Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)
2011-10-26 / 248. szám, szerda
24 Sport-hirdetés ÚJ SZÓ 2011. OKTÓBER 26. www.ujszo.com Varga Éva tavaly a Bánovce kapusaként berobbant a WHIL-be, és szenei színekben is hétről hétre remek teljesítményt nyújt a kézilabdaligában „Ha megdicsérnek, nekem az már elég” „A meccsen csak a labdára koncentrálok” (Képarchívum) Varga Éva világéletében otthon, Csallóközara- nyoson játszott, de tavaly engedett a rábeszélésnek, és felsőbb osztályba igazolt. Bánovcén szinte berobbant a közös cseh-szlovák kézilabdabajnokságba, s jelenleg, már szenei színekben is a WHIL egyik legjobb kapusa. BŐDT1TAN1LLA A ma negyvenéves kézilabdázó eddigi pályafutásáról és jövőbeli terveiről is beszélt az Új Szónak. Csallóközaranyosról „Tizenhárom éves koromban kezdtem kézilabdázni, s tavaly nyárig az egész pályafutásomat Csallóközaranyoson töltöttem, csak egy rövid ideig voltam Nyárasdon vendégjátékos. Többször hívtak máshová, de soha nem mentem. Nekem a család az első, az volt a legfontosabb, hogy velük lehessek. Végül tavaly Tóth Böbe rábeszélt, menjek el Bánovcére, amely akkor került fel a WHIL- be, a közös cseh-szlovák bajnokságba*. Nagy nehezen rászántam magam. Az is közrejátszott a döntésemben, hogy otthon nem volt nagyon munkalehetőség. Ha lett volna stabil munkám, akkor valószínűleg most is maradok Csallóközaranyoson, de végül is nem bántam meg, hogy Bánovcére igazoltam.” AWHIL-rőlés a fáradtságról „Szerintem jó, hogy a cseh és szlovák klubok összemérhetik a tudásukat. Hallottam olyan pletykákat, hogy megszűnik a WHIL, de szerintem ez nem tenne jót a csapatoknak és a játékosoknak sem. Meglátszik a teljesítménybeli különbség, hogy valaki csak az I. ligában játszott-e, vagy már vannak tapasztalatai a WHIL- ből is. A két osztály között a legnagyobb különbség talán az edzések terén van. Bánovcén naponta kétszer edzettünk, reggel és délután. Most Szen- cen csak egy edzésünk van, mivel a lányok közül sokan iskolába járnak, néhányan dolgoznak. Ez kicsit hasonlít az I. ligához - ott a legtöbb játékosnak van valami munkája, sokaknak családja is, így ők sokkal fáradtabban érkeznek edzésre. Ha valaki csak a kézilabdából él, akkor tud pihenni is, de ha valakinek hatkor kell. kelnie, le kell valahol húznia nyolc órát, törődnie kell a családjával, s csak utána mehet edzésre, az már kjesit megterhelő. Szerintem ez már sok egy embernek.” A bánovcei csődről „Amikor Csallóközaranyoson játszottam, dolgoztam Magyarországon és Komáromban is, mindent elvállaltam, ami jött. Otthon a kábelgyárban is dolgoztam, s amikor megszűnt, akkor jött a képbe a Bánovce. Nem gondoltuk volna, hogy az is így sül el, s végül négy hónapig nem kapunk fizetést... Ott mindannyian a kézilabdából éltünk, csak az edzéssel kellett törődnünk. Az elején minden rendben volt, csak később jöttek a problémák. Először csak a töredékét kaptuk meg a fizetésünknek, aztán meg végképp semmit. De hát érvényes szerződésünk volt, nem tudtuk, mit is lépjünk. A szezon végén senki nem szólt, hogy megszűnik a klub, csak egymást hívogattuk a nyári szünetben, hogy valahogy összerakjuk az információkat. Máig nincs papírunk arról, hogy Bánovcén megszűnt a csapat, a felmondásunkat sem kaptuk kézhez.” A szenei csapatról „A Bánovce csődje után felhívott a szenei csapat edzője, Štefan Kelemen, s érdeklődött, nincs-e kedvem náluk játszani. Mindenképp valahol a közelben akartam folytatni a pályafutásomat, nem akartam messzire kerülni a családtól, így igent mondtam. Mindenben megegyeztünk, nincs semmi problémám a klubbal, de az tény, hogy Szencen nagyon sok a fiatal