Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)

2011-10-01 / 227. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. OKTÓBER 1. Kultúra 7 Huszti János díszes faládái a budapesti Iparművészeti Múzeumban várják az érdeklődőket Fantáziával menti a menthetőt RÖVIDEN Emléktábla Körmendi Jánosnak Budapest. Emléktáblát avattak Körmendi János Kossuth- díjas színművész tiszteletére egykori lakóházának falán, a II. kerületi Fő utcában pénteken. Az avatáson a családtagokon kívül ott voltak Körmendi János régi kollégái, barátai és tiszte­lői is, köztük Balogh Erzsi, a Madách Színház művészeti titká­ra, Sas József, Heller Tamás, Szikora Róbert és Szolnoki Péter. Néhány hónappal nyolcvanadik születésnapja után, 2008 ja­nuárjában hunyt el Körmendi János Kossuth-díjas színmű­vész. Játékát számos tévé-, film- és rádiófelvétel őrzi. (MTI) Fotókiállítás megnyitása Dunaszerdahely. Október 4-én 17 órakor nyitják meg a Dunaszerdahelyi Városi Művelődési Központban A világ fo­tográfus barátaim szemével című, Kálmán Roland AFIAP fotóművész életjubileuma alkalmából szervezett fotókiállí­tást. A tárlat október 31-éig látogatható, (ú) Liszt és a társművészetek Budapest. Új időszaki kiállítás nyílik a budai Várban, az MTA Zenetudományi Intézetében ma délután, a zene világ­napján: a Liszt és a társművészetek című tárlat 2012. augusz­tus 26-ig látogatható. A kiállítás azt a Liszt Ferencet mutatja be, aki széles körű érdeklődéssel, határtalan nyitottsággal fo­lyamatos kölcsönhatásban volt kora teljes művészeti világá­val. Életműve az egyes művészeti ágak közötti szoros kapcso­latot és átjárhatóságot példázza. A hatalmas anyagot egy-két darab kivételével az MTA Zenetörténeti Múzeum, a Liszt Fe­renc Emlékmúzeum és Kutatóközpont, valamint az Országos Széchényi Könyvtár relikviáiból válogatta a kiállítás kuráto­ra, Eckhardt Mária Liszt-kutató. (MTI) A sorozat vetítése idején kiürültek az utcák Elhunyt Lioznova, a „Stirlitz” rendezője A 21. század legfrissebb trendjét mutatja be ok­tóber 2-án a budapesti Iparművészeti Múzeum Unpolished - Kortárs lengyel design című, vá sárral egybekötött kiállí­tása, amelyen lengyel és magyar képzőművészek egy hétig várják az ér­deklődőket. SZABÓ G. LÁSZLÓ Környezettudatos, újrahasz­nosító és újragondoló, érték- megőrző szemléletet képvisel­nek alkotásaikkal a Design Hét alkotói, köztük az esztergomi illetőségű Huszti János, akinek különböző célokra használható, „újjáélesztett” faládáit szep­tember harmadik vasárnapján a budapesti Gozsdu udvarban is megtekinthette a közönség. „Az egész családom egy észak-magyarországi üveg­gyárban dolgozott, ahová én is bejáratos voltam. Miután a ter­melés leállt, s a telepet bezár­ták, az enyészet lett az úr a gyár területén. Omlik a vakolat, pe­nészesek a falak, rengeteg a szemét, a hulladék, de még mindig találok dolgokat, ame­lyekben fantáziát látok. Mint például ezekben a hatvanas­hetvenes évekből származó, gázálarctartó ládákban. Mások talán szétbontották volna, én mentem, ami menthető. Van­nak dolgok, amelyek két évig is ott állnak nálam, nem tudok mit kezdeni velük, csak azt érzem: jó lesz ez még valamire.” Hogy miképpen került egy kihalt gyár területére Huszti János, a Pécsen végzett képző­művész? Portásként. .Amerikában él a nővérem, a szüleim három hónapra kiutaz­tak hozzá, s az alatt én helyette­sítettem az édesapámat. Portás voltam. Bejártam az egész gyá­rat, találtam még hasznosítható dolgokat. Igen, kecskére bízták a káposztát, de hozzáteszem: a rothadt káposztát. A bontás ha­tárán áll a telep, teljesen lepuk­kant környezetben újjáéleszt­hető dolgokat találtam a sze­métben. Megtetszett például egy tönkrement szekrény, va­lamikor szép bordűr volt a szé­lén, aztán berúgták, és fejszével széthasították. Elvittem, rend- betettem, felújítottam. A Taxi­sofőr Robert De Niróját festet­tem az oldalára.” A gázálarctartó ládák is a két keze által éledtek fel. Megdol­gozott velük, de a végeredmény őt igazolja. Minden láda egy eredeti képzőművészeti alkotás lett, s ezzel együtt a változtatás lehetőségét is megmutatja, s bár modem darab valamennyi - a múlt jegyeit, egy letűnt világ lenyomatát is magukon hor­dozzák. Egy művész, aki hétköznapi funkcióval ruházza fel alkotása­it, és a világról alkotott képét is megjeleníti vele. Huszti János elsősorban por­tréfestőnek vallja magát, díszes faládáival azonban most egé­szen új utakon jár. „Sok munka van ezekkel a lá­dákkal, hiszen iszonyatosan rossz állapotban kerülnek ki a telepről. Fúrógépre erősített drótkefével kívül-belül végig kell csiszolni mindegyiket. Egy láda rendbetétele fél napot is igénybe vesz. Erős fizikai mun­ka. De lesz egy kapcsolatom a tárggyal, és onnantól fogva már a sajátomnak érzem. Bátrabban nyúlok hozzá. Miután lecsiszol­tam, beeresztem lenolajjal, hogy védje valamennyire, az olaj egy-két nap alatt megszá­rad, utána jön a szintén a gyár­ból származó, régi, koszos füg­göny, és festékszóró pisztollyal átfújom, és a minta így kerül fel a ládára. A legtöbb aljára görgős kis kerekeket szerelek, így ide- oda guríthatok. Használható aztán tárolóládaként a szobá­ban, például ágyneműtartó­ként, párnával a tetején pedig még ülőalkalmatosságnak is.” Mint egykor a kelengyés, tu­lipános ládák. Huszti János tit­kos célja a népi hagyományok, használati tárgyak felújítása, korszerűsítése, átmentése a mába. Mint mondja: rengeteget dolgozik minden darabbal, kü­lön eltervezi, melyik milyen mintát, milyen lábat kap, esz­tergákat vagy görgősét, a vég­eredmény azonban kész műalkotás, amely éke lehet bármilyen típusú lakásnak. S akárcsak a festményeinek, port­réinak, a ládáknak is címet ad. Organic blue, Pepito, Persia, Flaubert, Vasalt, Futó, Gázláng, Copf... beszédes darabok. Ezekből állít ki párat az Iparművészeti Múzéumban. MT1-HÍR Moszkva. 87 esztendős ko­rában elhunyt Tatyjana Lioz­nova, A tavasz 17 pillanata című nagy sikerű szovjet tévé­sorozat rendezője. A rendezőnő 1949-ben vé­gezte el a moszkvai filmmű­vészeti főiskolát. Számos filmet rendezett, de legismertebb al­kotása A tavasz 17 pillanata című 12 részes tévésorozat, amely egyben az első sokrészes szovjet alkotás volt. Az egész szocialista tömbben a tévéké­szülékek elé szögezte a nézőket a jóképű Vjacseszlav Tyihonov (1928-2009) által alakított Stirlitz második világháborús kémtörténete, amely valóban megtörtént eseményeken, Makszim Iszajev orosz hírszer­ző egykori kalandjain alapult. Az első bemutató idején a Szovjetunióban kiürültek az utcák, állítólag maga Leonyoid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkára is végignézte, és még a bűnözési statisztika is visszazuhant a ré­szek vetítése idején. A Julian Szemjonov regé­nyéből 1973-ban készült soro­zat mai napig tartó népsze­rűségét érzékelteti, hogy az orosz tévécsatornák újra és új­ra műsorra tűzik, s nem csak viccek tömege van róla forga­lomban, hanem emlékét az orosz nyelvben számtalan kife­jezés és szállóige őrzi. Két éve kiszínezték a filmet a rendező egyetértésével és rész­vételével, de a színes változat csak egyszer került műsorra, és nem érdekelte a nézőket, az eredeti fekete-fehér kiadás azonban ma is minden alka­lommal siker. KÉPERNYŐ A felolvasó A második világháború után a kamasz Michael rosszul lesz az utcán, és egy ismeretlen nő segít neki hazajutni. Felgyó­gyulása után a fiú felkeresi a nála kétszer idősebb Hannát, hogy megköszönje neki a segít­ségét. Szenvedélyes és titkos viszony alakul ki kettejük kö­zött. Michael rendszeresen fel­olvas a nőnek, aki idővel várat­lanul eltűnik, kétségek közt hagyva a fülig szerelmes ka­maszt. Nyolc esztendővel ké­sőbb a joghallgató Michael a náci háborús bűnösök tárgya­lásaira jár. Megdöbben, amikor a vádlottak padján látja viszont kamaszkori szerelmét - olvas­ható a szinopszisban. Bemhard Schlink A felolvasó című regé­nyét, mely egy háborús bűnös asszonyról és fiatal szeretőjéről szól, „élménykönyvnek” minő­sítették. Élmény a film is, amely Stephen Daldry rendező műhelyében, Anthony Ming- hella bábáskodásával készült belőle - ajánlottam korábban, mikor a mozikba került, s aján­lom most is, mikor már a kép­ernyőről nézhetjük végig. Ké­szüljünk fel rá, lelket megter­helő, nehéz élmény. Témájá­nak, múltat idéző képeinek, puritán környezetének, gazda­gon adagolt szentimentaliz- musának, a maszkmesteri munkának, költői misztikával kivitelezett fordulatainak kö­szönhetően élmény, ám min­denekelőtt az átütő színészi je­lenlét, Kate Winslet Oscar-díjas alakítása és partnere, David Kross ragyogása teszi mara­dandóvá. Ha megnézték ezt az ameri­kai és német színekben készült romantikus filmdrámát, a re­gényt is érdemes levenni a polc­ról. Sok mindent tud még hoz­zátenni a látottakhoz, (tébé) Ml. október 2., 21.30 Hanna (Kate Winslet) és Michael (David Kross) (Képarchívum) Minden ládának neve van, ennek: Organic blue „Már mindegyik az enyém" (Somogyi Tibor felvétele

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom