerülhetjük el őket legközelebb, de nem sze­retem videón megmutatni a hi­bákat a csapatnak. Tudom já­tékoskoromból, milyen érzés visszanézni egy egész meccset, megszégyenülten azt várni, mikor leszünk már túl azon a részen, ahol hibáztam. A játé­kosnak nem kell videón látnia, mit csinált rosszul, a hibákat az edzésen kell kiküszöbölni. Ha nagyon reménytelen egy eset, talán segíthet a videó, de sem­miképpen sem az egész csapat előtt, csakis négyszemközt. Katrine Lunde Haraldsen, a Győr norvég válogatott ka­pusa azt mondta, Magyaror­szágon többet edzenek a ké­zilabdázók, mint Norvégiá­ban, de az edzéseken keve­sebb a tulajdonképpeni kézi­labda. Ez így van. Norvégiában nem töltenek együtt olyan hosszú időt a csapatok, mint itt, vagyis amikor együtt vannak, arra kell koncentrálniuk, ami az elsődleges feladatuk, ez pe­dig a kézilabdázás. Az erőnléti edzéseket mindenki akkor végzi, amikor ideje van rá. Én szeretném ötvözni a kétfajta stílust, mert szerintem Norvé­giában már túl kevés az edzés. Ha a világ élvonalában akarnak maradni, többet kell edzeniük. Heti négy-öt tréning kevés. Ne­kem jobban tetszik a magyar edzésmódszer, de úgy érzem, egy kicsivel kevesebb erőnléti edzés kellene, viszont nagyobb intenzitással kellene végezni őket. Láttam a legtöbb klub fu­tóedzéseinek a tervét. Minden­ki rengeteget fut. Heidi (Löké - Böhn kedvese, a norvég váloga­tott és a Győr beállója - a szerző megj.) kevesebbet fut, de na­gyobb intenzitással. Ennek eredményeképpen rövidebb tá­vokon mindenkire ráver öt mé­tert. Ezt át lehetne venni a nor­vég stílusból. Miben különbözik a mun­ka egy klubban és a váloga­tott mellett? A Lárváknál majdnem tíz évig dolgoztam, de néha még ott sem értették a lányok, mit is akarok tőlük. S amikor először találkoztam a magyar váloga­tottal, mindent egyetlen nap alatt akartam megtanítani ne­kik. Türelmesnek kell lennem a lányokkal, többször is elmon­dani ugyanazt. Mivel nem lá­tom őket gyakran, e-maüeket kell nekik írnom, DVD-ket kell nekik adnom, hogy megértsék, mit is várok tőlük. Abban bí­zom, hogy a klubedzők elvég­zik a munkám egy részét, ahogy én is elvégezhetem az ő munkájuk egy részét. A Larvikkal annak ellenére számtalan norvég bajnoksá­got és kupát nyert, BL-elő- döntős és KEK-győztes lett, hogy a játékosok nem mindig értették. Amikor játékos voltam, ma­gam is úgy gondoltam, hogy mindent tudok, és csak tíz-ti­zenöt évvel később jöttem rá, dehogyis tudtam akkor min­dent! A kézilabda a tapasztalat játéka, minél több a tapasztala­tod, annál jobb leszel. A kézilab­dázók, ha megvan a megfelelő fizikai felkészítésük, évről évre jobbak lesznek. A norvég válo­gatott sikerei csúcsán nem egy harminc fölötti játékos játszott a csapatban, sokszor a norvégok­nak volt a legidősebb csapatuk, és ők voltak a legjobbak. A magyar válogatottnál is a tapasztalt játékosokra akar építeni? Igen. Remélem, még nem akarnak visszavonulni, mert csak jobbak és jobbak lesznek. Tervezi, hogy megtanul magyarul? Meg kell tanulnom. Ez lesz a legnehezebb számomra. Egye­lőre minden időm azzal ment el, hogy jártam a csapatokat, fi­gyeltem, mi hogyan működik... Szeretek nyelveket tanulni, de nem vagyok túl jó bennük. Rá­adásul Norvégia rossz részéről, délről származom, ezért nem tudom helyesen kimondani az r hangot. Reménytelen. Heidi húsz mérfölddel északabbról származik, neki nem probléma az r hang. Neki sincs viszont sajnos sok ideje a nyelvtanulás­ra, edz, alszik és eszik, ez min­den. Az is lehet, hogy számomra néha még előny is, hogy nem ér­tek mindent. Ha beszélnék ma­gyarul, akkor folyamatosan kel­lene a játékosok érzéseivel is foglalkoznom. Csakhogy ne­kem elsősorban az ered­ménnyel kell törődnöm. Most, mivel nem értem, miről beszél­getnek, úgy veszem, amíg nem sírnak, minden rendben van. Ez persze csak vicc, jól fogok bánni a lányokkal. Mindig. Nem kell félniük tőlem. Megígérhetem, hogy mindig mellettük fogok állni. Ez a munkám, hogy 100%-ban támogassam őket, minden körülmények között. Szeret Magyarországon élni? Nagyon. Az egyetlen, amit nem bírok megszokni, az a bu­dapesti közlekedés. Nem szere­tek zsúfolt városokban vezetni, de ez az egyetlen probléma. Szeretem a magyar ételeket, az emberek gondolkodásmódját, az itteni időjárást... Mindent szeretek. El tudom képzelni, hogy életem végéig itt éljek. S mi lesz akkor, ha Heidi Löké máshová igazol? Itt fog maradni. Egyébként pedig támogat engem ebben a munkában, és tudja, hogy mit kíván meg ez a pozíció, szóval nem lesz gond. A Larvikot azért kellett ja­nuárban otthagynia, mert Heidi, aki 2008 óta ott ját­szott, aláírt a Győrhöz. Mi történt pontosan? A vezetők tudták, támogat­tam Heidit abban, hogy igazol­jon Győrbe, ezért vissza akar­tak vágni. De ez rendben van így, az edzők sorsa mindig bi­zonytalan. Az én esetem persze speciális volt, mert a Larvikkal éveken át veretlenek voltunk Norvégiában, jól végeztem a munkámat. De végül is szeren­csés döntésnek bizonyult, hogy Heidi Győrbe igazolt. Ha nem így lett volna, sosem jöttem volna Magyarországra, és most nem én lennék a szövetségi ka­pitány. Számunkra nagyon jól végződött a történet, nagy ka­land, hogy itt lehetünk. Mikor szólította meg elő­ször a magyar szövetség? Augusztusban tudtam meg, hogy én is a jelöltek között va­gyok. Természetesen hallottam róla, hogy Mátéfi Eszter le­mondott, és új válogatott edzőt keresnek, de nem hittem volna, hogy engem választanak. Hal­lottam, hogy néhány magyar- országi edző nem tud megbé­kélni ezzel a döntéssel, mert magyar edzőt akartak, és egyet is értek velük. Ha nekem kellett volna dönteni, biztosan nem saját magamat választom. Miért? Mert külföldi vagyok. Az el­ső edzőtábor után viszont rá­döbbentem, én vagyok a meg­felelő ember erre a munkára. Egyszerűen imádom. Nagyon motivált vagyok, alig várom a meccseket, lelkesen vetem be­le magam a munkába. Nem tudom, mennyi ideig maradok a válogatott élén, de abban biztos vagyok, tudok olyat nyújtani, ami hasznára lesz a magyar kézilabdának. Az a cé­lom, hogy kicsit javítsak a dol­gokon, az én tapasztalatomat egyesítve a magyarok szor­galmával, játékstílusával. Ez életem legjobb munkahelye. Már csak akkor lehetne szebb az egész, ha még Heidi is játszhatna a magyar váloga­tottban! Persze ezt nem gon­dolom teljesen komolyan, na­gyon jó magyar beállók van­nak, nincs szükségünk rá, de néha szép lenne, ha ő is mel­lettem lehetne. A teljes interjút elolvashatja a www. ujszo. com oldalon. (Rudolf Anna felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom