Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)
2011-10-29 / 251. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. OKTÓBER 29. Vélemény És háttér 7 Radičová olyan nagy feladatot vállalt, amelyet valószínűleg senki sem tudott volna elvégezni Viszontlátásra vagy Isten vele? Azzal a két bejelentéssel, hogy a következő választásokon nem indul, és elhagyja az SDKÚ-DS alelnöki posztját, Iveta Radičová miniszterelnök asszonyjelezte, hogy végzett a politikával. Csak az a kérdés, ideiglenesen vagy végleg. JURAJ HRABKO Elképzelhető, ha a választások után Mikuláš Dzurinda alakít kormányt, felkínál neki egy miniszteri széket, és ő elfogadja. De éppúgy elképzelhetetlen is, mert Dzurinda nem gentleman, hanem a hatalmi mesterkedés bajnoka. Ráadásul a hatalmat meg kell osztania koalíciós partnereivel, és mint tudjuk, amikor osztják a hatalmat, tucatnyi jelölt akad egy-egy tárcavezetői posztra. De azért sem elképzelhető, mert ha Radičová elfogadná a' funkciót, saját terveit döntené romba - három év múlva államfőválasztás lesz, és azon szívesen részt venne. Még ha most nem ismeri is be. Iveta Radičová politikai értékelését két részre oszthatjuk. Egyrészt igyekezett megszüntetni a korrupciót és a klientelizmust, másrészt politikailag csődöt mondott, képtelen volt vezetni a kormányt, mivel a kabinet az irányítása alatt szétesett. Úgy vélem, az igazság mint általában - valahol középen van. Iveta Radičová olyan nagy feladatot vállalt, amelyet valószínűleg senki sem tudott volna elvégezni, legföljebb saját tisztessége árán. Ez a szlovák politikában már szokássá vált, ebbe azonban Radičová nem akart belemenni. S amikor mégis, akkor már késő volt, az ő sorsa a miniszterelnöki székben már más kezében volt. Gyakran avatkozott olyan dolgokba, amelyekbe nem kellett volna, mivel ezek nem tartoztak sem a kormányra, sem a kormányfőre. Ilyen volt a főügyészválasztás, a kassai adóhivatal ügye - amelyek során saját pártja vezetőségével is konfliktusba került. Hosszú ideig és nyilvánosan senki sem harcolhat a saját párta ellen. Dzurindának, a párt elnökének bizonyára nem tetszett, és bár nem bizonyítható, hogy összeesküvést szőtt volna a kormányfő ellen, aminek a végén a parlament visszahívta a kabinetet, elmondhatjuk, ha összeesküvést szőtt volna, az sem végződik másként. Iveta Radičová nem volt képes ellenállni a különböző nyomásoknak, sem a gáncsos- kodásnak, holott ezek a miniszterelnök politikai alapfelszereléséhez tartoznak. Az államfő funkciója másról szól, de hogy köztársasági elnök lesz-e, a jó ég tudja. Ha ugyanis a választás alatt nem lesz a nyilvános viták releváns résztvevője, eltűnik a szemünk elől, már nem is gondolunk rá. Líbiában bíznak abban, hogy megszűnnek a Kadhafi által teremtett egyenlőtlenségek Vonzók lettek a líbiai férfiak MTl-HÁTTÉR Korábban, a forradalom kitörése előtt sajnálkozva néztek rájuk, ma viszont már hősként tekintenek a fiatal férfiakra a líbiai nők, akik most végre úgy érzik, nem kilátástalan a jövőjük, s látnak esélyt arra, hogy egyszer normális családi életet élhessenek - mutat rá a Foreign Policy című amerikai honlap helyszínen járt tudósítója. A 20 éves Eszraa el-Gadit a lázadás előtt nem érdekelték a korabeli fiúk, akik - mint mondja - csak céltalanul csavarogtak az utcán. „Most teljesen más színben látom őket - felkeltek Kadhafi ellen. Ez már valami.” Testvére, Rahana is óriási fordulatként értékeli a történteket, és megváltozott a véleménye az ellenkező nem tagjairól. „Eddig csak azt láttuk, hogy fiatalok és nem dolgoznak, most pedig annyira meglepett minket, hogy mi mindenre képesek” - újságolja örömmel a 19 éves lány, hozzátéve, már nagyon várják, hogy a „fiúk” hazatérjenek a frontról. A líbiai lányok mobilján Kadhafi halála óta vicces SMS-ek keringenek az igazi harcosokká előlépett férfiak „partiképességéről”. „Felejtsd el a doktorokat és a mérnököket. Mi egy felkelőhöz akarunk hozzámenni!” - olvasható az egyik üyen széles körben terjesztett körüzenetben. „Lázadóval lépnél frigyre? Nyomjál M-et, ha miszrátai harcos kell, B- t, ha bengázira van szükséged...” - szerepel egy másik SMS-ben. A Kadhafi-rezsim négy évtizede alatt a nők már kezdtek letenni arról, hogy létrejöhet normális párkapcsolat - főleg amiatt, hogy a férfiakat munka- lehetőség híján képtelennek látták az egzisztencia megteremtésére. Az ezredes halálával azonban 180 fokos fordulatot vett ez a szemlélet. (A családalapítás szűkös lehetőségei miatt érzett aggodalmat egyébként az új líbiai vezetés múlt héten egy váratlan bejelentéssel igyekezett enyhíteni, nevezetesen hogy visszaállíthatják a Kadhafi által korlátozott poligámia intézményét.) Líbiában, ahogy az arab térség többi, a reformok útjára lépett térségében a férfiak és a nők soha nem tapasztalt optimizmussal tekintenek a jövő elé. Bíznak abban, hogy végre megszűnnek a Kadhafi által teremtett, s elsősorban a fiatalság helyzetét ellehetetlenítő egyenlőtlenségek. Fekete-Afrika után az arab térségben a legmagasabb a népességen belül a fiatalok aránya: három arab közül majdnem kettő 30 éven aluli, az elnyomó politika eredményeként Észak-Afrikában és a Közel- Keleten a legnagyobb mértékű a fiatalkori munkanélküliség. En- neknyomán néhány éve több politikai elemző sajátos jelenségként kezeli azt a kilátástalansá- got, ami az arab világ fiatal generációit jellemzi, beleértve a munkanélküliséget, az alacsony béreket, azt, hogy fiatalok milliói ülnek otthon boldogtalanul, és pénz hiányában még csak nem is reménykedhetnek a nyomorból való kitörésben és a családalapításban. A líbiai fiatalok helyzete pedig különösen elkeserítőnek bizonyult a Kadhafi-rezsim alatt. Az ezredes az ország hatalmas olaj- vagyona ellenére nem pusztán nem gondoskodott jól fizető állásokról, munkahelyeket tett tönkre az átláthatatlan szocialista rendszerrel. Azok a szerencsések, akiknek volt munkahelyük, pár száz dolláros havi fizetésre számíthattak, egy esküvő költségei Líbiában pedig akár 10 ezer dollárra is rúghatnak a több napos ünneplés miatt. Isztra Khalil, egy Tripoliban élő 25 éves lány rámutatott, februárban a férfiaknak nem volt vesztenivalójuk, ezért indultak harcolni. A 33 éves teherautósofőr, Ahmed Nori Fakiar is ezt erősítette meg. Mint mondta, a boldog élet kellékeinek - munka, házasság, otthon, gyerekek - hiánya „100 százalékban” játszott közre abban, hogy fegyvert ragadott Kadhafi uralmának megdöntése céljából. KOMMENTAR Lőporos számok VÍGl ZOLTÁN A hír valahogy így szólt: „Egy nemzetközi tanulmány szerint a csaknem 7,5 millió lakosú Szerbia minden száz lakosára átlag 38 bejelentett lőfegyver jut. Szerbiát a nemzetközi élbolyban csak az Egyesült Államok, Jemen, Finnország és Svájc előzi meg...”. Számokban: hivatalosan 1,2 millió bejelentett fegyver van az országban, ehhez az említett felmérés még 950 ezer illegális fegyverről beszél. Ez most mit jelent? Ha ülünk négyen egy asztalnál, valakinél lesz fegyver? Persze, hogy nem. Nem kell azon csodálkozni, hogy ilyen adatok vannak. Ez elsősorban ha tetszik, ha nem, kulturális dolog, vagy az amerikaiakesetében alkotmányos is. Nálunk például a pravoszláv ünnepek alkalmával, esküvőkön vagy sportdiadalt ünnepelve, lövöldöznek az emberek. Nem emlékszem olyan esetre, amikor az esküvői menetből a rendőr kiráncigálta volna a házasodó fiatalok komáját azért, mert lövöldözött. Amíg nem történik tragédia, elnézik. Másodsorban pedig a 90-es évek balkáni történéseit ismerve, világossá válik, hogy még ha új országhatárokat rajzoltak is, de egy bizonyos rétegnek ezek a határok sohasem jelentettek akadályt. A nyugat-balkáni maffia egyetlen percre sem szűnt meg létezni: a fejesek változnak, a futárokat is sokszor lelövik, a kis halakat fülön csípik (hogy mégse mondj a senki, hogy nincs rendőrségük ezeknek az országoknak), de ha a legnagyobb horvát-szerb testvérháborúk idején is volt kapcsolata a két alvilágnak - ahogy állítják a téma beavatottjai -, akkor tényleg nem volt és nincs egyetlen nap sem, amikor ne cserélne gazdát néhány fegyver a térségben. Aszámokarrajók,hogyeljátszadozzunkvelük. Eza950ezeril- legálisstukker csak becsült adat. Hogy pontosan hány fegyver van a padlásokon, a pincékben, a nagymama ágya alatt a kis lakattal őrzött dobozkában, nem tudjuk. Ezek közül sok „csak úgy lett”. A zűrös években áthozta a szomszéd megőrzésre, apukahazavitte, azt gondolván, ettől nagyobb biztonságban tudhatja családját, vagy éppen a harctérről hozta valaki. Megpróbáltak valamit kezdeni ezekkel a fegyverekkel. Volt Szerbiában is, és a környező országokban is - igen szerény eredményt hozó - akció, amit arra találtak ki, hogy pénz- és börtönbüntetés nélkül átadhatták a be nem jelentett fegyvereket az emberek. Ezt egyáltalán nem úgy kell elképzelni, hogy Mercedesek sorakoztak a rendőrség előtt, és borotvált fejű ifjak beugrottak átadni egy-két stukkert. Maradt még bőven fegyver, és ezért nem nagyon tudok mit kezdeni ezekkel a számokkal. Noha még ma is sokan úgy tekintenek Szerbiára, mint valamilyen kis Vadnyugatra, ebben a statisztikában azért érdekes, hogy finnugor testvéreink és Svájc is megelőz bennünket. Azt is mondhatnánk akár, hogy egy, rossz kézbe kerülő puska sokkal nagyobb kárt okoz mint tíz, széfbe zárt. A szerző a vajdasági Magyar Szó munkatársa TALLÓZÓ FÁZ Olaszország nem része az euró problémájának Franco Frattini szerint. A külügyminiszter erről a Frankfurter Allgemenie Zeitungban nyilatkozott, miközben több német szakértő úgy vélekedett: az eurót nem Brüsszelben, nem Athénban, hanem Rómában kell megmenteni. Frattini visszautasította, hogy Olaszországot tekintsék az egyik leggyengébb láncszemnek az eladósodott országok között. Hangsúlyozta, hogy a G7-csoport országai közül Olaszország lesz az egyeden, amelynek 2011-ben költségvetési többlete lesz. „Ez még Németországnak sem sikerül” - tette hozzá. A külügyminiszter kiemelte, hogy a kormány reformokra törekszik, ez Olaszország érdeke. Utalt az ezzel kapcsolatos heves belpolitikai vitákra, és úgy vélte, ilyen körülmények között a brüsszeli politikai nyomás csakis hasznos lehet. Frattini szerint a most elhatározott reformokba már két évvel ezelőtt kellett volna belekezdeni. Nem cáfolta, de nem is erősítette meg a Berlusconi tervezett lemondásával kapcsolatos híreszteléseket. Úgy vélekedett ugyanakkor, hogy a jelenlegi helyzetben Olaszországnak az új választások a lehető legrosszabb megoldást jelentenék, utat nyitnának az országgal szembeni pénzpiaci spekulációk előtt. Az új választásoknál valószínűbbnek, de nehezen megvalósíthatónak nevezte, hogy a kormánykoalíció új vezetéssel működhet tovább. A lap kérdésére a külügyminiszter bátorítónak nevezte, hogy a reformok érdekében az európai intézmények nyomást gyakoroljanak Olaszországra. Azt azonban elutasította, hogy egyes országok tegyék ezt. (MTI)- Nagyi, ha elmegy az altatóorvos, beléphetsz a helyére. Az altatódalaidra biztosan elalusznak a betegek.
