Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)
2011-10-13 / 237. szám, csütörtök
18 Iskola utca ÚJ SZÓ 2011. OKTÓBER 13. www.ujszo.com f A csillogó szemű vízkeleti óvodások a vendégváró tököcskével (Képarchívum) A POSTA HOZTA Őszi Tökparádé A vízkeleti óvodában egyik legfontosabb célunk a nyugodt, érzelmekben gazdag és vidám, szeretetteljes óvodalégkör megteremtése, hogy szívesen járjanak hozzánk a gyerekek. Az ősz a változások időszaka. Színes, változatos óvodai tevékenységek kapcsolódnak az évszakhoz, az ősz köré csoportosítjuk mindenféle elfoglaltságunkat, verseket, meséket, mondókákat, találós kérdéseket, dalos játékokat, énekeket. Ebben az évben először rendeztünk Tökparádét az óvoda udvarán. Boldog izgalommal készültek gyermekeink, a szülők és az óvodapedagógusok. Délelőtt nagy volt a sürgés-forgás, süteményt és sütőtököt sütöttünk a gyerekekkel. A sütőtök és a sütemény illata különlegessé, otthonossá varázsolta a légkört. Elkészítettük az óriástökből a vendégváró tököcskét. A vendégek az apukák, anyukák, volt és leendő óvodásaink voltak. Alig bírtuk kivárni, mire 4 óra után megérkeztek a vendégek. Mindenki tarsolyában volt valami finomság. A gyerekek szüleikkel és a tam'tó nénikkel töklámpást készítettek. Megtervezték a száját, szemét, orrát. Belehelyezték a mécsest, és visszatették a kalapját, majd kezdődött a névadás. Minden család javasolt egy nevet a tököcskéjé- nek. Volt Tök Töhötöm, Manófalvi Manó, Tök Szépecske... Tábortűz mellett finom szalonnát sütöttünk. Leírhatatlan volt az örömtől csillogó szemek ragyogása, amikor sötétedés után meggyújtottuk a töklámpásokban a gyertyákat. A felnőttek szívesen játszanak gyermekeikkel, ők maguk is szeretnek játszani. Sajnos a napi elfoglaltság, a problémák ezt egyre kevésbé teszik lehetővé. Ezért is fontos, hogy az óvodában kapjanak lehetőséget arra, hogy gyermekeikkel éljék át a játék örömét. Be. Pék Éva A POSTA HOZTA Gyűjtés a párkányi gyermekotthonért A Párkányi Nyolcosztályos Gimnázium diákjai immáron negyedik alkalommal, a 2011-es Simon-Júda napi vásár keretében gyűjtést szerveztek a városban működő gyermekotthonjavára. A sétálóutcán felállított sátorban a főszervező VII. D osztály tagjai várták az adakozni vágyókat, akik adományuk fejében egy a szponzorok által felajánlott apró ajándékkal lehettek gazdagabbak. Az adományokból befolyt összeget a párkányi gyermek- otthon sportra és kirándulásra költi majd. Uzsák Krisztina a VII. D osztály tanulója A főszervező VII. D osztály tagjai várták az adakozni vágyókat (Képarchívum) Vannak iskolák, melyek bebizonyították, hogy felkészültséggel csodákat lehet művelni A KIP-módszer a halmozottan hátrányosak szocializálásában A hejőkeresztúri IV. Béla Általános Iskolában 2011-től alkalmazzák a KIP-programot (Képarchívum) Nevelőtestületek, ha beszélgetnek, a tiszteletlenségről, az értékvesztésről esik szó leggyakrabban. Arról kevésbé, hogyan lehetne úgy megszervezni a tanulást, hogy a gyerekek ne lógjanak az iskolából, és ne unatkozzanak a tanulástanítás 45 perce alatt. ÁDÁM ZITA Léteznek iskolák, ahol ez a probléma megoldódott, ahol a nevelőtestületek fejlesztenek, ahol az iskola hitvallása az, hogy mindenki jó valamiben. Mert a probléma csak akkor oldódik meg, ha mi, pedagógusok leülünk egymással, megfogalmazzuk a problémát, körvonalazzuk a megoldás útjait, hogy abból mindenki győztesen kerüljön ki, ha egymás mellé rakjuk a tudást és tapasztalatot, ha módszereket próbálunk ki, ha programokat alkotunk a tehetséges és a halmozottan hátrányos tanulók fejlesztésére. Ez a nehezebb módja a kiútkeresésnek. A könnyebb: más iskolák sikeres módszereinek adaptálása, beültetése a hazai gyakorlatba. Mindkettő idő- és energiaigényes, az eredmények az idő távlatában mérhetőek. A titok kulcsa a kitartás, a folyamatos odafigyelés, fejlesztés, a jó tanár, aki fejlődésre és fejlesztésre ítéltetett. A titok az esélyek birodalmának kiépítése. Ugyanis az iskola nem csak a különböző tantárgyak letaní- tásáról szól. Az iskola a nevelés, a szocializáció helyszíne. A pedagógus pedig az a szakember, akinek képesnek kell lennie a nevelésre, a közös együttműködésen alapuló fejlesztésre és a kölcsönös fejlődésre. Ha ez nem így van, az iskola a legjobb esetben is csak gyermek- megőrző. Vannak iskolák, melyek bizonyították, felkészültséggel csodákat lehet művelni. A csoda, hogy a gyermek csak ebbe az iskolába akar járni, hogy nem akar hazamenni, hogy azt érzi, itt minden őróla, az ő fejlődéséről szól. A Stanford Egyetemen Elizabeth Cohen és Rachel Lotan vezetésével a spanyol ajkú és afroamerikai hátrányos környezetből érkező tanulók felzárkóztatására kidolgoztak egy programot, melynek lényege a tanulók szocializációja és a tanulás iránti vágy felkeltése volt, tehát a státusváltás és a munka iránti elkötelezettség. Meg kellett találni azt a módszert, amely sikerélményhez juttatja a tanulókat az osztálymunka során, és ezzel emelkedik a tanulók tudásszintje is. A módszer alapja a csoportszervezés, lelke a csoport, elve az egymás kölcsönös segítése. A csoportok egy témán belül különböző kreatív, komplex, differenciált, nyílt végű feladatokat oldanak meg, amire a szintén differenciált egyéni feladatok épülnek. A csoporton belüli szerepek segítik a célnak való megfelelést, életbeli helyzeteket szimulálnak, szervezik a csoport életét és munkáját a kölcsönös felelősség és segítség elve alapján. A Komplex Instrukciós Program (KIP) alkalmazása során a tanár célja az, hogy minden diáknak megadja a lehetőséget a munkában való egyenrangú munkavégzéshez, tudatosítja, hogy mindenkinek van olyan képessége, amely alkalmassá teszi a feladatok megoldásában való sikeres közreműködésre. A csoportjellegű KIP- es órák az évi szintű tantárgyi óraszám 20%-át alkotják. Ez a garancia a tanulók szocializációjában bekövetkezett változások megvalósulásának: a munkavégzés során bekövetkezett egyenrangúság megélésének és a személyiségbe való beépülésének. Emellett a frontális és minden egyéb jellegű fejlesztő módszer megfér a KIP mellett, kiegészíti azt. A program fő ismérve: ♦ A tananyag összeállítása a sokféle képesség fejlesztése érdekében történik, alapja a nagy téma köré szervezett csoportmunka. A nyílt végű feladatok a kreativitás, a vitakészség, a problémamegoldó képesség fejlesztését segítik. A különböző szociális hátérrel rendelkező tanulók tudása, képessége összegződik a feladat- végzés során, így mindenkinek alkalma nyílik a feladat sikerre vitelére a csoportmunka során. ♦ A tanár a feladatvégzés során megtanítja a tanulókat a csoporton belüli együttműködési normákra, a munka során a meghatározott szerepek elsajátítására, a felelősségre és döntésre. Ez lehetővé teszi a tanulók közötti egyenlőtlenség kialakulásának megváltozását. ♦ A csoporttevékenység beépül a tananyagba. A tanárok ezt akkor alkalmazzák, amikor a cél a konceptuális tanulás, a magasabb rendű gondolkodás és a tartalom mély megértése. A csoportmunka elemei a csoport-feladatlapok, a háttér-információt nyújtó adatlapok, az egyéni feladatok. A tanóra legfontosabb része a csoportfeladat, a munka minden esetben egyéni feladatmegoldással zárul, ami differenciált, egyénre szabott. A program sajátosságai a következők: ♦ A feladatok gyakorlatiasak, melyek során a megszerzett ismereteket, tudást alkalmazni szükséges. ♦ Nyílt végűek, több megoldási lehetőséget kínálóak, konstruktív feladatok, melyek a csoportvita kialakulásának feltételei. ♦ A csoportok közötti versengést elkerülik a differenciált csoportfeladatok. ♦ A képességek sokféleségét igénylő feladatok összeállítása és ezzel a státuskezelés megvalósítása. ♦ Az egymástól való függés mélyítése és az egyéni felelősség növelése: csoporton belüli függőség, de egyben az egyéni számonkérhetőség. A csoportmunka eredményeire támaszkodó, egyéni képességeket figyelembe vevő beszámoltatás. 4 A tevékenységnek az adott tantárgyon belül megfogalmazott központi téma köré szervezése. ♦ Heterogén csoportok kialakítása. ♦ A szerepek kötelező rotációja. ♦ A gyakorlatok összekapcsolása a központi koncepciók és a nagy ötlet („big idea”) segítségével. ♦ A státuskezelés eredményessége miatt a KIP-óráknak a tanítási órák 20%-ában történő következetes alkalmazása. 4 A tanár irányító szerepének átruházása a tanulókra a különböző szerepek gyakorlásával. Magyarországon 2001-től a hejőkeresztúri IV. Béla Általános Iskolában adaptálták, alkalmazták a Komplex Instrukciós Program módszerét. A módszernek itt van a bázisiskolája. A programhoz csatlakoznak az egyes tantárgyakba illeszthető, önálló tanítási óra keretében működő, illetve szakkörök formájában szerveződő különböző táblajátékok, melyek a tanulók logikai, kombinatorikus gondolkodási, probléma-megoldási képességét fejlesztik. A program része a generációk közötti párbeszéd program, amely a szülőkkel való kapcsolat programja. Minden tanuló az év elején megrajzolja saját családfáját, melyen megjelölik, náluk ki miben „tudós”. Osztályonként évente öt alkalommal a tanulók megegyezés alapján meghívják családtagjukat egy beszélgetésre, melyen belül ő bemutathatja speciális tudását. Szeptember 23-án a sajógö- möri és gesztetei alapiskola vezetése iskolalátogatáson vett részt Hejőkeresztúron. A látogatáson két tanítási órát tekintettek meg a látogatók, illetve rövid ízelítőt kaptak a táblajátékokból. Tanúi lehettek a céltudatos fejlesztésnek, a működőcsodának. Vajha a szlovákiai magyar iskolákban is elindulna a rengeteg felhalmozott egyéni és testületi tudás és tapasztalat alapján a fejlesztés, melynek alapja a pedagógusok szakmai kompetenciájának emelése. A fejlesztő műhelyek munkája minden bizonnyal kiizzadná azokat a hazai programokat, melyek segítenének a halmozottan hátrányos tanulók szocializációjában, illetve a tehetséges tanulók talentumának megsokszorozásában. Léteznek hatékonyságukat bizonyító programok, vannak példák, csak el kellene már indulni, a tettek mezejére kellene már lépni! Egyelőre ezt csak kívánni tudom magunknak. Ehhez áldozatos, folyamatos kreatív munkára elkötelezett okos csapatok, bátor, a célt ismerő, azt fel nem adó elszánt iskolavezetők szükségesek.
