Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)

2011-11-07 / 257. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. NOVEMBER 7. Kultúra 7 Pozsonyban, a Szlovák Nemzeti Színházban vendégszerepei november 21-én a Frenák Pál Társulat A kanapé tüzében Símet Jessica előtt kaput nyitottak (Képarchívum) RÖVIDEN Idegen nyelven: miről, hogyan Pozsony/Komárom. A dráma eszköztára az idegen nyel­vek tanításában címmel tart előadást, drámás foglalkozást Vatai Éva. Szervezők: a pozsonyi Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke, a komáromi Selye János Egye­tem Tanárképző Kara és a Magyar Köztársaság Kulturális In­tézete. A rendezvényre Pozsonyban november 7-én (hétfőn) 16 órától kerül sor a Magyar Köztársaság Kulturális Intéze­tében (Pozsony, Védcölöp út 54.), Komáromban 8-án (ked­den) 10.30-tól az egyetemen, (mkki) II. Pozsonyi Dumaszínház Pozsony. A soron következő humorest szájhősei: Bruti és Aranyosi Péter György. Időpont: november 8. (kedd), 19.30, helyszín: Nivy kultúrház. Szervező: JAIK. (ú) Barackliget, Cigány, Szúnyogtangó és Jánošík Szlovák Filmhét Pesten Sokan irigylik majd Sí­met Jessicát, amikor az InTime vörös kanapéján a testi szerelem legma­gasabb hőfokát éli meg Nelson Reguera és Major László társaságában. Táncszínpadon ilyen erős triót kivételes ese­tekben lát csak a néző. SZABÓ G. LÁSZLÓ Frenák Pál pedig a kivételes esetek, az előjelek nélküli, leg­mélyebb érzelmek koreográfu­sa. Összetéveszthetetlen tánc­nyelvét, egyéni stíluseszközeit csak azok képesek elsajátítani, akik értik és érzik ellentmondá­sokkal teli, sistergőén izgalmas belső világát. Azt a világot, amelyben nemcsak az időnek - az ösztönöknek, a vágyaknak, az elfojtott feszültségeknek és az intimitásoknak oszthatatlan szerepük van. Símet Jessica az InTime vörös kanapéján mutat­kozott be a Frenák Pál Társulat új tagjaként. „Tisztában vagyok vele: ilyen feladat, ilyen darab a táncos pá­lya koronája szokott lenni. Fia egyáltalán megadatik. Én sze­rencsés vagyok, hogy megkap­tam, méghozzá pályám nyitó­szerepeként. Más kérdés, hogy innen, erről a pontról hová le­het még eljutni. Létezik-e újabb csúcs, vagy ez marad a legna­gyobb? Hogy ez mekkora, az akkor tudatosult bennem, ami­kor a Sziget Fesztiválon először mentem fel a színpadra, miután Kolozsi Viktóriától, aki kilépett a társulatból, átvettem a szere­pet. Elindult a zene, és akkor döbbentem rá igazán, hogy hol vagyok. Addig ez a kérdés nem is foglalkoztatott. Hirtelen kel­lett betanulnom a darabot.” Artistaszülők gyerekeként évekig járta a vüágot. Hónapo­kat élt különböző nagyvárosok­ban. A legtovább Angliában, Dániában, Svédországban. A vi­lág tizenvalahány országába vitték magukkal a szülei. Amíg el nem váltak. „Anyuval mentem ki Svédor­szágba tizennégy évesen. Ott kezdett új életet az új párjával. Nekem az angol volt az első ide­gen nyelv, Stockholmban tanul­tam meg svédül. Nem volt könnyű a váltás, de nem sírtam. Nem szerettem az itthoni kör­nyezetet. El akartam menni Bu­dapestről. Svédország ilyen ér­telemben kapóra jött. Váratlan lehetőség: kezdjük elölről! Új közegben, új légkörben. Az első évben nem voltam hajlandó megszólalni svédül. A máso­dikban, vagyis a kilencedik osz­tályban nemzetközi vizsgát kel­lett tennem, de már az ország nyelvén. Táncolni már itthon is akartam. Hiába nyúztam az anyukámat, erre csak kint ke­rülhetett sor. Találtunk egy re­mek magyar balettmestert, Mé­száros Lászlót, heti három-négy alkalommal nála tanultam klasszikus balettet. A gimnázi­umban naponta volt táncóránk. Nekem az nem volt elég.” A Stockholmban töltött öt év után Győr következett. Az otta­ni táncművészeti iskola, ahová a Győri Balett legendás táncos­nője, Bombicz Barbara hívta el. „Kijött Stockholmba, látott táncolni, s mivel itthon egy új programot akart elindítani, má­jusban megkérdezte, volna-e kedvem hazajönni Győrbe. Au­gusztusban már itthon voltam. Ha kint maradtam volna, lehet, hogy a tánc ma már nem is sze­repel az életemben. Tizenki­lenctől huszonegy éves koromig tanultam Győrben. A végzősök koncertvizsgájának egy részét Frenák Pál táncosa, Várnagy Kristóf koreografálta. Mivel ő is sokat utazott a világban, gyor­san egymásra hangolódtunk, s amikor egy lány helyett be kel­lett ugrania valakinek, engem választott. Később felhívott, hogy részt vehetek egy gyakor­laton Palinál. Sercegett a vonal, nem is mindent hallottam ab­ból, amit mondott, azt sem tud­tam, ki az a Pali, de másnap már a Fiúk táncosaival gyakoroltam Pesten. Aztán visszautaztam Győrbe, majd újra hívtak, és május összes péntekét Paliéknál töltöttem a próbateremben. Anélkül, hogy tudtam volna, hova vezet ez. Az InTime-ról nem is hallottam addig. Rajtam kívül három lány volt még a gyakorlaton, Pali megkérdezte, kit zavar közülünk a mezítelen­ség. Mindenki ódzkodott, csak én mondtam, hogy nincs nekem ezzel semmi bajom. És újra el­búcsúztunk. De akkor már nem Győrbe, hanem Stockholmba mentem. Szerződés kötött az ottani Vidámparkhoz, nyaranta ott dolgoztam, játékfelelősként. Ott hívott fel három hét után Pa­li, hogy ha szeretnék velük dol­gozni, most jöjjek haza. Gyor­san kellett döntenem, de azt mondtam, vállalom az anyagi kárt is, szerződést bontok. Há­rom nap múlva már jöttem is haza, és elkezdtük az InTime próbáit Viktóriával és Jantner Emesével. Talán négy héttel ké­sőbb érkezett meg Pali Párizs­ból, hogy megnézze, mit tudok. Jó lesz, jó lesz, mondta. Látta, hogy képes leszek a feladatra, s hogy ez később hová fejlődhet. Hogy mikor tesz be a darabba, arról nem volt szó. Hirtelen do­bottmélyvízbe.” Az InTime Frenák Pál alkotói műhelyének legfényesebb ko­reográfiája. Férfi-nő, nő-nő, fér­fi-férfi kapcsolatából esszenciá­lisán mutat meg mindent. „A betanulás során valóság­gal ittam Viktória szavait. Min­den mozdulatnál elmondta, mit érez. Itt elszakadsz tőle, ott visszahúz, itt magától ereszt el, ez itt olyan, mintha... fél évem­be telt, míg rájöttem: nem az a fontos, hogy ő milyen mozdu­latsor mögé mit látott, hanem hogy egész idő alatt én mit ér­zek. Hosszú hónapok után el tudtam engedni, amit Viktóriá­tól tanultam, és onnantól megint előre léptem. Azóta tel­jesen másként közelítek a fel­adathoz. Nelsonból is kiérzek egyfajta lelkiállapotot, amelyet végigvisz a darabon, Emeséből is, Fekete Zoltán is másvalamit képviselt, és most a helyette táncoló Major László is magát adja. Nelson és Zoli a trió során érzelmi satuba fogtak. Ilyen vo­natkozásban minden próba ugyanolyan volt számomra, mint az előadás. A trió önmagá­ban egyetlen egység, amelyben három érzés kúszik egymásba. Zoli és Nelson nagyon erősek voltak együtt. Olyan dolgokat hoztak ki belőlem, hogy a végén én magam is elcsodálkoztam. Nelsonban az intenzitást, a koncentráltságot élvezem. Hogy amit kiad magából, azt tartani is tudja. Nála nincsenek határok, kicsinyes félelmek. Csak a kreativitás, a teljesítési vágy. Minden alkalommal elő tud rántani magából valami újat, valami merészet. Ott, helyben találja ki, és azonnal be is építi. Már nekem is vannak ilyen pillanataim. Mint a szóló­ban. Ezt Nelsontól próbálom el­csípni. Csinál valamit, ami telje­sen felkészületlenül ér, mégis képes vagyok reagálni rá. És tu­dom, hogy az jó. Megrökö­nyödni nem szabad, és nincs rá idő. Kapok tőle valamit, amit rögtön tovább is adok. Zoli a megtestesült erőt jelentette számomra. Ha elkapott, tud­tam, nincs menekülés, megva­gyok. Nyers erő az övé, amivel nagyon jól lehet reakcióba lép­ni. Minden este katartikus él­mény volt ez a két fiú. Energia- bombát, szenvedélyszítót kap­tam tőlük. Az előadás során ka­put nyitottak előttem, amit ma­gánemberként aztán be kellett csuknom, nem mászkálhattam sóvárogva az emberek között. Most is kapok valamit a triótól, amikor Nelsonnal és Lacival táncoljuk. Lemegy a szólóm, és a kulisszák mögött már szinte toporzékolva várom, hogy mi­kor jön a kanapé. Egyébként La­ciból sem hiányzik az erő, vele viszont tudok kompromisszu­mot kötni. Zoli azt tett velem, amit akart. Lacival más a hely­zet. Kettőnk játékában én is tu­dok domináns lenni. Zoli karjai közül nem volt szabadulás. Na­gyon hálás vagyok Palinak. Azt a fajta érzelmi katarzist, amit az InTime-tól kapok, korábban nem éltem meg soha. Azokat az előadásokat szeretem, ame­lyeknek a végén fogalmam sincs, mi történt. Amikor bele­veszek a darabba. Tudom, hogy vége, le kell szállni a kanapéról, én mégis maradnék. És úgy, ahogy vagyok. Meztelenül. Nem érdekel.” AJÁNLÓ Budapest. Négy játékfilmet és két dokumentumfilmet lát­hat a közönség a hétfőtől va­sárnapig tartó Szlovák Filmhé­ten az Örökmozgó Filmmúze­umban. Az idei - ötödik - filmhét megnyitóján a Barackliget című filmet, Peter Bebjak alko­tását vetítik, a rendező szemé­lyesen is jelen lesz a bemuta­tón. A Dél-Szlovákiában ját­szódó film zenéjét részben a Ghymes együttes szerezte, és a színészek is magyarok. Bemutatják Martin Sulik leg­személyesebbnek tartott mun­káját, a Cigányt, amely nyáron a Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztiválon debütált és négy díjat is kapott, köztük a zsűri különdíját. A rendező személyesen járta az észak- szlováWai falvakat, ott válasz­totta ki filmje szereplőit, és eredeti környezetben forgatott. A Szúnyogtangó című keser­Győr. Negyven kiállítóval és nyolcvan ingyenes eseménnyel váija vendégeit péntektől va­sárnapig a Győri Könyvszalon. A fesztivál megnyitóján Varró Dá­niel költő, műfordító kapja az idei, XI. Győri Könyvszalon alko­édes filmkomédia - Miroslav Luther alkotása - a hazatért emigránsok újbóli beilleszke­déséről szól. Egy archív filmet is láthat a közönség, a Jánošík címűt 1921-ből. A történet a legendás népi hősről, Juro Jánošíkról szól, a filmet Jaroslav Siakel forgatta Amerikában, ott élő szlovákokkal. A cseh Erika Hníková 72 per­ces, Nesvatbov című dokumen­tumfilmjében a kelet-szlováki­ai falu buzgó polgármestere a születések számának csökke­nésére reagálva az egyedülál­lóknak esteket szervez. A másik dokumentumfilm, a Nicky csa­ládja Matej Mináč alkotása, és az angol Nicholas Wintonról szól, aki a II. világháború ide­jén Prágában élt és 669 cseh­szlovák zsidó gyermeket men­tett meg a vészkorszakban a biztos haláltól. A férfi ma is él, 102 éves, még találkozik az ak­kori megmentett gyerekekkel, akik ma 80 év körüliek. (MTI) tói díját, ezt Halász Judit Radnó- ti-írásokból összeállított műsora követi. Lackfi János költő a kul­túraközvetítés különféle formá­iról tart előadást. A Győri Nemzeti Színház mindhárom napon reggel tíz és este hét óra között várja ingye­nes programjaival a látogatókat. Burai Árpád énekel a Lyuhász Lyácint BT. nevű együttes koncert­jén Debrecenben, az Ifjúsági Házban, ahol vendégművészként Dunkel Norbert zeneszerző, előadóművész játszott zongorán. Kon­certjükkel Liszt Ferenc zeneszerző születésének 200. évfordulójára emlékeztek meg, ahol egy Liszt-darabot különös feldolgozásban, szokatlan hangszerekkel mutattak be. (Kép és szöveg: MTI) Sok műsor az óvodásoknak és a kisiskolásoknak Könyvszalon Győrött MTl-HÍR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom