Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)

2011-10-08 / 233. szám, szombat

A Fidesz-KDNP kormány dilettantizmusa a szlová­kiai magyarság túlnyomó részének anyagi egzisz­tenciáját nem érinti köz­vetlenül, értelemszerűen itt lényegesen kevesebb kétely és bírálat fogalma­zódik meg a kormány cí­mére, mint a Duna túlpart­ján. Magyarországon a nacionalista kurzus ereje a nemzeti valuta erejét követi nyomon, mi ellen­ben - egy szűk rétegtől el­tekintve - nem sírunk a forint árfolyama miatt. Ellenkezőleg, megint ér­demes odaát vásárolni, tankolni. MAL1NÁK ZSOLT A kisebbségi lét az anyaor­szági kormányzat mélynemzeti retorikájának törzsfogyasztója. A kettős állampolgárság köny- nyített megadása történelmi okokra hivatkozva olyan elv, amely önmagában nem lenne konfliktusban sem a jogállami­ság és a kisebbségvédelmi jog- gyakorlat európai felfogásával, sem a megfontolt belátáson nyugvó gondolkodással. Ellen­ben a magyar kormány prog­ramja és propagandája a hatá­ron túli magyarság vonatkozá­sában túllép a nemzeti azonos­ságtudat megtartásán és erősí­tésén. A nemzeti egység orbáni kurzusa a nemzeti azonosság- tudathoz képest egy különne­mű és jól körülírható érzetmi­nőség felszítására törekszik. Orbán egyenlőségjele a nemzeti azonosságtudat és a nemzeti egység paradigmája között kis­stílű megtévesztés, olyan csap­da, ami itt, a határon túl való­színűleg kevésbé látszik, mint Magyarországon. Ezt a csapdát itt kilencven év történelme jól álcázza, Orbántól pedig nem áll messze a társadalmi manipulá­tor hajlama és látásmódja, és ha érdeke azt kívánja, megvezeti földhözragadt embert. A bolsevik egység Garai László professzor egy nágy ívű szociálpszichológiai előadás-sorozatában a bolsevik típusú párt sajátos viszonyait taglalva kifejti, hogy e képződ­mény működése során mindig kínosan ügyelt az egységre. A határozatait nem egyszerűen a bizottsági tagok többségének szavazata alapján hozta, ez nem lett volna elegendő egy ilyen hatalmi monopólium jó műkö­déséhez. Az elsöprő többség sem lett volna elegendő. A dön­téseit mindenkoron egységesen hozta. Ennek a hatalmi mono­póliumnak a működési axiómá­ja az volt, hogy az egység pozí­parlamenti választások után le­hetőség lett volna egy szilárdabb kormánykoalíció megalakításá­ra, ha Orbán nem hirdeti meg fejvesztve az egységes magyar nemzet paradigmát? Ezt is esé­lyesnek tartom. Ha itt bukik a koalíció, s egy előrehozott vá­lasztások eredményeképpen Fi- co kormányt alakít, Orbánnak ehhez köze nem lesz? Szuj Csien-kuo (Sui Jianguo) kínai művész Örökölt köpeny című alkotása a Sotheby's őszi hongkongi aukcióján ciója jelentette a hatalom bir­toklását, az egységgel szembeni megosztottság pedig a hata­lomnélküliséggel járt együtt. Az egységgel való szembehelyez- kedés a hatalomról való auto­matikus lemondást jelentette volna (egyéb komoly következ­mények mellett). Ez az egység pedig végső soron egy ember, a mindenkori első titkár pozíció­jának a kifejeződése volt. Garai professzor felvázolja, hogy ez a hellenizmus óta is­mert hatalomtechnikai attitűd, a saját sorok összezárása, az egység pozíciójából való fellé­pés a meghódítandó perifériá­val szemben nyomon követhető a bolsevik impérium kiépülésé­nek minden fázisán. A forra­dalmat követően a párt az egy­ség hordozójaként lépett föl a megosztott orosz társadalom­mal szemben és egységesítette azt. A 20-as évek elején Szovjet- Oroszország, illetve 1922-től a Szovjetunió szintén a bolsevik egység jegyében helyezkedett szembe a beolvasztott tagköz­társaságok megosztott társa­dalmaival. Amikor a rendszer egységes lett és megszilárdult, 1945 után egy következő gyűrűt vont maga köré, a szoci­alista blokk kis országait. Ami­kor mi is egységet alkottunk a béketáborba beolvadva, a biro­dalom a további terjeszkedés terepét a megosztott fejlődő vi- lágbanjelölte ki. Kétélű nacionalizmus Orbán rengeteg energiát fektet abba, hogy a másfél év­vel ezelőtti parlamenti válasz­tásokon aratott fölényes győ­zelmet hatalmi monopólium­má transzformálja. Logikailag ez megvalósítható lenne akár egy magyarországi, nyitott pi­acgazdasági modellben, de egy ilyen vegyes szerkezetű hatalmi-gazdasági konstellá­ció Garai modelljében egy­szersmind egy önmaga létét alámosó társadalmi parado­xon működtetését is jelentené. Az euroatlanti közegben azonban ez csak mint elméleti lehetőség merül föl. Az 52,73%-os szavazati arányt a kétharmados parla­menti többséggel rendelkező populista magyar kormány nemzeti egységként kommuni­kálja. Orbán a magyar társadal­mat a Fidesz nacionalista érték­rendje mentén szeretné egysé­gesíteni. Hatalmának alkotmá­nyos betonba ágyazási program­ját és kormányzati dilettantiz­musát nacionalista demagógiá­val permetezi. Szociogarázda- sága láttán a magyarországi tár­sadalom mind szélesebb rétegei alkotnak árnyaltabb képet a Fi- desz-kormányhitelességéről. Ehhez képest a határon túli magyar közösségek tagjai java­részt egy redukált, egy-két vál- tozós képlet mentén ítélik meg a magyarországi politikai élet szereplőit. Mindenekelőtt asze­rint, hogy az adott párt vagy po­litikus miként viszonyul a hatá­ron túli magyarokhoz, milyen gesztust tesz felénk. Itt nyerő az érzelmi húrok pengetése. A (Kép: TASR/AP Photo/Kin Cheung) hétköznapi létminőség valós tartalmait érintő intézkedések itt másodlagosak vagy elhanya­golhatók, ezeket nem mi érez­zük. Orbánék nacionalizmusa itt szívekhez szól. Valahogy így gondolkodunk, így érzünk. Ez azonban óriási önáltatás. Az egységes nemzet para­digmájának a határon túli lecsa­pódásait itt, Magyarországtól északra mi nagyon is érezzük. Az SNS tavaly júniusban átlépte a parlamenti küszöböt. Ezt Or­bánnak köszönhetjük. Annak, hogy rohamtempóban, még a kabinet megalakulása előtt át­nyomta az Országgyűlésen a kettős állampolgársági tör­vényt. Két héttel a szlovákiai parlamenti választások előtt. (A teljesség kedvéért: Duraynak is köszönjük a közreműködést.) Az MKP nem jutott be a parla­mentbe. Ez is másképp alakult volna, ha Orbán vár egy hóna­pot? Lehetségesnek tartom. A választások előtti felmérések mindenesetre az MKP-t befutó­ként prognosztizálták. Az itteni A kisebbséget megosztó nagy egység Orbán a szlovákiai magyar­ságra nézve azzal is negatívan avatkozik be a szlovákiai politi­kába, hogy az egyik magyar po­litikai érdekképviseletet meg­vásárolja, a másiktól meg elvi­tatja azt a minőséget, hogy kép­viseli az itteni magyarságot. Azt a kérdést kellene megválaszol­ni, hogy ezt milyen alapon vitat­ja el. Jogi alapon? Morális ala­pon? Egyikkel sem rendelkezik. Erre a kérdésre a józan gondol­kodás keretei között nem tudok értelmes és logikus választ adni. Nyilván Orbán se. Nem csodál­kozom azon, hogy a demokrati­kus szlovák értelmiség orrát is facsarja a nacionalizmus déli áramlatának bűze. Pozíciójával visszaélve Or­bán az egység hordozójaként lép fel a politikailag tagolt pe­rifériával szemben. Ez a lelki alkat egy ilyen mértékű ha­talmi koncentráció birtokában hatalmának megszilárdítására és az addigi fennhatóságán kí­vül eső területeken való kiter­jesztésére törekszik, egysége­sít és gyomlál, megkérdőjelezi és lehetősége szerint ellehetet­leníti az övétől eltérő érték­rendeket. Az egység, a sorok összezárása az értékrendek spektrumával, a társadalom többrétűségével szemben fo­galmazódik meg. Nemcsak ná­lunk, Erdélyben is ezt a sémát valósítja meg. A hatalmi terjeszkedés egyik mércéje a választójogi törvény lesz. Most megjósolható, hogy nem tenne jót sem a közösség­nek, sem az államközi kapcso­latoknak, ha a magyarországi pártok direkt módon, kam­pányszerűen részt vennének a szlovákiai magyar választók politikai értékrendjének alakí­tásában. Az így gerjesztett konfliktusoknak megint mi vi­selnénk a negatív következmé­nyeit. És Magyarországon sem arat majd osztatlan sikert, ha netán a határon túli szavazatok döntenek az ország sorsa felől. Ennek hatása esetleg lecsa­pódhat a nemzetrészek közötti bármilyen nemű kapcsolatok minőségén is. Ám egy elszánt társadalomreformert az ilyen apróságokhoz képest nyilván sokkal jobban foglalkoztatják az újraválasztási kilátásai. A kekeckedőknek esetleg majd kioszt néhány alkotmányos ko- kit meg sallert. SZALON 2011. október 8., szombat 5. évfolyam, 40. szám Egy ilyen mértékű hatalmi koncentráció gyomlál, megkérdőjelezi és lehetősége szerint ellehetetleníti az övétől eltérő értékrendeket Kétségek az egységes nemzet orbáni logikája felől

Next

/
Oldalképek
Tartalom