Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)

2011-11-16 / 265. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. NOVEMBER 16. Vélemény És háttér 5 Különösen az átmeneti katonai vezetéssel küszködő Egyiptom jövője kérdéses Arabdilemma Szombati döntésével Szíria tagságának fel­függesztése mellett dön­tött az Arab Liga. RAVASZ ÁBEL A határozat, melyet a szer­vezet 22 tagja közül 18 támo­gatott, háromnapos határidőt hagyott Bassár al-Aszad elnök kormányzatának a tüntetők el­leni erőszakos fellépéssel való felhagyásra, ellenkező esetben a Liga tagjai hazahívják nagy­követeiket az országból, Szíra pedig elveszíti szavazati jogát a testületben. Mivel nagyon kis esély lát­szik rá, hogy a damaszkuszi rezsim ennek hatására hirtelen békepártivá váljon - az eldur­vuló összecsapások során ed­dig 3500 ember halt meg, 30 ezren kerültek börtönbe -, ez Szíria nemzetközi elszigetelő­dését és a lázadók esélyeinek javulását jelentheti. Szíria sorsánál is érdeke­sebb a szavazói blokkok alaku­lása a Ligán belül. Az arab ta­vaszban érintett észak-afrikai államok egyöntetűen megsza­vazták a határozatot, és hason­lóan cselekedtek az Arab-fél­sziget államai is. Utóbbiak mo­tivációját jelentős részben az Iránnal szembeni erődemonst­ráció jelentette: a perzsa ál­lam, mely nem tagja a Ligá­nak, egyértelműen Damasz­kusz patrónusa és egyben az öböl menti olajállamok leg­főbb politikai riválisa. A siíta többségű Irán szerepére utal az is, hogy a határozatot nem megszavazok (Szíria mellett Irak, Jemen és Libanon) Tehe­rán szövetségesei, politikai elitjük szintén siíta hitvallása miatt. Miközben egyes elemzők máris az arab tavasz szerepé­nek fontosságára hívták fel a figyelmet a határozat megszü­letésében, egy új, demokrati­kus észak-afrikai-arab pólus (Egyiptom, Líbia, Tunézia) létrejöttét vizionalizálva, a hét elejére kiderült, hogy a Liga elsőre erőteljesnek tűnő fellépése mögött komoly el­lentétek húzódnak meg. Algé­ria és Egyiptom máris jelez­ték: nem hívják vissza nagy­követeiket Szíriából, az or­szág tagságának felfüggeszté­sét egyértelműen rövid távú és átmeneti intézkedésnek te­kintik, és újabb tanácskozást hívtak össze a helyzet felül­vizsgálatára. Ezek a fejlemények arra utalnak, hogy az elképzelt pó­lus nem olyan erős és nem olyan egységes, mint ezt sokan látni szeretnék. Különösen az átmeneti katonai vezetéssel küszködő Egyiptom jövője kérdéses, miközben pusztán mérete miatt is ez az ország döntheti el, lesz-e értelme re­gionális blokkról értekezni. A döntő fontosságú elem az, hogy a befelé autoriter, kifelé pedig reakciós módon viselke­dő, bebetonozott arab rezsi- meket a jövő kihívásait jobban látó és azokkal szemben fel­lépni tudó új kormányzatok válthatják-e fel. Ott van pél­dául Jemen: a túlnépesedés mellett az általános vízhiány és a szezonális aszály, a vallási feszültségek és a terrorszerve­zetek jelenléte egyaránt insta­billá teszik. Ezekre a kérdések­re a jelenlegi, a veterán Szaleh elnök által irányított kor­mányzat képtelennek bizo­nyult válaszolni. A Szíriái határozat sorsa ezért túlhalad a közvetlen problémán: egyben a Liga ál­lamai progresszív hajlamának tesztjeként is értelmezhető. A végeredményre éppen ezért érdemes lesz figyelni, még ak­kor is, ha Bassár al-Aszad kormányzatát nem egy diplo­máciai figyelmeztetés fogja megdönteni. ____ (Ľubomír Kotrha karikatúrája) . . ■ •> Szöveg nélkül KOMMENTAR Lenézés magyarosan SZOMBATHYPÁL Miközben Magyarországon 320 forint felé ru­gaszkodik higanymozgással az euró; 40 száza­lékra tart az egyszerűsített vállalkozói adó (az egyetlen söralátét-méretű bevallásfajta); már kaparja az ajtókat az ebadó, ha nem pulit tart a magyar. Mindeközben Délen jártam, ahol a hétvégén parlamenti választások lesznek, ame­lyen jó nagyot bukik a nyolc éve kormányzó Szocialista Mun­káspárt, hogy átadja helyét a jobboldalnak, a Néppártnak, amelynek elnöke régóta készül a miniszterelnöld székbe. Ismerős? Ennyi talán igen, innentől sajnos inkább nem. Spa­nyolországban járunk, ahol civilizált a kampány, nem haza- árulózzák egymást - nemcsak a nagyrészt borítékolható eredmény okán. A spanyolok, úgy fest, tudnak viselkedni, ha hevesek is. Benyomásaim Madridból és Andalúziából származnak, tehát nem a legmenőbbnek tartott spanyol vidékekről. Mégis min­den flottul működik, a vonatok percre pontosan indulnak, a közel 300 kilométeres sebességgel közlekedő szuperexp- resszek világa a legjobb reptéri kulturáltságot idézi, minden derűsnek, mégis működőképesnek tűnik - s ezt erősíti meg bennem az országot jobban ismerő öcsém, aki éppen itt dol­gozik, nem először. Mi, magyarok hajlamosak vagyunk legyinteni a déli, medi­terrán ország mentalitására, lustaságaira, szervezetlensége­ire, kényelmességére. Érdemes néha felülvizsgálni közhelye­inket, lecsusszanni a lóról, amelynek hátáról oly határozot­tan képes a magyar tipizálni a körülötte élőket és a tőle dé­lebbre lakókat: ilyenkor lélekben rögvest németté válunk, csóválva fejünket, pedig inkább forgassuk körbe otthon, ho­gyan is illant el az a bizonyos előny és kedvező kép az elmúlt két évtizedben. Mocskos, örökké késő vonatok; alig fejlődő városi tömegköz­lekedés; egekbe szökő üzemanyagárak, ami elől Ausztriába (!) menekülünk bevásárolni; rossz minőségű pékáru; bizal­matlanság az üzleti élet mindennapjaiban; csapnivaló okta­tási állapotok. Raymond Aron, a francia gondolkodó és közéleti kritikus mondotta igen elmésen, hogy ő kritikái megfogalmazásakor mindig felteszi magának a kérdést: mit csinálnék a miniszter helyében? Például utaznék néha, rangrejtve; otthon és kicsit távolabbra is; megfigyelném a népet, más népeket is - min­dennapi működés közben. Az élet apróságai többet érnek megannyi historizáló tablónál, amit az udvaroncok pingál- nak, ha megrendelésre is. A szerző magyarországi publicista TALLÓZÓ vidomosti-ua.com A szegénységi küszöb alatt él azoknak az ukrajnai családoknak a 23%-a, me­lyekben minden családtag dolgozik, de ha csak egy ke­reső van, akkor 37% ez az arány. A vidomosti-ua.com ukrán hírportál szerint az uk­rán családok szociális hely­zetének alakulásáról Pavlo Rozenko, a kijevi Razumkov központ elemzője a sajtónak elmondta: ha gyermekek is vannak a családokban, nö­vekszik az elszegényedés kockázata. (MTI) A korábbi, hamis fellengzősség gorbacsovi divatjamúlása idején már megtörténhetett, hogy a moszkvai csata a politikai folklórba is bevonulhasson A hősiesség méltóságát sem kímélik a valósághű anekdoták KISS JÓZSEF A cseh televízió 2-es csatornája tízrészes dokumentum-összeál­lítást tűzött műsorára a Nagy Honvédő Háborúról. A nézőben rögtön az elején, a moszkvai csa­táról szóló rész kapcsán felvető­dik a kérdés: kinek is készült ez a feldolgozás, mely mintha csak a hadtörténet iránt érdeklődők eléggé behatárolható táborának szólna. A film a csaták története. Olyannyira, hogy készítői a kommentárok száraz adatközlé­sét a harci jelenetek egyes moz­zanatait, főleg a „hosszú meneteléseket” imitáló, kifeje­zetten ülusztratív bejátszásokat is alkalmaztak. Kissé mulatságos, ahogy a kora őszi harcok heves ágyútüzében a kiskatonák mo­dem, ragyogóan fehér ingben magukhoz ölelve továbbítják a méretes lövedékeket. . Erős a gyanú, hogy az élénkíté­seket az évtizedeken át megköve­sedett pátosz elkerülése hívta életre. S ez nem csak a szövegek hangvételének visszafogottsá­gában tükröződött. Sztálin alakja és a Vörös téren elhangzott szó­zata a szó valódi értelmében csak egy villanásnyi szerepet kap. Azért viszont kár, hogy kimaradt az a megrázó pillanat, amikor megindul a moszkvai ellentáma­dás, és a szélsebesen száguldó sí­lécesek egyike lefékez és össze­ölelkezik a hószakadásban hajla­dozó anyókával, aki szaporán ve­ti a keresztet, s küldi rájuk, fiaira az áldást. A korábbi, nem ritkán hamis fellengzősség gorbacsovi csen­des divatjamúlása idején már megtörténhetett, hogy a moszk-. vai csata a politikai folklórba is bevonulhasson. A szovjet Prav­dában jelent meg az a visszaem­lékezés, melyet két korabeli film­operatőr tett közzé. Ők készítet­ték a nagy októberi forradalom 24. évfordulójának megünneplé­sét megörökítő híradófelvételt. A hagyományos ünnepi ülés az ak­kori helyzetben - amikor már egyes főhivatalok utasítást kap­tak az evakuálásra - a moszkvai metró Majakovszkij állomásán történt. Az operatőrök a kapko­dásban a felvételt úgy elügyet- lenkedték, hogy az akkori viasz­lemez kettétört. A helyzet végze­tessé válhatott számukra. Hisz, ahogy később kiderült, még a be­avatottak között is kevesen tud­tak Sztálin másnapra tervezett, az ország népéhez szóló fellépé­séről. Nem maradt más lehető­ség, mint mégiscsak felkérni Sztálin tikárát, próbálja elérni, hogy a beszédet újból felvegyék a saját irodájában. Poszkrebisev, akiről olyasmiket írnak, hogy ő is egyike volt azoknak, akik állító­lag eltették láb alól a szeretett Ve­zért, vállalta a számára is roppant veszélyes kockázatot. Sztálin ék­telen ordítozásba kezdett. Végül valahogy lecsillapodott. A tét ugyanis nagy volt. A felvétel után azonban még jókat káromkodva csapta be az ajtót: „Csto zse, ja na- rodnyij artyiszt?”-Mi az, népmű­vész vagyok én? (Mi talán úgy mondanánk, anemzetművésze.) Nos, Sztálin bebizonyította, hogy valóban művész. Sikerült túlélnie azt, amit bárhol megtet­tek volna: legalábbis úgy elűzik, hogy a lába sem éri a földet. Neki azonban megbocsátottak, amiért úgy hitte: ravaszkodó, önnön té­vedhetetlenségébe vetett rög­eszméivel, hatalmi játékaival és alkuival túljár Hitlerszándékain. A hetvenes évek végén mind­ezt feledtetni igyekezve készült Jurij Ozerov ötrészes filmeposza, a Felszabadítás, mely azonban nem a moszkvai csatával indult, merthogy az zavarta volna a Ber­linig vezető útnak a filmben a ha­tásossá varázsolás igyekezetével előcsalogatott dicsfényét. A há­ború befejeződésének 60. évfor­dulója idején Ozerov már ismét feltűnt a színen, „nagy műve” pe­dig a televízió képernyőjén. A tavaly készült dokumentum- film-sorozatezért talán üzenetis. A múlttal azért mégsem érde- mesavégtelenségigjátékotűzni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom