Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)
2011-10-28 / 250. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. OKTÓBER 28. Vélemény és háttér 7 A béke és a prosperitás nem automatikusan adottak, azokért valamit tenni is kell Európa, vagy háború Nem viccelt Angela Merkel. A Bundestagban előadottak szerint ha nem tudjuk Európát, az európai összefogás eszméjét tartani, akkor a kontinensen háborúra kell számítani. LOVÁSZ ATTILA Merkel kimondta azt, amit jobb lenne az alapiskola első osztályaitól tanítani: a béke és a prosperitás nem automatikusan adottak, azokért valamit tenni is kell. Jó hallani, hogy Európa vezető gazdasági hatalmának első embere azért aggódik, amiért már régen kellett volna. Igaza van Merkelnek, s lapunk olvasói a megmondhatói, ezt régebben szajkózzuk. Ha Európa mint projekt megbukik, háború lesz. Mert éppen ez az a kontinens, amely több tucat nemzetnek ad hazát - no, ebben még nem is olyan egyedi -, emellett pedig olyan nemzeteknek, amelyek a 19. században megfogalmazták és megvalósították az úgynevezett modern nemzetállam eszméjét. Mert igenis, nem Európa bukik, nem az európai integráció modellje haldoklik, hanem a nemzetállamokra építő európai modell. Annak van most vége, mert látjuk, amint zűr van, megjelenik a gazdasági nacionalizmus, amely pedig a piacok csökkenéséhez, végeredményben pedig az életszínvonal csökkenéséhez vezethet. Áltathatják a kedves választót populista politikusok tömegei: attól soha nem lesz több aprítanivaló a tejbe, mert politikai akarat fogalmazódik meg így. Sőt, ha politikai ígéret, akkor meg pláne nem. Kétszáz év múltán okosabb lenne beismerni, hogy a nemzetek nem azonosak az államokkal, ha pedig azzá akarjuk tenni, vér fog folyni, hektószámra. Merkel eddig ennyire élesen nem fogalmazott, látszik, a Bundestagot valamivel meg kellett győznie. S a németek erre az érvelésre fogékonyak. Mint az eddigi legszömyebb háború kirobbantói kénytelenek voltak szembenézni saját múltjukkal, s benne megtalálni a kellemetlen, önreflexióra érett eseményeket, történéseket. A kérdés, ezt mennyire nyeli le néhány, múltjával eddig szembenézni képtelen náció. Vonatkozik ez keleti, nyugati nációkra egyaránt. S még valami kérdéses: vajon a németeken kívül sok olyan közösség van-e még Európában, amely a békét és a vele járó emberi (nem feltétlenül gazdasági) prosperitást értéknek tartja. Igen, igazuk van azoknak, akik azt mondják, mentse az ég Európát a hivatásos európaiaktól. De ők nem Európa - csak intézményi alkalmazottak. Azok pedig lecserélhetők. Lecserélhető az európai kultúra eddig még élő ethosza is - de akkor Herdernek lesz igaza, s nem marad itt belőlünk semmi. Fogjuk hát föl: most az egyszer Angela Merkel nagyon jól érvelt. Várjuk a hatást.- Inkább a gazdasági válság fölött aratnál kiütéses győzelmet! (Peter Gossónyi rajza A koalíciót a Híd és az MKP vezetőinek nagy része elutasította, de az első lépést a Híd tette meg Koalíciós érdekütközés MÓZES SZABOLCS Vannak olyan ügyek, amikor a választók és a választottak érdekei nem feltétlen fedik egymást. Ennek tökéletes példája az elmaradó Híd-MKP választási koalíció. Míg a szlovákiai magyar közösség, illetve a választópolgárok érdekképviselete szempontjából hasznos lenne a szövetség, addig politikai szempontból, pontosabban a két párt vezető csapatának szempontjából a külön indulás a racionális döntés. Talán leírni is fölösleges, annyira evidens: minél erősebb a szlovákiai magyar érdekképviselet, annál többet érhet el. Es igen, nemcsak a számok, hanem a minőség is számít, ám a politikában van egy sor olyan helyzet, amikor a mennyiségi tényezők döntők. A politikai racionalitás viszont másként fest. Ha jobban belegondolunk, evidensnek tűnik az is, hogy az a párt, amely 2012-ben kimarad a parlamentből, gyakorlatilag befejezte. Ha az MKP lesz az, akkor azért, mert két választást bukott el egymás után, ha pedig a Híd, akkor azért, mert viszonylag új pártként már a parlamentből való egyszeri kimaradás is halálos lenne számára. így világos a képlet: most kell belehúzni, és megvan a végső győzelem. Az sem mellékes, hogy egy választási koalíció gyakorlatilag kivégezte volna a két párt legfontosabb kampánytémáit, mindazt, amire eddig építettek. S végső soron jöjjön a legfontosabb politikai jellegű érv a közös lista ellen: nemcsak azt lenne nehéz elképzelni, ahogy négy hónapon keresztül vállvetve kampányol Berényi, Bugár és Csáky, hanem azt is, hogy ezek a politikusok négy évig kibírnák egy frakcióban. A koalíciót a Híd és az MKP vezetőinek nagy része elutasította, az első lépést viszont a Híd tette meg. Több mint szerencsétlenül, muníciót adva a konkurenciának. Az MKP a szombati nemre háromféle módon válaszolhatott volna: azt mondhatta volna, hogy nagyon sajnálja, mert koalíciót akart volna kötni, vagy azt, hogy nekik mindegy, mint mond a Híd, hiszen egy ilyen párttal szóba sem állnának, vagy azt, amit végül megüzentek. Hogy társadalmi vitát szerettek volna erről folytatni, s ez alapján dönteni. Ebben a helyzetben ez volt a tökéletes válasz: talán igen, talán nem, megkérdeztük volna a jónépet, de már mindegy, mert az „együttműködés pártja” úgyis becsapta előttünk az ajtót. Elutasítani is tudni kell, mondhatnánk a Híd érveit látva. Az ugyanis, hogy a két párt regionális szerveinek emberei nem szívelik egymást, nem jelenti azt, hogy a két párt választóinak túlnyomó többsége nem voksolt volna a közös listára. A 7 százalék nagy valószínűség szerint simán teljesíthető lett volna egy választási koalíció számára, figyelembe véve, hogy a két párt együttes támogatottsága az utóbbi egy év valamennyi releváns közvélemény-kutatásában meghaladta a 11 százalékot. Azt pedig, hogy az MKP politikusainak felajánlották a Híd listáján való indulást, az MKP- szimpatizánsok szemében aligha minősülhetett másnak, mint provokációnak. A választási koalíciót elutasító kommunikációjával a Híd feladta korábban hangoztatott egyik fő érvét, mely szerint a választás lehetősége, a két párt közötti versenyhelyzet a szlovákiai magyar közélet javát szolgálja. Ha valaki azt mondja, hogy listáján helyet adna az MKP-soknak - akikkel elvileg versenyezni akarna -, illetve a koalíciót nem elvi, hanem személyi (tehát gyakorlati) okok miatt utasítja el, az egyben megkérdőjelezi a politikai verseny hasznosságát és értelmét is. KOMMENTÁR Elhamarkodott derűlátás MOLNÁR IVÁN Gyorshír: a hosszú éjszakai vitát követően az euróövezeti országok állam- és kormányfőinek brüsszeli találkozóján tegnap ; gg jt hajnalra végre megszülettek azok a dönté- wgjL sek, amelyekkel reményeik szerint sikerül kezelni a zónában kialakult adósságválsá- got, és visszanyerni a nemzetközi pénzügyi piacok bizalmát. A hír, amelyre mindenki várt, és amelynek köszönhetően tegnap újra megugrottak a tőzsdeindexek, erősödött az euró árfolyama, a gazdasági elemzők pedig elismerő szavakkal méltatták a politikai döntéshozókat. Valóban ilyen rózsás lenne a helyzet? Korántsem. A politikai döntéshozók az eurózónás adósságválság kezelésével kapcsolatban egyszerűen csak újra bebizonyították, hogy nem sokban különböznek az érettségire készülő egyszeri diáktól, aki a vizsga előtti utolsó napon kezd el tanulni, hogy mentse a menthetőt. A Brüsszelben összegyűlt politikusok már nem húzhatták tovább az időt, a késlekedés ugyanis katasztrofális hatással lett volna a piacokra. A most hozott döntések egyik hátulütője ráadásul, hogy hosszabb távon egyáltalán nem biztos, hogy megoldást jelentenek a jelenlegi adósságválságra, hiszen ezt újabb adósságokkal próbálják kezelni. Az eurózóna és benne Szlovákia gazdaságának alakulása továbbra is bizonytalan. Ami már most biztos, hogy jövőre sem lélegezhetünk fel, hiszen a kilátásaink egyre rosszabbak. A szlovák gazdaság mérvadó döntéshozói, vagyis a legnagyobb cégek vezetői így már korántsem olyan derűlátók, mint pár hónapja. A Deloitte társaság elemzése szerint fél évvel ezelőtt a csúcsvezetőknek még 84 százaléka számított a szlovák gazdaság jövő évi enyhe javulására, a legfrissebb felmérés szerint jelenleg ebben már csak 12 százalékuk bízik. Mindez természetesen kihatással lesz a cégek gazdálkodására is, és már most biztosak lehetünk abban, hogy a válság újabb elmélyülésével és a megrendelések csökkenésével kapcsolatban a cégek újra a legkönnyebb utat választják, vagyis tömegesen válnak meg az alkalmazottaiktól, a béremelésekről pedig továbbra is csak álmodozhatunk. Ha mindehhez hozzászámítjuk, hogy továbbra is bizonytalan a jövő évi állami költségvetés elfogadása, amit nem néznek jó szemmel a befektetők és a hitelminősítők sem, ráadásul egyre nagyobb az esélye annak, hogy jövő tavasztól újra Robert Fico kormányozza az országot, igazán nincs miért ujjonganunk. TALLÓZÓ KÁRPÁTALJA ítéletet hirdetett a verec- kei honfoglalási emlékmű idén februári megrongálása ügyében a helyileg illetékes Volóci Járási Bíróság, amely bűnösnek találta az elkövetőket, a nacionalista Szvoboda (Szabadság) párt Kárpátalja megyei vezetőit - adta hírül a beregszászi Kárpátalja című hetilap. A cikk szerint a bíróság bizonyítottnak látta, hogy a három vádlott - Oleg Ku- cin, Ruszlan Polivka és Tomas Lelekacs - 20L1. február 19-én hajnalban előre megfontolt szándékkal, az előzetesen beszerzett üzemanyag és gumiabroncsok meggyújtásával megrongálta a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) tulajdonát képező honfoglalási emlékművet a Vereckei-hágón. Iljasovics Viktor, a perben sértett félként részt vevő KMKSZ ügyvédje a hetilapnak elmondta, hogy a bíróság Ruszlan Polivkát három év szabadságvesztésre ítélte csoportosan elkövetett garázdaságért, de az ítélet végrehajtását másfél évre felfüggesztette. Két társát az amnesztiáról szóló törvény alapján a bíróság - kiskorú gyermekeikre való tekintettel - felmentette a büntetőjogi felelősségre vonás, s így a büntetés alól - tette hozzá. A Szvoboda párt csütörtökön kiadott, a zakar- pattya.net.ua hírportálon olvasható közleményében azt állítja, hogy a per vád- lottai nem ismerték be bűnösségüket, mivel cselekedetük végrehajtásában őket kizárólag az „eszmei elődök, az emlékmű helyén kivégzett ukrán hősök emléke előtti tisztelet és az államuk iránti szeretet vezérelte”. A nyilatkozat szerint a Szvoboda a bírósági ítélet ellen fellebbezést nyújt be, és büntetőjogi feljelentést tesz az ügyészségen, valamint az Ukrán Biztonsági Szolgálatnál (SZBU) „az ukránokra nézve megalázó, jellegét tekintve provokatív, úgynevezett emlékmű” építése során szerinte elkövetett törvénysértések miatt. (MTI)
