Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)
2011-11-08 / 258. szám, kedd
2019 kezdetéig valamennyi tagállamnak kötelessége lesz fokozatosan áttérni nemzeti vagy regionális szinten a hektáronkénti egységes kifizetésre 20 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2011. NOVEMBER 8. www.ujszo.com A közös agrárpolitika reformja 2013 után Az Európai Bizottság október 12-én hozta nyilvánosságra a Közös Agrár- politika (KAP) reform- tervezetére vonatkozó hivatalos javaslatát, amely a 2013 utáni időszakra vonatkozó támogatáspolitikai elveket tartalmazza. ISMERTETŐ Tudni kell, hogy ezt a javaslatot a következő évben várhatóan kemény tárgyalások és egyeztetések után véglegesítik majd a tagállamok jóváhagyásával. A célja az, hogy növelje az unió mezőgazdaságának versenyképességét, fenntarthatóságát és helyi kötődését, s ezáltal valamennyi európai polgárnak egészséges és jó minőségű élelmezést biztosítson, egyúttal megóvja a környezetet és fejlessze a vidéki területeket. A bizottság négy javaslatot terjesztett elő a közös agrárpolitikára vonatkozó egy-egy európai parlamenti és tanácsi rendeletjavaslat formájában. Ezek a következő területeket érintik: I. közvetlen kifizetések, II. egységes közös piacszervezés, III. vidékfejlesztés, IV. horizontális rendelet a közös agrárpolitika finanszírozása, irányítása és nyomon követése céljából. I. Közvetlen kifizetések Annak érdekében, hogy többé ne különböző rendszereket alkalmazzanak az EU egyes tagállamaiban, 2013-tól az új „alaptámogatási rendszer” lép érvénybe. Mint ismeretes, jelenleg az EU 15 régebbi tagállama az egységes támogatási rendszert használja (amely korábbi referenciák használatát, a hektáronkénti kifizetést, illetve e kettő kombinációját is lehetővé teszi), az újabban csatlakozott 12 ország többsége pedig az egyszerűsített területalapú kifizetési rendszert alkalmazza. A „kölcsönös megfeleltetés” (bizonyos környezeti, állatjóléti és egyéb szabályok betartása), akárcsak jelenleg, az új rendszernek is fontos elemét fogja képezni, noha a hatályos követelmények sok tekintetben egyszerűsödni fognak. A cél az, hogy jelentős mértékben csökkentsük a hatályos jogszabályok teljes körű végrehajtásával kapható kifizetések szintjei között tapasztalható különbségeket, mind a mezőgazdasági termelők, mind a régiók tekintetében. 2019 kezdetéig valamennyi tagállamnak kötelessége lesz fokozatosan áttérni nemzeti vagy regionális szinten a hektáronkénti egységes kifizetésre. A bizottság többéves pénzügyi keretére vonatkozó javaslataival összhangban a közvetlen kifizetésekre elkülönített nemzeti pénzügyi kereteket ki fogják igazítani azzal a céllal, hogy több pénzt kapjanak azok a tagállamok, amelyekben a hektáronkénti támogatás nem éri el az uniós átlagos kifizetés 90%-át. A jelenleg előirányzott összegek és az EU 27 tagállamára jellemző átlagos összeg 90%-a közötti rés egyharmadá- val csökkenni fog. Ha például egy tagállam jelenleg hektáronként az uniós átlag 75%- ának megfelelő átlagösszeget kap, azaz a 90%-hoz 15% hiányzik, a kifizetéseket fokozatosan 80%-ra emelik. A bizottság kötelezettséget vállal arra, hogy a 2020 utáni időszakra vonatkozó pénzügyi terv kapcsán folyó viták során kitér a „teljes konvergencia” hosszú távú céljára, azaz a közvetlen támogatások EU-szerte egyenlően történő elosztására. Környezetbarát intézkedések Az alaptámogatás mellett minden mezőgazdasági üzem további hektáronkénti kifizetésben részesül, amennyiben bizonyos, az éghajlat és a környezet szempontjából kedvező mezőgazdasági módszereket alkalmaz. A tagállamok a nemzeti pénzügyi keret 30%-át fordítják majd erre a célra. Ez az arány csupán egy minimális, de felfelé nem korlátozott érték. Három intézkedés tartozik ide: ♦ az állandó legelők fenntartása; ♦ a növénytermesztés diverzifikálása (a mezőgazdasági termelőknek legalább háromfajta növényt kell a szántóföldön termeszteni, amelyek közül egyik sem vehet a terület 70%-ánál többet igénybe, de legalább a szántóföld 5%-át el kell, hogy foglalja); ♦ a mezőgazdasági területnek (az állandó gyepterület kivételével) legalább 7%-át „ökológiaijelentőségű területként” fenn kell tartani - amely lehet táblaszegély, sövény, facsoport, parlagon hagyott terület, tájképi jellemző, biotóp, pufferzóna, erdősített terület. A biotermelőknek nem kell külön követelményeket teljesíteniük, mivel ők egyértelműen a környezeti szempontokat szem előtt tartva gazdálkodnak. Hátrányos természeti adottságú területek A tagállamok (vagy a régiók) - a nemzeti pénzügyi keretek 5%-áig - kiegészítő támogatásban részesíthetik a hátrányos természeti adottságú területeket (definícióját a vidékfejlesztési szabályok tartalmazzák). Ez azonban csak lehetőség, és nem érinti a vidékfejlesztési rendszer keretében a kedvezőtlen adottságú területekre vonatkozó opciókat. Fiatal mezőgazdasági termelők A fiatal (azaz 40 évesnél nem idősebb), első alkalommal gazdálkodásba kezdő mezőgazda- sági termelők számára nyújtott alaptámogatást a tevékenység első 5 évére 25%-kal ki kell egészíteni. E támogatás az adott tagállamban található gazdaságok áúagos méretében megha(Szilvóssy Tímea illusztrációs felvétele) tározott maximumra korlátozódik. Azokban a tagállamokban, amelyekre a kis méretű gazdaságok jellemzőek, a felső határérték 25 hektár. Ezt legfeljebb 2% erejéig a nemzeti pénzügyi keretből kell finanszírozni. Kistermelők A 2014-ben támogatásra igényt tartó mezőgazdasági termelők 2014. október 15-éig jelentkezhetnek a kistermelők támogatási rendszerébe, ami azt jelenti, hogy a gazdaság méretétől függetienül a tagállam által meghatározott, évi 500-tól 1000 euróig terjedő kifizetésben részesülnek. Ez lényegesen egyszerűbbé teszi mind az érintett mezőgazdasági termelők, mind a nemzeti hatóságok dolgát. A rendszerben részt vevőkre a kölcsönös megfeleltetés tekintetében kevésbé szigorú előírások vonatkoznak majd, és felmentést kapnak a környezetbarát intézkedések alól. A kistermelők támogatási rendszerének összköltségei nem haladhatják meg a nemzeti pénzügyi keret 10%- át, és a kifizetés szintjét ennek megfelelően szükség szerint kiigazítják. A vidékfejlesztési támogatás részét fogja képezni a kistermelők számára biztosított tanácsadási rendszer, amely a gazdasági fejlődéssel kapcsolatban nyújt segítséget, továbbá az olyan régiók, ahol sok a kisméretű gazdaság, szerkezetátalakítási támogatásokat is igénybe vehetnek. Termeléstől függő támogatás A közvetlen kifizetések nemzeti alapon történő újraelosztásával járó esetleges kedvezőtlen hatások kiküszöbölésére és a fennálló feltételekre való tekintettel a tagállamoknak lehetőségük lesz arra, hogy meghatározott összegeket egy-egy konkrét termék termelésétől függően fizessenek ki. Ennek felső határa a nemzeti pénzügyi keret 5%-a, amennyiben a tagállam által jelenleg biztosított termeléstől függő támogatás aránya 0-5%, ületve legfeljebb 10%, amennyiben a termeléstől függő támogatás aránya meghaladja az 5%-ot. A bizottság ennél magasabb arányt is engedélyezhet, ha az érintett tagállam meg tudja indokolni, hogy miért van erre szükség. A támogatások átcsoportosítása A tagállamok a közveüen kifizetésekre fordítandó nemzeti pénzügyi keret (1. pillér) akár 10%-át is átcsoportosíthatják a vidékfejlesztési keretbe; illetve azok a tagállamok, amelyek esetében a közveden kifizetések nem érik el az uniós átlag 90%-át, ezentúl a vidékfejlesztési támogatás akár 5%-át az 1. pillérhez tartozó nemzed keretbe utalhatják át. Kölcsönös megfeleltetés A közveden kifizetésekre fordítandó nemzeti pénzügyi keretből odaítélt valamennyi összeg továbbra is egy sor alapvető környezetvédelmi, állatjóléti, valamint növény- és állategészségügyi követelmény teljesítéséhez fog kapcsolódni. Az átfogó egyszerűsítés részeként azonban a jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmények száma 18-ról 13-ra, a földterület megfelelő mezőgazda- sági és környezeti állapotára vonatkozó előírások száma pedig 15-ről 8-ra csökkent - főleg a mezőgazdasági termelők számára lényegtelen elemek kizárásával. A támogatások maximalizálása Az alaptámogatási rendszerből évente az egyes gazdaságok által igénybe vehető összeg felső határa 300 000 euró lesz. A 250 000-300 000 euró közötti tartományba eső kifizetéseket összesen 70 %- kai, a 200 000-250 000 euró közötti tartományba eső kifizetéseket 40%-kal, a 150 000- 200 000 euró közötti tartományba eső kifizetéseket pedig 20%-kal csökkentik. A foglalkoztatási szempontok figyelembevétele érdekében azonban a mezőgazdasági üzem e csökkentéseket megelőzően az előző évben kifizetett bérköltségeket (ideértve az adókat és a társadalombiztosítási hozzájárulásokat is) levonhatja. Az így „megtakarított” alapok az érintett tagállamban maradnak, és a vidékfejlesztési keretbe kerülnek át, hogy azokat a mezőgazdasági termelők és az európai innovációs partnerség keretében létrejövő operatív csoportok innovációs és beruházási célokra fordíthassák. Aktív mezőgazdasági termelők A jogi kiskapuk felszámolása érdekében a bizottság szűkíti az „aktív mezőgazdasági termelő” fogalmát. Az új definíció szerint azok a kérelmezők, akik esetében a közös agrárpolitikai közvetlen kifizetések nem érik el a valamennyi, nem mezőgazdasági tevékenységükből származó bevételek 5%-át, illetve akik tevékenysége pusztán abban áll, hogy területeiket legeltetésre és földművelésre alkalmas állapotban tartják, de nem végzik el a tagállamok által előírt minimumtevékenységet, nem részesülhetnek kifizetésben. Felmentést kapnak azonban ez alól azok a mezőgazda- sági termelők, akik az előző évben kevesebb, mint 5 000 euró közvetlen kifizetésben részesültek. Támogatható termőterületről szóló javaslat szerint 2014 lesz az új referenciaév a földterületek tekintetében, de a spekulációk elkerülése végett ez a 2011-ben a közvetlen kifizetési rendszerből folyósított támogatások kedvezményezettjeihez fog kapcsolódni. 11. Piacszervezési mechanizmusok Az állami intervenció és a magántárolási támogatás hatályban lévő rendszereiről már bebizonyosodott, hogy jól működő biztonsági hálót alkotnak abban az esetben, ha például egy élelmiszerválságot követő piaci nehézségek közepette a termelők segítségére kell sietni. Ezeket a rendszereket azonban felül kell vizsgálni, hogy gyorsabban és hatékonyabban reagáljanak. Valamennyi ágazat tekintetében új záradék kerül bevezetésre, amely révén a bizottság általános piaci zavarok esetén sürgősségi intézkedéseket hozhat - üyenek voltak például a 2011 májusában és júniusában az E. coli-válság kapcsán tett intézkedések. Ezeket a többéves pénzügyi keretben meghatározott válságtartalékból fogják finanszírozni. Miután a tejkvóták és a szőlőtelepítési jogok lejárati határidejét kitűzték, a bizottság az utolsó kvótarendszert - a cukorkvótát - is fel kívánja számolni. A cukor kvótarendszere a tervek szerint 2015. szeptember 30-án fog lejárni. Mivel a legtöbb fejlődő ország korlátlan vámmentes hozzáférést élvez az uniós piachoz, de az EU-ból származó exportokra a WTO szabályai vonatkoznak, csak a kvóták megszüntetésével lehet az ágazatnak hosszú távú jövőképet nyújtani. A kvótarendszer megszüntetését követően a fehér cukor magántárolási támogatásban részesíthető lesz, és a cukorgyárak és -termelők közötti megállapodásokat szabályozó alapvető rendelkezéseket állapítanak meg. Az iskolagyümölcs- és iskola- tejprogramot ki kell bővíteni. A szövegek a már 2010 decemberében előteijesztett javaslatokat is tükrözik. Annak érdekében, hogy jobb legyen a mezőgazdasági termelők alkupozíciója az élelmiszer-ellátási láncban, a bizottság az egyes ágazatok jobb szervezettségére törekszik. A termelői és ágazati szervezetek elismerésére vonatkozó szabályok most már valamennyi ágazatra érvényesek lesznek - és a termelői szervezetek létrehozásának további lehetőségeit immár a vidékfejlesztési támogatásból lehetne finanszírozni. Az egyszerűsítés érdekében számos kisebb rendszer hatályát veszti (pl. a tejpor takarmányként való fel- használására nyújtott támogatás). (eu-press) Vidékfejlesztés 2013 után Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap ra vonatkozó új javaslatban a támogatások mintegy 5%-át az ún. „teljesítéshez kötött tartalék” formájában vissza fogják tartani, és csak akkor folyósítják őket, ha bebizonyosodik, hogy a kitűzött célok felé vezető úton előrelépés történt. A tagállamok (vagy régiók) által kidolgozott és társfinanszírozott, alapvető vidékfejlesztési koncepció nem változik. A tengelyek helyett azonban az új programozási időszakra 6 prioritás vonatkozik majd. A tagállamoknak a területrendezéshez és az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez kapcsolódó célokra viszont továbbra is el kell különíteniük a vidékfejlesztési pénzügyi keretük 25%-át. A javaslatban megfogalmazott prioritások a tudás átadását és az innováció előmozdítását, a versenyképesség növelését, az élelmiszer-ellátási lánc megszervezésének és a kockázat-kezelésnek javítását, az ökoszisztémák állapotának helyre-állítását, megőrzését, az erőforrás-hatékonyság és az alacsony szén dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállást, valamint a társadalmi befogadás előmozdítását, a szegénység csökkentését és a gazdaság fejlesztését szolgálják a vidéki térségekben. A költségvetést illetően a kevésbé fejlett és a legkülső régiókban, valamint a kisebb égei-tengeri szigeteken 85% lesz az uniós társfinanszírozási arány, a többi régióban ez 50%. Egyes esetekben azonban ennél magasabb is lehet. Az új időszakban a tagállamoknak lehetőségük lesz arra, hogy magasabb támogatási arányú alprogramokat dolgozzanak ki a fiatal mezőgazdasági termelők, a kistermelők, a hegyvidéki területek és a rövid élelmiszer-ellátási láncok szükségleteinek kielégítésére, (eu-info)
