Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)
2011-11-14 / 263. szám, hétfő
I www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. NOVEMBER 14. Még szerencse, hogy a hülyeség mint olyan csak a valóban hibbantak szerint nemzetiségfüggő Sovén ügynökök ébredése Horthysták a szlovákiai magyar helységnevek, tette közhírré a kulturális minisztérium a kisebbségi (magyar) nyelvű helynévlistát tartalmazó kormányrendelettel kapcsolatban. Merthogy lovas tengerészünk országlása alatt (is) használt magyar helységneveket tartalmaz! BARAK LÁSZLÓ így megy ez, ha szlovák páciensekhez kerül a bolondokháza kulcsa! Egyébként, ha magyarok csenték volna el, esetleg olyan sületlenségen mantrázna most sértett félként a szlovákság, hogy minden szlovákiai helységnév fasiszta. Mivelhogy a tisói fasiszta állam idején (is) használatosak voltak. Még szerencse, hogy a hülyeség, az őrültség mint olyan csak a valóban hibbantak meg a csontvelőig sovén tulkok szerint nemzetiségfüggő. Ezért nem kellene nagyon balhézni a („liberális demokrata”) Richard Sulik (SaS) delegálta kulturális miniszterre, vagyis a tébolydaigazgatóra, Dániel Kraj- cerre bízott szlovák idültek nemzetébresztésnek szánt ga- tyaletolása miatt. Hagyjuk hát a balhét másra. Konkrétan azokra a magyar idültekre, akik épp annyira terheltek, mint szlovák sortársaik. Majd ők elvégzik a piszkos munkát nemzeti és pártalapon is... Egyébként sokkal szerencsésebb lett volna, legalább is a társadalom általános állapotára nézvést, ha tényleg csak Krajcer szimpla trehánysága miatt születik meg és kerül nyilvánosságra az inkriminált nyilatkozat. Ez esetben ugyanis el lehetett volna intézni az ügyet egy szimpla bocsánatkéréssel. Mondjuk, Krajcer fölhívhatta volna telefonon a helynévlista összeállítását elrendelő és felügyelő tudós kollégáját, Rudolf Chmel (Híd) kormányalelnök urat, és közölhette volna vele, hogy a munkáját bepiszkító nemtelen inzultust - őfőméltósága emlegetését - az istenért se vegye komolyan. Mivelhogy kizárólag azért történhetett meg, mert az ügyeletes főnéni teszem azt, éppen menstruált... Vagy simán bealudt szolgálat közben, ezért nem ügyelt kellőképpen a népes pacientúrára... Szerencsésebb lett volna, ha tényleg csak Krajcer trehánysága miatt születik meg az inkriminált nyilatkozat. No, de hagyjuk a jóindulatú ábrándozást, mert az élet mindig fölülírja vagy inkább leegyszerűsíti a legbonyolultabb összesküvés-elméleteket is. Valószínű ugyanis, hogy a kulturális tárca Horthy-szakér- tői Krajcer elődje, a rosszemlékű, sovén Marek Maďarič (Smer-SD) alvó ügynökei közül kerültek ki. Akik szimplán ott lettek felejtve a minisztériumban a kormányváltás után is. És tök mindegy, hogy véletlenül vagy direkt. Bár utóbbi verzióra vall, hogy akkor aktivizálódtak, amikor kellett. Vagyis, amikor a politika faragatlan parasztjai (SaS) okozta kormánybuktát követően úgy ítélték meg, újra itt az idő a magyarfalás központi kampánytémává avatására. Hogy legyen min kérődzenie a szlovák népesség stupid hordáinak, a nemzetféltő uszításra általában fogékony félművelt bunkók tömegének. Akiket szavazatmaximalizálás céljából szokás szerint jószerével valamennyi szlovák pártpolitikus kiszemelt magának. A legvér- mesebb náciktól kezdve a képmutató kvázidemokratákon át a kváziliberális szalonnacionalistákig bezárólag. Mert az hiszik még mindig, akárcsak a pénznek, a piszkos választási kampánynak sincs szaga... Vélemény És háttér 5 KOMMENTAR Kár a gőzért VERES ISTVÁN A kulturális minisztérium szerint a Horthy- jfla korszakot idéznénk, ha Szlovákiában meg- engednénk egyes települések kisebbségi ne- •**> vének használatát. Ha egy új-zélandi turistának röviden el kellene magyaráznunk, miért lenne jó, ha minden magyarok lakta szlová- kiai település használhatná magyar megnevezését, valószínűleg belefáradnánk. Azért fáradnánk bele, mert alighanem képtelenek lennénk azoknak az álláspontját bemutatni, akik ezt a múltban megtiltották. A helyzet annál reménytelenebb, mivel jelenleg is jócskán akadnak olyanok, akik szerint teljesen felesleges, mi több, káros dolog, ha Szlovákiában Ógyalla felirat szerepel a Hurbanovo alatt, és még sorolhatnánk a példákat. Azt meg már aztán tényleg felesleges lenne megemlíteni, hogy az ezekre a településekre ötven egynéhány évvel ezelőtt ragasztott „nevek” mesterséges névadási gyakorlat eredményei. Štúr valószínűleg életében nem volt Párkányban, Húrban pedig Ógyallára ha eljutott is annak idején, az biztosan véletlenül történt. A személynevekből kreált helynevek gyakorlata egy szép emlékű kommunista szokás, gondoljunk csak Leninváros- ra, Sztálinvárosra vagy Gorkijra. Ezt a szép szokást alkalmazták a háború utáni Csehszlovákia keleti fertályában olyan leleményességgel, hogy még nemzeti hangzást is kaptak a helynevek a nagy szocialista igyekezetben. Ha egy ország vezetése szerint ezek az elnevezések rendben vannak, hát lelkűk rajta. De hogy a többszáz éves kisebbségi megnevezések használatát képesek tiltani, azzal kapcsolatban még érvelni is nehéz. És nem azért nehéz, mert nem létezik kismillió ésszerű érv ennek alátámasztására, hanem mert azoknak az embereknek, akik manapság képesek védeni ezt az annak idején kommunista csomagolópapírral álcázott nemzeti merényletet, alighanem hiába magyaráznánk bármit. Még jó, hogy a kulturális minisztériumnak, amely ezeket a véleményeket jegyzi, liberális vezetése van. Az SaS tehát lehet gazdasági kérdésekben liberális, a többi területen a jelek szerint annyi közük van a liberalizmushoz, mint Ľudovít Štúrnak Párkányhoz. FIGYELŐ Az al-Dzsazíra balkáni adója Megkezdte sugárzását az arab CNN-ként is emlegetett, katari központú al-Dzsazíra hírtelevízió balkáni leányvállalata, az al-Dzsazíra Balkán. A tv egyelőre napi hatórányi friss anyagot tud készíteni - főleg hírműsorokat -, a napi 24 órás program többi részét főleg dokumentumműsorokkal töltik ki. Médiaszakértők remélik, hogy az al-Dzsazíra Balkán objektív híreket fog sugározni nézőinek, akik az elmúlt két évtizedben főként a politika által erősen befolyásolt helyi hírforrásokból tájékozódtak. Az al-Dzsazíra Balkán központja Szarajevóban található, de tudósítói irodákat nyitott a horvát, a szerb és a macedón fővárosban is. (MTI/ HINA/AFP/AP) Nem tudják, hogy a Gyalla vagy a Párkány településnevet már akkor használták, amikor az európai nyelvekben nem létezett a „nemzet" kifejezés? Horthy és identitászavar a minisztériumban LOVÁSZ ATTILA A politikusnak az a dolga, hogy közügyekkel foglalkozzon. Ezt kéne sokszor, sőt, minden adandó alkalommal elmondani, amikor a politikából kiábrándult emberek arról beszélnek, hogy minden „át van politizálva”. Ez a szörnyű magyartalanság sokszor tűnhet nagy igazságnak, mégsem az. A közügyek intézését nem elvenni kell a politikától, hanem számon kérni rajta. Van viszont még egy olvasata az előbbieknek. Az pedig az a tény, hogy a politika nem feltétlenül képes azonosítani a közügyeket. A szigorú és mindent agyonszabályozó gazdasági törvényalkotás inkább identitászavarra utal, mint a közügyekkel kapcsolatos felelősségre. Hasonló identitászavarban szenved az a politikus, aki azt gondolja, hogy tárcája, szakterülete minden egyes megmozdulására, a legkisebb falvak, közösségek szintjére vetített problémájára neld kell megtalálnia a megoldást. Jobbára ugyanis csak balhét, esetenként műbalhét képes előidézni, elodázva a valódi megoldásokat. A nyolcvanas években diákmunka kapcsán kerültem párszor Kostolište községbe az Erdőháton (hogy a kulturális tárca bizonyos hivatalnokai megértsék: Záhorie). Amikor a helyi szövetkezet munkásai minden nap valahová „Kiripolec”-be készültek, nem tudtam elképzelni, miről beszélnek. Majd kiderült, hogy nevezett község szlovák történelmi neve Kiripolec, feltehetően a néhai Kirchplatz, majd Kripolz német elnevezésekből szlovákosítva a nevet. Kostolište szép falunév, mondta anno Miroslav Válek (aki jó verseket írt ugyan, de kommunista kultuszminiszter volt) Martin Ben- kának (a neves szlovák festőnek, a falu szülöttének), aki az 1960-as közigazgatási átrendezés idején szeretett faluja eredeti nevét szerette volna visszaszerezni. Akkor kommunizmus volt - hogy pártunk és államunk mindent irányítani, szabályozni akart, diktatórikus voltára való tekintettel megérthető. De hogy ma a kulturális tárcának nincs más dolga, mint ostobaságokat mondani helységnevek kapcsán, az mégsem járja. Egyrészt kijelenteni falunevekről, hogy horthysták, komoly kételyeket ébreszthet bennünk. Hivatalnokaink még a wikipédia-haszná- lat alapszintjére sem jutottak el. Nem tudják, hogy a Gyalla vagy Párkány településnév már akkor létezett, amikor az európai nyelvekben nem létezett a „nemzet” kifejezés? S ugyanezen hivatalnokok mégis mit gondolnak, hogy tisztességes adófizető polgárok legszűkebb lakhelyének szeretett, tisztelt, kedvelt és használt neveiről lefitymálóan vélekedhetnek és tilthatnák? Lám, ez is egy gyönyörű példája annak, miként lehet komoly identitászavarban élni - merthogy a kulturális tárca azért jaj de nagyon nem tud megbirkózni olyan gondokkal, mint a kultúra finanszírozása, a forráshiány a nemzeti kultúra és művészet legfontosabb intézményeinél, hogy a megyei vagy járási jelentőségűeket meg se említsük. Nem tud mit kezdeni a médiaszabályozással, ahol ugyancsak komoly identitászavarban szenved, nem tud mit kezdeni mecenatúrával, szimfonikus zenekarok, színtársulatok, galériák lerohadt állapotával, a nevetséges bérekkel a kultúra területén. De azt aztán kívülről fújják, hogy egy-egy helységnév Horthyéktól való (még ha valamelyik, de csak nagyon kevés, valóban akkor keletkezett is). A kisebbségi nyelvhasználati törvény a 94-es táblatörvényt pedig igenis felülíija. Nemcsak a derogációs paragrafusok miatt, hanem egyszerűen azért, mert kiselsős jogászhallgatók tudják, hogy az ugyanazon területet szabályozó két jogszabály közül mindig az újabb a hatályos és érvényes. Úgyhogy semmi másra nincs szükség, csak arra, hogy a politikusok közügyekkel foglalkozzanak, s a hivatalnokonak pedig mondják el, mi a dolguk. Ha viszont ezt mondták nekik, akkor nem a hivatalnokkal, hanem a főnökével van baj.- Tíz eurót ígért az apám minden egyesért. Tanárnő, maga mennyiért javítgatja a dolgozatainkat?!