játékos. Csak néhányunknak vannak tapasztalatai a WHIL-ből, ez meg szerintem kevés ahhoz, hogy a legfelsőbb osztályban eredményesek legyünk. A lányok gyakran azt várják, én majd mindent megoldok. De a kézilabda csapatjáték, a pályán mindenkinek harcolnia kell, oda kell tennie magát, nem lehet, hogy csak egy-két ember viszi a hátán a csapatot. Csakhogy a lányok sokszor úgy gondolkoznak: „Ha el megy is mellettem az ellenfél játékosa, Éva még mindig ott van a kapuban!” Nagyon ragaszkodnak hozzám, én vagyok a biztos pont mögöttük. Viszont nekik is segíteniük kellene... Sajnos a védekezésünk nagyon gyenge.” Arról, hogyjólesik a dicséret „A szenei csapat még nem nyert meccset, és ez azért nekem nem annyira jó. Egy évre írtam alá a szerződést, ezt az évet biztosan le is húzom itt, de ha sosem nyerünk, és mindig sok-sok góllal kapunk ki, akkor szerintem be fogom itt fejezni. A volt bánovcei csapattársak közül néhányan fel-fel- hívnak, megdicsérnek, biztatnak. Ez nagyon jólesik, mert néha elmegy a kedvem, amikor nagy különbséggel vesztünk, vagy éppen kivédek egy lövést, de a kipattanót nem tudják a lányok összeszedni... Ilyenkor már én is ideges vagyok, és jó, ha valaki azt mondja: „Egyedül mégsem nyerheted meg a meccset.” Otthon, Csallóközaranyoson is meg szoktak állítani, sok sikert kívánnak. Ez nekem sokat jelent.” A válogatottról „Valamikor régen én is voltam válogatott, és Tóth Böbe még most is sokszor elmondja, ma is ott lenne a helyem. Én mindig azt felelem, vannak nálam fiatalabbak, sokkal jobbak, menjenek ők. Hogy kik ezek? Hát ezt most így nem tudnám megmondani... De egyébként az a véleményem, hogy a siker mindig a csapat érdeme, nem csak egy játékosé. Drukkolok a szlovák válogatott új edzőinek, talán velük jobban fog menni a csapatnak. A másodedző az a Lenka Černá lett, aki Veselíben még aktívan véd, sok fiatal megirigyelhetné az energiáját. Ha meccs van, csak arra koncentrál, ezért is lehet eredményes. Én is így állok hozzá: edzéseken is mindig odateszem magam, a mérkőzések alatt pedig tényleg mindent kizárok, csak a labdára koncentrálok.” A legszebb emlékekről „Nagyon boldog voltam, amikor harmadikok lettünk a Bánovcével a WHIL-ben. Korábban egyáltalán nem játszottam a cseh-szlovák közös bajnokságban, így számomra ez nagyon nagy siker volt. Új emberként kerültem be a csapatba, és kezdettől elsőszámú kapusként számítottak rám. Már ennek nagyon örültem, aztán újoncként a harmadik helyen végeztünk. Szerintem ez gyönyörű eredmény. Az is örök emlék, amikor a csallóközara- nyosiakkal felkerültünk az extraligába, de az már nagyon régen volt! Az akkori társaságból már nem sokan kézilabdáznak, de Olajos Milada és Szalay Szilvi még mindig aktív. Várnak vissza, s lehet, hogy egyszer még együtt fogunk játszani Csallóközaranyoson.” A családról „Most Szencen lakom, de amikor csak lehet, megyek haza Csallóközaranyosra. Ha például itthon játszunk szombaton, az jó, mert mindjárt a meccs után megy a vonatom. Hétfőn aztán utazom vissza Szencre. Nem sokat vagyok otthon, ez a legnagyobb problémám. A fiam most ötödikes, és nagyon anyás, hiányzik neki, ha nem vagyok vele. A lányom Magyarországra jár főiskolára. Egyedül nevelem őket, de anyukám nagyon sokat segít. Még akkor megbeszéltem ezt vele, mielőtt Bánovcére igazoltam, máshogy nem tudtam volna megoldani a helyzetet.” Ajövőről „Kézilabda nélkül nem is tudnék meglenni. A játék ki- kapcsolódás, egészséges időtöltés, az pedig nagy élmény, ha a csapat nyer, előbbre kerül a táblázaton, vagy ha az ember tud tenni valamit a falujáért... Nagyon jó érzés, hogy a kézilabdának köszönhetően én is valamit fel tudtam mutatni. S ha valaki megdicsér, nekem az már elég. Ha egyszer befejezem a pályafutásomat, szeretnék gyerekekkel foglalkozni. Főleg azért, mert látom, hogy nagyon kevés helyen foglalkoznak külön a kapusokkal, pedig a kicsiknek hetente egy- szer-kétszer kellene speciális kapusedzés, hogy megtanulják a helyezkedést, meg az alapvető technikákat. Később már nehéz őket rászoktatni a helyes mozdulatokra. Velem sem foglalkoztak kisebb koromban, mindenre magamtól kellett rájönnöm, s bárhová megyek, bármilyen edzést nézek, ez mindenhol így működik ma is. Ez ellen szeretnék valamit tenni.” A Nagymegyeri Városi Sportklub vezetősége felhívja a környék alapiskoláinak, labdarúgó klubjainak és a tehetséges focista palánták szüleinek figyelmét, hogy az ősz labdarúgó szezon befejezése után Talentum Toborzó Tornákat szervez a GYŐRI ETO FC védnöksége alatt. A tornák novembertől kezdődően havi rendszerességgel kerülnek megrendezésre a Sportklub létesítményeiben, az időjárásnak megfelelő helyszínen (fű, műfű, terem). A részvétel ingyenes, öltözéket a résztvevők, eszközöket a klub biztosítja. Az egyes tornák pontos időpontját a médián keresztül tudatjuk, a koordinátor Pongrácz Dezső viszont a következő telefon számon bármikor elérhető és bővebb tájékoztatást nyújt: 0905, Egy számitógépes játékban lőtt gól sohasem fogja azt az élményt nyújtani, mint az igazi!!! J MP91100638 Hamilton és Button overallja „magyar" lehet F-l: szavazzunk Kalocsára MTl-JELENTÉS Budapest. Tegnap délután újraindították azt a szavazást, amelynek során a szurkolók dönthetik el, hogy a Forma-les idényzáró Brazil Nagydíjon milyen overallt viseljen Lewis Hamilton és Jenson Button, a McLaren két brit pilótája. A kezeslábasokra, köztük a magyar tervezésű kalocsai mintás ruhára (amelyet a Hungarorin- gen viselt a két angol) a http:// www.hugoboss.com/de/en/e mag/mcLaren/index.php oldalon lehet voksolni, csütörtökön 23 óráig. Az internetes voksolást egyszer már lebonyolították, s a kalocsai mintás ruha sokáig vezetett is. Azonban szabálytalanságra bukkantak, ezért érvénytelenítették a szavazást, és sorsolással döntöttek a győztesről, amely a német overall lett. Utóbb azonban mégis úgy döntöttek, hogy új voksolást indítanak. A McLaren és ruházati partnere három évtizeddel ezelőtt szerződött le egymással, ebből az alkalomból 37 országban hirdették meg az „Öltöztess fel a fináléra” designversenyt, melynek az a lényege, hogy egy-egy adott futamon Hamilton és Button azt az overallt viseli az időmérő edzésen, amelyet a benyújtott pályázaton a nemzetközi zsűri a legjobbnak tartott. A kaposvári betörök meggondoltak magukat Ellopták, majd visszahozták a focicipőket ÖSSZEÁLLÍTÁS Kaposvár. Meggondolták magukat a kaposvári betörők, az NB I-es labdarúgócsapat múlt héten ellopott futballcipőit a tettesek visszacsempészték a stadionba. A Kaposvár honlapja közölte, hogy egy betörés során múlt héten elvitték a játékosok cipőit, a kárt 5-600 ezer forintra becsülték. Egy ideig veszélyben forgott a Haladás elleni hétvégi bajnoki lejátszása is, de ezt végül megoldották a kaposváriak - ráadásul az l:l-es döntetlent hozó meccs után a cipők is megkerültek. A klub honlapja szerint az elkövetők a találkozó utáni éjszakán egy reklámszatyorba csomagolva letették a stadion gyepére az ellopott holmi jelentős részét. „A történteknek akkora visszhangja volt a helyi és az országos médiában, hogy az elkövetők minden bizonnyal úgy gondolták, nem tudják értékesíteni az ellopott cipőket” - vélekedett Illés János ügyvezető, aki arról is beszámolt, hogy a feljelentést nem vonják vissza, (origo)
